Margók

Azt is írhattam volna, hogy széljegyzet - egy buli margójára. Bulit rendezni hálátlan dolog. Közmondás az, hogy mindenki bulizna, de mosogatni senki sem akar, de a tudomány jelenlegi állása szerint már bulizni sem akar senki, legalábbis nagyon elenyésző a szám, aki úgy fogad el egy meghívást, hogy meg is jelenik. Ha az ember vendégül szeretne látni húsz főt, százat kell meghívni - de ez rejt némi veszélyt magában, ugyanis kellemetlen, ha mind a száz feltűnik. Persze csak akkor, ha nem számítunk rá. Számítás esetén nyilván csak nagyjából húsz bukkan fel a dolgok merő rosszindulatából következően. Azt hiszem minden ember életében eljön egy olyan pillanat, amikor megtapasztalja azt, hogy amit eddig csinált, már nem tartható tovább. Ilyenkor az a legegyszerűbb, ugyanakkor a legnehezebb is, ha beismerjük, hogy vesztettünk. Veszíteni senki sem szeret és senki sem tud. De most összeszorítom a fogam és mégis megpróbálom. Veee....s..zte..tt.e......m. Sikerült, kimondtam. Lapozzunk.

Egy buli margójára

Újra túl vagyok egy hagyományos bulin. Én csináltam belőle hagyományt azzal, hogy minden évben megtartom, több kevesebb sikerrel. A több magában a partiban, a kevesebb a szervezésben keresendő. Épp ezért az utóbbit már nem is én végzem, de így is kiábrándító látni azt, hogy a jelentkezők száma úgy olvad el, mint az első tavaszi napon a kertben maradt hókupac. A nagynak indult várakozással szemben maroknyi ember jelenik rendre csak meg. Idén a kaja nem aratott osztatlan sikert - először próbálkoztam ilyen eseményen lecsóval - mondjuk ki - a lecsó nem partiétel akkor sem, ha meglehetősen gazdagon, tojással, kolbásszal, sajttal és húsos szalonnával volt dúsítva. Most először nem üvöltött mindent túl a zene és lehetőség volt végre társasjátékozni, kártyázni is. Soha rosszabbat ennél..

Egy buli margójára

Buli, muri, party, összejövetel. Mind rokonértelmű szavak valami olyasmire, ahol emberek találkoznak és jól érzik magukat. Már ugye ha tényleg szeretik egymás társaságát és valóban találkoznak. Ez utóbbi fontos, ide szúrnám be a macskás találós kérdésemet, de annyiszor elsütöttem már, úgyhogy most kihagyom. Aki olvas, annak már a könyökén jöhet ki, hogy mindenre ezt húzom elő - aki meg nem, annak meg minek? - Szóval az emberek bulizni akarnak - legalábbis elméletben. Rendszerint, ha beszélgetésekkor előkerül a dolog, hangoztatják, hogy milyen rég nem voltak egy igazi buliban és mennyire szívesen eljönnének egyre. Amikor az ember esetleg ennek örömére rendez egyet, akkor előbb mindenki nagyon lelkes, azután sorra mondják le a dolgot. Hirtelen mindenkinek fontos dolga támad, mások meg nem jönnek ha X vagy Y nem teszi tiszteletét. Szóval a buliszervezésnek is vannak hátrányai, mert az ember csak idegeskedik, hogy pont a legnagyobb bulielvonásban szenvedők mondják le a legelőbb a dolgot - rendszerint valami átlátszó vagy nevetséges indokra hivatkozva. Aztán eljön rendszerint pár ember, azok, akik nem élnek nagy szókkal, de mindig lehet számítani rájuk. Ja és a buli után napokig az összejövetel főételét esszük. Szerencsére, már jóval talpraesettebb vagyok - csak akkor lettem volna gondban, ha többen jelennel meg mint amire számítottam. Szóval party-t rendezni kiábrándító, és elég gáz. Még az a szerencse, hogy feledékeny vagyok..

Egy korszak vége

Akár egy Nightwish album címe - nyilván valami áthallás van a két dolog között - mint ahogy van is. Ez a Nightwish életében Tarja Turunen énekesi pályafutásának végét jelzi (amit őszintén sajnálok) az én életemben pedig a balatoni mólókiszedő bulik megrendezésének a végét. (Amit igazából nem annyira.) A legutóbbi hétvégén kiszedtük a mólót. Az idő jó volt, a víz sem volt hideg, így bele lehetett menni. Az utód még fürdött is benne - számomra a melegvíz az jelzi, amikor gőzölög és be is lehet zöldségelni - úgyhogy én maradtam a térdig tartó nedvesedésnél. Viszont a gyerek hathatós segítségnek bizonyult, így ezzel emlékezem meg arról, hogy először tudott nekem segíteni ebben a munkában, feleslegessé téve azt, hogy mások segítségét kelljen igénybevennem. Amúgy is herótom van a kollégáim kontrollálatlan szórakozásától, amikor ez azt jelenti, hogy öntudatlan állapotig isszák le magukat..

Céges buli

Lezajlott a második céges buli. Volt étel, ital, dínom, dánom. A kaja finom volt, de egyre inkább gyermekkórházi adagokkal készültek (tavaly óta mondhatjuk, hogy tendencia), a desszertnek adott lekváros csigát pedig valószínű, hogy valami múltból ideutazó hozhatta még az átkosból - fiatalkoromat idézte. Nem is tudom hol lehet ilyen retro piskótatekercset szerezni, mert remélem, hogy aki ilyet állít elő, azelőtt megy tönkre, mielőtt felkaphatná a világhír. Röplabdáztunk is, hirtelenjében verbuvált csapatunk a második lett. Ebből nem von le az, hogy csak három induló volt, mert dobogósok lettünk. Kaptam oklevelet - a nevemet rosszul írták le. Ciki, bár megbocsájtható tévedés, hisz még csak tizenkét éve dolgozom egyugyanazon a helyen, biztos még nem ismerjük egymást eléggé. Vártunk volna még esetleg egy tábla csokit, de csak az első helyezett kapott egy üveg pezsgőt - de nem személyenként, hanem a csapat egyet. A fél Hónaljmirigy fellépését már nem is vártam meg..

Egy buli margójára

Újra véget ért egy buli. Nekem, mint szervezőnek elég nagy lelki teher volt, lévén, hogy előre látható az, nem sikerül olyat rendezni, amit igazán szeretnék. Szombaton az időjárás kegyes volt hozzánk. Egész nap szinte zavartalanul sütött a nap, egyedül az élénk szél nehezítette a szabadtűzi főzést, de az sem volt jelentős. A víz kellemes hőfokú volt, így fürödni is lehetett - volna, ha a társaság nagy része úgy jön el egy vízparti bulira, hogy hoz fürdőfelszerelést. De nem hoztak, így én és egy másik srác voltunk, amik beáztatták magukat a tóba, pár döglött uszonyos felemelő közelségébe. A hangulat alapvetően jó volt, részben a társaságnak, részben bizonyos szabad gyökök fogyasztásának köszönhetően. Ezzel együtt jobban szeretem azokat az eseményeket, ahol a gátlások nem alkoholban oldódnak fel. Számos tapasztalattal lettem gazdagabb, de azt hiszem ezeken még gondolkodnom kell..

Buli van

Igazgatósági beszámoló lesz a cégünknél ezért ki lettünk ebrudalva a büféből és a konyhánkból is. A hűtőt sem használhatjuk, oda kerülnek ugyanis az étkek, amit majd az urak magukba fognak tömni, és a folyosó egy részét is társalgóvá, dohányzóhellyé nyilvánították, felfüggesztve a nemdohányzók védelméről született szabályozást egy napra. Nem mintha számítana a dolog, de tulajdonképpen még örülhetünk, hogy az ajtót használhatjuk és nem az ablakon kell bemásznunk az irodába. Tiszta öröm az élet.

Egy korszak vége

Egy korszak ért véget a hétvégén. Korszakok időnként véget szoktak érni, ez nem meglepő. A Kádár korszaknak is vége lett és bár iskolás korunkban még azt számoltuk, ha 1976-hoz hozzáadjuk a mohácsi vész dátumát, akkor megfordítva a gépet megkapjuk, hogy mikor mennek el az oroszok. Aztán most ők sincsenek itt egy ideje. A hétvégén az én bulizós korszakom is véget ért. A szombati parti katasztrofálisan sikerült. Rájöttem, hogy egyedül ülök egy népes társaságban, még sohasem éreztem magam ennyire magányosnak ennyi ember között. A puszta felbukkanásom képes volt emberek gyülekezetét szétkergetni. Egyre voltam jó, amiért érdemes volt elviselni - emészthető kosztot tudtam előállítani. A szűkös keret mellett egy szolid gyümölcslevest és kétféle második fogást (pörkölt és székelykáposzta) sikerült készítenem, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy igazán meglehetős lett. Még éjfél előtt pánikszerűen távoztam, többen megkönnyebbülésére, és még negyed órán keresztül ástam ki az autót a sárból, mert egyedül a mocsár volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy maradjak még..

Bulidöntés

A hétvégén gondolkodtam ezen az egész buli dolgon. Bár tudom azt, hogy nem látnak ott szívesen, de azt hiszem mindenképpen meg fogom azt bánni, bárhogy is döntök. Ha megyek, akkor azt, ha nem megyek, akkor meg azt. Ezért úgy gondolom, a legkisebb rossz akkor érne, ha mennék. Főzni fogok, és azután meglátjuk. Bár az isten háta mögött van, legfeljebb hazasétálok.

Lemondtam

Lemondtam a bulimeghívást. Rájöttem arra, hogy jobbára olyan emberek lesznek úgyis csak ott, akik nem szerettek soha, akik csak elviselnek ideig óráig azért, mert jól(?) tudok főzni és ez egy ilyen helyen hasznos, főleg, ha mindenki enni szeretne. Ebből látszik, hogy bizonyos célért képesek az emberek áldozatokat hozni, sokszor még azt is, hogy engem is elviselnek rövid távon. Nem szeretnék kényszeres cselekedeteket okozni bizonyos embereknek és magam sem szeretném rosszul érezni olyan emberek között, akikről tudom, hogy nem kedvelnek. Persze, lehet erre azt mondani, hogy így viszont nem is fognak - de erre Pelikán József gátőr szavai jutnak az eszembe - Ja kérem, az élet nem habostorta!