Feminizmus

A wikipedia szerint: Politikai eszme és mozgalom, amely a nők egyenjogúsításáért küzd. Ez rendben levőnek tűnik, mert ugye miért is különböztessenek meg valakit hátrányosan azért csak mert nő. Apropó, hátrányosan. Érdekes kérdés, mert ugye a pozitív megkülönböztetés is megkülönböztetés, és ha valaki egyenjogú, akkor úgy sem lehetne elvben különbséget tenni. Ez olyan, mint a gyógyszerek mellékhatása, igaz, hogy a fejfájást elmulasztja, de okozhat gyomorfekélyt is.  Azt meg ugye senki sem akar. Igazából tehát a hátrányos megkülönböztetés ezentúl a pasikat éri, hisz a nők ugyanazokat a jogokat szeretnék mint ők, a kötelességek nélkül. Itt volt az az eset, amikor egy szerencsétlen egyetemista az egyenlő bánásmód hivatalhoz fordult azzal, hogy lehet, hogy a nők ingyen mehetnek be a szórakozóhelyre, a pasiknak meg fizetniük kell? A hivatal megítélte a hátrányos megkülönböztetést és ahelyett, hogy a feministák támogatták volna, mindenki elkezdte rugdosni a szerencsétlent. Az alfahímek szövetsége rögtön meggyanúsította, hogy látens homoszexuális és számomra a legmegdöbbentőbb eztán következett - ugyanis a nők sem álltak ki mellette. A más esetekben olyan harcos feministák minimum csöndben voltak azért mert valaki bevallottan biodíszletnek kívánta volna felhasználni őket azzal, hogy nekik nem kell belépő egy helyre, cserébe viszont a tömegükkel becsalogatják majd a fizetőképes keresletet a bárba, ahol szolgáltatják a másféle szórakozási lehetőséget is a puszta sörözésen és meccsnézésen kívül. Ja, hogy ezért a nőknek fizetniük kellett volna belépőt és az rosszabb, mint ingyen menni be egy bárba? Itt jön a gyógyszer és a mellékhatás kérdése. Minden harcban kell lennie áldozatnak is. Olyan nem lehetséges, hogy egyszerre paráználkodjunk és közben még szüzek is maradhassunk. (Kivéve talán, ha valaki az adott jegyben született..)

Férfi, női dolgok

A hétvégén jelentős felfedezést tettem a nemileg szeparált munkák kérdésében. Eddig is tudhattuk azt, hogy léteznek úgynevezett férfi és női munkák, amit ugyan bárki végezhet, de a köz avagy az Istenadta nép mégis úgy aposztrofálja, hogy azt nők vagy férfiak végzik általában. A főzés, a takarítás, a mosás, a vásárlás jellemzően női munkaként van beállítva, a kinti dolgok, a kert, az udvar, az állatgondozás meg inkább a pasik felelőssége, noha sehol sincs igazából ez kőbe vésve. Ha mégis, akkor az a kő nem szilárdabb mint az alaptörvény gránitja, hisz a magam példáját is felhozhatom erre, mert háziasszonyi munkát végzek azáltal, hogy magamhoz ragadtam a főzés és a bevásárlás dolgát. Azonban a tevékenységek szétválasztása reális, bár én ezeket nem nemekhez kötném elsősorban. A realitás azt mutatja, hogy a hagyományos osztályozás helyett sokkal érthetőbb az, hogy ezek azok a dolgok, amit ugyanaz az ember egyszerre nem tud elvégezni. Ha én főzök, de ugyanakkor füvet is kell nyírnom, akkor a kettő nem fog egyszerre menni. Vagy étel kerül az asztalra, vagy rend lesz a kertben. Egy fenékkel egy lovat lehet csak megülni, nevezzék akárhogy az illető hátast. Más választás nincs. Konklúzió? Egy másik lóhoz növesszük egy új feneket. Amíg ez nem sikerül, addig marad a jelenlegi rendszer..

Kriszta és Gábor

Nem vagyok híve a légi reklámoknak. Nagyon szűk körre lehet csak hatással és nem hiszem, hogy túl nagy tömegeket mozgatna meg a hatékonyságával. Minap is erre gondoltam, miközben hazafelé autóztam és megláttam a repülőt, amelyik egy nagy fehér molinót vonszolt át az ég kékjén. Kíváncsivá tett a dolog, hiszen ritkán látok errefelé ilyesmit, így figyelni kezdtem. Ezúttal viszont nem a megszokott tamponreklám vagy ingatlanhirdetés köszönt vissza a fehér anyagról, hanem egy jókívánság, 'Boldog születésnapot Kriszta!' felirat formájában. Egy igazi úriemberrel van dolgunk - Gáborral. Azért pont ő, mert magamról biztosan tudom, hogy nem áldoznék ilyenre, tehát az én keresztnevem kilőve, egy Gáborról minden további nélkül el tudok képzelni ilyen léhaságot, hogy az imádott nő kedvéért ilyen költségekbe verje magát. Szép gesztus - remélem Kriszta is látta. A repülőn mindez nem múlhatott, mert több kört is tett 'Bócsa' felett. Remélem Gábor is megtalálja a számítását Krisztában és boldogok lesznek egymással. De azért az is az eszembe jutott, hogy Gábornak valószínűleg tartalmas estéje volt aznap..

Szempontjaink

Beszélgettünk a kollégáimmal. Illetve tulajdonképpen mi csak hallgattunk, egy már nyugdíjból visszajáró kolléga vitte a prímet, amikor a nőkkel kapcsolatos vélekedését osztotta meg velünk. Férfitársaságban megesik az ilyen - ahogy a nők a pasikról beszélnek, úgy a pasiknál is jellemző téma a nők ilyen, olyan szempontból való értékelése. Épp a mondandója közepén tartott, amikor az alábbi kijelentést tette: - A nőknek két csoportja van.. De nem fejezhette be a két csoport ismertetését, amikor egy fiatalabb kolléga közbevágott: - Igen, tudjuk. Akiknek kicsi a melle illetve azok, akiknek nagy. - Be kell vallanom, ennyire frappáns dologra nem is mertem gondolni, pedig milyen igaz! Viszont sosem fogom megtudni mi is volt az eredetileg elmondani szánt kétféle csoport..

A vénlányság Newtoni alapja

Minden családban vannak vénlányok. Ez olyan axiómaféle. Ahol nincsenek, ott a közeli ismerősi körből meríthető a szükséges tapasztalat a vénlányok, mint jelenség kialakulására. Ebbe a kérdéskörbe tartoznak a vénsrácok/agglegények kérdéskör is, szorosan összefüggő dologról van tehát szó, noha a cím esetleg mást sugall is. Ezt a magyarázatot mindenképpen fontosnak találtam leírni, bár mit sem segít azokon a vénlányokon, akik már a címen felhúzták magukat, így hiába is írok itt bármit, kiegyenlítve a nemek közti látszólagos súlykülönbséget a magyarázkodásommal, itt ezen a ponton már a szem előtt lebegő, súlyos drapériaként csüngő és mindent elfedő köd, úgyis csak egy véleménynek ad teret, ami nagyjából akként foglalható össze: - A szemétláda! Hogy képzeli azt, hogy mindet tud? Nos, nem tudok mindent, ezt a képességet amúgy sem háramoltatnám csak úgy magamra, botor és meggondolatlan módon. Fogjuk fel tehát ezt úgy mint egy véleményt, amit egy, gondolkodó ember (Most itt nagyzolok, de jól esik!) készített a saját szórakoztatására és méltó örökül hagy az utókor számára. Szóval mi a vénlányság kialakulásának az alapvető oka? Kereshetnénk ezt az ivararányban is, de inkább a lelkekben kellene az okért vájkálni, így azt hiszem, ha egy szóval akarnám ezt kifejezni, azt jutna elsőnek az eszembe, hogy a kényelem. Ha valaki egy viszonylagosan jó helyzetben van és nincsen külső kényszerítő erő ami ezt megváltoztassa - Newtoni fizikai alapok, kérem!  - akkor úgy is marad. Minél tovább, annál jobban odapimpósodik a helyzetbe. Persze mindenki meg tudja ezt magyarázni magának olyan módon, hogy azt ő is elhiggye. Nem volt megfelelő partner, ez túl bajszos volt, annak a szeme túl barna, ez kövér volt, az meg sovány. Az igények száma végtelen, főleg ha el akarunk vetni valamit. A kapcsolatkeresés a kompromisszumkeresésről a kapcsolat elvetése pedig a kifogáskeresésről szól! Azt hiszem itt van a kutya elhantolva. Ha valaki már odapenészedett a saját kis helyzetébe és nem tud kitörni vagy nem is akar, akkor megmagyarázván ezt, a szükséges kifogásokat meg fogja találni magának, a maga számára megcáfolhatatlanul. Ezzel előállt egy igazi csapdahelyzet, amelyet Joseph Heller olyan kiválóan fogalmazott meg, hogy egyből bestsellert is írt róla. A kitörés szinte lehetetlen, mert (látszólag) elégedett emberek úgysem fognak változtatni a sorsukon, hisz előbb a gondolkodásukat kellene megváltoztatni ehhez..

A vadászat diadala

Az ember fia vadásztípus. A lánya meg gyűjtögető. Etológusok megállapították, hogy fajtánk, hiába is esett túl az általa civilizációnak nevezett folyamaton, ami többnyire a gyengék leöldöséséből és az erősek akaratának a rájuk kényszerítéséből állt, ősi gyökereit nem tudta levetkőzni. A férfiak szeretnek vadászni, a nők meg gyűjtögetni. Mivel az egymásra vadászás már kiment a divatból és az igazi vadra cserkelés pedig igen kevesek kiváltsága lehet, így a többség figyelme a csapatsportok felé fordult. Ilyen tevékenység a foci is, ahol cél a labda levadászása, birtoklása és a gólszerzésben a vad elejtésének izgalmát ünnepeljük. A jó benne az, hogy nézni legalább annyira élvezetes, mint csinálni, sőt tulajdonképpen sokkal élvezetesebb, ha közel a hűtő és van benne sör. A nőink jellemzően nem szeretik a focit, mert nem látják benne a vadászat izgalmát. (A pár identitászavaros egyedet vegyük kivételnek.) Ők maradnak a gyűjtögetésnél, ami többnyire boltokban történő haszontalanságok beszerzését szokta jelenteni - ezért van az, hogy a férfiak, ha tehetik, mellőzik ezt a tevékenységet, inkább megadóan tűrik, hogy a nő 'bogyókat gyűjtsön az erdőben' még ha ezt az ő pénztárcájuk bánja is. Mert bánja. Na de vissza a focihoz, most az egyszer nem hagyom, hogy itt is átvegyék az uralmat - ez itt az én postom és ragaszkodom a mondanivalómhoz, punktum! Szóval, tegnap meccs volt, láttam is belőle vagy húsz percet. Megjegyzem, hogy nem szeretem a test-test elleni küzdelmet a csapatsportokban, ha már ilyen, akkor inkább a röplabda. De azért az ember nem teheti meg azt, hogy négyévente legalább egy meccsrészletet ne nézzen meg, ahogy a döntő elé is biztosan le fogok ülni. Lehet, hogy háttal, de biztosan leülök. Az, hogy nem szeretem a labdarúgást, megerősít abban, hogy mégis valamiféle természetisten lennék - lehetne még más magyarázat is, pl az, hogy nőiesedem, mert egyre többet fáj a fejem, de ez szinte valószínűtlen ekkora agytömeggel, hiszen ahhoz a zselének zsugorodnia kéne és érezném, hogyha lötyögne. Minden nap próbálom, mert biztosra akarok menni, de nem lötyög, így marad ez az isten dolog. Szóval, mint egyfajta oltalmazó, megfigyeltem, hogy mindig jó érzékkel ki tudom választani, kinek szurkoljak a meccsen. Nem szeretem a németeket, mert ritka arrogáns népség, de most valamiért nekik szurkoltam. Lehet, hogy ők játszottak fehérben és rosszabbul is, így igazi csoda lett volna, ha nyernek és csodát megélni mindig jó dolog. Nos, most nem éltem meg, így az olaszok megérdemelten nyertek és én is megnyugodtam, hogy az elméletem megerősítésre talált, mert akinek drukkolok, az nyert. Ha tényleg igaz ez a természetistenes dolog, és mivel régóta tudhatjuk azt, hogy minden istennek maga felé hajlik a keze, így azt gondoltam, előnyt kovácsolok magamnak ebből. Meggyőzhető vagyok, hogy kinek szurkoljak a döntőn! Persze illő áldozatért cserébe. Tehát téteket várnék..

A nők nyelve

A nők nyelve alapvetően csípős. Csípősebb mint egy nagy kaptár méhecske, de ezt már mindenki tudhatja, aki látott már nőt közelről. De ez a nyelv nem csak csípős, de érteni is kell a nyelvén - állítólag. Legalábbis arra következtettem abból, hogy valaki az utóbbi időben megjegyzést tett arra, hogy nem értek a nők nyelvén! Ezt akár egy játékosan kacér kijelentésnek is felfoghatnánk, hiszen az élet egy része csupa móka és kacagás, de belegondolva komoly filozófiai tartalommal bír, tehát megérné egyetemet alapítani a kutatására Bolognában. De ha nem is egy egész épületet, egy kisebb szárnyat vagy tanszéket mindenképpen. Én is belegondoltam ebbe és sommás megállapításokat tettem. Minderre fűnyírás közben jöttem rá - ez ugyanis egy olyanfajta tevékenység, amit ha nem nő végez, akkor nem tekinthető munkának, csupán egy, a szórakozás meglehetősen perverz fajtájának, ellenben a takarítással, ami hasonló mozdulatsorokból áll, de mivel ezt jobbára nők végzik, így az kemény fizikai teher. Ezt a gondolatsort egyszer már kifejtettem régebben, de úgy gondoltam a megértéshez közelebb visz - bár lehet, hogy tévedtem. Ki mondhatja el magáról azt, hogy mindent tud, ha még a nők nyelvén sem ért? Szóval nyírtam a füvet és a gondolatok kavarogtak bennem, mint a fűgyűjtőben a levágott szálak. Nem értek a nők nyelvén - ez a tézis. De kinek rossz ez? Néha nekem, hiszen az ebből eredő károkat nekem kell viselnem - no de ezért miért tenne más (jobbára egy hölgy) panaszt? Azt hiszem értelmezésbeli különbségeink vannak. A nők - fajunk nőstényeire jellemző tulajdonság! - sosem azt gondolják, amit végül mondanak. A felépítésükből adódik az, hogy a beszédközpont és a gondolkodásért felelős terület közé beékelődött egy olyan agyterület, ami a gondolatok átkódolásáért felelős, így az már megváltoztatva kerül át a beszédközpontba, holott az illető hölgy világosan tudja mire gondol.t Na de rajta kívül más senki! De neki ez tök logikus, így el tudja azt fogadni könnyedén, hogy ha a forgalmas autópályán mindenki szembe jön, attól még ő megy jó felé. Szóval - brilliáns gondolkodásommal kikövetkeztettem, hogy ez azt akarta jelenteni, hogy nem tudok úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek. Már ugye ha tudnak fütyülni. Ha úgy fütyülnek, ahogy én táncolni tudok - akkor megnézhetik magukat. De azt hiszem az, hogy nem értek a nők nyelvén, a nőknek jó. Így mindig találok új izgalmakat a felfedezéssel, nem válik automatikussá a dolog, nem tudom használni őket, mint egy szerszámot, hanem kutatom, keresem a kérdéseimre a válaszokat. Vannak olyan dolgok, amiket tudok használni, aminek értem a nyelvét. Azokat a dolgokat használom is, de szinte gépiesen, öröm nélkül, hiszen semmi különösebb élményt nem jelent. Remekül használom a csavarhúzót, de semmi örömöt nem okoz a használata és a benne rejlő összes lehetőséget ismerem és ki is merítettem már. Egy puszta használati eszköz, egy szerszám. Senki nem fog elvenni nőül egy srófhúzót, mert miért is? Unalmas szerszám. A nő, ha értenénk a nyelvét, ha használnánk ahelyett, hogy kutatnánk és folyamatosan rácsodálkoznánk, szintén unalmas lenne. Pont mint egy csavarhúzó. Úgyhogy kedves hölgyek, szerintem inkább örüljetek ennek..

Porszívózás

A nőiesség jele lehetne az óvodában a porszívó. Legalábbis minden tisztességes férfiúi elgondolás szerint. A nej állandóan panaszkodik azon, hogy nincsen hozzánőve ez a takarítóeszköz, hogy neki kelljen állandóan dolgoznia vele, igazán én is porszívózhatnék néha, akkor jobban meg is becsülhetném a tisztaságot, ami az ő áldásos tevékenységét követően van jelen a lakásban. Mármint ugye annak, hogy a visítva hörgő vacakot végigrángatja a lakáson, ezúton érve el azt a hatást, amit ő egyszerűen csak rend-ként aposztrofál. Bezzeg füvet sosem nyír, pedig azt is legalább egyszer kell egy héten, és a hatásmechanizmus ugyanaz. Egy konnektorba dugott, zajos valamit módszeresen végigrángatunk a kerten. Azt hiszem alapvetően a munka definíciójával van a baj, nem pedig azzal, amit éppen csinálunk. A munka az a tevékenység, amit  egy nő végez. Ha már valaki férfi, esetleg élvezi is azt, amit csinál, akkor az  rögtön nem dolgozik, hanem csak szórakozik.  Meg ne lássam még egyszer, hogy dudorászva mossa fel a padlót!

Gondolkodóba estem

Ha elfogadjuk axiómaként azt, hogy egy nőt könnyebb teherbe mint gondolkodóba ejteni (Az olvasó nők természetesen kivételek - mielőtt megsértődnek rajta. Szóval ők erősítik a szabályt!) akkor indirekt módon bizonyítottam legalább azt, hogy nem vagyok nő, mivel gondolkodóba estem és nem vagyok terhes. Illetve gondolatoktól terhes, gondterhes. Szóval mégiscsak lehetnék akár nő is. Nem mintha vágynék rá, nem tudnék mit csinálni a roppant fejlett logikai és tájékozódó képességemmel. Szóval a kérdés, ami miatt ezt a szálat fűzni kezdtem az, hogy a múltkori átkom (Mely szerint ha még egyszer Auchanba megyek, ott rohadjak meg.) érvényes-e felvásárlásra? Ugyanis kedvenc áruházamból Auchan lesz, úgyhogy ha eddig nem akartam a madaras tescoba járni, akkor most márpedig oda fogok. Ha az átokban nincs ilyen jellegű vis maior eset, azt hiszem meg vagyok lőve..