2014. április 30., szerda

Ablakon vissza

Mindenki ismeri a Frédi Béni azon zárójelenetét, amikor Frédi kiteszi a házi kardfogút az ajtó elé és az visszaugrik az ablakon, majd ugyanazzal a lendülettel ő teszi ki a ház urát az ajtó elé. A macskáról jut eszembe, hogy vannak olyan emberek, akiket ha kitesznek az ajtón, bejönnek az ablakon. Magam is ismerek ilyeneket, sőt, azt hiszem ma én is azzá váltam egy kicsit. Tegnap olyan szépen kidobtak egy környékbeli áruházból,  mint a huzat - záráskor. Élt bennem egy olyan elképzelés, hogy zárórakor bezárják az ajtót és már senki nem jöhet be, de a bent lévők még azért vásárolhatnak. Nos, ketten voltunk a nejjel, de hozzám két külön ember is odajött és felhívta a figyelmem a zárásra, így mondtam is az asszonynak, hogy igyekezzen, mert ránk fogják gyújtani az épületet, ha így megy tovább. Csodálkozott, mert neki nem szóltak semmit. Szerintem az alkalmazottakban csak az egészséges túlélési ösztön munkált és egyből felmérték azt, hogy ki igazán veszélyes a családban..

2014. április 29., kedd

Steve

Annyi minden jutott az eszembe napközben, amiről írni lehet és rendre el is felejtettem ezeket - szóval mégsem lehettek ezek annyira fontos dolgok, viszont van valami, ami régóta a bögyömben van és mivel nincs idehaza a kölök, most remek alkalom nyílik arra, hogy kibeszéljem őt a háta mögött. Kezdődött mindez azzal, hogy kifogásként egyre többször merült az fel, hogy a dolgok azért nem készülnek el, mert nincs meg a módi, az éca, hogyan kell az adott dolgot megoldani. Nem tudom hova kell rakni az edényt, nem tudom, hogy kellett volna megcsinálni a feladatot. Okulva a bárgyú amerikai filmekből - lám, ezek az alkotások is tudnak maradandót létrehozni - javasoltam a gyereknek a virtuális barátot. Képzeljen el egy cimborát, aki mindent tud (Korábban ő még Stanley-ként szerepelt, de a Ford Fairlane-s áthallások miatt inkább Steve lett!) és kérdezze meg tőle, hogy kell megcsinálni az adott dolgot. - Hova rakná ezt az edényt Steve? Steve persze tudja a választ, hiszen ő mindent tud, így a dolog máris meg van oldva. Rájöttem, hogy a dolog nagyon praktikus, én is tudnám használni a munkámban. Gondolom, van annyira rendes ez a Steve, hogy nem csak a kölöknek ad tanácsot, hanem már csak a vérség miatt is, én is fordulhatok hozzá bizalommal. Ha elakadok a munkában, nincs többé probléma. Csak megkérdezem őt és kész is..

2014. április 25., péntek

Szuperemberek

Már régebben írtam hasonlóról, de a téma az utcán van, hiszen azt mégsem írhatom, hogy hever, mert ugyanis a téma nem tétlen. Emberek valami kiemelkedő, speciális képességgel. Az ilyen polgárok persze rejtőzködnek, nem láthatjuk őket, vagy ha láthatjuk, tökéletesen álcázott hétköznapi embert láthatunk bennük. De bármennyire is szuperek, időnként ők is követnek el hibát, ilyenkor inkognitójukat veszik és noha csak percekre, de ott állnak lelepleződve az avatott figyelő előtt. Tegnap, amikor épp utamra indultam, szembe jött velem egy ilyen lény. Nem is jött, autót vezetett, egy teljesen átlagos kinézetű puttonyos kisautót irányított, amikor lebukott. Az egyik kezével egy telefont tartott a füléhez, a másik kezében egy poharat fogott, amiből épp ivott. Ha ezek után feltételezhető, hogy a lábai a pedálon voltak, akkor bele sem merek gondolni, mivel foghatta a kormányt. Mert azt ugye fognia kellett valamivel..

2014. április 22., kedd

Húsvét

Újra elmúlt egy húsvét, megint nem voltunk locsolni - ez valahol jó is és nem is. Jó, hisz a végén már én is ugyanúgy bűzlöttem, mint a szegény szerencsétlen locsoltak - ugyanakkor rossz látni egy szokás csenden kimúlását. Ugyan annak idején azt sem gondoltam volna, hogy 30 éves is leszek egyszer, most inkább meg arra gondolok hitetlenkedve, hogy egyszer voltam 30. Na ehhez képest idebenn is szokás volt a locsolás, most viszont hogy egyszemélyes cellám van, a kutya sem látogat. Illetve kaptam egy kis csokit, mert nem locsoltam meg az illetőt. Azt mondta, ennyit megért neki a dolog. Ez is egy eredmény..

2014. április 18., péntek

DE!

De. Két betű, vízszintesen, ráadásul pont egymást követi az ábécében. Akinek ez mond valamit, decimális értéke pont 222. Nem mintha ez jelentene bármit is, meglepő az lenne, ha valahogy ki lehetne számolni belőle a negyvenkettőt, de elosztva vele, egy csúnya tört jön ki, szóval az osztás, mint művelet ki lett ejtve. Egy kis szó, hegynyi jelentéstartalommal. Illetve nem is magának a szónak, hanem ami mögötte áll. A puszta létezéssel ad értelmet a mögötte jövőnek és cáfolja meg az előzményt. Leírhatjuk a Csendes Don-t is előbb, ha utána tesszük azt, hogy de, máris az lett a lényeg ami utána jön. "Buga Jóska nem szép ember, de gavallér!" Na ugye, erről beszéltem!

2014. április 17., csütörtök

Rendkívüli világéjszaka

Kedvenc gyerekkönyvem, a Csipike kalandjaiban szerepel a fogalom, de ott egészen más értelemben, mint ahogy ma reggel munkába jövet az eszembe jutott. Ugyanis a nemtörődöm sötétségnek egy olyan fokát láttam, hogy ez még engem is megdöbbentett, pedig pár százezer kilométert sikerült már levezetnem a honi utakon. Egy hölgy, egy fekete SUV kinézetű autóval leparkolt, hogy boltba menjen a gyerekkel - ez így még önmagában nem lenne extra dolog, de a parkolást úgy oldotta meg, hogy behajtott a főútról egy mellékútra, majd megállt az út kellős közepén és elkezdtek kiszállni. Ott, a forgalmi sávban, meg sem kísérelve a lehúzódást vagy a szabályos megállást a kereszteződésen kívül. Mert megteheti, már már Hajdú Péteri magasságokba emelve önmagát. Gondoltam szólok neki, hogy nem a parkolóba állt be, hanem egy utcát foglal el félig, de valószínű, hogy meg sem értené, mi a bajom vele, vagy kedélyes üvöltözésbe torkollna a dolog és ahhoz nem volt kedvem kora reggel. Persze, ha így vesszük, a delikvens soha nem fogja megtudni, hogy helytelenül cselekszik, ha ezt senki nem mondja el neki - ez is igaz - bár ha azt vesszük, a jogosítványszerzés elméleti feltétele mindenféle hülye szabály megtanulása. Ha az illető vette azt a papírt, akkor nem - ellenkező esetben viszont biztosan szó volt arról, hogy nem állunk meg ott, ahol az eszünkbe jut és nem akadályozzuk szükségtelenül a többi embert a közlekedésben. Persze, mindez pusztán csak elmélet és formalitás, a mai világban farkastörvények uralkodnak. Világéjszaka borul a nappalainkra, itt vannak sötéték is. A pomogácsokról már nem is szólva..

2014. április 16., szerda

Iskola

Van tapasztalatom az iskoláról és az oktatásról. Ez részben saját, részben pedig az utód által, másodkézből begyűjtött információból ered. Nem mondom, hogy ezzel már megváltható lenne a világ, de szerény véleményalkotásra, főleg ha az egy szubjektív véleményt takar, talán már elegendő lesz. Egyre inkább az az érzésem, hogy az aktuális oktatáspolitika, a gyerekkori frusztrációkért cserébe bosszúból, azt akarja elintézni, hogy a gyerekeinknek nehogy jobb legyen most, mint ami nekünk volt annak idején. Ezt onnan gondolom, hogy annak idején kötelező olvasmány volt a Kőszívű ember fiai, ami nekem egy életre szóló rossz élményt okozott, mert máig emlékszem rá, hogy ifjonti fejjel milyen szenvedést okozott az, amíg átrágtam magam rajta. (Arról nem is beszélve, hogy a padtársam, aki el sem olvasta, sokkal jobb dolgozatot írt belőle, mint én, igaz ő összekamuzott valamit a tankönyv alapján és nem a véleményét írta le.) Ahhoz képest, hogy most viszont öregen tényleg élveztem az olvasását. A gyerekkel folyamatosan próbálják megutáltatni a testnevelést, noha valóban a mozgás öröméről kellene szólnia - ehelyett persze olyan gyakorlatokat végeztetnek vele, amihez nincsenek meg az alapjai, ezért soha nem fog örömet találni benne. Minek valakinek a korlát vagy a gátfutás, esetleg a lólengés? Nem inkább megszeretnie kellene a mozgást valami csapatsporton keresztül? Azt hiszem napokig tudnám sorolni a sérelmeim, vélt vagy valós indokokkal alátámasztva, hogy az oktatásunk hogyan próbálta meg az érdekes dolgok helyett elvenni a kedvem a tanulástól, de azt hiszem, hogy ez hiábavaló lenne. Nem fog itt változni semmi, népünk megérett a pusztulásra..

2014. április 15., kedd

Őszinte vallomás

Olvastam egy őszinte vallomást. Amennyire az ilyen vallomásokról, nekem is elsősorban a kétségeim jutottak eszembe. Röviden összefoglalva, van egy fiatal lány, aki a könnyebb utat szeretné választani és van egy bölcs király, aki megmondja neki azt, hogy semmi jóra ne számítson. Persze  - hisz ilyen az élet, csak a becsületes munka hozhatja meg az igazi gyümölcsét. De mik is a kétségek? Elég kinyitnunk egy manapság divatos bulvármagazint, ami tele van azokkal a gazdag, ámde csúnya és öreg pasiknak a képével, akik fiatal és csinos feleséggel büszkélkedhetnek - természetesen az ő kapcsolatuk nem érdekből, hanem pusztán szerelemből született - megerősítve tehát az öreg király véleményét arról, hogy nem lehet könnyen gazdag öreg hülyéket találni. Az viszont tény, hogy a gazdag öregek rendszerint hülyék, de azért annyira nem. Ahogy megvesznek egy szép, de értékét könnyen vesztő sportautót is, szeretnének az autóba kiegészítő extrákat - így nyilván egy ilyen kapcsolatot is beáraznak maguknak, de ezt a fiatal lány is nyilvánvalóan tudhatja - mármint, hogy nem partner egy ilyen kapcsolatban, csak egy dísz egy bizonyos kulcskarikán, egy luxusjátékszer, akit a szerepéhez méltóan kezelnek. De ha valóban született egy ilyen hirdetés és az öreg, bölcs Krőzus valóban válaszolt is rá, ki az aki ezt nyilvánosságra hozza?

2014. április 11., péntek

Mondjuk

Mondjuk jobban örülnék annak, ha bizonyos emberek a hozzájuk intézett kérdést inkább megválaszolnák, még ha azt is kell írniuk, hogy fogalmuk sincs a dologról - ugyanis ez olyan emberi lenne így. Ahelyett, hogy ignorálnák a választ, a fülük botját sem mozgatva, majd amikor én döntöm el a kérdést, amit szerettem volna, hogy ők tegyenek, akkor egy bizonyos idő múlva írjanak, hogy ez ahogy van, cseppet sem jó és inkább legyen máshogy.  Azt hittem, hogy több tízéves programozói tapasztalatommal ki tudom védeni a 'csinálj valamit, majd mi a végén belekötünk' helyzeteket, de úgy látszik, hogy túlontúl optimista voltam ebben a kérdésben is..

Csetresz

Robert Fulghum munkássága nagy hatással van rám. Sajnos nem lehet a munkásságát teljes terjedelemben követni, de a magyar nyelven megjelent könyveit nagyon szeretem. Az egyik könyvében leírt egy rövid történetet arról, amit én is hasonlóan érzek. Az egyik gyerekétől kapott egy gyermeki kincsekkel megrakott dobozt, amit nem vett először komolyan és nem is bánt ezzel úgy, ahogy kellett volna. Aztán szerencsére korrigált és megtudhatta, hogy minden kis tárgynak, fecninek a dobozban története volt, mindhez kapcsolódott valami, többnyire kellemes emlék. Úgy fogalmazott, hogy ha kigyulladna a háza, a tárgyak közül ezt a dobozt mentené elsőnek. Ez a doboz a gyermeki szeretet megtestesülése. Azon gondolkodtam épp tegnap, hogy nekem is lehetne egy ilyen dobozom. Vannak bele való tárgyaim, egy részüket állandóan magammal hordom és jólesik néha gondolni a történetükre. Másnak ezek csupán csak hulladékok, de nekem nagy eszmei értékkel rendelkező dolgok, amik fontosak nekem. Lehet, hogy nem vagyok teljesen normális, de legalább jólesik..

Anya

Az anya a legjobb dolog a világon. Megért ha bajod van, ha szomorú vagy vigasztal, ha sírsz veled sír, vagy felszárítja a könnyeid, mikor éppen mire van szükséged. Egy anya sosem irigy rád, sosem tesz vagy mond olyat, amivel neked ártani akarna. Egy anya nem tesz megjegyzéseket a gyerekedre, aki mellesleg az ő unokája is. Egy anya mindig ... anya, a szolgálata napi 24 órás az év 365 és egynegyed napján keresztül (négy évente 366, de százzal osztható években csak 365, viszont 400 évente megint 366 - pusztán a rend kedvéért.) Már csak azon gondolkodom, hogy az enyém miért nem ilyen..

2014. április 10., csütörtök

Elégtétel

Talán nem is ez a legjobb szó rá, de ez jutott először az eszembe. A természet rendje, ha a fiatalabb örököl az idősebbtől és eleddig ez is volt a rend, a trend vagy mifene a családunkban is a kinőtt dolgokkal kapcsolatban. Azonban most fityiszt mutattunk a természetnek, bebizonyítottuk, hogy felette állunk a dolgoknak, úgyhogy a szokás immár semmivé lett, a természet is jó, ha meghúzza magát egy sötét sarokban remegve. Először fordult elő a praxisomban. hogy a gyerek kinőtt, de jó állapotban lévő cipőjét ne a korban fiatalabb unokatestvére, hanem a gyermek nagyapja örökölje. Azért ez is egy eredmény. Kis lépés nekünk, de nagy ugrás az emberiségnek. Tyuhajla!

2014. április 9., szerda

Milyen már!

Olvasom, hogy pártunk egyik üdvöskéje beszólt a norvégoknak, hogy ki merték őket hagyni a civileknek szánt pénzek elosztásából és ez nekik milyen rosszul esik. Mert hogy néz az ki, hogy a norvégok adnak pénzt a magyarországi civileknek és még abba is bele akarnak szólni, hogy ki kapja azt, nem bízzák a dolgot a kormány szakértelmére. Pedig a pénz mennyire jó helyen lehetne mondjuk a CÖF-nél vagy hasonló szervezetnél is. Az indok az, hogy a jelenlegi elosztó szervezet egy bizonyos párthoz kapcsolható - nem mintha a kormány meg nem lenne egy másikkal összefüggésben. Az ember esze megáll! Ez az ember ezt nem odahaza zuhanyozás közben halkan jegyzi meg, hanem kiáll ország világ elé és úgy mondja. Ebből is látszik, hogy a politikusi alázat rendszerint csak a választásokig tart..

2014. április 8., kedd

Jó idő

Szépen kisütött a nap, a meleg tavaszi szellő előcsalogatta a sebességméréssel foglalkozó rendőri erőket. Számomra kérdéses, hogy mi a társadalmi eredményessége a viszonylag kevés balesetet és veszélyes helyzetet okozók állandó vegzálásának mondjuk ahelyett, hogy tényleg veszélyes helyzetek ellen lépjenek fel, noch da zu, ténylegesen bűnözőket kergessenek - ha már fizetünk érte. Megértem, hogy sokkal egyszerűbb ezen a pénzen kiülni egy autóba az autópálya mellé és mindenkit, aki épp megsérti a sebességhatárt, lefényképezni. Persze ezen a szlovák rendszámmal közlekedők jól szórakoznak - mert ugye megállítani már nem állítják meg a delikvenst - a csekket kiküldik postán majd három év múlva Vas megyéből, ha tudják. Szeretnék egyszer egy olyan országban élni, ahol a rendőrség a dolgát végzi és nem a lakosságot szexualizálja - úgy nagy általánosságban. Ja és úgy szeretnék egy ilyen helyen élni, hogy ne kelljen közben emigrálnom..

2014. április 7., hétfő

Vesztesnek lenni

Vesztesnek lenni nem jó érzés. Bár megnyugtat a tudat, hogy a részemről minden lehetségeset megtettem, de mégis egy olyan táborhoz tartozom, akik ma nem örülhetnek. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy az emberek döntő többségét , sőt egyre nagyobb számukat továbbra sem érdekli a saját sorsa. Még annyira sem, hogy ezért, az egyetlen változtatási lehetőséget, a négyévente történő szavazást is kihagyják. A másik az, hogy az emberek másik részét meg kifejezetten rossz emlékezőtehetséggel áldotta meg a sors. Adott egy hatalom, ami szinte mindenki tyúkszemére rátiport már, kezdve a magánnyugdíjpénztári tagokkal, folytatva a sor a földbérlőkkel, a trafikosokkal, a tanárokkal, az egészségüggyel a fiatalokkal (itt egy végeláthatatlan felsorolás jönne) de az emberek szavazást befolyásoló része még mindig úgy gondolja, hogy ez így jól van és ennek az országnak ez lenne az útja. Ehhez nincs hozzáfűzni valóm..

2014. április 4., péntek

Vágyak

Azt hiszem kezdem megérteni a népszerű gyermekregény egyik kulcsszereplőjét, Dumbledore professzort. Az ő vágyaiban egy pár meleg gyapjúzokni szerepelt az emlékeim szerint. Annak idején, míg az ember fiatal, persze nem ilyen dolgokra vágyik. Nyírfa koromban még én is sokkal hagyományosabb, gyermeki dolgokra vágytam, mint a sok pénz, gazdagság, gyors autók, siker és csillogás. Aztán az öregedéssel a vágyak is átalakultak, egyre többet gondol az ember ilyenkor bővérű, karcsú fűszoknyás szüzekre, majd ezeket a dolgokat is felváltja más. Jelenleg például nyugalmas öregkorra és egy jó alvásra vágyom és szinte teljesíthetetlen messzeségben van mindkettő. Úgy látszik, az embernek minden korban a vérében van az, hogy megvalósíthatatlan, távoli dolgok után vágyakozhasson.

2014. április 3., csütörtök

Egyértelmű

- Miért vehet egy prédikátor diákbérletet?
- Mert a jó pap holtig tanul.

Azt hiszem ez elég egyértelmű volt..

2014. április 1., kedd

Könyvajánló

Már régóta készülök erre - ma könyvet fogok ajánlani. A könyv: Patrick Rothfuss - A szél neve. Sokat gondolkodtam mit is írhatnék róla és azért húztam és halasztottam, mert nem tudtam igazán eltalálni a megfelelő szavakat és kifejezéseket. Nagyon eltalált és zseniális írás, ráadásul meglehetősen hosszú is, ami garantálja azt, hogy ne végezzünk vele rövid idő alatt, illetve többszöri újraolvasás után is kellően érdekes maradhasson. A műfaji meghatározása szerint fantasy lehetne, de híján van a csodalényeknek (na jó, van benne egy kábítószerfüggő sárkány) és speciális tulajdonságoknak, már amennyiben a repülő seprű mondjuk annak számít. Na az valóban nincs benne. Hőse Kvothe, aki világ életében az egyetemre vágyott tanulni, ahol olyasmit kutathat ami döntően befolyásolta az addigi életét. A világa speciális világ, de jól körülhatárolt szabályokkal, amik tanulására szolgál az egyetem - de oda azért el kell jutni. A könyv Kvothe történetét meséli el sajátosan két idősíkban, a megtört főhős a jelenben, hallgatóságának meséli el saját, múltbéli történetét. Az író zseniális a történet kibontásában, mert a jelenben játszódó szál is legalább annyira érdekes mint a régmúlt. A történet nagyon összeszedett, logikai hibákat nem találtam benne, mindennek megvan a helye és magyarázata. Nem annyira komplex, mint Tolkien művei, igaz alulról, de közelíti azokat. Mindenesetre rajta lenne a tízes listán, amit azokból a könyvekből állítok össze, amit magammal vinnék egy lakatlan szigetre. Úgyhogy, aki szeretne egy kicsit fantasztikus, de mélyen emberi történetet olvasni, annak őszintén ajánlhatom..

Kiábrándító

Kiábrándító az, hogy a hülye emberek szavazata ugyanannyit ér mint mondjuk az enyém. Persze azok szemében, akik nem úgy szavaznak majd, ahogy én, nyilván én leszek a hülye - bár én a hülyeséget nem úgy számolom, hogy mindenki más, aki nem arra szavaz akire én szándékozom, hanem inkább úgy, hogy aki nem tudja észérvekkel alátámasztani azt, hogy miért jó az általa favorizált párt vagy tudja cáfolni a többi alkalmasságát - az a hülye. Ide tartoznak az egyszerű hittel szavazók, akik nem látnak ki a rózsaszín szófüggönyök mögül, akik hosszútávú memóriája megegyezik a rövidtávúval, akik a jelentős érdeksérelmek ellenére még mindig kitartanak azok mellett, akik a sérelmeket nekik okozták. Szerencsére a hét végén véget ér ez a fajta őrület, viszont lesz helyette egy másik, ami sokkal kevesebb reményt fog adni újabb négy éven keresztül, a javulás mindenféle reménye nélkül.