A gondolataim apropóját az adta, hogy a hétvégén a Bricostore év végén megszűnő üzletébe látogattunk, hogy felfrissítsem a múlóban lévő tömegundoromat. Sikerült. Az üzlet máris csak árnyéka önmagának, az üres polcok és a dögevőként a koncokon marakodó emberek látványa elkeserítő - persze mi is keselyűk voltunk akkor, de a keselyűket is meg lehet érteni, hisz ők csak túl szeretnének élni, szükségük van egy kis megtakarításra, úgyhogy ez nem az ő, a mi hibánk. Nem a piacgazdaság ellen ágálok, szó se róla, hanem az ellen, ami jelenleg az országban zajlik. Neves és jó áruházak zárnak be és költöznek ki az országból - olyan cégekről nem is szólva, akikre rálátása egy halandó embernek nincs is - hogy átadják a helyüket az ürességnek és a selejtnek, ami ugyan nem jó, de be lehet csavarni nemzeti zászlóba, vagy oda lehet adni a haveroknak okosba. A felelőst, azt hiszem sokan meg tudjuk nevezni. A jelenlegi gazdaságpolitika az erőn kívül nem ismer más érvet és ha valami nem sikerül elsőre, dacból, de megoldjuk ugyanúgy, de sokkal több energiával. A 'ne az emberek fizessék meg!' elv uralkodó lett, amit mindenki, aki érintett a baráti üzletben, talán már el is hisz - de ha nem is teszi, azt biztosan tudja, hogy ez a mondat hozhatja el neki a kánaánt, és a többi embernek? Azok mégis kit érdekelnek? Megmondta egy felkent bölcs, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér. Nekünk Arany János kellene, aki ki merne állni és elmondaná, mint annak idején a Walesi bárdok-ban, hogy - Te tetted ezt király! Nekünk új Arany kéne, de tartok tőle, hogy csak új Mohácsot fogunk kapni helyette..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése