Másik dimenzió

Állítólag végtelen sok párhuzamos világegyetem létezik, ahol mind másképp történnek a dolgok mint itt. Lehet olyan, ahol én sosem nősültem meg, vagy már házas vagyok, de gyerekem nincs, vagy akár már el is váltam, sőt talán olyan is, ahol vezetőinket különösen éhes és agresszív vöröshangyák fogyasztották el ebédre. Bármi lehetséges, de korlátolt agyunkkal csak azt láthatjuk, amiben épp benne vagyunk. A közelmúltban történtek okán egyre jobban szeretnék külső szemlélőként tekinteni erre a gusztustalan kabaréra ami idehaza nap mint nap zajlik, politika vagy közélet címén. Ha nem lennék érintett benne, hanem a talaj felett lebeghetnék áttetszően és gondtalanul, azt hiszem minden percben tudnék ordítva röhögni valami tökéletes abszurdon, kezdve a kormány szerencsétlenkedésén, felkent vezetőnk újabb hazugságain, vagy a vállalkozón, aki piaci rést töm be a valódi punciillatú, celebek által hordott tangáinak az árusításával. De mivel itt élek ezen a földön, csak sírni tudnék..

Szabadláb

Most olvasom, hogy Damu Rolandot, a színészi képességeitől, a fizikai képességeivel híresebb (vagy hírhedtebb) jómadarat elengedték az előzetes letartóztatásból, mert nem áll fenn az összebeszélés vagy elrejtőzés veszélye. Őszintén csodálkozom a bíróság működési gyakorlatán! Geréb Ágnest a bírói tárgyalására vezetőszíjjal, lábbilincsben vitték be és az előzetes letartóztatását sem oldották fel, igaz ő nem ütötte szét a barátja/barátnője fejét semmivel, csak olyan kismamáknak segített, akik úgy döntöttek, hogy szemük fényét nem kórházban akarják megszülni. Ezt a veszélyes bűnözőt így a bíróság elzárva tarthatja, a színészt, aki csak embereket terrorizált, elengedték. Biztos meghallották az anyukája szavát, aki szerint a fia jó ember, csak nem szabad felbosszantani. Geréb Ágnes mamáját ezek szerint már nem tudták elérni, vagy az is lehet, hogy a lánya nem vert még meg senkit. Lehet, hogy meg kellene gondolnia, még egyszer..

Matolcsy Györgyné

Eddig nem is tudtam, hogy a nagy embernek felesége is van. A ma olvasott riportból kiderült számomra az, hogy odahaza valószínű ő hordja a nadrágot, hisz az embere azt nyilatkozta, hogy annak idején a magánnyugdíjpénztárba a belépést ő intézte el a férje helyett. Gondolom, itt jött volna a cinkos összekacsintás a férfitársakkal, hogy a nők bármilyen hülyeségbe bele tudják rángatni az embert, ha ők úgy akarják és a férjek megtesznek mindent csupán csak a békesség kedvéért. A balga férjek csak aláírják a végén az eléjük tolt papírt, de nem is olvassák el mit írnak alá, lehetne az a válókereseti vagyonmegosztásról szóló beleegyezés is, vagy a belépési nyilatkozat. Ezt minden férjnek meg kellene értenie, hisz ez a magyarázat arra, hogy nagykorú és felelős gondolkodóként mit keres egy olyan szervezet tagjai között, amit vérrel és verejtékkel éppen le akar rombolni. Nekem mégsem ez jött le az egészből, hanem az, hogy: HOGY LEHET VALAKI FELELŐS VEZETŐJE AZ ORSZÁGÁNAK HA MÉG A SAJÁT NYUGDÍJÁRÓL IS A FELESÉGÉNEK KELL DÖNTENIE HELYETTE? Egy nyomorúságos báb, egy papucs, de az is lehet, hogy csak hazudik és a felesége hátán szeretne kimászni a szarból. Mindenki döntse el saját maga mit gondol ezek után..

Hülye gondolatok

Mióta fix dologgá vált, hogy szeretve tisztelt kormányunk megszabadít a nyugdíj megtakarításommal járó kínzó felelősség terhétől azáltal, hogy ellopja a megtakarításaimat, egyre csak azon gondolkodom, mit is lehetne tenni. Semmi jó nem jut az eszembe, viszont gondok között őrlődöm. A gondolatok kavarognak a fejemben, és napok óta rosszul alszom. Tudom, hogy egy országnak az a megfelelő, ha az állampolgár még a nyugdíj jogosultsága előtt feldobja a pacskert, de nem gondoltam volna, hogy erre aktív késztetést is érez a jelenlegi kormány, amit ezek után nyugodtan hívhatnánk ezentúl akár rezsimnek is. Egy biztos, nem fogok aktívan résztvenni abban, hogy én adjam oda nekik a befizetéseim, tehát kénytelenek lesznek elvenni. Az már látszik, hogy a működési kölségek radikális csökkentésével kinyírják a magánbiztosítókat - lehet, hogy lesz elég maradó, de nem fogják tudni finanszírozni a működésüket - így nem megoldás az önkéntes pénztári tagság sem. A rezsim, bár a magánnyugdíjpénztárnak szándékszik levágni a fejét, az önkéntes torkára csak rááll, hogy ne kapjon az sem levegőt, így választási lehetőség sem marad. Talán a legjobban az automatikus átléptetéssel lehetne a legjobban járni, mert az nem jár beleegyezéssel - igaz úgy tűnik, mintha érdektelen lennék, de ugyanakkor ők kezdeményezik az átvételt és nem én adom oda. Ha egyszer, valami csoda folytán születik egy olyan felelős vezetés, aki tényleg vissza akarja állítani ezt a rendszert, akkor talán ebből a megoldásból lehet majd a legjobban visszamenni oda, ahol nem pillanatnyi politikai érdekek miatt verik a csalánt a mi befizetéseinkkel..

Boldog öregkor

Megint egy álommal lett kevesebb. Nem azért, mert nem voltak eddig sem túl nagy illúzióim azzal kapcsolatban, hogy dúskálni fogok az anyagi javakban mire megvénülök, de volt egy papír, egy kimutatás arról, hogy a feneketlen zsákba töltött jövedelmem egy része számszerűsítve volt és bírtam egy olyan ígérettel, ha idő előtt felfordulnék, ezt a pénzt a gyerekem örökölheti. Ennek az ábrándnak vége lett a tegnapi nappal. A megtakarított pénzem, amit a saját nyugdíjszámlámon gyűjthettem, vérszagra azaz pénzszagra gyűlő éjszakai dúvadak martalékává vált. Elvették, hogy amit apránként spóroltam meg, egyben a feneketlen zsákba szórják, amiben ott látszanak a mohó kezeik. Ebből a pénzből lesz majd Debrecennek régi és új focistadionja, ebből kap majd a katolikus egyház majdnem 6 milliárdot csak azért mert ők olyan jó fejek, és ebből megy majd nyaralni az apparátus. Nekem meg maradnak a napi gondok és problémák, az oktatás és az egészségügy, ami várhatóan  majd a nyugdíjaskori énem haláloka is lesz, ha addig nem sikerül rokonokat szereznem, akik majd ellátnak gyógyszerrel, illetve mosdatnak és etetnek amíg a kórházban fekszem - mert különben valóban ott döglök meg. De, ahogy ezt a jelenlegi kormány nyilvánította ki még az ellenzékben töltött ideje alatt, ez egy jó rendszer, ezt kell megőrizni.

Túróproject

Már régóta terveztem azt, hogy házi körülmények között állítok elő túrót és ennek a kísérletnek aktualitást adott egy ígéretem, hogy magam is kipróbálom, mielőtt másnak is ajánlanám az eljárást. Elméletben persze tudtam, hogy készül ez a fajta tejtermék, de gyakorlati megvalósítását soha nem láttam, ha nem tekintjük annak azt, hogy egyszer egy régi kolléganőm összement tejből készített túrógombócot a cégnél - igaz ezt sosem gondoltam érték előállításának, inkább egyfajta kármentő tevékenységként fogtam fel. Így most mindenképpen rám az újdonság erejével hatott. Az alapanyag a házitej. Sajnos a boltban kapható tejek, főleg a homogenizáltak és a tartósok nem alkalmasak erre, mert nem alszanak meg. Ennél alkalmatlanabb és éberebb tej már csak a tejeskávé lehet. Szóval az ember vesz egy kübli házitejet (Manapség a környékünkön újra lehet kapni - tejesautóból árulják egy közeli tehenészet minden termékét - túrót is, de úgy abban semmi izgalom nincs!) és egy edénybe tölti. Felforralni nem kell, sőt, azt mondják, hogy nem is jó. Így hagyjuk, hogy hűvös helyen szépen megaludjon. Nekem az első nap nem történt vele semmi, csak a tejszín vált ki a tetejére - ezt le kell szedni. Finom, 1/3 bögrényi adag jött le a lábasnyi tejről, ami inkább a boltban kapható, főzőtejszín minőségű anyag volt. Egy részét a kávémba helyeztem el, egy részét pedig - miután botor fejjel hagytam megsavanyodni, a macskák nyalták fel. Nekik tetszett a dolog.

A drámai változás a második napon kezdett lezajlani, akkor szenderült álomba az anyag. Kacérkodtam a gondolattal, hogy megeszem mint aludttejet, de győzött a tudomány, és a kísérlet folytatása mellett döntöttem. A lábast a gázra helyeztem, és lassú tűzön főzni kezdtem. Állítólag 50 fokra kellene melegíteni - tehát forrnia nem szabad - de mivel nincs hőmérőm, így csak sacc per kábé alapon tartottam a hőmérsékletet. A tartalmat kevergetni kell, hogy a szemcsék szétessenek, viszont túlzásba sem kell vinni, mert akkor a túró túl apró szemű lesz. A kellő hőfok elérése után a gázt elzártam, és másnap reggelig vártam, hogy az íróban hűljön le az anyag, majd szűrőben lecsepegtettem. Lehetett volna szűrőzsákban felakasztva is lecsöpögtetni, de így is megfelelt a célnak, cserébe viszont kellemes nem túl száraz végterméket kaptam. Az arányokról azt olvastam, hogy három liter tejből lesz fél kiló túró. A lecsöpögő író, hidegen fogyasztva jó (és állítólag egészséges) ital. Legközelebb a joghurtot fogom megpróbálni..

Furcsa emberek!

Ma gondban voltam, mert azt hittem, hogy nem lesz miről írnom, de az élet ilyen kérdésekben eddig még mindig kisegített. Levelet hozott a posta, illetve egy e-mailt kaptam. Meglepő módon nem az enyémet, hanem egy másik emberét, aki kötelező felelősség biztosítást kötött az autójára és az én e-mail címemet adta meg a szerződésében ezért most a biztosító velem levelezik. Jószándékból felhívtam ezért telefonon (A megküldött szerződésében benne voltak az adatai.) hogy megmondjam neki, hogy nem jó címet adott meg - de csak a felesége volt otthon, aki közölte, hogy a cím jó és az az ő címe, amit már öt éve használ. Ez meglepett, hisz az én címem sokkal régebbi, de nem tudtam meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Az sem hatotta meg, hogy ha az ő címe lenne, akkor neki kellett volna megkapnia a levelet és nem nekem. Megmondtam neki, hogy mit tegyen, de azt akarta, hogy hívjam fel a férjét egy óra múlva és vele egyeztessek. Mondtam, hogy mivel dolgozom és a munkahelyemen vagyok, nem tudok erre a dologra több időt áldozni annál, hogy most szólok, ellenőrizzék le a címüket, mert nem fogják megkapni a leveleiket. A nő a végén már kiabált velem - holott ezt neki is mondtam - csak szívességet tettem nekik azzal, hogy szóltam, mert ki is dobhattam volna a levelet, mint nem nekem szólót. Akkor dobja ki! - harsogta. Nem mondom, hogy jó kedvvel váltunk el egymástól. Valahogy másképp gondoltam az efféle jószolgálatot, botor módon azt gondoltam, hogy esetleg megköszöni vagy hasonló. De ilyen fogadtatásra nem számítottam volna. Furcsa emberek vannak!

Forradalom után

Most, hogy már egy ideje túl vagyunk a szavazófülkékben lezajlott forradalmakon, motoszkál bennem egy kérdés. Ha a kormány eltapsolja a pénzünket és mégse jön belőle össze az egymillió új munkahely és a fellendülés, akkor vajon lesz-e felelőse a kudarcnak, vagy csak megvonják a vállukat és kitalálnak helyette mást?

Hétfők

Utálom a hétfőket! Mondjuk ezzel az erővel negatív érzelmeket táplálhatnék a vasárnap délutánok után is mint Wowbagger a végtelenül meghosszabbított, de én ilyen vagyok. A vasárnap délutánt a hétfő szokta követni  - ezt nagy biztonsággal állíthatom - és ez az a nap, amikor újra be kell állni a mókuskerékbe, arrébblökdösve a benne szaladó kis rágcsálót, és felvenni a tempót. Ez nem megy nekem könnyen, sőt az utóbbi időben kifejezetten nehézkes. Ráadásul harap is a kis szőrös dög!

Fázok

Újabb taggal lett bővebb a kerti gyümölcsfaállomány! Ez mindenképpen nagy eredmény, tekintve a nej szigorú álláspontját, hogy nem akar a kertben gyümölcsöt, mert azzal csak a baj van. Igaz, hogy a munkát én végzem, de akkor is. Ehhez való képest már van egy termő meggyfánk, egy ringló és egy körte - utóbbiak még nem teremtek, idén lett egy som és egy bokor áfonya és legvégül egy szép kis kajszi. Utóbbi a héten került hozzánk és ma ástam be a földbe, úgyhogy jövőre, vagy tán utána - sárgabarackot is remélhetek. Még szeretnék egy pár bokor ribizlit, egrest és málnát - ezzel lenne teljes a boldogságom. A helyüket már kinéztem - azt hiszem kész tények elé kell állítsam ezzel az asszonyt..

Idegesség

Azt hiszem az idegesség fog a sírba vinni. Amikor végre már úgy érzem, hogy végre újra nyugodtan tudom folytatni az életem, akkor újra támad valami, ami miatt idegeskedhetek. Erre például a munka igazán jó alkalom, mert sosem tudhatom, hogy a főnököm hányadán áll velem. Soha semmit nem mond a munkámmal kapcsolatban és ez időnként frusztrál. Ma sem idegeskedtem volna annyit reggel, ha idejében megtalálom a leszarom tablettámat, de akkor még sehol sem leltem. Azóta meglett..

Természetes

Egyszer egy utazó Indiában járván, leszállva a vonatról mondjuk Kalkuttában észrevette, hogy minden csomagját megfújta egy kedves ismeretlen. Annyi pénze sem maradt, hogy a barátait fel tudja hívni, hogy segítsenek neki. Egy gazdag szikh úriember adott neki tíz rúpiát - ezzel mentve meg az életét egy ismeretlen városban. Amikor kérdezte az embert, hogy hogyan tudná visszaadni a kölcsönt, az öreg szikh azt mondta, hogy neki nem szükséges. Ha találkozik egyszer egy hasonlóan rászorulóval, akkor jusson ez eszébe és neki segítsen. Ez a példabeszéd jutott eszembe és mondtam el akkor, amikor tegnap visszaadtam azt az usb kulcsot, amit az asszony talált a vasútállomáson. Bár több autó keresztülhajthatott rajta, de nem ment tönkre, helyre lehetett állítani. A tartalmából sikerült telefonszámot kinyerni és a nyomozás eredményeképp meglett a tulajdonos és tegnap sikerült is visszaadni neki az eszközt. Ugyanúgy hálálkodott mint a példabeszédben az utazó és engem bőven kárpótolt az öröme, hogy visszakapta a fontos adatait, amit már nem is remélt. Eszembe jutott az, hogy én is mennyire örültem annak, amikor előkerültek azok a dolgok, amiket elveszítettem. Ha ő is folytatni fogja a gyakorlatot és visszaad valamit másnak amit az elveszített, a világ egy kicsit újra jobbá válik. Már csak ezért is megérte..

Ellenségek

Két ellensége van ennek az országnak. Az egyik a volt miniszterelnök, nevezzük az egyszerűség kedvéért Ferinek és a mostani - ő legyen mondjuk Viktor. Az első, meglepő módon eltűnt, de mivel még él, mozgolódik. A második sajnos hatalmon van és pusztít. Ha ez a két ember eltűnne a történelem süllyesztőjében olyan jó alaposan - mármint, hogy ne kerülhessen többé elő, végre elkezdődhetne valami. Kellene választani egy fogyatékkal élő miniszterelnököt. Legyen süket, hogy ne súghassanak neki és néma, hogy ne a retorikájából éljen, hanem a tetteiből. Akkor kezdődhetne el valami. Talán.

Wc kefe

Egyszerű és szürke hétköznapi tárgy. Van aki használja és van aki nem vesz tudomást róla. Utóbbiakról elég lesújtó  véleménye van az előbbieknek - tegyük hozzá, teljesen jogosan. Mindez onnan jutott eszembe, hogy a  nej hazaállított egy vadonatúj példánnyal, amit most vásárolt. Igazából semmi oka nem volt a vételnek, hisz rendelkezünk ilyen eszközzel (használni is szoktuk)  de 125 forintba került, így nem tudta otthagyni.  (Ebben mindenképpen különbözünk én ennyi pénzért is képes vagyok bármit otthagyni - főleg, ha semmi  szükségem sincsen rá.) Elgondolkodtam azon, hogy bár  egyszerű darab, mindenféle csicsa nélkül - jó, nincs kirakva Swarowsky kristállyal, de nem hiszem, hogy a használati értékén dobna ez a fajta dekoráció - de funkcionalitásában teljes és működőnek látszik. Hogy kerülhet mégis valami kevesebbe, mint 130 forint úgy, hogy ebben benne van mindenki haszna, a csomagolás és a szállítás is. Arra gondoltam, hogy a fülkeforradalom (Tulajdonképp, ha úgy vesszük ez egy hasznos eszköz bizonyos fülkékben.) után lehet, hogy újra itt van a szocializmus, csak eddig még nem vettük észre?

Meglepő!

Számomra igen furcsa az, hogy olyan emberek szidják teli torokból a mi kedves, de kicsit béna demokráciánkat, akik felemelkedését és jólétét ez a furcsa, kelet európai módom megvalósított államforma tette lehetővé. Életem egyik felét az átkosban éltem le és ezért úgy vélem van annyi összehasonlítási alapom, amire nyugodtan hivatkozhatok. Bár, abban az időben voltam fiatal és ha ez a tény jótékony függönyt vonna a szemellenzőm elé, akkor is az eszemmel tudnám, hogy össze sem lehet hasonlítani a lehetőségeket amit ez az új nyújtott azóta nekünk. Apámmal beszélgettem tegnap és meglepett, hogy pont ő az, aki várja, sőt szinte követeli mindazt, amit olyan találóan narancsuralmi rendszernek és Viktatúrának neveznek. Ő kiált a diktatúráért, ő mondja azt, hogy le a demokráciával és kell egy erős kezű vezető aki szembe mer pisálni a széllel - ő, aki a boldogulását már ennek a 20 évnek köszönhette. Azt hiszem az embereknek az iga hiányzik és a járom, vagy megrémíti őket a lehetőség, hogy szabadon irányíthatják a sorsuk, hogy önállóan gondolkodhatnak. A legtöbb ember gyerek akar maradni, kell neki egy erőskezű apuka aki majd megmondja azt, hogy mi a helyes és mi nem, és ők boldogan fogadhatják meg minden szavát, mert ő jóságos és vigyáz mindenkire. Én meg úgy látszik, közben felnőttem..

A politikusok disznók!

Azt hiszem erre már más is rájött, titokban én is tudtam, de ma bizonyosodtam meg róla száz százalékban. Ugyanis ma megpróbáltam karajcsontot venni a holnapi húsleveshez, de nem volt se égen, se földön. Mindenféle alkatrészük volt, de a karaj teljesen kiveszett az üzletekből. Ez másképp nem történhetett, csak úgy, ha új ártányfaj terjedt el mindenfelé, a politikus malacok. Hogy honnan lehet ezt tudni? Onnan, hogy már mindenki tudja, a politika gyakorlása gerincproblémákhoz vezethet, a legtöbb esetben ugyanis ez a szerv, amely máskor tartást ad, ebben az esetben teljesen felszívódik. Úgyhogy most ezeket a politikus

disznókat - disznó politikusokat vághatták le és ezért nem lehet karajcsontot kapni az üzletekben. Kíváncsi leszek, hogy a jelenlegi parlamentet mikor mérik ki kilóra? Azt hiszem a házelnökből nem vennék, mert tudvalevő, hogy ő kövér..

Borravaló

Rendszerint mi adjuk azért, ha valamiért elégedettek vagyunk. Nem összekeverendő a hálapénzzel, amit rendszerint az orvosainknak adunk azért, hogy ne tegyenek el láb alól a kezelések alatt, illetve úgy álljanak hozzá a gyógykezelésünkhöz, mintha olyan fizetést kapnának, amihez nem járna ez a juttatás automatikusan. Vannak olyan szakmák, ahol a borravaló szinte alapkövetelmény, lehet, hogy a munkavállaló nem is kap igazi bért, mert arra van az egész állás kitalálva, hogy a vendég majd zsebbe fizet. Ilyen a pincér vagy a pizzásfiú. Utóbbi járt itt, és hozott nekem egy pizzát. Őrbottyánból hozta - úgyhogy szép időt futott. Összehasonlítva a fóti pizzással még így is vezet egy jó félórával. A múltkorjában kiszámoltuk, hogy szinte kivitelezhetetlen a dolog, ha nincs neki időgépe - egy órán belül ideérnie. A fóti kollégáinak ez másfél óra alatt szokott sikerülni, ami részben szintén sajátos időtorzulást feltételez, illetve megfontolt ebédrendelést vált ki, hisz jóval az ebédidő előtt már gondolni kell a rendelésre. Szóval a pizzám 1100 forintba került, adtam 1500-at, és 1400-ból kértem vissza, honorálni kívánva a gyorsaságát. Erre visszaadott 200 forintot és elment. Aki meg van sértődve, rendszerint pontosan visszaad. Ki érti ezt? Lehet, hogy csak süket volt?

Legyünk kicsit demagógok.

Az ember csak ideges lesz, ha híreket olvas vagy hallgat. Miközben az ország vezetése félredobva a morális gátlásait az emberek személyes megtakarításait próbálja meg saját céljaira felhasználni - persze azt is mondhatnánk, hogy ellopni, csak az marketingszempontból kevésbé lenne vállalható nekik, de jelentésében ugyanaz - azt lehet olvasni, hogy vezetésünk sorra mond le a bevételi oldalban olyan tételekről, amik 10-50 milliárdos összeget jelentenek, ugyanakkor színre, szóra minden pártközeli cégnek zsíros megrendeléseket adnak - természetesen közbeszerzés nélkül. Ezek az emberek akarják megbüntetni az előző kormány bűnözőit, amikor maguk is pont ugyanazt teszik. Mintha a farkas akarná megbüntetni a rókát nyúlevésért..

Nem ér semmit

Vásároltam valamit a neten. Eddig is tettem ilyesmit, de most először merészkedtem ki a nemzetközi piacra. Ebből az alkalomból megkaptam a megrendelésem visszaigazolását és azon egy érdekes számra bukkantam. Exchange rate: 1 HUF = 0.00355527 EUR. Eddig is tudtam, hogy mennyit ér a nemzeti valutánk, de ezt eddig így leírva nem láttam és kissé szíven ütött. Az iskolában ezeket a számokat simán nullára kerekítettük és akkor sem tévedtünk sokat. Matematikai nyelven szólva, pénzünk értéke elhanyagolható. Durva! És mégis lehet rajta kiflit venni a péknél..

Monte Christo grófja

Hosszas tűnődés majd végül egy eredményes keresési hadjárat végén hozzájutottam a címben szereplő műhöz. Elhatározni sokkal egyszerűbb volt mint megszerezni, de végül ráakadtam egy olyan könyvesboltban, ahol már nem is számítottam rá, hogy meglelem. Mióta külön szobába költöztettek a kollégámmal és kiírtam az ajtóra, hogy If vára, egyre sürgetőbb késztetést éreztem arra, hogy elolvassam a művet. A végső lökést a tévében bemutatott film adta - ekkor már nem volt megállás. Azóta, idebenn többen is utaltak rá, hogy én lennék a gróf. Ez igazán megtisztelő lenne - tekintve hogy mind az 1135 oldal róla szól, de én azt hiszem, ha lennék valaki, inkább Faria abbé lennék. Bár tudom, hogy a szereplése a műben maximum százötven oldalra korlátozódik és nem végződik hepienddel, de akkor is. Már Pelikán József is megmondta, hogy az élet nem habostorta és nem lehet mindenki gróf. Valakinek a balhét is el kell vinnie..

Otthonszülés

Épp most olvastam az otthonszülés papnőjéről és a sanyarú sorsáról. Geréb Ágnes még mindig előzetesben van és olyan körülmények között tartják mint egy sokszoros és brutális rablógyilkost. Biztos megvan erre is az ésszerű magyarázat azon kívül, hogy az igazságszolgáltatás próbál azokkal példát statuálni akik nem bújnak különféle, manapság olyan népszerű védekezések mögé és az sem várható, hogy visszaütnek. Amíg valaki azzal fenyeget csak hogy Strasbourgba megy jogorvoslatért ahelyett, hogy rágyújtaná az ügyészre a lakását, gondolom egészen másképp őrölnek azok a fogaskerekek. Jut eszembe, az otthonszülés  ellen az a fő érv, hogy nem kellően biztonságos. Nos, lehet, hogy ez így van, de ettől kórházban szülni nem lett az abszolút biztonság mintapéldája. Pont annak az esetnek a fényében, hogy most vérzett el egy kismama Kecskeméten, aki kórházban adott életet a csecsemőjének. Persze, ha otthon szült volna, most ezzel lenne tele a sajtó, hogy bezzeg, ha kórházban teszi, most élhetne vidáman. Sajnos itt nincs bezzeg, a mégoly' tökéletesnek hitt kórházakban sem fenékig tejfel minden. Szerencsére a gyerek legalább jól van..

Füstbe ment terv

Annak idején Petőfi még azon töprengett versben, hogy mit is mondjon édesanyjának a találkozásukkor, de a szavakat elmosták az érzések. Ma úgy néz ki nekem se sikerül valóra váltani azt, amit elterveztem. Persze még mindig jobban járok mint Petőfi, mert én már reggel látom, hogy nem fog összejönni a dolog. Jól mondta Sub Bass Monster, hogy  ha nőt tartasz a háznál, akkor jönnek majd a gondok, bár ha Kőmíves Kelemen gondolatait tesszük magunkévá, akkor meg láthatjuk, hogy asszony kell a házba. Se így, se úgy nem jó! Egy nőnek nem elég, ha megcsinálod azt amit kér. Nem. Egy nőnek pont úgy kell ezt megtenned, ahogy ezt ő kitalálta. Semmi kilengés, semmi kompromisszum nem lehet - a saját terveidet nyugodtan elhalaszthatod más napokra vagy a legjobb, ha örökre. Ilyenkor jut eszembe az, hogy milyen jó is a csigáknak..

Régi kerékvágás

Gondolható, ha az ember őszinte beismerő vallomást tesz bizonyos ügyekben, akkor visszaállhat minden a régi kerékvágásba? Gondolni persze lehet, de semmi sem igazán a régi..