A szemét kivitele jellemzően férfimunka szokott lenni. Ez onnan jutott eszembe, hogy láttam a nejt kikocogni a szemetessel, pedig még nem is volt tele. Nyilván jelentősen nyomott a latban az, hogy megtudta, hogy a macska reggeli ajándékát, egy elrontott madarat a konyhai szemetesben helyeztem el. Igaz, hogy becsomagoltam egy nejlonba, de azt hihette, hogy éjszaka kikel a szemetesből és ránk támad. Más okát nem látom, hogy miért ilyen gyorsan kellett kiüríteni a kukát.
2018. április 10., kedd
2018. április 9., hétfő
Egy idézet a mai napról.
Sajnos ez jutott eszembe csak:
– Egy nagyon régi demokráciából jött – mondta Ford.
– Úgy érted, a gyíkok földjéről?
– Nem – mondta Ford, aki erre az időre egy kicsit racionálisabb és következetesebb lett, mivel a kávéját végre leerőszakolta a torkán.
– Nem ilyen egyszerű. Egyáltalán, semmi sem ennyire egyenes és egyszerű. Az ő világában az emberek emberek. A vezetők a gyíkok. Az emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket.
– Furcsa – mondta Arthur. – Nem azt mondtad, hogy az egy demokrácia?
– Azt mondtam – válaszolta Ford. – Az is.
– Nos… – mondta Arthur és remélte, hogy nem hangzik röhejesen korlátoltnak amit mondani készül – miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?
– Ez isten bizony nem jut az eszükbe – mondta Ford. – Megvan a szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a kormány amire szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének.
– Úgy érted, hogy tulajdonképpen szavaznak a gyíkokra?
– Ó, igen – mondta Ford egy vállrándítással – természetesen.
– De – és Arthur ismét az egésznek az értelmét szerette volna tudni – miért?
– Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra sem – válaszolta Ford –, akkor talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe. Van gined? – Mi? – Azt kérdeztem – mondta Ford és hangjába a türelmetlenség érzése lopózott –, hogy van-e itthon gin?
– Megnézem. Mesélj még a gyíkokról. Ford ismét vállat vont.
– Néhányan azt mondják, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha is történt velük – mondta. – Természetesen a gyíkok igazán rosszak, abszolút és a legteljesebb mértékben rosszak, de hát valakinek ezt kell mondania. – De hát ez borzasztó – mondta Arthur.
/Douglas Adams/
– Egy nagyon régi demokráciából jött – mondta Ford.
– Úgy érted, a gyíkok földjéről?
– Nem – mondta Ford, aki erre az időre egy kicsit racionálisabb és következetesebb lett, mivel a kávéját végre leerőszakolta a torkán.
– Nem ilyen egyszerű. Egyáltalán, semmi sem ennyire egyenes és egyszerű. Az ő világában az emberek emberek. A vezetők a gyíkok. Az emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket.
– Furcsa – mondta Arthur. – Nem azt mondtad, hogy az egy demokrácia?
– Azt mondtam – válaszolta Ford. – Az is.
– Nos… – mondta Arthur és remélte, hogy nem hangzik röhejesen korlátoltnak amit mondani készül – miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?
– Ez isten bizony nem jut az eszükbe – mondta Ford. – Megvan a szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a kormány amire szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének.
– Úgy érted, hogy tulajdonképpen szavaznak a gyíkokra?
– Ó, igen – mondta Ford egy vállrándítással – természetesen.
– De – és Arthur ismét az egésznek az értelmét szerette volna tudni – miért?
– Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra sem – válaszolta Ford –, akkor talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe. Van gined? – Mi? – Azt kérdeztem – mondta Ford és hangjába a türelmetlenség érzése lopózott –, hogy van-e itthon gin?
– Megnézem. Mesélj még a gyíkokról. Ford ismét vállat vont.
– Néhányan azt mondják, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha is történt velük – mondta. – Természetesen a gyíkok igazán rosszak, abszolút és a legteljesebb mértékben rosszak, de hát valakinek ezt kell mondania. – De hát ez borzasztó – mondta Arthur.
/Douglas Adams/
2018. április 3., kedd
Proteinszelet
Vettem egy proteinszeletet. Ez önmagában nem egy olyan hír, aminek meg kellene rengetnie a világot, csak úgy megjegyeztem. Régóta kacérkodtam a dologgal, neves cég terméke, nyilvánvalóan aranyáron, de vésztartaléknak szántam parawaiting idejére vagy a fene tudja mikorra, ha mardosó éhség törne rám és semmi más esélyem nem lenne az életben maradásra. Szóval vészhelyzeti tartaléknak. Persze úgy jártam vele, mint a valamikor korábban megénekelt mesesajttal. Az ember csak nézegeti és mivel nem hangzik rosszul, így vágyódni kezd rá, de mivel nem kaphatja meg azonnal így mindenfélét elképzel róla, pedig ha megszerezhetné, azonnal rájöhetne, hogy óborzalom! Egy rakás szerencsétlenség, egy gasztronómiai baleset. Persze megérthetem, ha testépítők ilyet esznek - hisz a formás izmokért szenvedni kell és itt a szelet gyártói a szenvedést halálosan komolyan gondolták! Csak azért nem dobtam ki a kukába az első harapás után, mert sajnáltam kidobni. Nem akartam két kidobást, mert ugye ha már a pénzt kidobtam, akkor inkább kárba menjen, ne pocsékba. Szóval a müzliszelet lényegesen olcsóbb és nagyjából kétezer-hétszáztízenhétszer jobb is.
Címkék:
ételblog
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)