A nagy macska saga

                       Szokásos szilveszter estének indult. Először arról volt szó, hogy nálunk lesz a buli, de aztán az a döntés született, hogy mégsem nálunk, mert a pestiek nehezebben jönnek ki Gödre és mennek majd utána haza, így Pesten, Zuglóban került megrendezésre.  Az egész napos készülődés után mi vágtunk neki este az útnak. Odakint már elkezdődött a háború, de ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. (Pedig kellett volna!) Annál is inkább, mert a macskát úgy kellett kipiszkálni a karácsonyfa alól. Mindenesetre ki lett téve, ahogy a többi napon az évben, és minden eddigi szilveszteren, amikor nem voltunk odahaza. Zuglóig eseménytelen volt az út, valami okból még zenét sem hallgattunk, csendben tettük meg az út nagy részét. Amikor a szokásunk szerint lekanyarodtunk az M3-ról a Körvasúti felüljárónál lévő OMV benzinkútnál (itt szoktunk letérni, hogy aztán a Csáktornya utcán keresztül kanyarodjunk vissza, át az M3 alatt, majd a Csáktornya parkon keresztül térünk rá a Miskolci utcára, ahol az utunkat akartuk folytatni.) elfojtott nyávogást hallottunk. Megálltam a benzinkúthoz közel a Tengerszem utcában és megnéztem a csomagtartót. Evidensnek tűnt, hogy oda mehetett be macska, mert sokat pakolásztam indulás előtt. Nem volt benne semmi azon kívül, amit én tettem oda. A nyávogás megmaradt, így a forrását az autó motortereként azonosítottuk. Valóban, Luci, az öreg macskánk bent ült a motor mellett és nyávogott. Megállt bennem az ütő!  Hogyan szedjük ki őt onnan és mit fogunk vele csinálni? Természetesen hozzáférni nem lehetett, a macska teljesen sokkos állapotban volt. Egyszer ugyan kimászott alul, be nem reagált semmire, kiszedni pedig nem tudtuk, hiába hívtuk. Aztán megunta a dolgot és visszamászott a motor mellé és onnan nem mozdult többet. Közben odakint teljes háborús helyzet volt a sok robbanás miatt. Ekkor több próbálkozás után, amiben a motorindítás is beletartozott, arra gondoltam, hogy ha eddig kibírta a motor mellett, akkor hazavisszük ugyanígy és otthon majd átpakolunk a másik kocsiba és azzal jövünk el, ő meg majd kimászik amikor szeretne. Utólag belátva a dolgot ez egy teljesen hibás döntés volt! Hogyan alapozhattam arra, hogy csak azért, mert eddig nem mozdult, ezután sem fog? Persze elindultunk és  Csáktornya utcán haladva valami zajt hallottam, amit fémes pendülés követett. Hátranéztem a tükörben, de nem láttam semmit. Ez a terület a közvilágításáról amúgy sem híres. Felhajtottunk az M3-ra, majd a Szerencs utca előtti szintén OMV kútnál megálltam, hogy megnézzem, hogy van a macska. A motorháztetőt felnyitva teljesen levert a víz. A macska nem volt sehol! Ekkor rögtön leesett, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy elindultunk. Gyorsan visszamentünk az úton, hogy nem látom-e valahol elütve? Szerencsére legalább elütve nem volt, viszont eltűnve annál inkább! Visszamentünk a tetthelyre, de a rögtönzött keresés nem hozott eredményt. Sehol, semmi! Életem egyik legrosszabb szilveszteri bulija következett, amikor is a mardosó bűntudattal együtt, szinte minden embernek külön külön el kellett mondanom, hogy hogyan történt. A buli után hajnalban megint visszamentünk a tetthelyre, de az ismételt keresés sem hozott eredményt. Az addigi heves harcok szórványos utcai lövöldözéssé szelídültek, de továbbra sem hozott semmi eredményt a keresés. A nej aktivizálta magát ami a netes csoportokban való megjelenést illeti, illetve a környéken szórólapozni, illetve újra ciccegni kezdtünk. A következő hét, intenzív macskakereséssel zajlott, miközben esténként a lelkünket próbáltuk rendbe szedni, mert mindenki a magáén érezte a felelősség teljes súlyát. Nekem olyan érzésem volt, mintha a saját nagymamám hagytam volna el. Állandóan arra gondoltunk, hogy mi lehet vele? De természetesen választ nem kaptunk a kérdéseinkre. Mivel az adott területen jobbára cégek vannak, a nej elkezdte felhívni a cégeket, illetve meg is látogatta azokat. Kiderült, hogy a környéken rengeteg kóbor macska él és nagyon sok macskabaráttal találkozott ezeknél a cégeknél, akik ezeket az állatokat rendszeresen etették. De a miénknek nyoma sem volt. Mígnem pénteken az egyik közeli cégnél megkért ember áttörést ért el, mert az üres telekre bemenve, látott elfutni egy vörös macskát. Így péntek este újra felkerestük a tetthelyet, ahol ciccegve és egy kávétablettás dobozt rázva (ugyanis nem volt nálunk a macska jutalomfalat doboza, aminek a hangjára a macskák , bárhol vannak is, intenzív megközelítésbe kezdenek, de volt a kocsiban kávétabletta, ami szerencsére hasonló hangot ad, ha rázzák.) a macska nyávogni kezdett és előjött az üres telken lévő búvóhelyéről. Teljes biztonsággal megállapíthattuk, hogy a mi macskánk volt. Nagyon furcsán nyávogott, így eddig még nem is hallottuk. Félve jött közel és amikor a nej megpróbálta elkapni, elrohant. Nagy csalódást éreztem, mert azt gondoltam, hogy újra elveszítettük, pedig még meg sem találtuk igazán. A macska beszaladt az Avalon szerviz udvarára , ami szerencsére még nyitva volt, így gyorsan birtokháborítást követtünk el - ezért utólag is elnézést kérek az Avalontól, de prompt nem igazán érdekelt a dolog jogi része, csak a macska. Egy belső udvaron egy fehér furgon alá mászott be, és onnan nyávogott tovább. Folyamatosan hívtam és ráztam a kávés dobozt, mint egy félőrült. A macska nyávogása megváltozott, a korábbi öblös, panaszos nyávogást felváltotta az ismerős nyávogás, majd előjött a kocsi alól és hozzám dörgölőzött. Így már fel tudtam venni és nem is engedtem el. Az autóval volt némi problémája, bemutatott egy szabadulási kísérletet, de fogtam erősen és igazából nem tett kárt bennem. Hazafelé folyamatosan a macskát fogtam, így a nej vezetett. A macska végig dorombolt, de tudvalevő, hogy ez nem mindig a jó szándék jele, sokszor stresszhelyzetben is dorombolnak, magukat nyugtatják vele. De végig nyugodt marad, az út végén kifejezetten érdeklődő is lett, de nem engedhettem szabadon az autóban, így végig fonom kellett. A nejre viszont rá kellett többször is szólni, hogy legyen szíves legalább a megengedett sebességgel haladni, mert sosem érünk így haza. A macskát kézben vittem be a lakásba, mert semmit nem akartunk a véletlenre bízni, de szinte az utca végén is elengedhettem volna, mert rendesen kezelte a helyzetet. A hétvégén már teljesen visszazökkent a régi kerékvágásba és ma reggel már be is szólt nekem, amikor reggel (szerinte) késve engedtem be az ajtón. Hála istennek, újra megvan az összes macskánk! Az eset tanulsága szerintem a következő: 

              Nagyon sok facebookos csoport foglalkozik kisállatkereséssel, de ezek hatékonysága megkérdőjelezhető, pusztán a Facebook működési módjából következően is. (Ugyanis csak a téged érdeklő dolgokat tolja eléd, nem az összes, helyi érdekeltségű hírt. Tehát az átlag zuglói lakos sosem találkozik a hirdetéseddel, mert ezeket a csoportokat azoknak az embereknek tolja csak fel, akik aktívak ezekben a csoportokban.) A csoportok szinte egyedüli haszna - a feléd áramló jóindulaton kívül az, hogy esetleg ötleteket adhatnak. Beszéltünk kutyás keresőkkel is, de macskát kutyával keresni nem biztos, hogy jó ötlet, ráadásul a kutyák másképp vesznek el, mint a macskák. A kutyák rendszerint közterületen mászkálnak, így megtalálni is egyszerűbb, és kutyával keresni is. A macskák kerülik a nyílt tereket, sokkal valószínűbb, hogy magánterületen belül bújnak el, mondjuk a használatok kívüli fáskamrában és kutyás kereséshez tulajdonosi hozzájárulást gyakorlatilag lehetetlen kapni. A szórólapozás egy fokkal jobb megoldás, mert ott közvetlenül lesznek megszólítva az emberek, bár így is lehet, hogy a szórólapok nagy része a kukában landol, de van rá esély, hogy egyes emberek félreteszik mégis és szólnak ha látnak hasonló macskát. A plakátozás szintén értelmetlen, hiszen sok helyen tilos is, de általában a hatóság nem foglalkozik vele, de ha mégis az kellemetlen ugyanis a plakáton ott van az elérhetőséged. Illetve, a plakátokat a gyalogosok olvassák el, ők viszont szinte alig fognak macskával találkozni, mert azok csak átrohannak azokon a helyeken, ahol a gyalogos előfordulhat. A legjobb megoldás talán az, ami nálunk is működött, hogy személyesen kell beszélni a helyiekkel. Megdöbbentően sok segítőkész emberrel találkoztunk, akik az ügy mellé álltak és biztosítottak a segítségükről. De ezzel együtt is úgy gondolom, hogy sok szerencsére van szüksége egy ilyen ügyben az embernek. Nem árt ha van egy agilis feleség is, aki teljes erőbedobással harcol, illetve egy olyan macska, aki ugyan el van veszve, de amúgy reagál a nevére és kézbe vehető. De nyilván a legegyszerűbb, ha nem veszíted el..  

A macska

 A macska is ember rovatom következik. Ma macskás napot tartottam, bár ha belegondolok, szinte minden itthon töltött nap macskás nap, hiszen ezek az éhenkórászok állandóan itt lebzselnek a környéken. Már az a gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy az egész koronavírus mizériát ők találták ki, mert hisz ők profitálnak belőle leginkább. A világszintű macska összeesküvés! Fogadjunk, hogy ez még senkinek nem jutott eszébe, mindig olyan elcsépelt dolgokkal jönnek, hogy Soros, a civilek vagy épp a gyíkemberek, pedig igazából a macskák műve az egész. Ugyanis azóta, hogy home office van, folyamatosan az ölemben, vagy épp a lakás kényelmes pontjain hevernek, előtte, meg míg rendesen dolgoztunk, alhattak az árokban, vagy ki tudja milyen pórias helyen?

Másfelől viszont itt van a koszt, mai témáim másik fele. A nej vett ezeknek az éhenkolbászoknak  az Aldiban valami dobozos táplálékot csak azért, mert színes dobozban volt és az van ráírva, hogy E vitaminnal. Akciós volt, olcsón adták és még vitamin is van benne? Hoci bele a kosárba! Bár nekem voltak kétségeim a dologgal, hisz láttam én már varón karjút! Szóval reggel az arisztokratáink, azaz az öreg szőrgróf és a baroness vádlón néztek. Valahogy nehéz volt mást kiolvasni a szemeikből, mint azt, hogy 'Mi ez a szah itt kéhem?' Bezzeg a kis proli behabzsolt mindent, igaz, neki nincsenek gátlásai, ha étkezésről van szó. Ha úgy vesszük tök jogos volt a dolog, mert az új, csodatáplálék úgy viszonyult a korábbihoz, ahogy a napközis párizsi viszonyul a pármai sonkához. Szóval világos volt a dolog, mint a vakablak. Én sem enném meg, hiába van benne E vitamin.

Az meg milyen dolog már - hogy visszakanyarodjak a kezdő felvetésemhez, miszerint a macska is ember, hogy míg én itthon home officiálok, addig az arisztokrácia a nappaliban döglik mindenféle kényelmes helyeken egész addig, amíg nem kell nekik valami. Mert ha például a baroness rájön arra, hogy ki akar menni, akkor feljön az emeletre, megkeres, rám néz azzal a macsa szemeivel, majd miaú, majd megindul kifelé. Időnként ellenőriz, hogy követem-e, illetve nem vesztem-e el útközben, mert ugye nálunk sosem lehet tudni! Egész az ajtóig megy, leül elé, rám néz, újra mijau - mert ez már az előbb is bevált - majd az ajtóra. Ilyenkor ki akar menni és ki kell engedni. Hát erre fel van ez a kitétel, ilyet sokszor még a gyerek sem tud..

Nyávogni

Mikor reggel elmegyek dolgozni a macskát kötelességszerűen bezárom a garázsba, amit ő megfelelően utál is és ha teheti próbál meglépni, vagy szívszakasztóan nyávog odabent. Gondolom aztán, ha már leesik neki, hogy nem hallja senki, abbahagyja. A macska se hülye, nem hiszem, hogy átordítaná az egész napot. Ez a macskák sorsa. Felmerült egy olyan opció, hogy mi lenne ha magammal hoznám dolgozni. Végül is egyedül vagyok a szobámban - elférne. Ha nyugodt állat lenne és egész nap csak heverne, megfontolnám a dolgot, de hogy rendszerint csak sportállásban lehet lefotózni, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne, mert ha itt elszabadul, akkor kergethetem végig az egész irodaházon. Aztán meg az is eszembe jutott, hogy semmivel sem vagyok különb helyzetben mint a macska. Őt a garázsba zárom be, magam pedig az irodába. Ha beleszámítom, hogy a garázsban még van pár dolog, többek között egy autó is, de ő sokkal kisebb nálam, tehát testméret/szabad tér arányban akkor is sokkal jobban jár mint én, sőt nekem még dolgoznom is kell, ő meg egész nap heverhet. De hát mit tehetnék, ez meg az én sorsom. Most kezdjek el panaszosan nyávogni?

Megmacskásodtam

Alapvetően az, hogy valaki megmacskásodik, nem jelent túl jót, de az esetemben ez a kivétel, amely a szabályt van hivatva erősíteni. Szegény Cinci eltávozott közülünk, de az élet nem állhat meg és különben is azt olvastam, hogy a szőrös állatok simogatása egy olyan tevékenység, amivel az ember hozzájuthat a számára olyan fontos napi betevő oxitocin adagjához. Mivel én úgy látszik nem tudok lejönni az anyagról és kell az oxitocin, kell a macska is. Így beszereztük az internet és a kiscica.hu segítségével Praclit, aki reményeink szerint Cinci méltó utódja lehet. Remélem az öreg is ki fog jönni vele előbb vagy utóbb, mert az első találkozásuk kicsit viharos volt, de minden kezdet nehéz és régebben se ment ez máshogy, mert Luciusz meglehetősen konzervatív. De ha elindultunk, az úton végig kell menni.

Pracli, személyesen.

Barát

Tudom, egyesek csak megvonják a vállukat - csak egy macska volt. Macskát rengeteget látni, sokat az enyészet különböző fokán itt, ott, árokparton, útszélén. Sokat nem szeretnek, nincs is túl jó marketingjük, mert régen mint a feketemágia és a boszorkányság kiszolgálóinak tartották őket. Jó példa a modernkori megítélésükre a hollywoodi filmipar, ahol egy, terménypusztító és járványhozó rágcsáló a jó fiú és az üldözője, az aki számtalan helyzetben védett már meg bennünket tőle és az általa hordozott járványtól, a rossz, aki ellen szurkolunk, hogy a rágcsáló lehetőleg ússza meg azért, hogy megehesse a sajtunkat és összepiszkíthassa a hűtőt. Szóval a macska - sokan nem is szeretik ezért, vagy másért és pusztítják is olyasmiért, amit ha tudnának is, se tudnának másképp tenni. Például nem tisztelik a kerítést, mint birtokhatár jelzőt, számukra a frissen felásott ágyás illemhely és a kitett étel - étel. Cserébe viszont továbbra is megfogják az egeret és nem kérnek érte cserébe semmit, esetleg egy meleg zugot és egy kis simogatást. Sok embertől ezt meg is kapják, hisz ezek az emberek, mi, azért szeretik őket, amilyenek. Mások meg kíméletlenül irtják őket, méreggel, fegyverrel, fizikai erőszakkal. Akkor is, ha ez a jószág másnak örömet okoz - vagy pont ezért. Persze nem vagyok szent, én is eszem húst. Annak idején a nagyapámtól megkérdezték, hogy nem sajnálja-e a gazdaságban levágott állatot, mire ő azt felelte, hogy nem hisz élni kell és amúgy is lett volna barát. Cinci (Csipisz, NyikNyik, Cinóber) a mi barátunk volt. Áldozatul esett az értelmetlen és ismeretlen erőszaknak 2 éves és 5 hónapos korában. Csak egy macska volt, másnak semmi több. De a mi barátunk volt..

Macskás

Azt hiszem ki lettem nézve. Öreg (már nem) kandúrmacskánk az utóbbi időben különösen vonzódik hozzám. Még kölyökként egészen a mai ellentéte volt önmagának, szinte alig lehetett simogatni, másodpercekre lehetett csak ölbe venni őt. Most meg belemászik az ölembe és agresszíven dörgölődzik és hangosan dorombol. Az eszem áll meg! Nem csak én öregszem és hülyülök!

Macskája van

Szakember választani sosem egyszerű. Már csak azért sem, mert hol kevés van belőle, hol pedig sok és ha nem állnak rendelkezésre referenciamunkák, akkor a döntés is meglehetősen bonyolult. Ha kevés van belőlük, akkor a szükség az ami dönt és a kompromisszumokat a vásárló (azaz mi) hozza. Ha sok van , akkor miénk a döntés felelőssége és dönteni valahogy kell. Most például biciklijavítót keresek. Többet is tudok a környéken, Dunakeszin legalább kettőt, de a falumban is van legalább két szakember. A dunakeszi emberek közül egy már leszerepelt, mert amikor átfűzettem vele a kerekeim, elveszítette a sebességmérő jeladóját és napirendre is tért volna felette, így is csak hosszas könyörgésre volt hajlandó megkeresni és ezzel még ő tett nekem szívességet. Na ilyen helyre sem megyünk többet, így ez a hely ugrott. Van a faluban lévő két hely, az egyikről biztosan tudom, hogy őrült - volt vele egyszer dolgom, így inkább azt is kihagynám. Versenyben van tehát egy Dunakeszin, egy pedig a falumban. Na de mi döntsön? Mivel nincsenek se rossz, se jó tapasztalatok, azt hiszem megvan a vezérelv. A földimnek ugyanis van macskája az üzletben. Ez mindenképpen olyan hír, ami megéri azt, hogy ő kapja a munkát. Ha az emberrel nem jutok zöldágra, legfeljebb megbeszélem azt a macskájával. Ha jól fogja végezni a dolgát tudhatom, hogy a macska miatt lehet, ha pedig rosszul, akkor levonom a konzekvenciát - 'Kár, pedig még macskája is volt..'

Fehér macska

Értékeljük újra a babonaságainkat! Régebben bizonyos eljárások babonaságnak és kuruzslásnak számítottak, ma inkább azt szeretik rá mondani a népek, hogy az (orvos)tudomány határmezsgyéje. Szóval változnak az idők és változik a dolgok megítélése. Lehet, hogy a babonáinknak is van valós alapja - bár ebben az esetben a kép egy kissé zavarosodik. Ha átmegy előttünk egy fekete macska, az egyértelműen bajt jelent. Ezt a kérdéskört próbáltam felülvizsgálni, amikor egy fehér cica majdnem átment előttem, de meggondolta magát és visszafordult. A fehér macska, inverz fekete - ha úgy vesszük, tehát, ha a fekete a baj, a baj inverze a szerencse. De vajon a tevékenység inverze számít vagy a tevékenységnek attól még meg kell történnie? Mert ugye a tevékenység az, ha átmegy. Jó esetben, mivel inverz fekete macskáról van szó, ez jelentené a szerencsét és ha inverz módon megy át - tehát nem megy át, jelentené ugyanazt, amit a fekete átmenetele jelent. Gondolati úton szemlélve a dolgot - ha az át nem menetel bajt jelentene, akkor az emberiség nagy része szerencsétlen, hiszen előtte nap mint nap nem megy át egy fehér macska. Lehet, hogy emiatt van annyi gond a világon? Azt hiszem én is kezdhetek aggódni..

Ellenmacskák

Mindenféle ellenmacskák kezdenek feltűnni a kertünkben, akik nem átallják abuzálni a saját macskáinkat tulajdonképpeni otthonukban. Gondoltam ezért, hogy ha a mieink épp jól megérdemelt pihenőjüket töltik a házban, beszállok a gazok kiakolbólításába, ha már úgyis a macskaközösség tagja lettem, vagy mifene. Persze bántani nem akarnám őket semmivel, pusztán a méretkülönbséget és a hangerőt vetem be ellenük. Az előbb ebből az alkalomból is kint voltam, megcsúsztam a sárban majd jó erősen belerúgtam a komposztálóba, csak úgy lendületből. A komposztálónak vélhetően nem fájt a dolog, de az én oldalamról egész más a helyzet. Kellett nekem belefolyni más fajok területi vitájába! Viszont így biztosan tudhatják, ha jövök, miben sántikálok..

Trauma

Eredetileg sebzést jelentő szó, bár ennek a sérülésnek nem kell fizikainak lennie, lehet lelki eredetű gondokra is mondani. Ez tegnap jutott eszembe - na nem a pontos meghatározás - azt ugyanis a netről néztem meg, noha tisztában voltam a szó jelentésével is. A szó etimológiájával kapcsolatban annyit, hogy a -ma végződés és a szó hangzása valószínűsítette a görög származását, amit a rendelkezésre álló források meg is erősítettek. A görög-magyar szótárban meg is találtam a szót:  trayma - seb, sérülés. Szóval tegnap sérülést okoztam. Ezt a fajtát naponta okozom, ezért lehet, hogy akinek ezt teszem, ezért sem szeret, de mit lehet tenni? A szar munkát is el kell végeznie valakinek. Az említett trauma a macskákat éri, akik egyik pillanatban békésen alszanak a lakás legkényelmesebb pontján, a másikban meglepődve pillognak a hideg verandán, ahova lefekvéskor ideiglenesen bár, de száműzve lesznek. Egyszer ugyan megpróbáltuk őket bent hagyni, de hajnalban ők okoztak nekünk lelki sokkot a csűrdöngöléssel, amit alvás helyett a lakásban csaptak. Úgyhogy mindenki  békessége miatt a legkisebb rosszat választhatom csak - a macskák kint töltik az éjszakát - bár mindig meglepetés éri őket ezért. De még így is szívesen lennék macska saját magamnál.

Macskakórház

Lucius a sirámommal ellentétben mégsem veszett el. Azt hittem korábban, hogy a kismacska miatt szedte a sátorfáját és boldogabb vizekre evezett, de a tények egész mást mutattak. Még péntek reggel megérkezett, három lábon és meglehetősen legyengülve. A bal hátsó lábát megharapták és legalább az eredeti méret háromszorosára dagadt fel. Elég groteszk látványt nyújtott és a macska is szenvedett tőle. Valószínű, hogy hazafelé tartott, de ennyi időbe telt. El sem tudom képzelni hogy jött át a kerítésen, amikor a járólapon is olyan szánalmasan kepesztett. Állatorvosi diagnózis kértünk a lábra, ami bár most még szörnyű állapotban van, de talán javulni fog. A kismacska szeme van begyulladva, így abba is cseppenteni kell, nagyjából kétóránként. Luci a faházban van bezárva az antibiotikum kúra miatt, a kicsit a garázsban tartjuk fogva, szerencse, hogy több macskánk nincs, mert már nem tudnánk hova tenni, építhetnénk egy újabb kórházi szárnyat valahova a kertbe..

Lelépett

Luci lelépett. Ennyi lenne a rövid tartalmi összefoglaló a tegnapi nap eseményeiről. Mondanám, hogy régóta lehetett erre számítani, de mégsem mondom, hiszen a fene sem gondolt erre. Az új macska érkezése úgy látszik felkavarta a lelkét, bár az előzővel nagyon megszokták egymást, ezt az újat úgy látszik nem volt képes elviselni, pedig korántsem annyira erőszakos mint amilyen Mici volt. Micivel szerették egymást, a mérgezés után sokáig kereste, előtte együtt aludtak - igazából Micivel bekövetkezett űrt szerettük volna felszámolni az új kiscicával, nem pedig az öreg macskát elüldözni, de hát így sikerült. Remélem jó helye lesz, bár kíváncsi lennék mit is eszik (Nálunk meglehetősen válogatós volt) és örülök, hogy ő maga ment el és nem az örök vadászmezőkre költözött..

Macskaproject

Új macskaprojectet indítottunk. Szegény megboldogult Micike által hagyott űrt, egy új cicával igyekszünk betölteni. Sok vita és érdekellentét után végre megkaptuk az elvi engedélyt - kezdetben inkább arról volt szó, hogy ha lehet kihúzzuk még egyetlen macskával és csak az ő elvesztése esetén szereznénk be pótállatot, de az anyai szív megtört a folyamatos unszolás hatására és bevonult a lakásba egy új cirmos. Aki igazából nem is cirmos, hanem leírhatatlan színű és mintájú egyed. Legtöbben, első látásra azt mondanák, hogy ritka ronda - de tulajdonképpen annyira csúf, hogy már egyenesen gyönyörű. A macskák még nem találkoztak egymással, de Luczius már gyanít valamit. Egy összeszoktatáson már túl volt, remélem az új cicát hamarabb beveszi a gyomra mint szegény Micit. Remélem azért télen már együtt alszanak..

Kétharmad

A macskák whiskast vennének! Hallatszik a sommás megállapítás nap mint nap a reklámokból. Nos, a macskák - akár csak a magyar politikai élet - azt hiszem elég megosztott ebben e kérdéskörben. Bizton állíthatom, hogy a macskák nem whiskast vennének elsősorban, ha rendelkeznének a megfelelő tőkével, hanem egészen biztosan inkább színhúst vagy halad kebeleznének be, esetleg egerekkel múlatnák a szinte korlátlanul rendelkezésre álló idejüket. Persze az is elképzelhető, hogy ott is van NER esetleg kétharmad, akik tudják azt, hogy valójában mit is akarnak a macskák anélkül, hogy valóban megkérdeznék őket erről..

Mire jó a rendőrség?

A tegnapi macskás postom folyománya volt az, hogy elvonultam a rendőrségre feljelentést tenni. Az ügyhöz hozzá tartozik az, hogy még a szabadság alatt a kérésemre a szomszédom, aki az állatgondozás felelősségét tőlünk átvette, felhívta a rendőrséget, hogy mi szükséges a feljelentéshez, kell-e állatorvosi papír a mérgezésről. Az ügyeletes tiszt azt válaszolta, hogy nem, csak elég bemenni, a tetemet még véletlenül sem kell bevinni. Ennek a boldog tudatában mentem be én a dunakeszi kapitányságra, ahova városunk is tartozik, igazgatásilag. Egy öreg és meglehetősen egykedvű bácsi fogadott. Időpontra mentem, előre be kellett jelentkezni a feljelentéshez. Kijött elém, bekísért, hellyel kínált, majd dobozos sört töltött magának és ivott. Fontosnak találta megjegyezni, hogy alkoholmentes - mire én mondtam, hogy felőlem akár alkoholosat is ihatna, mert ugye ez a rendőrség, ha itt ez nem zavar senkit, akkor engem sem. Szóval előadtam a mondandómat - majd következett a hidegzuhany. A magyarázatot inkább összefoglalnám - szóval a rendőrség nagyon leterhelt és tele van mindenféle súlyosabbnál súlyosabb problémás üggyel, így ilyen szarsággal, mint az én macskám ügye nem tud foglalkozni. A bácsi vigasztalásul elmondta, hogy neki is döglöttek a macskái és saját ügyében se tehetett semmit, mert a macska problémás állat, mert vándorol. Ráadásul mégiscsak kellett volna állatorvosi papír is, de ez utólag már beszerezhetetlen, mert a macska tetemét már elszállíttattuk. A magyarázat, miszerint bárki kitehet a saját kertjébe mindenféle mérget állatoknak - mert az a saját telke és ott azt csinál amit akar - nem nyugtatott meg. Az állatvédelmi törvény tulajdonképpen csak a kutyákat védi, de csak akkor, ha a telken belül mérgezik meg úgy, hogy bedobnak hozzá valamit. A gerinces állat, ha kiszabadul a telkedről, akkor más magántulajdonú telken szabadon ölhető - nagyjából ez az eset összefoglalója. Megkérdezte, hogy szerintem mit kellene tennie a rendőrségnek az én ügyemben? - Furcsa, mert én sosem mentem még személyes munkahelyi problémákkal a rendőrségre, hogy milyen módon kellene megoldanom azt a feladatot, amit rámbíztak - Szóval, titkon én tudtam, hogy a rendőrség nem fog semmit kideríteni, de reméltem, hogy ha jön esetleg egy járőr és végigkérdezi az utcát, hogy tudnak-e valamit az ügyről, akkor ez a hír a 'kedves ember' fülébe is eljut és abbahagyja a macskák tervszerű irtását, de még ez is utópia volt. Szóval a szerv létszámhiánnyal küzd, ezenkívül az állampolgárok is mindenféle aprósággal megkeresik, így az okos zsandár igyekszik lebeszélni a delikvenseket a feljelentésről. Kaptam statisztikai adatokat, hogy a területünkön 1969 és 99 között az ismert bűnesetek száma megnyolcszorozódott, ugyanakkor a személyi állomány csak 6 fővel bővült. Megértem, hisz számolni is tudok, hogy a politika nem akarja azt, hogy rend legyen az országban, de akkor komolyan - Mire is jó a rendőrség? Ha én megtalálom az elkövetőt és pofán vágom egy szívlapáttal, hogy érezze a felebaráti szeretetet, az nem jó, mert az önbíráskodás és törvényileg fellépnek ellene. A rendőrség álláspontja szerint, ha kinyomozom azt, hogy ki tette, alátámasztom ezt megdönthetetlen bizonyítékokkal, (tehát nagyjából elvégzem azt a munkát, amit egy rendőrnek kellene egy boldogabb világban - persze úgy, hogy erre semmilyen jogosításom nincs!) akkor ők hajlandóak hivatalosan is eljárni az ügyben. Addig csak a kezüket tárják szét, hogy nem tehetnek semmit. Összefoglalva tehát azt, hogy Mégis, mire jó nekünk a rendőrség, azt állapíthatjuk meg, hogy a rendőrség az a szerv, aki:

- Lefényképez és megbírságol , ha a 30-as táblánál 35-el haladsz,
- Megállít és igazoltat, megbüntet a lejárt elsősegélydobozod, esetleg izzókészleted hiánya miatt,
- Akik nem tartják be azon közlekedési szabályokat, amiket nekik betartatni kellene,
- Akik az autóban alszanak a főútvonalak bizonyos szakaszain, ahelyett, hogy az első két pontot gyakorolnák,
- Akik a lakásbetörés után kiállítják a biztosító számára szükséges 'tettes ismeretlenes' igazolást, de előtte összekenik a lakásod grafitporral,
- Akikre egy helyszínelés kapcsán órákat vagy akár fél napokat kell várni,
- Akik lebeszélnek arról, hogy feljelentést tegyél, nehogy foglalkozni kelljen az ügyeddel és romoljon a statisztika,
- Tömegrendezvényeken biztosítanak, ami azt jelenti, hogy végignézik azt, ahogy emberek bántalmazzák egymást vagy rosszabb esetben esetleg ők is beszállnak ebbe.

Szóval, ha nem életellenes ügyed van (netalán egy hulla fekszik a nappaliban), akkor jobban jársz, ha megoldod magad. Persze a papírozáshoz lehet, hogy szükség van rájuk, de kerülendő a tartós érintkezés, mert csak magad idegesíted vele.

Macskaemlék

Még a szabadság alatt véget ért szegény Micike sorsa. A szomszédra bíztuk a gondozásukat és tőle kaptuk az üzenetet még Horvátországban, hogy a cicának vége, megmérgezték. Sajnos nem tehettünk sokat, Józsi is már halva találta, a mérgezés egyértelmű jeleivel - a macska teste görcsben, a szája habos volt és a teste élettelen. Lucziust is megviselte az eset, ő is ehetett a méregből, bár ő megúszta, lévén finnyás és csak szinte szárazeledelt eszik. Mivel tudjuk, hogy ő csak pár falat nyers húsért hajlandó csak elcsábulni, viszont Mici gyakorlatilag mindent megevett (ez lett a veszte is) így szinte biztosan nyers hússal mérgezték meg. Luci sokáig kereste a társát, ahogy Mici nekünk is nagyon hiányzik. Voltam a rendőrségen is - teljesen hiába - ennek a tapasztalatait egy másik postban fogom összefoglalni, de úgy néz ki, hogy ha egy kutyát lánccal kikötnek az állatkínzás, a saját kertjében mérgezett eledellel macskát bárki törvényesen pusztíthat, a rendőrség széttárja a kezét, hogy ők nem tehetnek semmit. Épp most szigorítottak az állatvédelmi törvényen - csak épp eszközöket nem adtak hozzá a végrehajtónak. Újabb pofon a szarnak..

Luczius

Luczius Voerus az alsógödi győző, azaz a vörös színű kandúrmacskánkról essen most szó. A szomszéd egyszerűen csak Máj-nak hívja, mert gyakran csak így mutatkozik be nekik - Máj! Luczius (alias Máj) nem éppen egy kedves macska. Időnként jön, eszik, majd elmegy. Azt mondták, hogy az ivartalanítás úgy hat a kandúrokra, hogy jóval otthonülőbbek lesznek tőle, szinte ki sem mozdulnak a lakásból. Nos valami félresikeredhetett mert ő épp csak futólag tisztel meg bennünket a legtöbb esetben. Arról szó sem lehet, hogy ölbe vegyük, azt nem tűri. Rendszerint méltatlankodik és felháborodottan távozik. Sokszor annyira felzaklatja a dolog, hogy egyből ki is menne. Számára mi azok vagyunk, akik ki tudják nyitni a macskakonzervet, nem több. A gyengédsége kimerül az ősszel az ámbitusra helyezett instant egerekkel. Ma azonban furcsa dolog történt. Ölbe vettem - mondván, hogy szolgálja meg legalább a kosztpénzt és az ölemben maradt. Dorombolt, törleszkedett és még dagasztott is. Szóltam a nejnek, hogy jöjjön, mert ilyet nem láthat sűrűn! A nej épp csak megleste, de a macska észrevette őt. Azonnal leugrott az ölemből méltatlankodva. Az még rendben, hogy néha elgyengül és hibákat követ el, de úgy látszik nem akar ehhez tanúkat..

Mici

Nem célom a közönségemen filozofálgatni és nem is sértésnek szántam ezt a kis írást, de felmerült bennem egy gondolat. Egy kedves kommentelőtől - Micitől megkaptam a korlátait feszegető csendes őrült jelzőt és nem tudom, hogy ennek most örüljek-e vagy sem. A kérdés fel lett téve, de válasz nem érkezett rá. Mert ugye minden az őrült megítélésén múlik, hogy Albert Einstein-i értelemben őrült vagy pedig egy egyszerű, utcai dühöngőként aposztrofál engem. Próbáltam utánajárni Micinek, de csak azt láttam, hogy most februárban regisztrált, de semmi többet. Aztán eszembe jutott az, hogy a macskámat is pont Micinek hívják és mostanában mintha furcsábban nézne rám. Gyanús ez a sok egybeesés! Ma reggel, miközben a helyen ültem, ahová a király is gyalog jár, felmászott a hátamon és beült a nyakamba. Eddig ilyet sosem tett. Bár eddig nem láttam erre utaló jeleket, de ki tudja mit csinál azután miután kitesszük a házból? Lehet, hogy a blogomra kommentel?

Macska

Lustaság és lustaság között is van különbség. Rám is szokták azt mondani, hogy lusta vagyok de az én lustaságom alkotó lustaság, valami jó szokott származni abból, ha valamit nem akarok úgy megcsinálni. Rendszerint akkor szoktam kitalálni valami egyszerűbb módot. Ámde a macskánk lustasága önmagáért van. Már második alkalommal fordul elő az, hogy hiába hívom, nem fárad le az ebédlőbe a vacsoráját elfogyasztandó. Ha azonban ölben levisszük és a tányérja elé helyezzük, hajlandó a körünkben fogyasztani a táplálékát. Ez azt hiszem egyelőre felülmúlhatatlan..

Macskaolaj

Azon gondolkodtam, hogy mennyi pénzbe kerül havonta ez a két szeleburdi macska és ráadásul még nem is kedvesek velünk. Ha éhesek, akkor persze követnek bennünket, nagy szemekkel néznek és ezekből a szemekből csak úgy süt a helytelenítés és a megrovás. Ha ereje lenne a nézésnek, akkor megveretve kulloghatnánk el a macskatápot rejtő zacskó irányába, illetve ha lusták, akkor a hívásra sem jönnek, úgy kell őket előhozni a vacsorázótálhoz. Ha kedveskedni szeretnénk - azaz, a macskákat macskamódra kezelni - ami rendszerint azt jelenti, hogy ölbe szeretnénk venni és simogatni őket - rendszerint méltatlankodnak. A nagy egész egyszerűen faképnél hagy, miközben lesújtó pillantást vet ránk, a kicsi meg kiereszti az összes karmát és nyikorog is hozzá, miközben menekülni próbál. Ilyenkor jönne jól egy kis macskaolaj, legalább a nyikorgást megelőzendő. Azt hiszem, vennem kell majd egy palackkal..