Álmomban kórházban voltam. Elég hülye álom volt több okból is. Részben kórházban lenni önmagában sem jó, de arról szólt az egész, hogy rendkívül tolakodó módon próbált a személyzet ellátni, annak ellenére, hogy nem kértem azt, sőt egyenesen tiltakoztam ellene. Például mindenképpen meg akartak fürdetni, holott én szóltam, hogy egyedül szeretnék. Végül, úgy ahogy voltam, fürdőköpenyestül mostak meg ketten, ami mély nyomokat hagyott bennem így is. Persze utólag belegondolva biztosan nem magyar álom lehetett, mert hol van ma idehaza egy betegre két ápoló?
2017. április 25., kedd
2017. április 21., péntek
Világmegváltás
Tegnap az Aldi parkolóban eszembe jutott, hogy mennyire egyszerű is lenne az élet, ha mindenki őszintén elmondná a gyerekének azokat a nagy bölcsességeket, amiket ő gyerekként, hasonló korában megtapasztalt és a gyerekek persze kellő hatékonysággal ezt hasznosítanák, majd amikor ők érnek ebbe a korba, ők is továbbmondanák ezeket az ő gyerekeiknek és így tovább. Pár generáció alatt kifejlődhetne a tökéletes emberpéldány. A jelen állás szerint mindig mindent újra kell kezdeni, mert hiába mondjuk el a fene nagy bölcsességet, ha a kölök épp olyan lázadó állapotban van, hogy magasról tesz az egészre. Persze idővel rá fog jönni az egészre, majd amikor megpróbálja jóvátenni a hibáját és el akarná mondani a saját kölkének a dolgot, az pont benne lesz a személyes lázadásában és annak tudjuk mi a következménye. Annak idején a saját szüleim megspórolták maguknak a kellemetlen gondolatok kialakulásának a lehetőségét, de én magamba nézve gondoltam, hogy immáron apaként jóvá próbálom tenni a dolgot, egy rántással visszahúzom a szekeret az útra. Meg ahogy a Móricka ezt gondolja! Ugyanis a gyerek épp most van benne abban a bizonyos korban, amikor.. Szóval, hadd ne kelljen ragoznom a dolgot. Megette a fene az egész világmegváltást..
Címkék:
gondolatok
2017. április 19., szerda
Postás
A bácsi, aki mindenkit ismert az utcában és őt is ismerte mindenki. Na, most nem róla lesz szó, hanem a Postáról általában. Furcsa monopolhelyzetben lévő cég, akinek jól betett a technológiai változás, az e-mail és a mobiltelefonok. Akinek a piaca egyre szorul vissza, ugyanakkor ő az aki nem képes harcolni a bennmaradásért, hanem unortodox módon árat emel és szolgáltatást csökkent. Amikor Kínából a megrendelt dolgot ingyen elhozzák és leteszik az ajtó elé, amikor más szolgáltatók pár ezer forintért nagy csomagot elhoznak Németországból úgy, hogy szinte minden pillanatban látszik az, hogy mit csinál éppen a csomag, merre jár, a mi Postánk bizonyos csomagok kézbesítését nem vállalja, lehet érte sorban állni a hivatalban, vagy úgy ahogy van, felszámolnak egy teljes csomagkategóriát, amit az emberek előszeretettel használtak. A távirat már nem gyors, a dísztávirat meg ugyanolyan ronda és lassú mint régen volt, ráadásul még mocskosmód drága is. Kicsit az az érzésem van, mint a gyerek, akinek az apukája barkácskészletet vett, de neki már nincs kedve barkácsolni, de ezt nem akarja apunak elmondani, mert ciki lenne, inkább azt várja, hogy erre apu jöjjön rá magától. Kedves Posta! Ideje lenne elmondani, ha már nincs kedv a postáskodáshoz! Ne mi vegyük ezt már észre! Apu megértő lesz..
Címkék:
posta
2017. április 13., csütörtök
Öregszem
Öregszem, azaz idősebbé válok és nem pedig az indiánnevem keresem. Mert ugye veszem észre
azt, hogy a gyerekzsivaj egyre jobban zavar. Illetve nem is a zsivaj maga, hanem az,
hogyha valahol egy gyerek ordít. Mert ugye mindenhol kell lennie egynek aki éppen üvölt,
hisztizik, veri magát a földhöz. Nem tud az ember úgy beülni egy helyre és végigenni egy
szendvicset - hosszabb étkezésekről nem is szólva - hogy valahol el ne kezdjen üvölteni
egy ilyen kis bestia! Tegnap épp csak egy mikrominiatűr Kfc-s tortillatekercset tömtem
magamba (A kiszolgáló azt kérdezte, hogy itt fogyasztom-e el? Itt? Persze a hely
gyakorlatilag az áruház belső utcájára nyílt, szóval egy kissé túlzásnak éreztem a dolgot,
de igen itt!) egy olyan karámféleségben ami pont erre az alkalomra volt fenntartva, amikor
a szomszéd üzlethelyiségben elkezdődött a műsor. Szerintem arra várhattak, hogy megjöjjek
a szendvicsemmel, máris kezdődött és tartott az utolsó falatomig. Nosztalgikus gondolatom
támadt, hogy bezzeg az én kölköm biztos nem csinált ilyet. Ugyanis ha csinált volna,
biztos nem jövök vele nyilvános helyre. Persze tudom, hogy bennem van a hiba. Öregszem..
Címkék:
gondolatok
2017. április 7., péntek
Genetika
Szóval mi a jó abban, ha az ember orvoshoz jár? Alapvetően nem sok, főleg ha fizet érte és semmi baja amúgy. Ámde, ha az orvos is jó fej és hajlandó beszélgetni, akkor kiderülhet egy és más. Most például a szemszín öröklődésétől (ugyanis volt látásvizsgálat is.) gyorsan eljutottunk a vércsoportokig. Az AB0 faktort eddig is tudtam, hogy két gén örökíti át és a nullás vércsoport csak homozigóta (azaz mind a két vércsoportot meghatározó allél azonos), 00 értékkel létezhet, azaz homozigóta recesszív módon örökölhető. Az A és B vércsoportok dominánsak, így homozigóta és heterozigóta állapotban is meghatározóak, így A vércsoportú lesz az ember akkor is, ha AA és akkor is ha A0 allélekkel rendelkezik. Utóbbi mókás, mert hordoz egy rejtett nullát is, ami a családban meghatározó lehet. Viszont most tudtam meg, hogy az RH faktor is hasonlóképp öröklődik, korábbi vélekedés szerint ott nem kettő, csak egy gén határozta meg ezt a faktort és a RH+ domináns, az RH- pedig recesszív. Most kiderült az orvossal való beszélgetésből, hogy ő is csak a közelmúltban világosodott meg ezzel kapcsolatban, így én is örülhettem annak, hogy erre terelődött a szó. Az RH faktor, hasonlóan a AB0-hoz, ugyanúgy páros allélekkel örökölhető, azaz egy RH pozitív ember hordozhat magában egy rejtett RH negatív tulajdonságot, azaz, születhet két látszólag RH pozitív szülőnek is RH negatív gyereke! Persze már annak idején nekiálltam a családi mateknak, ugyanis ebből is kiderülhetne pár mókás dolog. Ugyanis például két nullás embernek nem lehet csak nullás gyereke, ha netalán más a gyerek vércsoportja, az egyértelmű bukta! Szóval a szülők vércsoportja bizonyos esetekben korlátozhatja a gyerekek vércsoportját, így kisakkoztam a családban, hogy ha anyám A-s, apám B-s, az öcsém B-s én meg nullás vagyok, akkor a szüleimnek bármilyen vércsoportú gyerekük lehetett volna, hisz mindketten rejtett nulla faktorral rendelkeznek. Most arra jöttem rá, hogy anyám a rejtett nulla faktora mellett rejtett RH negatív faktorral is rendelkezik, ugyanis az öcsém RH negatív volt, én meg pozitív! Bámulatos hol tart manapság a tudomány!
Címkék:
gondolat
2017. április 4., kedd
Repülőorvosnál
Ma volt a napja, így menni kellett, hát mentem is. Létezik kétfajta jogértelmezés, az egyik azt mondja, hogy nem kötelező, a másik pedig a hatóságé, aki viszont szigorúan és kérlelhetetlenül büntet azért, ha nincs. Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, minden bűnszövetkezet morcos azért, ha nem fizeted ki a nekik járó védelmi pénzt. Persze a vizsgálat nem fáj és jó is, hogy az ember időnként eljár orvoshoz, ha másképp nem járna el, de ne felejtkezzünk el arról, hogy ez egy kontrollvizsgálatnak felületes, viszont meglehetősen drága módja. Belegondolva, hogy nagyjából ötezer forintért részt vehetek egy hasonló vizsgálaton, ami feljogosít nagyjából három és fél tonna vas terelgetésére 130km/óra sebességgel, amivel akár súlyos, több személy ártalmával járó közlekedési balesetet is okozhatok, a mostani vizsgálat viszont biztosítja nekem a feltételét annak, hogy egy nagyjából húsz kiló tömegű, javarészt levegőből és műanyagból álló szerkezet alá kötözhessem és a legrosszabb esetben szilánkosra törjem magam, illetve talán még azt az ultraszerencsétlent, akire rá találnék esni. Mindezt 9200 forint orvosi és 4000 forint hatósági díjért, persze az arányosság, igazságosság és az átláthatóság jegyében, illetve azért mert - Selmeczi asszony örökbecsű szavaival élve - csak. Ezzel együtt jól elbeszélgettem a doktornővel a genetikáról és olyat tudtam meg, ami megváltoztatta a vércsoport faktorok öröklődésével kapcsolatos eddigi elgondolásaim, így mondanám, hogy majdnem megérte a pénzt. De tényleg csak majdnem..
Címkék:
blog
2017. április 3., hétfő
Mobil parkolás Szegeden
Mobil parkolás Szegeden - hülyéknek. Így például akár nekem is. Azt hiszem örültem volna annak, ha ezt így valaki elmagyarázza nekem, mert csak álltam mint Bálám szamara, néztem egy színes táblát az utcasarkon és az a kérdés pattogott a koponyám belső falán, hogy: - Miii vaaaaan??? Ugyanis mobilparkolni szerettem volna. Ez többnyire egyszerű dolog szokott lenni, ha van alkalmazásunk hozzá (Én a Telenor Wallet-et használom.) A program megmutatja a gps pozíció alapján, hogy hol vagyunk és ott melyik kód az aktuális, ezek után be kell írni a kódot és a rendszámot egy megfelelő mezőbe, elküldeni, majd megvárni a visszaigazoló sms-t. Itt viszont rögtön négy kód is volt, ami azt eredményezte, hogy elügettem a sarokra, megnézni a kirakott táblát. Aztán persze kedves helyiek elsimították az agyamban örvénylő káoszt és kiderült, hogy a négy kód nem tévedés, ugyanis Szegeden nem úgy van időalapú parkolás, mint mondjuk Pesten. Van négyfajta jegy és különböző zónák. A négyfajta jegy/kód különböző zónákban különböző időtartamú megállásra jogosít. Ahogy távolodunk a belvárostól, úgy egyre többet és többet. Ha megveszünk egy jegyet, akkor az az első zónában x parkolást ér, a másodikban mondjuk 2x-et, a harmadikban meg 4x-et. Leállítani meg nem lehet a parkolást, mert az időt előre kell megvenni és annyit parkolunk ott, amennyit szeretnénk. Szóval ez a titok nyitja. Az, hogy miért ennyire bonyolult a dolog, a fene sem tudja, de az látszik, hogy miért éri meg a parkolót üzemeltetőnek. De azt, hogy ezt miért nem lehet közérthetően kiírni, azt továbbra sem tudom..
Címkék:
szeged
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)