2009. december 31., csütörtök

Egy

Egy - megérett a meggy. Egyedül ülök a munkában. Idén rám hárult az a nemes, ámde meglehetősen unalmas feladat, hogy a munka frontján álljak és tartsam a sarat, míg a többiek a pezsgőt hűtik (vagy éppen már magukban melegítik) valahol. Reggel magányos utam volt befelé, úgy látszik már senki nem akar ma dolgozni így ha nem lett volna tél és talpfagyasztó hideg, a magyar nemzeti éticsigaválogatott is nyugodtan és mindenféle sérülés veszélye nélkül tarthatott volna alapozó edzést a főúton. Mindennek van valami előnye, legalább lehet töprengeni és az eső sem esik..

2009. december 30., szerda

Döglött madár

Olvasom a hírekben, hogy áremelésre készül a Posta is januártól. A mértéke nem lesz egetverő, de mégis jelentős ahhoz képest, hogy a szolgáltatási szint a padlón keresztül hagyta el a helyszínt és jelenleg több békányi távolságra van attól, ahol régen tartózkodott. Emlékszem a régi időkre, mikor még egy derűs, jópofa holló volt a kabalaállat, hogy a levelek kiértek legfeljebb két nap alatt a címzetthez, lakjon is az Pókaszepetken, Bázakerettyén, vagy Taktaharkányban akár. A távirat meg valóban sürgöny volt, mert négy órán belül bárhová kiszállították. Jut eszembe arról, hogy most kezdjük megkapni a karácsony előtt idejében nekünk feladott üdvözlőlapokat. Az értékesebb holmit meg célszerű futárral küldetni, mert a Posta csak arra jó, hogy elveszítse azt. Sajnálom szegény fekete madarat. Igazán kár érte..

Budapest

Budapest, Budapest te csodás! - Mondhatja az, aki átutazóban, esetleg messziről látja és nem ereszkedik bele az utcán tobzódó agresszió napi bugyraiba. Szerencsére ritkán járok arrafelé, de ahhoz eleget, hogy emlékeztessem magam, milyen remek ötlet volt otthagyni a fővárost, mint lakóhelyet. Hétfőn Pesten voltunk, és a Hősök terénél futottam bele az erőszak mintapéldájába, amikor a zebrán egy család akart átkelni és bár három sáv megállt és elengedte a szerencsétlen puhatestűeket, a negyedikben jött ő, az egyéniség és ahelyett, hogy akár lassított volna, a dudára feküdt rá. A gyalogosok szétrebbentek, ezzel megóvva génkészletüket az utókornak, 'emberünk' lassítás nélkül száguldott tova, gondolom elégedett vigyorral a fején. Továbbra is úgy érzem, hogy nem szeretnék ilyen helyen lakni.

2009. december 27., vasárnap

A csont

A csont legjobb helye a húslevesben van. De mit lehet tenni, ha az ember saját csontja okoz kellemetlen perceket azzal, hogy megmagyarázhatatlan okból fáj? Valamiért a jobb lában sarokcsontja fáj. Megérteném, ha például a tegnapi nap folytán lerúgtam volna a sínről egy mozdonyt, vagy éppen ernyő nélkül próbáltam volna repkedni, de semmi ilyesmi nem szerepelt az életemben mint napirendi pont. Kímélő életmódot folytattam az ünnepek alatt, mégis ott van a fájás. Húslevest mégsem főzhetek magamból, valamit tehát tenni kell..

Kacsacucc

Rég volt már recept, így gondoltam, hogy a rést amelyet a más irányba tett kirándulásaim nyitottak az egységes gondolatzagyvalékban egy karácsonyi étellel tömöm be átmenetileg. Az ünnepi asztal éke volt az ilyenkor szinte kötelező húslevessel egyetemben, ami most a várakozásaimhoz képest is jól sikerült. Szóval a kácsa! Eddig még ezt a madarat is távolról szemléltem csak, akár a libát. Utóbbiakkal azért beszélgetni szoktam, munkahelyen, és itt ott, de főzni, a kötelező körökön kívül nem tettem. Az idei tél volt az amikor megtör a jég ebben is, és el tudhatom azt mondani, hogy mind a két madárféle megfordult már a konyhában - és nem vendégségbe érkezett. A libából szerzett jó tapasztalataim alapján a récét is előkezeltem. Szemöldökcsipesszel távolítottam el a maradék toklászokat - szerencse, hogy ez a madár többet adott a személyi higiéniára mint a liba, így jóval kevesebb munkát kellett belefektetni ezen a téren. A besózott és főszerezett kacsaalkatrészeket kuktában tettem fel főni egy kevés húslevesben, már csak az ízélmény végett. Kb 30 perces rotyogás után a darabok tepsibe kerültek és hogy a hús ne unatkozzon, krumpli került mellé és apróra vágott répa. Az egészet meglocsoltam a kuktából kikerült zsírral és húslevessel, majd jóféle vörösborral, és alufólia takarása mellett sütőben, a saját gőzében izzasztottam. Mikor a krumpli megpuhult, a fóliát levéve, és a pecsenyelével öntözve a kacsacuccot aranybarnára grilleztem. Épp ma fogyott el a vége..

Elvárások

Elvárásokat tenni olyan, mintha valamibe előre beépítenénk a csalódás lehetőségét. A dolgok ugyanis a saját rendjük szerint működnek és nem a mi elvárásaink szerint. Azt mondják akik értenek a programozáshoz, hogy a számítógép programok is a leírt utasításokat, nem pedig a vágyainkat követik. Csak az a baj, hogy nehéz vágyak nélkül élni..

2009. december 25., péntek

Időjárás

Karácsony másnapja van, az eddig hullott hatalmas mennyiségű havat eltüntette az aki ide helyezte. Már csak akkor tudnék mutatni valakinek, mondjuk egy busmannak, ha gondosan a hűtőbe raktam volna egy kilót tartaléknak, mert nyoma sincs sehol. Helyette monszuneső hull, hol eláll, hol pedig minden átmenet nélkül ömlik, mintha dézsából öntenék. Előbb meg az ég is dörgött, ha nem ismerném a naptárat azt mondhatnám egy nyári este van, zivatarral. A hőmérséklet olyan tíz fok körüli, ami nem éppen decemberi. Teljesen meg van bolondulva a természet.

2009. december 24., csütörtök

Karácsonyra

Gondolom előbb utóbb elöntik a hasonló bejegyzések az oldalt (Mint ahogy a gázok is maradéktalanul kitöltik a rendelkezésre álló teret.) amiben boldog karácsonyt kívánnak az emberek egymásnak. Úgy gondoltam, hogy ezennel én is megnyitom a sort, vagy éppen beállok abba, amiben jókívánságokat zúdítanak a kedves olvasókra, akik ahelyett, hogy az Ünnepi készülődésben aktívan részt vennének itt múlatják az időt. Tehát, mindenkinek boldog karácsonyt kívánok! A gépet meg ki kell kapcsolni és irány a fenyőfa!

Az ujj

Hasznos segédeszköz, és ami a legfontosabb, állandóan kéznél van. Már amikor nincsen valami baja és kímélni kell. Nekem most van egy ilyen, és most jöttem csak rá arra, hogy mennyi mindenben volt a segítségemre akkor, amikor használhattam úgy, hogy most nem. A tanulság, mindenki vigyázzon az ujjaira, mert ugyan tíz van belőlük (a lábujjak most nem játszanak) de egy is nagyon tud hiányozni, ha éppen kellene.

2009. december 23., szerda

A gyermekkor vége

Az ember onnan tudhatja, hogy rálépett az élet rögös útjára, hogy végre felnőttnek tekintheti magát, hogy a karácsonykor felvetett, 'Valakinek be kellene ácsolnia a fenyőfát!' munkajavaslatra minden szempár kérdően feléje fordul. Innen már nincs visszaút..

Beázás

Enyhül az idő, és itt a menetrendszerű beázás. Sajnos továbbra sem abban az értelemben, hogy ez Beákkal történő hancúrozás lenne egy közös nyoszolyán, hanem a valóságos, nedves, csepegős, vízfoltos rögvaló. Sajnos a ház egy kivitelezési hibájából következően a fagyok követő olvadás közvetlen eredménye rögtön megjelenik a szegletekben mint egyre terjedő, szabálytalan alakú folt. Sajnos tenni ellene nem tudunk, azon kívül, hogy nézzük. Ez egy Rorschach teszt, amit a természet küldött ránk, hogy teszteljen bennünket évről évre. A feladatot kitöltjük, de az eredményt mindig elfelejtik postázni. Ki érti mindezt?

2009. december 22., kedd

Karácsony

Lassan közeleg a karácsony. Illetve már egészen gyors ez a lassan, ebből is gondolhatjuk, Einsteinnek mégis igaza lehetett abban, hogy minden relatív. Ahogy közeledik a perc a szeretet ünnepének finiséhez, úgy ölik egymást az emberek az üzletekben azért, hogy a pénzükért szeretetet adhassanak valakiknek, miközben másokat - akik ezen cél elérésében a véleményük szerint akadályozzák - szintén a szeretet jegyében halomra gyilkolhassanak. Ehhez remek aláfestés az áruházakban folyamatosan sugárzott karácsonyi dalkavalkád, amely ma már nem azt jelenti amit az alkotója mondani szeretett volna, hanem a jelentése az, hogy vásárolj, költsél, még, még, még, sokat. Jól lenne már túl lenni az ünnepen..

2009. december 21., hétfő

Süllyedünk!

Azt hiszem léket kapott az iroda és süllyedni kezdett! Bár a munkaidő vége még legalább egy kávényi távolságban van, a kollégák menekülése az épületből már egy fél órája folyamatos. Mintha jéghegynek szaladt volna az épület és a tenger kezdene beömleni a réseken keresztül, de meglepő módon felülről tölti meg a teret lefelé. Pont mint egy fejre állított Titanic. Azon töprengek, hogy mire ideér a víz a földszintre, vajon marad-e még elegendő csónak?

Három

Három (Te vagy az én párom) nap van hátra az évből. Aki figyelmeztetne arra, hogy a matematikai érzékemet ideje lenne nikkeleztetnem, azok megnyugtatására közlöm, hogy munkanapból van még a fent említett mennyiség. A mai nap egyedül voltam, mert a kollégámmal váltjuk egymást. Holnap én megyek és ő jön. Ez nem tudom kinek előny és kinek nem, én már várom azt, hogy ne a vekker rikoltására keljek fel fél hétkor, hanem a magam kénye kedve szerint háromnegyedkor. Ugye mennyivel másabb érzés ez így!

Ártatlanság vége

Melegszik az időjárás. Na nem globálisan (Persze úgy is, de az most nem lényeges ezen a szinten.) hanem helyileg. A tegnap éjszaka rekordhidege után mára már alig fagy, és holnapra esőt mondanak, előbb ónnal majd ón nélkül. Gondolom épp annyi fog esni, hogy sötét mocsárrá változtassa a szép fehér karácsonyba vetett hitünket. Nem mintha a hideg hiányozna - az ilyen extrém időjárás nincs jótékony hatással a fűtésszámlára - de a szép fehér hó, mint az ártatlanság szimbóluma, hiányozni fog. Ha legalább a tavasz érkezne meg! De a vakító fehérség után egyelőre csak a sötét, nedves idők jönnek vissza..

Egy mítosz vége

Egy meg nem született mítosz ért véget a tegnapi nap akkor, amikor gyümölcsleves készítéshez fogtam hozzá a konyhában. Fel akartam használni a héja vesztett citromot és eközben történt meg a baj. Ha az embert sokáig nem éri baleset, akkor hihetné azt, hogy az utóbbi időben kialakult nála a sebezhetetlenség, mint ahogy a hegylakó is hímereje teljében vette csak észre azt, hogy nem fogja sem kés, sem golyó. Nos, mint erről magam is meggyőződhettem, nem jelentek számottevő akadályt egy éles kés előtt - midőn a citrom kemény hájáról lecsúszott penge akadálytalanul siklott bele az ujjamba. Pedig olyan jó volt hinni valamiben..

2009. december 20., vasárnap

Férfimunka

Mostohaanyám szerint a férfimunka az a dolog amit neki éppen nincs kedve elvégezni. Ez a főzésen kívül általában mindent szokott jelenteni és szerintük ez így is van jól- Ezért apám mossa ki a hűtőt és ő porszívózik és végzi a többi munkát. Ennek örömére a mai napot hűtőmosással kezdtem. Délután csak egy órát szerettem volna lepihenni, közvetlenül azután, hogy elkészítettem az ebédet, de nem lehetett, mert menni kellett takarítani - hiába, nagy a lakás. Úgy gondoltam, hogy mivel az előző hétvégét átdolgoztam a munkahelyemen és tegnapi napom is munkával ment el, azon kívül egész délelőtt tettem-vettem, így ennyi járhat. Nem járt. Az érvel megingathatatlanok voltak, és rövid idő múlva már buzgón porszívóztam a nappali kövét. Hogy miért mondom én ezt el? Lasponya szavai jutnak eszembe a 'Sok hűhó semmiért'-ből: Ó, csak volna itt a jegyző, hogy szamárnak írna le! Uraim, ezt ne feledjétek, hogy szamár vagyok! Jegyezzétek meg, ha nincs is lejegyezve, hogy szamár vagyok!

2009. december 19., szombat

Tótok

Engedd be a tótót, kiver a házadból - tartja a mondás. Ma a macskákkal aludtunk. Mármint nem vetettük ki a természet lágy ölére este, amikor nyugovóra tértünk őket hisz a lágy öl ilyenkor cudar hideg és kemény. Meg is lett a böjtje! A lefekvésünkkor békésen szunyókáló macskák az éjszaka folyamán felélénkültek (hiszen éjszakai állatok, vagy mifene!) és hancúrozni kezdtek. Minden megmásztak, mindent leborítottak, majd kitalálták, hogy féktelen tombolásuk minden fáradalmát az ágyunkban pihenik ki, és erről nagyon nem tudtuk lebeszélni őket. Amit az egyszer a fejükbe vettek arról nem mondanak le - pont olyanok mint a nők. Kénytelenek voltunk becsukni az ajtót, de úgy meg lehűlt a szoba reggelre. Lehet, hogy mindenkinek jobb lesz, ha mégis kint töltik az éjszakát?

Hideg van

A hír: Ma este óriási tűz ütött ki a tűzoltókészülék gyárban. A helyszínre nagy erőkkel kiérkező tűzoltók, csak több órás, megfeszített munkával tudták csak megakadályozni, hogy a lángok ne terjedjenek át az oltóhab raktárra. Valahogy ez jutott az eszembe reggel, amikor jégteleníteni szerettem volna az autó szélvédőjét egy rendkívül környezetbarát, kézi erővel működtethető spriccnis jégoldóval és meg kellett állapítanom, hogy ez biza befagyott! Furcsa kettősség, amikor a jól felkészült autós ott áll egy befagyott jégoldóval aminek ugye az lenne a feladata, hogy folyékony állapotba hozza a szélvédőn terjeszkedő fagyott vizet és erre tessék. Hiába no, hideg van odakinn..

2009. december 18., péntek

A mobil

Mitagadás az egyik legjobb találmánya a XX. századnak. A magunkkal cipelhető személyes azonosító eszköz, amivel ellenőrizhető minden percünk, és mi is ellenőrizhetünk másokat. Erre a nők természetesen egyből rájöttek, hogy ez a találmány lehetőséget ad a férjek és a gyerekek távirányítására, olyan ajándék, aminél nagyobbat akkor sem kaphatnának, ha egy hétre magukhoz ragadhatnák a nappaliban a tévé távirányítóját, hogy a hátralévő időben nyálas amerikai filmszínészek lelki kínjaival azonosulhassanak. Itt a remek lehetőség, egy csodatávirányító, csodább mint a tévéújság hátán lévő teleshopos hirdetésekben árult ezernyi - ámde rendkívül jutányos kacat és bóvli, egy fekete doboz, rajta piros gombokkal - A férj és a gyerek felirattal. Utálok telefonálni, noha nekem is lóg az oldalamon ilyen készülék. A tudat nyugtat meg, hogy telefonálhatnék, ha szeretnék - de soha nem szeretnék olyan igazán, csak jó arra gondolni, hogy esetleg mégis, akkor van mivel. De ettől én még ideális alany vagyok a távirányításra. A reggeli percekben, amikor szinte még ki sem hűlt a nej nyoma az előszobában, már csörögni kezd ez az átok, és kapom az időközben aktuálissá váló utasításokat, ezt csináld, azt csináld, ide tegyed azt, ne felejtsd el az, stb. Bármennyire is kedvelem a lehetőséget, ilyenkor szívesen élnék újra a középkorban, amikor nem volt ilyen gond, mert legfeljebb a sűrűn érkező galambokat leves gyanánt tálalja a szakácsnő az asztalra..

2009. december 17., csütörtök

Bejelentve

Ma reggel újra elmentem az úton a félreállított autó mellett. Már látszik rajta a 'szorgos' kezek nyoma, egyre kevesebb alkatrésze van meg. Először csak a kerekei tűntek el, majd betörték az ablakait (Ezzel gondolom a beltér látta kárát), mára már nyitva volt a motorháztető és a csomagtartó is. Aki nem tudja elképzelni ezt a helyzetet, annak mondom, hogy mindez a 2/A autóút mellett van (Ami ugye nem egy elhagyott zsákutca, hanem egy nemzetközi főközlekedési út, jelentős forgalommal!), Dunakeszi előtt. Már tegnap is be akartam jelenteni a rendőrségen, de mire beértem, kifittyedt a fejemből, de mára megtettem amit megkövetel a haza. Először a 107-et hívtam, ahol a váci kapitányság ügyeletese közölte, hogy nem hozzájuk tartozik az ügy, hívjam a 112-őt, majd kérjem Dunakeszit. Az említett számon a géphang közölte, hogy rögzítik a hívásom, és várjak a kezelőre, majd kicsöngött, valaki felvette, és azonnal le is tette. Két gondolatom ezzel kapcsolatban is támadt: Ha most be lennék ékelődve egy lángoló roncsba valahol, és csak egy hívásra van időm, akkor én most megdöglök! Illetve vajon ezt a cselekményt is rögzítették és várható, hogy valami retorziója lesz az érintettel kapcsolatban? Nincsenek ezzel kapcsolatban illúzióim. Amikor beértem, megkerestem a dunakeszi rendőrség számát az interneten, majd felhívtam őket telefonon. A kötelező kör után az ügyeletes tiszt közölte, hogy tudnak az autóról, és amikor mondtam, hogy lassan szétlopják az egészet, akkor visszakérdezett, hogy most is vannak-e az autónál? Hát az eszem áll meg! Még a tolvajokat is nekem kellene elkapnom???

Korai öröm

Még reggel is azt hittem, hogy a négynapos pizza semmiféle változást nem fog elindítani a belsőmben. Pár óra elteltével azt hiszem kénytelen vagyok újragondolni ezt a megállapítást és azt hiszem ebben a pillanatban gyökeresen más következtetésre fogok jutni, mint amire reggel jutottam. Sőt mitöbb az utóbbit tényekkel is alá tudom támasztani. Érdekes biológiai kísérlet volt, csak az vigasztal, hogy a tudomány követel néha áldozatot..

Aki tud vezetni

Aki tud vezetni, az nem szövegel, hanem vezet! És ami a lényeg, nem okoz balesetet, hisz teljes mértékben uralja a gépkocsiját! - Ezt tudtam meg a tavalyi önkormányzati lapból, ahol egy városi polgár felelősségre akarta vonni a hivatalt azért mert nem takarítja az utakat. Az illetékes azt is mondta, hogy a bejelentő rosszul látja a dolgokat, hiszen a vállalkozó, aki meg volt bízva a jég- és hómentesítéssel, a munka elvégzését készre jelentette, tehát a munka el lett végezve, és ha valaki mást lát, akkor az hallucinogén anyagok hatása alatt áll. Éppen ezért letettem arról, hogy bejelentsem azt, hogy megint tükörjég van az utakon - és csak az önkormányzati részen (Látni világosan meddig tart a Közútkezelő hatásköre!) mert nem szeretnék szembesülni azzal, hogy mi van akkor, ha gyógyszerre iszom..

2009. december 16., szerda

Pizza

Vajon meddig tud a mikrohullám áldásos melegítő ereje dacolni egy pizzában elszaporodni, mindenre (de leginkább is a feltétre) kész baktériumok, gombák és egyéb egészségtelen mikroszervezetek baljós tömegével? Prózai módom tehetném fel úgy is a kérdést, hogy jelent-e valamilyen egészségügyi kockázatot egy vasárnap készült pizza elfogyasztása? Holnapra azt hiszem erre is választ fogok kapni..

2009. december 15., kedd

Mikulás kommandó

Egyre jobban elhatalmasodik az embereken a karácsonyi őrület! A szomszédaimon veszem észre azt az idióta amerikai filmekből megismert szokást, hogy ilyenkor, karácsony táján feldíszítik a házaikat. Igazából nem a dekorálás ellen vagyok, mert azt lehet módjával, akár ízlésesen is csinálni, hanem a határtalan giccsdömping az, ami elriaszt. A fényfüzérek és villogó lámpák után kezdenek feltűnni a télapók különböző test- és élethelyzetben. A környékünkön a világítós ejtőernyős télapók dívnak, a szomszédok szabályos harcot vívnak abban, ki tud több ilyet kiaggatni a házára. Már lassan úgy néz ki az utca, mint amilyen a D nap lehetett a francia partoknál. Éljenek a kommandós télapók! Airborn!

Állatfarm

George Orwell nagyszerű munkája az Állatfarm. Mindenkinek érdemes lenne egyszer legalább elolvasnia, mert ez egy igazán szomorú végű és jellemző mese. Orwell nem ismerhette a mai magyar politikai viszonyokat, de úgy látszik nagyon igaz az a mai ismert közhely, hogy a történelem ismétli magát - mert valóban ezt teszi. A könyvnél maradva épp tegnap hallottam az egyik malacpárt képviselőjét azt hangoztatni, hogy négy láb a jó, és a két láb az rossz, illetve egyedül ők rendelkeznek igazi négy lábbal, a többi egyed csak a hatalomért és a gazdaság tönkretételéért hajt. Szomorú látni azt, hogy a major lakói mennyire hisznek a malacoknak, pedig látszanak bizonyos jelek ott is, és sajnos itt is. Félek tőle, hogy a könyvnek ebben az esetben is igaza lesz, mert ha stílusos akarnék maradni azt mondhatnám, hogy a kutyából nem lesz szalonna. Sajnos a malacból sem.

2009. december 14., hétfő

Az apró fehér és jéghideg izé, ami ilyenkor esik a felhőkből. Legalább is a télről alkotott képünk szerint. Na ez a fehér izé képes arra, hogyha akár három szem is leesik egy országnyi területre, akkor szinte teljesen megbénítsa a közlekedést. Bár népünk ezen a vidéken él több mint ezer éve, még mindig nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy télen hó esik és nem úgy kell közlekedni ilyenkor mint például nyáron a negyven fokban. Alapvetően két típus létezik. Aki ugyanúgy hajt, mintha nyár lenne és az, aki azt gondolja, hogy a tundrán van, egy tó tükörjegén. Így aztán a sportosabbak elkezdik vadul előzgetni a tötymörgőket és máris kész a kiadós baleset és aki megfontoltan, nagyobb követési távolságot tartva, óvatosan, de tempósan próbálna haladni, ugyanúgy a kialakult dugóban áll, mint a többiek. Így mosódnak el a különbségek a közlekedők között, miközben azt hallhatjuk az rádióban, hogy az illetékesek azt nyilatkozzák, nem gondolták volna azt, hogy télen havazni fog..

2009. december 13., vasárnap

Időjósok, ehh!

Kezembe akadt reggel egy újság és olvasni kezdtem az előrejelzést a holnapi napra. Borongós, felhős idő - Ez rendben. Tizenöt fok körüli átlaghőmérséklet - kinézek az ablakon és odakinn épp lágyan szállingózik a hó. Hülyék ezek? - merült fel bennem szinte azonnal a kérdés, de megnyugodva válaszoltam meg magamnak ezt, amikor rájöttem, hogy egy három hónappal ezelőtti újságot olvasok..

2009. december 12., szombat

A hír

Most olvasom, hogy Molnár Anikó (Ki a fene ez a nő?) eddig hétszer vetkőzött le. Nagy kaland! Én minden fürdés előtt le szoktam vetkőzni és csak az hetente hét alkalom. Azt hiszem neki is van mit bepótolnia..

Optimistának lenni..

Optimistának lenni rossz! Azok, akik mindig jobbat remélnek, most üres hassal kergetnek egy pizzaábrándot, arra várva, hogy valaki végre felemeli a telefont és rendel egy újabb halommal, miközben a hűtő roskadásig tele van a tegnapi maradékkal. Félretettem a kincstári optimizmusomat és elkezdtem kienni a hűtőt, miközben mások a nyálukat csorgatják és arra várnak, hogy a Don kanyarban elveszett pizzafutár végre előkerül és egyszer csak tényleg megérkezik. Persze lehet, hogy meg fog jönni hamarost, de akkor legfeljebb ebédelek még egyszer..

2009. december 11., péntek

Véleménycsere

Egész nap véleménycserén vagyok. Kialakítok magamnak egyet, majd magamba fojtom, és kijövök a máséval. Aztán újra be és megint ki. Ez most egy ilyen nap..

2009. december 10., csütörtök

Bogáragy

Ma a begyújtás előtt a padlón kepesztő bogarakat nézve jutott eszembe ez a gondolat az agyakról. Itt van ez a kis rovar, összehasonlíthatatlanul kisebb aggyal, és ő azzal a csöppséggel ugyanazt teszi mint mi ezzel a naggyal. Él, mozog, szaladgál, eszik, elkerüli azokat akik őt eszik, szaporodik, esetleg utódot gondoz, egyesek bonyolult kolóniák szabályrendszerében élnek, repülnek és hazatalálnak, nem pusztítanak ki más értelmes lényeket vagy nem mérgezik élhetetlenre környezetüket. Mindezt egy akkora szervvel, amit meg sem találnánk egy tányér rizsben. Erre meg itt vagyunk mi egy hatalmas aggyal, aminek puszta súlya is képes lenne megölni ezeket a parányokat csupán csak azzal, ha magasról ráesik, és nem teszünk ennél igazán többet, sőt! Lehet, hogy már végre ki kellene használnunk valahogy a nagyságban rejlő különbséget!

2009. december 9., szerda

Helikopteres

Most olvasom, hogy az egyik fővárosi kórház helikopter leszállója nem biztonságos. Legalább is a pilóták nem mernek rá leszállni, mert túl kicsi. Az engedélyező hatóság azt mondta, hogy ők nem tudták, mekkora gépek fognak ott leszállni ezért akkora a hely amekkora. Gondolom ma Magyarországon annyiféle helikopter van, és ebből annyi változat használható mentési célokra, hogy érdemes a rendelkezésre álló helyet kizárólag modellezők számára elkészíteni, így legalább nem kopik annyira. Miért van az az érzésem, hogy megint hülyének vagyunk nézve?

2009. december 8., kedd

Az a baj..

Woody Allen mondta, hogy az a baj a televíziós szexszel, hogy folyton lecsúszik az ember a készülékről. Nekem most a zöldségekkel van problémám. De nem mint szexjátékszer, hanem mint takarmány. Bármennyit eszem belőle, utána éhesnek érzem magam, és akkor jön a csoki és az édesség és a szinte azonnal felmerülő és teljesen logikus kérdés, hogy akkor minek is diétázom tulajdonképpen?

Időzavar

Ha a tengerparton élnék egy kis házban és naponta kinézve reggelente az ablakon azt láthatnám, hogy süt a nap, fúj a szél, a tengeren épp a megfelelő hullámok sorakoznak és a parton fűszoknyás lányok hulatáncot járnak ugyanúgy mint tegnap, akkor legfeljebb a hűtőben található sörök fogyásából állapíthatnám meg az idő múlását és ha egy nap vendégek jönnek, akkor másnapra kész a teljes időzavar. De hogy itt miért van, azt nem tudom. Bár ha kinézek az ablakon, akkor hideg, mocskos párás esetleg esős időt látok, a hulatáncos lányok már rég elhunytak krónikus tüdőgyulladásban és sör sincs a hűtőben. Nem látom a párhuzamot és mégsem tudtam ma reggel, hogy milyen nap van. Ilyen az élet.. (Ugyanitt: hulatáncos lányokat felveszek! Bundabugyi jeligére a kiadóba.)

2009. december 7., hétfő

Négy golyó

A hétvégén négy golyóval kevesebb lett odahaza, midőn a macskák elveszítették a lényeges, de eddig nem használt (és ezek után kényszerűségből mellőzött) testrészt. A szükségszerűség vitt rá minket a cselekedetre, de Freud biztos azt mondaná rá, hogy péniszirígység, vagy valami gyerekkori elfojtott szexuális kielégületlenség volt az igazi ok, de a félreértések elkerülése érdekében az illető úriembert nem fogjuk beengedni a lakásba, így a tényleges ok remélem rejtve fog maradni. Az altatás mellékhatásait jobban megszenvedtük mint a macskák maguk, az ébredés órái meglehetősen kellemetlenek voltak. Két, mozgáskoordinációját teljesen elveszített macskát gardírozni nem teljesen leányálom, főleg, hogy menni akarnak, de állandóan felborulnak, és mindeközben módszeresen össze akarják okádni a lakást. Sajnáltuk őket, és reggel a gyerek első kérdése is a macskákra irányult, és amikor szóvá tettem, hogy először talán köszönhetne nekem, azt válaszolta, hogy ha majd engem herélnek ki, akkor először az én állapotommal fog reggel foglalkozni. Nem tudom megér-e ez ennyit?

2009. december 6., vasárnap

Mamma mia

Láttuk a filmet a közelmúltban. A nyálas amerikai alkotás egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy most újra elővettük a régi ABBA lemezeinket és újra elkezdtük rongyosra hallgatni őket. Meg kellett jegyeznem a filmmel kapcsolatban, attól, hogy valaki még híres amerikai filmszínész, nem jár együtt az, hogy tud énekelni, és bizonyos embereknek (és a nézőknek is) jobb, ha nem is próbálkoznak vele. Főleg, hogy az eredeti dalnokok átugorhatatlanul magasra tették azt a bizonyos lécet. A görögországi idegenforgalom fellendítésére mindenesetre jó próbálkozás volt.

2009. december 4., péntek

Macskanap

A mai délután a macskáké. Önző egyéni érdekből el fogunk venni tőlük olyasmit, amitől mindenkinek jobb lesz, nekik nem hiányzik, mert még sosem használták, és a mi életünket is könnyebbé fogja tenni. Vagy legalább is nem teszi nehezebbé. A beavatkozás után a cicák örökös tagságot nyerhetnek a weiner singerklaben tagjai közé, esetleg nyitva állhat előttük a papi pálya is, szóval a lehetőségek kitárulnak a számukra. Azért így belegondolva, én nem biztos, hogy ezért szívesen lennék macska magamnál, de tulajdonképpen mindenki lehet megalkuvó..

2009. december 3., csütörtök

Elérhető célok

Sok ember azzal követ el hibát, hogy túl magasra teszi a lécet és álmait sosem érheti el. Gyerekkorunkban mi is űrhajósok szerettünk volna lenni, vagy vadont felfedező marcona férfiak. Senki szem szeretne gyermeki fejjel, poros íróasztaloknál szürke aktákat tologató irodakukac lenni, vagy esetleg apeh ellenőr, vagy ne adj Isten, lámpája fénykörében molylepkeként élő szemüveges, könyöklős könyvelő. Tegnap a gyermek elmondta, hogy mi szeretne lenni. Nem állított magának elérhetetlen célt fel, de mint a mesebeli királynak mégis az egyik szemem sír a másik nevet. Azt mondta, hogy utálja az iskolát, és ha megnő, csöves szeretne lenni. Mint cél, valóban megvalósítható, de nem tudom, hogy most nevelni próbáljam, vagy vegyek egy nagy betoncsövet az udvarba, gyakorlásként?

2009. december 2., szerda

Vicces emberek

Gyermekünket sikeresen bevezettük az üzleti életbe. Rávezettük, hogy a méltó munka elnyeri a jutalmát így anyagilag is jól jár ha jól tanul. Az ötöseit könyvre, vagy a legutóbbi alkalommal a rég áhított órára válthatta be. Ezen alkalomból megkapta a pittyegő rémet, amit teljesen ártalmatlan karórának tűnik, de amikor eljő az éjszaka felfedi az igazi énjét. Vadállattá változik és kiűzi az álmot fáradt szemünkből hajnali háromkor. Sikerült utánajárni, hogy valami vicces kedvű ember, talán a boltban beállította az óra ébresztését hajnali háromra, hogy az milyen jó poén. Mi is jót nevettünk rajta, de a kacaj nem volt teljesen őszinte. Bár mindenki ismeri ezt az érzést, és én is fel szoktam húzni az időzítőket az Ikeában, de ez azért mégiscsak más, nem?

2009. december 1., kedd

Nincs időm

Lassan meghalni sincs időm. A nap arra elég, hogy beleszakadjak a munkába, a tegnapi napom is szabadságként, de a nyaralóban végzett téliesítési munkával telt, midőn is sikerült meghúznom a derekam, Így most egy gonddal több amivel foglalkozhatok. Kellett még egy púp a hátamra..