A heti nem értem rovatom következik újra. Szóval nem értem a diákhitelt. A folyamatot persze igen, csak épp az értelmét nem látom. A hagyományos állami szerepvállalás az oktatásban az lenne, ha jó sokan tanulhatnának az állami felsőoktatásban, sőt Orbán egykori álma az ingyenes első diplomáról is vállalhatónak látszik. Aki meg ténylegesen kiszorul az állami oktatásból, az felvehet diákhitelt, de szigorúan piaci alapon. A jelenlegi rendszer nem ezt tartalmazza. Kevés diák tanulhat állami finanszírozásban és sokan vehetnek fel, államilag támogatott szuperkedvezményes esetleg kamat nélküli hitelt, amely költségvetési támogatást igényel, hiszen a piaci kamat és a kedvezményes kamat közti különbség mint veszteség jelentkezik az államháztartásban. Ezt a veszteséget valakinek ki kell pótolni, ráadásul az évek folytán ez az összeg folyamatosan nő. Pár év alatt a résztvevők számától függően akár évi százmilliárdokra is rúghat - belátható az, hogy ez már az elején is tarthatatlan helyzetet teremthet. Nem értem, hogy miért nem jó most egy konstans összeget évente belehelyezni az oktatásba ahelyett, hogy később egy exponenciálisan növekvő összeget kellene kigazdálkodni. Nem értem azt az unortodoxiát, ami nem tervez és a mának él, aminek az intézkedései maximum abból állnak, hogy a kiadásokat a következő parlamenti ciklusra tolja át úgy, hogy a forrásokról fogalma sincsen. De hát azért unortodoxia, hogy ész ne kelljen hozzá, legyen elég a vak hit..
2012. december 18., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése