2016. április 29., péntek

Nosztalgia

A nosztalgia jegyében jutott eszembe újra a gyerekkorom és bizonyos helyszínei, így a Bacsó Béla úti iskola is. Annak idején általános iskolai tevékenységemet a Petőfiben kezdtem, Deákváron. Elsőbe és másodikba oda jártam, még emlékszem arra, hogy mennyire nem mertem felmenni az emeletre, a fizika terem felé vezető lépcső megmászhatatlan meredélynek tűnt, olyan hatással volt rám, mintha a Mount Everestre akartak volna felzavarni. Csak álltam az aljában és néztem felfelé, hogy na én oda biztosan nem megyek fel! Pedig voltak ott alsós osztályok is, de ha én oda kerültem volna, ott bizonyára meghalok a félelemtől. Vagy egyszer felmegyek és fenn is maradok. Nagyon félelmetes volt az a sok lépcső! Persze harmadikban megoldódott a lépcsőkrízis, ugyanis helyhiányra hivatkozva áttettek a Bacsó Béla úti intézménybe, ahova két évig volt szerencsém járni. Ott nem volt gond a lépcsőkkel, az egy igazán hamisítatlan falusi iskola volt a javából és abszolút lépcsőtlen. Azóta is eszembe jutnak a folyosói és az osztályterem, ahol cserépkályha szolgáltatta telente a meleget. Az udvaron két diófa is állt, ahonnan ősszel próbáltunk minél több diót nyerni azáltal, hogy különböző dolgokat dobáltunk fel a fára. Már akkor a számkivetett kisebbséghez tartoztam, a legtöbb közös játékból ki voltunk közösítve, mert nem tartoztunk bele a népszerű klikkekbe, például focizni sem szerettem, így még Felcsúton sem lehetett volna megfogni az Isten lábát. Ebédelni visszajártunk a Petőfibe, ilyenkor kettős sorba fejlődtünk fel és indultunk ebédelni, majd ugyanazon az úton vissza, ebéd után. Visszafelé, cipelnünk kellett a saját uzsonnánkat is, ami egy műanyag kosárban volt letakarva fehér abrosszal és az esetek többségében zsemle volt párizsival. Na azóta nem eszem párizsit, az egy életre elég volt. Ez a dolog Szolzsenyicint olvasva hasonlított az Iván Gyeniszovics egy napja c. regényhez, de akkor ezt még nem tudtam. Ha már jó volt az idő és az egyetlen deákvári cukrász megunta a téli szabadságát, akkor visszafelé ehettünk fagylaltot is, amiből a tanerő csak fél adagot kért, ötven fillérért. Azóta sem értem, hogy ha valaki szereti a fagyit, miért vesz fél adagot, ha meg nem szeretné, akkor miért vesz egyáltalán? 

2016. április 28., csütörtök

Barátok közt

Ismert tévésorozat, mint az ilyen és hasonló sorozatok közös jellemzője az, hogy bármikor ki tudsz hagyni belőle 50 részt és ha újra leülsz elé, megint képes vagy felvenni a szálat. Talán érthető is marad a történet. Mondjuk én szerencsés helyzetben vagyok ezzel, ugyanis én épp a kihagyási szakaszban vagyok. Ez a szakasz a sorozat kezdete óta tart és egyelőre nem szándékozom leülni elé, de nyilván, ha egyszer minden önbecsülésemet feladom és elkezdem nézni, pár epizód után profi vagyok ebből is. Manapság divat lenézni azokat az embereket, akik ilyesmit néznek - persze egy ilyen társaságban senki sem 'olyan', viszont a legtöbb ember azért tisztában van a dolgokkal, ami a gondolkodókban kiválthat egy hirtelen töprengési hullámot. Én nem ítélem el ezeket az embereket, hisz mindenki szívesen figyeli azt, hogy más emberek is ugyanazt a tök unalmas és egyhangú életet élik, sőt még a balhéik is ugyanolyan emberi és pitiáner dolgok, mint a mieink, csak ők jobban el tudják adni a reklámidőt. Elképzeltem, ahogy megyek ki a konyhába sörért és hirtelen minden sötét lesz, valaki meg beüvölti a háttérből, hogy - Akkor most öt perc reklám!

2016. április 27., szerda

Kutyaszív

Tartottam attól, hogy a Mester és Margarita - ami nem mellesleg egyike a kedvenc könyveimnek - után Bulgakov más munkája hogyan is fog tetszeni, mert láttam én már karón varjút, amikor sikerült ráhibázni az alkotó legjobb könyvére és az utánuk következők már nem voltak olyan remekművek, de úgy tűnik, hogy Bulgakovval nem lehet hibázni. Eddig kettőből kettő igazán jó arány. Most olvasta a Kutyaszív című regényét (vagy inkább novelláját?) és hasonló módon élveztem. Nagyon meg tudja fogni a századelő Moszkvájának a hangulatát. Persze nyilvánvaló, hogy szükséges a maradéktalan műélvezethez némi rendszerváltás előtti személyes tapasztalat is, de igazán kíváncsi vagyok, hogy egy fiatalnak mindez hogyan jönne be? Mert nekem nagyon tetszett, ajánlhatom mindenkinek.

Visszatérve

Épp az eszembe jutott az, hogy enyhén szólva visszás cselekedetnek tűnik az, ha valaki újságjában előrángatnak egy politikust azzal, hogy annak idején ellopott egy telefonkönyvet, ha az illető párt, akié az újság, közben az egész postahivatalt síbolta el. Részben nem is hiteles az egész, részben meg ki is lóg a lóláb. Úgy gondolom, hogy a lopás értékhatártól függetlenül bűn és nem lesz valaki attól ártatlanabb, ha rámutat valaki másra azzal, hogy tanítóbácsi, a Pisti is lopott tavaly.

Aktív fogyókúra

Az olvasatomban az aktív fogyókúra jelentheti azt is, hogy nem eszek meg mindent, ami süteménynek látszik. Ehhez persze borzalmas akaraterőre van szükség a részemről, de jó dolog hinne abban, hogy ez a rendelkezésemre áll, nem úgy mint a kókuszgolyó, amit ilyenkor venni szoktam a büfében, hogy a fél adag kaját valahogy és valamivel lenyomtassam. Ugyanis valamiért továbbra is kopog a szemem az éhségtől, pedig az ebédemnek már vége. A kopogás nem annyira jelentős, mintha utat törnének, de elég élénken élt a retinámba égve a kókuszgolyó, amit most kénytelen vagyok kihagyni, a fogyókúra aktivitásának következtében. Mert ugye a legnagyobb lelkierő ahhoz kell, hogy ne vegyek helyette mást, így a különböző egzotikus színekben pompázó micsodák megúszták a velem való találkozást. Péntekre persze ez a fajta kísértés is megoldódik, tekintve az üres hűtőszekrény nem sok vágyat kelthet bennem, hisz a szobám maga is jégverem.

2016. április 25., hétfő

Könyves

De nem a Kálmán, hanem az, aki szereti a könyveket, sőt mi több, olvassa is őket. Azaz mondjuk olyasvalaki mint én. Az olvasás az egyik legkedvesebb elfoglaltságaim közé tartozik. Persze mindig van éppen kedvesebb vagy kevésbé kedves, de olvasni minden helyzetben jó. Ha nem játszom épp valami logikai rejtvénnyel, akkor szinte biztos, hogy a könyvekhez nyúlok. Ehhez mértem szép könyvtáram van odahaza és nem félek ezt gyarapítani, ha épp alkalmat láthatok rá. Éppen ezért meglepő, hogy a környezetemben mozgó emberek mennyire nem ilyenek. Meglepő, hogy általam kezdetben szimpatikus emberek szinte büszkék arra, hogy életükben ha három könyvet elolvastak az túlzás vagy három könyv a következő egy évre elegendő szórakozást fog jelenteni - már ami az olvasást illeti. Persze nem meglepő, ha később kiderül, hogy szinte semmi közös témát nem tudunk találni egymással a munkavégzésen és pár felszínes dolgon kívül. Amennyire az olvasás kimegy a divatból, nemsokára lassan az is luxus lesz, ha valaki a saját nevét el tudja majd olvasni. Mindig éreztem, hogy rossz helyen élek és ez egyre jobban megerősödik bennem..

A hülye

Anyám mesélte, hogy annak idején nagyon nem ment nekem az iskola. Júliusi születésű lévén én voltam az osztályban a legfiatalabb, amikor koptatni kezdtem az iskolapadot és ehhez mérten eléggé le is voltam maradva. Utólag belegondolva, az egész életem másként alakulhatott volna, ha nem akkor és úgy kezdem az iskolát, ahogy annak idején kezdtem. Nem ment se a számolás, se az olvasás. A tanáraim szépen el is könyveltek hülyének. Amikor anyám érdeklődött a tanítónál a lehetőségeimről és az előmenetelemről, akkor a tanítónő azt mondta, hogy borzalmas vagyok és kedvesen azt is megjegyezte, hogy igazán nem tudja azt, hogy miért akarja minden felsőfokú végzettségű szülő azt, hogy a gyereke is hasonló pályát válasszon, amikor lóápolókra is nagy szüksége van az országnak. Aztán valami csoda folytán a harmadik osztályban megtáltosodtam. Elkezdtem sokat és komoly könyveket is olvasni és előjött a számolási képességem is. Persze addigra el lettem könyvelve hülyének, mert egy tanár se szívesen mondja azt, hogy tévedett. Ez az így járás tipikus és minősített esete..

2016. április 22., péntek

Ahol csak leszúrnak

Akár csak egy malacot. Gondoltam elnyargalok reggel és megaláztatom magam az egészségügyben egy laborvizsgálat keretében, mert az olyan jó. Szerencsére nem kellett átöltöznöm bőrbe, szájpecekkel, hogy dominák csapkodhassanak ostorral, mert már csak az hiányzott volna. Tulajdonképpen a magyar viszonyok között nem is lehetne panaszom semmire, mert pillanatok alatt kiszórtak a rendelőből, levették a vért, de kár volt megszólalnom. Persze késő bánat eb gondolat. Először leszúrtak engem és a küldő orvost is, hogy tudnunk kellett volna, hogy a székletvizsgálat nem így zajlik, így hiába hoztam magammal a termést a patikában erre a célra vásárolt edényzetben, most adtak egy borítékot, hogy ebben van valami, amire rá kell majd kenni. Persze a gáz az volt, hogy a vizsgálat így gyakorlatilag megismételhetetlen, mert orvosi tanácsra a mintavételt követően el kellett kezdenem a gyógyszerszedést, ami persze megváltoztat minden eredményt, ezt  mondtam is, de azt mondták, hogy nincs mód a dologra, sajnálják. Kínomban persze minden az eszembe jutott, így az is, hogy mi lenne, ha a hozott mintából én kenném fel a klóban a dolgot? - Ja, ha én megcsinálom, akkor persze lehet. Ugyanígy nem akarták átvenni a velem hozott üvegben a hugit sem, mert állítólag a laborosok nem akarnak üvegeket kinyitni. Persze rámutathattam volna a fél méterre tőlem lévő tormásüvegre, amiben ott volt valaki más leve, szépen felvonalkódozva, de ő ahhoz a vonalhoz tartozhatott, akinek az üvegét mégis hajlandók a laborosok kinyitni. A vérvevős hölgy mindig megkérte a soron következő beteget, hogy nyissa már ki a mögötte lévő ablakot, amit az meg is tett, az ablak meg ugyanazzal a mozdulattal szép lassan be is csukódott, mert a szobában a gravitáció gond nélkül működött, ráadásul tök ingyen. Amikor mondtam, hogy nincs-e véletlenül egy kis ragszalagjuk, mert akkor kiragasztanám az ablakot, hogy ne csukódjon be állandóan, akkor leszúrtak azért, hogy nem gondolom, hogy ők nyitva hagyják, mert úgy a derekukra jön a hideg és így is fáznak! Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy itt csak szép lehetek, de okos nem, így csöndben maradtam, mert még várt rám a klóban a vegyészkedés a pisivel és az azt követő szarozás. Persze így már nem volt gond a dologgal, leadtam, kaptam egy oldalas kioktatást fénymásolva, hogy majd adjam oda a doktornak, hogy tudja mi a stájsz kakaügyben. A papíron volt pár érdekesség azért, ahogy beleolvastam, pl az, hogy a vizsgálat előtt és közben ne együnk kolbászt, mert fals pozitív eredményt adhat - mondom milyen jó, hogy nem tudják, hogy egy hete kolbászt eszem vacsorára, mert szeretem. Még ezért is leszúrtak volna..

Érdemes

Ha Érd, akkor érdemes! Volt valaha ilyen reklám is, már nem emlékszem, hogy miért volt érdemes Érden lenni. Nekem nincsenek olyan emlékeim a helyről, amiért érdemes lett volna odamenni. Na persze utólag okosnak lenni könnyű. Ahogy abban is okos vagyok és ebben is utólag, hogy nem érdemes olyan emberekkel jópofizni, akik lépten nyomon feljelentik az embert a főnökénél. Persze ők azok, akiknek minden az utolsó pillanatra kell, de ehhez meg nem szólnak előre, csak mondjuk kilenckor, hogy nekik tízre kell az a bizonyos dolog és nem különösebben érdekli őket, hogy munkám van vele. Persze ezek után megy panaszkodni a főnökéhez azzal, hogy én nem akarok neki dolgozni - kihagyva az egészből az inkrimináló részleteket, ami alapján már a saját főnöke is elküldené - persze az egészből vihar a biliben lesz, aminek a vége az, hogy magyarázkodásra kényszerülök. Persze ilyenkor jól jön az a kérdés, hogy be van írva az igény a helpdesk rendszerbe? Mert persze sosincs beírva, mert az gáz lenne, hisz rá lehetne mutatni, hogy mikor kérted? Dolgozni meg csak annak vagyok hajlandó szóbeli kérésre, aki nem él vissza ezzel..

2016. április 21., csütörtök

Állatkert

Épp arra gondoltam, hogy mi mindnyájan egy állatkert vagyunk belülről. Amúgy vad és veszélyes lények vannak bennünk szigorúan elkerítve és őrizve, időnként az igazgató körbe jár és fejbelövi az oroszlánt, ha az sandán néz - ja nem, az egy másik állatkert. Ha vége lesz az állatkertnek, az állatok kiszabadulnak és mindent tönkre tesznek vagy felfalják a gondozókat, így fontos az, hogy mindenki a saját helyén maradjon őrizet alatt. Nálam most az oroszlánfókák átköltöztek a pingvinekhez és látszólag minden rendben van, de a pingvinek mosolya nem igazán őszinte..

2016. április 20., szerda

Vállalkozó

Ha a vállalkozó, ha felhívod azért, hogy munkát adj neki, de ő az első csörgés után kinyom, akkor én - persze ez lehet, hogy nem az általánosan elfogadott eljárási rend - arra gondolok, hogy most nem jó neki, de majd vissza fog hívni. Na de ha nem, mert azóta is hiába várok rá, akkor valószínű, hogy annyi munkája van, hogy nem is kell neki újabb. Ami nekem ugyan rossz hír, de valahogy túl leszek rajta és feldolgozom. Ahogy a hentes is, a felesége félrelépését..

Mátyás király és a mélyöblítés

Sok van a világon, ami csodálatos és sikerült végre kapcsolatot találni két, teljesen különböző dolog, illetve egy történelmi személy és egy jelenlegi használati tárgy között. Most, hogy elszakadtam a népszerűséget jelentő megjelenéstől és amit írok tulajdonképpen csak magamnak írom, illetve azon szűk csoportnak, akiket ezúton figyelmeztetnék, hogy netovább, mert innentől ingoványos talajra fogok tévedni mintegy véletlenül, illetve direkt. Szóval modern korunk remek találmánya a mélyöblítésű csésze, ami lehetőséget teremt arra, hogy a produktumot azonnal lepje víz, ezáltal a szagok nem áradnak olyan intenzitással, mint régebben a lapos öblítés korában. Némelyeket persze zavarhat a loccsanás és a felcsapó víz, de még a legjobb gyógyszernek is van mellékhatása és azért nem mindegy, lássuk be, hogy milyen körülmények között olvassuk el az aznapi újságot. Szóval minden jó és kerek mindaddig, amíg az ember nem szorul rá arra, hogy bizonyos orvosi vizsgálatok céljára izé - szóval begyűjtsön belőle mintát egy erre a célra rendszeresített üvegcsébe. Eleink dolga könnyű volt, hisz a lapos öblítés szinte tálcán kínálta a lehetőséget, de ez most korántsem olyan egyszerű. Napokig gondolkoztam a dolog logisztikáján, míg végül meglett Mátyás király is. Ugyanis az történt, mint a népszerű kiszámolós játékban, azaz ugyanazt tettem mint Mátyás király Gömörben. Innentől már minden egyszerű volt..

2016. április 19., kedd

Makarenko

Mindenki ismerheti a híres orosz nevelő, Makarenko nevét, aki jelentős eredményeket ért el nehéz sorsú gyerekek nevelésével. Bár a köznyelv elsősorban a Makarenkói-pofon kapcsán ismeri a nevét, ami ebben a jelzős szerkezetben az igen nagy verés szinonimája, de állítólag Makarenko módszere nem a verésben rejlett. Mindenesetre mindenki el tudja képzelni a pofont és ismeri ezt a nevet, hogy Makarenko. Kivéve persze a helyesírás ellenőrző, ami persze ha nagybetűvel írunk egy szót, simán elfogadhatná mint személynevet, de nem - persze aláhúzza, hogy hibás és ki akarja javítani. Na és mire? - Makarónira. A sors igazi fintora, Makarenkoból egyszerű olasz tészta lesz, közepén lukkal. Így veszik el a világ dicsősége. Csőtésztában.

Mondjuk

Mondjuk sosem értettem azokat, akik nem látnak az orruknál tovább, hogy hogy mernek autóba ülni ilyen képességekkel. Ma is jöttem le a dombról az utcánkból - na jó, nem a mi utcánk, de ebből nyílik a miénk is és elvileg egy földút vagy legalábbis annak látszik. Szóval az út merőleges a főútra és szerintem világosan látszik, hogy ez egy utca, de a főúton érkezők rendszeresen parkolónak használják, azaz lehúzódnak a főútról és megállnak az öbölben ami az utca torkolata, elzárva az egész utcát, mert mindenki megértheti, aki netalán le akar jönni a dombról, hogy neki sürgősen be kellett ugrania a pékhez. Nem mellesleg a pék körül van egy halom parkolóhely ahol meg lehetne állni, de mivel lehet legjobban kinyilvánítani azt, hogy lesz.rjuk a többi embert, ha olyasmit csinálunk, ami rossz nekik és éreztetjük azt, hogy ez bennünket mennyire hidegen hagy? Így persze amikor rádudáltam a banyára, aki caplatott vissza a péktől, szemmel láthatóan nem értette mi bajom van, sőt még neki állt feljebb. Sajnos siettem, ezért nem követhettem Makarenkó útját a népnevelésben, meg amúgy is hogy néz az ki? Mondjuk szívesen megkérdeztem volna, hogy ezt ő hogy gondolja, de csak elrontotta volna a napot az értetlenkedésével és közelebb biztos nem jutottunk volna a megoldáshoz..

2016. április 18., hétfő

Felelőtlenek

Azt hihetné az ember, hogy a hülyeséget előbb vagy utóbb kinövi a társadalom. Míg a tendencia eddig szinte a fejlődésről szólt, mostanság mintha a hátraarc és padlógáz jelei kezdenének mutatkozni. Eddig valahogy egyre jobbnak tűnt az, hogy a kerékpárosok használnak bukósisakot úton útfélen, de mostanság egyre több olyat látok, hogy nem elég az, hogy a szülők nem hordják, de a gyerekre sem adják rá a sisakot. Míg én késhegyre menő harcot folytatok a kölökkel, aki nem veszi fel, mert épp siet, addig más, a hat éves gyerekével együtt biciklizik az Alagút utcán és a gyerek megáll a kis biciklijével az úttest közepén és hátrafordulva magyaráz. Elméletileg 12 éves kor alatt nem haladhatna közúton, ráadásul a gyerek a legelemibb szabályokkal sincs tisztába és mindezt mindenféle védőfelszerelés nélkül. Miért van az, hogy az autóvezetéshez jogosítvány kell, de gyereket akárki vállalhat?

2016. április 15., péntek

A szenzációhajhász

Azaz én. Eddig a postjaimat megosztogattam a facebookon, ezzel érve el jelentős forgalomnövekedést az oldalamon. Persze, ha eddig megnézte egy ember és ettől hirtelen 2 nézi meg, az rögtön száz százalékos forgalomnövekedés, ami persze szép szám, de az adsense kifizetésből továbbra sem lehet megélni. Bár ha az ember a 'Vendéglő a világ végén'-t veszi alapul, a mostani befektetésből bőven meg lehet majd vacsorázni akkor, még akár egy beszélő tehénsült is kijön majd belőle. Szóval most nem fogom hajkurászni egy ideig a népszerűséget. Aztán persze, hogy egyszer majd megint igen.

Hülyék

Hülyék mindenhol vannak! Némiképp kapcsolódik a hír az előbbi postomhoz, bár az igazság szerint ezt már befelé jövet elkezdtem írni a fejemben, a nap híre meg később jutott csak az eszembe azután, hogy olvastam a hírekben, a sok zseni kommentjével egyetemben. Tulajdonképp ez az írás is a hülyékről fog szólni, igaz egy kicsit talán máshogy. Bár ha azt vesszük, hogy hülye, akkor az mindenhol hülye. Persze meglepő, hiszen az ember a saját anyanyelvét jobban érti, így hajlamos azt gondolni, hogy igazán hülyék csak körülötte élnek és valamennyire garancia lehet arra, hogy valaki nem annyira hülye az, hogy más nyelven beszél. Persze, ha az ember elkezdi használni azt a nyelvet is, rájön, hogy ez csak az álca és annak a jótékony hatása, hogy eddig nem volt képes felfogni a hülyeséget azon a bizonyos nyelven. Szóval a hülyék ott élnek közöttünk és akkor is azok, ha csendben vannak. Ha beszélnek, akkor meg mindegy, hogy hogy.

A nap híre

A nap híre az volt, hogy valaki kipróbálta azt, hogy az rm -rf / scriptből kiadva letöröl-e mindent vagy sem. Működött, úgyhogy a válasz igen. Most persze mindenki, aki ért egy kicsit a géphez - ami azt jelenti, hogy be és ki tudja kapcsolni, most azon szörnyülködik, hogy ez milyen baromi veszélyes dolog és a kormány ezt miért nem tiltja be? Erről az a hír jutna eszembe, hogy X.Y. egy gyárlátogatáson próbaképp beleejtette okostelefonját egy kohónyi olvadt vasba és azután csodálkozott, hogy a telefonján az adatok már nem elérhetőek. Milyen meglepő!

2016. április 14., csütörtök

Biztosítás

Biztosítás - biztonság. A régi, unalomig ismételt szlogen. Az emberek biztosítást kötnek, azaz pénzt fizetnek valakinek azért, hogy ha rosszul járnának, mégse járjanak annyira rosszul. Ha úgy vesszük, a szívás ténye mindenképpen adott, a mértékéről folyik a polémia. Egyetlen kivétel a megelőzési célból kötött biztosítások. A dolgok alapvető, rosszindulatú természetéből kiindulva valakinek rosszul kell járnia! Mivel a biztosítók meglehetősen nagy potenciált képviselnek, így valószínű, hogy nem ők lesznek azok. Az Angel című sorozat óta tudjuk, hogy az ügyvédek valamilyen formában kötődnek a sötétség erőihez, ez nem lehet másképp a biztosítási ügynökök esetében sem. Ugyanakkor vannak olyan erők, akikkel a gonosz sem szívesen packázik és ez épp a dolgok rosszindulatú természetének a szabálya. Szóval ha teszem azt életbiztosítást kötsz, akkor vagy a lehető legjobb helyzetben. Ugyanis a célod megegyezik a biztosító céljával, hisz a biztosító akkor boldog, ha te fizetsz, de neki nem kell. Életbiztosítás esetén ez azt jelenti, hogy semmi bajod nem lesz a biztosítási idő végéig, ami végül is vállalható veszteség..

Cserebogár újra

Rengeteg a hibás bogár, így nagyon sokan szorulnak cserére. Egész felhőkben rajzanak a friss hajtások körül, főleg alkonyatkor. Ha az ember figyel, feltűnhet neki a moraj, ami a szálló rovarok folyamatos zümmögéséből jön elő. Ha valaki állt már rajzó méhek kötött - én igen - az hallhatott ilyesmit. Félelmetes belegondolni, hogy komoly bajban lennénk, ha hirtelen piranhabogarakká válnának és kitalálnák, hogy a fiatal rügyek helyett inkább emberhúst esznek. Hitchcock mit hagyott ki!

2016. április 13., szerda

Fingós

Azt hihetné az ember, hogy szellenteni alpári dolog. Legalábbis valamennyire kellemetlen, de nem, hisz manapság műsort vezetni is lehet egy országos tévécsatornán, még szégyellni sem kell az embernek magát miatta. Hisz mindenki csinálja, egy normálisan működő felnőtt napjában akár hússzor is, sokszor úgy, hogy nem is tud róla. Tudomásul kell venni, hogy az emésztésünk gázzal jár és annak ki kell jönnie valahogy. Persze régebben ez is máshogy volt, akkor csak bizonyos anyagok bevitele okozott nagyobb gáztermelést, manapság ehhez elég pusztán csak élni, azaz enni és inni. Bevallom na, bár nehéz és kellemetlen, de vénségemre én is fingós lettem, akár a többi, hasonló korú ember, azaz a többi öreg fingós. Eddig fogalmam se volt, hogy mit csináljak ezzel, hiszen leginkább szégyellené az ember magát, főleg, amikor próbálja csendben elintézni a dolgot és rá kell jönnie, hogy nem csak gázos lett, de süket is. De végre megnyílt a pálya, tévébemondó még lehet belőlem. Legfeljebb egy jól szellőző stúdió kell majd.

2016. április 12., kedd

30 év

30 éves érettségi találkozóm lesz idén nyáron. Eddig még mindegyik ilyen rendezvényre elmentem, még a hivatalos 5 éven kívüliekre is, amiket önszorgalomból magunknak szerveztünk - azoknak, akiknek nem volt elég a jóból. Ez lesz az első olyan alkalom, amikor nem fogok tudni elmenni a rendezvényre, ami azért is vicces, mert én szervezem. Sikerült pont egy olyan napot kiválasztani, amikor nekem sem jó - de ez igazából nem jelent semmit, hisz ez a nap úgy került kiválasztásra, hogy a legtöbb embernek jó legyen. Apropó emberek. Az, hogy utcabeli emberek nem köszönnek, eléggé elszomorít, hisz naponta látjuk egymást és tisztában vagyunk azzal, hogy ki a másik, noha lehet, hogy életünkben mást nem is szólunk egymáshoz, de a kölcsönös tisztelet jól esik. Ezután belegondolok abba, hogy voltak emberek, akikkel négy évig egy terembe jártunk, akár egy munkaviszonyban vagy egy társas kapcsolatban és arra sem méltatnak, hogy a szervezés kapcsán egy neki írott levélre válaszoljanak - szóval ez eléggé lehangoló tud lenni. Egyre inkább az az érzésem, hogy ezzel a 30 évvel lezárul bennem valami. Azok az emberek, akiket akkor és ott megismertem, már nem ugyanazok, akikkel most találkozhatnék. Azokkal már nem lehet, ezekkel meg nem is érdemes..

2016. április 11., hétfő

Atoll

'Az atoll egy korallzátonyokból felépülő, gyűrű alakú sziget vagy szigetcsoport. A korallzátonygyűrű a tengeri vulkánok körül keletkezik. Az atoll egy belső lagúnát vesz körbe, amelyben a szigetet létrehozó vulkán maradványai találhatók, az esetek többségében már a tenger szintje alatt. Leggyakrabban a Csendes-óceánban találhatók.' - Írja a Wikipedia. Tulajdonképpen most nem is erről van szó, hanem a tollról, azaz az én tollamról. Arról, ami nem a hátamon található, hanem rendes helye az íróasztalomon van már évek óta. Valamely alkalomra kaptam és eddig sikerült megóvni, pedig előfordult már az, hogy mások zsebre akarták tenni véletlenül. Azonban a múlt csütörtökön előfordult velem az, ami eddig még soha - a toll elvándorolt. Angolórára még elvittem, de nem emlékeztem, hogy visszahoztam volna. Még a szobámban is rendet csináltam, ami előrehaladott módja a lelki nyomor ábrázolásának, de hiába a bemutatott áldozat, a toll nem lett meg. Megkérdeztem mindenkit aki szóba jöhetett, a titkárságot, a recepciót és a takarítónőket is. Mindenki tollat akart adni nekem, de én a sajátomhoz ragaszkodtam volna, ha lett volna. De nem volt. Ma reggel viszont itt volt a füzetemre téve, magától nem jöhetett a szobába és nem is én hagyhattam itt. A nagy tollnyűvő manó megrághatta és ízetlennek találván visszaköpte ide, az asztalomra. Most örvendezés van és boldogság, a lényem egy kis része újra visszatért..

2016. április 7., csütörtök

Émelygés

Azt mondják, hogy negyven év felett, ha az ember reggel felébred és nem érez semmit az azt jelenti, hogy halott. Ebben lehet valami. Lassan több mint két hete folyamatosan gyomorpanaszaim vannak émelygéssel kísérve. Roppant kellemetlen, mert permanens hasmenéssel együtt jár. Előbb azt hittem, hogy szimpla utazási stressz, aztán ételmérgezés, legutóbb gyógyszer mellékhatásnak gondoltam, de ahelyett, hogy abbamaradt volna, amikor beszüntettem a kérdéses kegyszer szedését, most újra felerősödött, tompa gyomortáji fájdalommal együtt. Jelen pillanatban nincsen jobb ötletem, hogy mit tegyek vele.

2016. április 6., szerda

Hangyás

A hangyák tegnap este nagyszámú résztvevővel előre be nem jelentett gyűlést tartottak. A megmozdulást a rendőrség hallgatólagosan tudomásul vette, a helyszínt a szervezők biztosították, rendbontás nem történt, a sokadalom, ahogy leszállt az est (Lancelot, Galahad, és én, kirontunk a nyúlból!) magától feloszlott. A dolog magyarázata lehet egy felől az államalkotó rovarok igénye a szakszervezeti mozgalomra, avagy lehet, hogy csak szimplán eső lesz. Úgy gondolom, inkább az előbbi a valószínűbb..

2016. április 5., kedd

Cserebogár

Gondolkodtam azon, hogy miért és mi végre fel? Aztán eszembe jutott az, hogy akár az ember, amikor előveszi az ősszel elcsomagolt locsolócsövet vagy valami kerti alkatrészt és szembesül azzal, hogy bár azt még jóként tette el, tavaszra elvásott a nagy pihenésben - szóval a természet is elaltatta a különböző bogarakat, nyüveket és egyéb lényeket és amikor elővenné, kiderül, hogy ez itt lukas, az ott szivárog, némelyeknek a szárnya hiányzik, másoknak meg a lába. Ez arra biceg, ez meg csak bánatosan cicereg ahelyett hogy érces hangon csapna nagy zenebonát. Ilyenkor jön a szükségmegoldás, míg a hibát helyre nem rakják. Ezért kell az a sok cserebogár..

2016. április 4., hétfő

Ügyfélkapu

Újra a Mátyás király és az okos lány meséje jutott az eszembe, amikor minap megpróbáltam valamit elektronikusan elintézni, ha már van ügyfélkapu hozzáférésem. Az látszik az oldalon, hogy van benne munka, hisz a semmit ennyire elbonyolítani, szinte a csodával határos. Valami extrém, földöntúli matematika alapján fejleszthették, igazolva azt a félig viccnek szánt megállapítást, hogy a magyarság az űrből érkezett a földre, hisz a matematika szerint, ha valamit nullával szorzunk, az biza nulla lesz. Itt nem, hisz az oldal alapvetően nulla, de megszoroztuk egy nagy összeggel és a vége egy kisebb dolog lett, de senki sem tudja azt, hogy mekkora. Egy órát szántam rá az életemből arra, hogy a nyugdíjbiztosítónál megtudjam azt, hogy milyen munkahelyeket tartanak nyilván rólam, hogy a munkaviszonyom mennyire töretlen és folytonos - ugyanis még a múltkor valahogy sikerült megnéznem azt, hogy van egy háromnegyed évnyi lyuk a történetben, amit igazolni szerettem volna. Egy óra tömény idegesség amit erre töltöttem és egy jottányival se lettem okosabb. Az látszik, hogy egy halom pénzbe került, de se váza, se veleje, teljesen koncepciótlan katyvasz az egész. Fel kellene szántani és sóval hinteni be az egészet, majd kiadni általános iskolásoknak házi feladatként. Azt hiszem sokkal különb rendszert kaphatnánk és még jó olcsó is lehetne..

2016. április 1., péntek

Kódbeszélők

Értem én, hogy terrorveszély van, ilyenkor le kell hallgatni Mari nénit, hogy hogy alakul a tojásárfolyam a piacon és ha a fifikás vénasszony titkosítót tenne a telefonjára, akkor börtönbe vele, hisz aki könnyebb mint egy kacsa, az fából van, következésképp - boszorkány! Vagy terrorista. Az jutott eszembe, hogy nyilván aki terrorista és terrorcselekményt készítene elő, esetleg elhatározta, hogy felrobbantja magát a piactéren, nyilván őt nem fogja érdekelni az, hogy két évre is bevarrhatják az asztráltestét a kóterbe, ha titkosított beszélgetést folytat. De mi számít titkosított beszélgetésnek? A történelemből tudjuk, hogy Amerika azért (is) nyerte meg a háborút, mert a kódolt rádióadásait nem tudták feltörni. Mondjuk senki nem tudta azt, hogy navaho indiánokat használtak kódolásra, hisz navahoul igen kevesen beszéltek és akik igen, azok mind Amerikában éltek. Szóval ez maga a tökéletes kulcs, hisz egy másik navaho nélkül feltörhetetlen. Szóval, ha Magyarországon terrorhelyzetben két navaho telefonon beszélget és a kormány ezt nem képes lehallgatni és értelmezni, akkor két évre elítélhetőek, hisz egyértelműen kódolt beszélgetést folytattak. A saját, kitalált nyelven beszélőkről már nem is szólva. Szép új világ jön, már itt toporog a kapuban!