Frappáns

Sokan nem tudják, hogy mit kezdjenek a kinőtt, vagy viseletes ruhadarabjaikkal, amik annyira még nem rosszak, hogy egyenesen a kukában vagy a garázsban végezzék. Úgy tűnik, hogy sikerült frappánsan megoldanom ezt a problémát. Még a hét elején szomorúan konstatáltam, hogy az átmeneti kabátom kezd elvásni. Az ujjánál fáradásos törés jelei mutatkoztak az anyagon, azaz a szálak elértek és elkezdődött a feslés, szakadás. Hiába, semmi sem tart örökké! Ennek örömére a mostani túrára még elvittem magammal, majd ugyanazzal a lendülettel el is hagytam valahol. Szerencsére a zsebében nem volt semmi fontos, így a kár csak maga a kabát. Homályos emlékképem vannak arról, hogy bizonyos helyeken még megvolt, de ugyanakkor idehaza már egészen biztosan nincsen, a kocsi meg üres. Végre valami, amit úgy hagyok el, hogy nem kár érte!

Tíz rúpia

Olvastam egy történetet arról, hogy valaki, aki az Indiai fővárosba utazott vonaton és valamely úton módon elveszíti mindenét, egy ismeretlen, gazdag, turbános szikh menti meg azzal, hogy ad neki tíz rúpiát. Amikor az illető hálálkodni kezd és kérdezi, hogy hova is küldhetné a pénzt, az ismeretlen azt mondja, hogy majd, ha azt látja, hogy valaki ugyanígy meg lesz szorulva, adja neki ezt a pénzt. Ez jutott eszembe akkor, amikor hétvégi biciklizésünk alkalmával valaki odajött hozzánk a pusztában és gumibelsőt keresett. Épp volt nálam megfelelő, amit meg is vett volna, de mondtam neki, hogy legyen az övé ingyen és ha lát majd valakit, aki ugyanígy meg lesz szorulva, akkor segítse őt ki a belsővel. Jó volt látni, hogy a másik, hogy örül egy ilyen apróságnak, rögtön gazdagnak éreztem magam ettől. Azt hiszem ideje lenne vennem egy turbánt is.

Kettő

Csipkebokor vessző. Számtalan helyen és alkalommal leírtam már, hogy miért utálom a motorosokat. A tél egyetlen előnye az, hogy kikopnak a forgalomból, vagy autóba ülnek, ott eltűnnek az autós hülyék mindenkit befogadni képes népes táborában. Azt mindenki tudhatja, hogy a motor egy mozgékony közlekedési eszköz és ebből fakadóan számos helyen előnyt tud kovácsolni magának ebből a tulajdonságából. De a motorosok egy része (legtöbbet akartam írni, de utólag meggondoltam magam, hisz a normális motorost pont azért nem vesszük észre, mert normális!) úgy gondolja, hogy ezek az előnyök egész egyszerűen járnak és igyekszik kikényszeríteni őket. A táblákat meg csak akkor veszi figyelembe, ha azok valami előnyt biztosítanak a számára, akkor viszont vérig van sértve, ha nem juthat azonnal hozzá ehhez az előnyhöz. Bicskanyitogatóan pofátlan, és rögtön kéznél van a középső ujja vagy ha olyanja van, büntetésből lerúgja a tükrödet. Igazán ráférne erre a társadalomra némi közlekedési ismeret, tolerancia és indulatkezelési tréning. Ja és egy cselekvőképes közlekedési rendőrség is.

Egy

Egy, megérett a meggy. ma végre megint bicajjal jöhettem dolgozóba és rájöttem, hogy ez a világ és főleg benne mi, magyarok - régen megérett a pusztulásra. Ma ugyanis reggel köd volt, de ez az aprócska tény nem igazán zavarta a közlekedésben résztvevőket! Hiába van benne a Kreszben, hogy a gépjárművet lakott területen kívül vagy korlátozott látási viszonyok mellett (A köd pl ilyen!) ki kell világítani, az emberek ingerküszöbét ez nem ütötte át. Ami furcsa, hisz elvileg mindenki vizsgázott belőle, szóval valamennyire tisztában kellene lennie vele. De mégsem. Az ezüst Suzuki vígan vágódott ki a ködfalból mindenféle lámpa vagy egyéb jelzés nélkül. Arról meg nem is szólva, hogy az egy nyomon haladó járműveket megfelelő oldaltávolság megtartása mellett lehetne megelőzni - na erről még azok sem hallottak, akik amúgy felkapcsolják a lámpájukat ködben. Olyan vígan suhannak el mellettem nulla oldaltávolsággal nagy böszme teherautók is, hogy öröm nézni! Aztán utána azt gondolják, hogy a siklóernyőzés a veszélyes! Na jó, ott is vannak hülyék, de valahogy jobban eloszlanak..

Haragban

Azt hiszem megharagudtam az anyatermészetre. Van képe ma reggel 9 fogok csinálni, amikor előző nap egy jól irányzott ütéssel teljesen tönkretette a szabadföldi növénytermesztésünk. Most meg úgy csinál, mint Obi van a Csillagok háborújában. - Maguk nem ezeket a droidokat keresik! - azaz, nincsen semmi látnivaló, mindenki menjen a dolgára..

Biciklisblog

Előbb Tinódi Lantos Sebestyén jutott az eszembe, de megnéztem a neten, majd revideálni kellett az álláspontom a szerzőről, így lett Balassi Bálint végül. Tinódi neve valahogy jobban hangzik, bár ha Balassiról nevezték el a BB pezsgőt, akkor ez utóbbi jelentős érv lenne a neve mellett. Szóval, Balassi után szabadon - Nincs fontosabb dolog az végeknél! - Na ez az, amit a mai reggeli biciklizésnél én is megtapasztaltam. A levegő hőmérséklete öt fok volt vízszintesen és az aláöltözet és a frissen felavatott biciklis kabát rendesen tette a dolgát. De a végek! Azok meglehetősen hűvösen érezték magukat, így mindenképpen be kell szereznem egy rendes kesztyűt, egy maszkot és vastagabb zoknit. Amúgy meg kellett állapítanom, hogy elég volt pár nap tunyulás és máris sokkal nyögvenyelősebb volt az út befelé még akkor is, ha a távot szintidő alatt sikerült abszolválnom. Hétvégén lesz egy utam a Decathlonba, úgy érzem, ezen felül meg fel fogom matricázni a bicajt fényvisszaverőileg.

cSömör

Teleszaladt a szamócamintás napozóm ezzel a nyavalyás kórsággal! a hátam közepe viszket, elől éget, oldalt meg szúr. Mondták, hogy sz.r érzés, de nem gondoltam volna hogy ennyire. A sógornőm mondta, amikor megtudta tőlem, hogy én is tagja lettem a sömörklubnak, hogy - 'akkor ráb.sztál!'. Már értem is, hogy mire gondolhatott.