Lejárati idő

        Fontos dolog a lejárati idő. Rohanó korunkban ezt nézzük meg az ételen és ha csak egy nappal is meghaladta a dátum a dobozon feltüntetett időt, akkor már megy is a szemétbe a cucc. Az ember mindenevőként fenemód háklis lett a táp minőségére és hát ugye sose lehessen tudni! Mindez onnan jutott eszembe, hogy nyakára hágtunk a tavalyi lekvároknak és sajnálattal konstatáltam, hogy az összes kedvencem már történelem. A nej által készített rumos szilvalekvár, illetve az, ami belőle lett, már a Fekete tengernél járhat. Így sor került egy régi készletre, amit nem volt egyszerű kinyitni, de segített az NDK technológia és kiderült, hogy ribizlilekvárt rejt az üveg. Semmi kivetnivalót nem találtunk az ízében, bár kissé mélyebb és érettebb az íze, mint egy frissen készült lekvárnak, de nem a rossz értelemben véve. A vákuumot tartotta, így egyéb civilizációk sem telepedtek meg benne. Szerény számításunk szerint még szegény megboldogult anyósom készítette, nagyjából tizennyolc évvel ezelőtt. Egy nagykorú üveget sikerült elkezdeni felfalni! Na ennyit az élelmiszer lejárati időkről..

 

Utasbarát MÁV

          Nem cinikusan, hanem a szó legszorosabb értelmében. Bár tudom, hogy egy mozdonyvezető még nem a teljes MÁV, de ha a szemlélet változik, akkor az lent szokta kezdeni. Legalábbis reméljük. Szóval a gyerekem a világ összes idejét el tudja szúrni, a pontosságot hírből sem ismeri és mindig rohan ebből kifolyólag. Ha valakinek nagyon kell, ajánlom, hogy ne bízza rá a kló kulcsait, mert hiába ígéri, hogy ott lesz, csúful járhat! Gondoltam szólok, senkit ne érjen meglepetés. Szóval a gyerek - fejlett kritikai érzéke van! - rendszerint más hibáit tökéletesen felismeri, szóval megkért, hogy vigyem el a vasútra, hogy ne kelljen rohannia. Már amikor befordultunk a vasút utcájára, láthattuk a megérkező szerelvényt, így valóban rohannia kellett. Szinte még a mozgó autóból vetette magát a peronon várakozó vonat után, ami annak rendje és módja szerint elindult, mikor nem volt tőle messzebb, mint húsz méter. Ekkor megtörtént a csoda! A vezér úr megláthatta az eszevesztetten rohanó öltönyös fazont és megállt a vonattal és megvárta, míg a kölök fel nem szállt, ezzel örök hálára kényszerítette a távolról  aggódó apát. Már járok egy ideje vonattal, de ilyet még nem láttam! Ennél már csak az lett volna a nagyobb csoda, ha vissza is tolat. De tényleg!