2009. október 30., péntek

Morcos

Ez a macska akar valamit tőlem. Nevére rácáfolva és eddigi múltjával gyökeres ellentétben állandóan követ és hízeleg, még azt az eddig elképzelhetetlen cselekedetet is megtette, hogy önként az ölembe mászott és teljesen magától dorombolt és törleszkedett. Amikor bemenekültem a fürdőszobába és tusolni kezdtem, az ajtó előtt várt illetve módszeresen próbálta rámtörni az ajtót. Nem tudom mi lesz itt, világvége? Azt hiszem komolyan el lehet kezdeni félni..

2009. október 29., csütörtök

Zöldség ami összeköt

Régen nagy iwiw rajongó voltam, de mára ez már elmúlt. Egyszer már töröltem is magam onnan, azóta megint vagyok, de már csak takaréklángon. A szolgáltatás lassú és hibákkal terhelt. Valahogy sosem szerettem azt a fejlesztési modellt amiben a dolgokat ahelyett, hogy jól megcsinálnák, egyszerűnek csak jónak hazudják. Persze rögtön jönnek ilyenkor azok a hangok, akik azt mondják, hogy de hiszen ingyen van és ha nem tetszik, csináljam jobban - de azt hiszem nem kell tojást tudni tojni ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a tikmony záp. Annál is inkább, mert van más ami szintén nem kerül pénzbe és ezért az árért még működik is. Megértem, hogy jóval több lehetőség áll a külföldi fejlesztők rendelkezésére, de azért nem kellene a honinak ennyire szétesnie. Mindenesetre én teljesen rákattantam a külföldi lehetőségre. Érdekes alkalmazások állnak a gyanútlan látogató rendelkezésére amikkel termelhetünk zöldségeket a kiskertünkben és jó szomszédaink lehetnek, akiket nem vasvillával kergetünk esténként, vagy egymás állatait mérgezzük, hanem segíthetünk rajta és ezáltal magunkon is. Ez olyan jó érzés is, és lehetőséget ad arra, hogy más népek gyermekeivel ismerkedjünk meg, barátságokat kialakítva egymás között. Gyere el te is, legyél a jó szomszédom legalább ezen a kis földön, ha már az életben, nagyban, ez nem működhet valamiért..

2009. október 28., szerda

Rongyosbál

Rongy rongy hátán! Józan paraszti, azaz hagyományos férfiúi ésszel felfoghatatlan magasságokba emelkedhet az ember, ha besegít egy olyan látszólag egyszerű, ugyanakkor az egyszerű felszín alatt számtalan mélységet rejtő munkába mint egy fürdőszoba takarítás! Én eleddig azt gondoltam, hogy a munka a helység és a benne lévő fajansz kitakarításából áll - de ez nem igaz. Legalábbis ez csak a való apró kis szelete csak, ugyanis ott van a módszer, ami meghaladja a két különböző ivari kromoszóma által behatárolt életformákat, ezek a mélységek teljesen nyilvánvalónak tűnnek minden két ivari X kromoszómával rendelkezőnek - hétköznapi nevükön egyszerűen nőnek nevezett lények (vagy lányok?) számára. Minden a rongyokon múlik! Van rongy a csap kitisztításához, van egy a kád és a tusoló tisztán tartásához, és van egy a klotyóhoz. Illetve ahhoz kettő is, hisz nem gondolom én, hogy azzal mosom a porcelánt amivel az ülőkét? Az egyik a csap alatt van, a másik a radiátoron szárad a harmadik a mosógép mellett, a negyedik a kamrában van - tök egyszerű az egész. Kár, hogy én nem értek hozzá és amilyen egyszerű együgyű állat vagyok, képes voltam az egész fürdőszobát végigsikálni egy ronggyal, amit a csap alatt találtam - ráadásul már arra sem emlékszem, hogy az pont melyik rongy volt. De pssszt, én hallgatni fogok róla..

2009. október 27., kedd

Napi bölcsesség

A tudás olyan mint a létra. Sok elérhetetlen helyet megközelíthetsz vele, de nem mindenható. Néha olyan, mint erdőben futni vele. Csak akadályoz a megismerésben..

Álság

Nem álslág. Utóbbi könnyen megmagyarázható - kerti locsolótömlőnek nézhető valami. Mondjuk egy óriáskígyó. De a kígyó nézőpontjából a tömlő maga az álságos álslág, illetve a valódi slág, mitöbb a slágok slága, de vélhetően ez a mi kígyónkat nem vigasztalja, főleg ha gyengéden próbált közeledni az előbbihez és az csak hidegséget sugárzott - semmi mást. Kígyói gondolataim vannak időnkét. Néha a legjobb szándékom ellenére derül ki a való, illetve ha abba a hitben ringatom magam, hogy a másik is legalább úgy fog viselkedni ahogy én próbálok, mindennél könnyebben derül az ki, hogy csak egy csicsás kerti dísz, nem pedig egy ölelni való, körbefonásra ideális csinos kígyótest az. Hiába, a kígyók élete sem könnyű, főleg a mai kertekben nem..

Napi bölcsességem

A tudás olyan mint a létra. Sok elérhetetlen helyet megközelíthetsz vele, de nem mindenható. Néha olyan, mint erdőben futni vele. Csak akadályoz a megismerésben..

2009. október 26., hétfő

Vannak dolgok

Vannak csodálatos dolgok a világban. A mostani időjárás biztosan nem tartozik ezek közé, talán csak egy házatlan csiga álmaiban szerepelhet, mint a földi mennyország. De mivel a jelenlegi önértékelési zavaraim nem fejlődtek olyan szintre, hogy azonosulni tudjak ezzel a kétes hírű és nyálkás lábatlannal a mostani csapadékos és napsütéstől mentes időjárást mindenképp szörnyűként érzékelem. Ez azért valahol jó hír..

Szabadság

Ezen a héten szabadságon vagyok, bár ez az időszak nem a felhőtlen és aktív pihenésé, hanem mint munkafelügyelő működöm közre. Ebben az országban semmi sem tud úgy működni mint bárhol a világban, így az is ha az ember valamit mesterekkel készíttet, mert bár a munkát nem neki kell végeznie, de végig jelen kell lennie, ha nem szeretné azt, hogy az elképzeléseiben szereplő megoldás és a valós életben létrehozott alkotás között feloldhatatlan ellentmondás feszülne. A legtöbb mester ugyanis szabadabban értelmezi az alkotói szabadságot és új és újabb ötleteket kész megvalósítani, amit ugyan ő sokkal jobban tud, de nem biztos, hogy mi is úgy szeretnénk. Úgyhogy a legtöbb ügyben az a legjobb, ha magunk végezzük a munkát, akkor legalább úgy lesz megcsinálva ahogy mi szeretnénk. De most ez a munka nem olyan, így kénytelen leszek minden percét felügyelettel tölteni..

2009. október 24., szombat

Ünnep

Újra véget ért egy ünnep. Szerencsére nem volt belőle balhé, vagy legalább is nem jutott el az ingerküszöbömön túlra, de azt hiszem ez nem azt jelenti, hogy mi magyarok megtanultunk békésen megemlékezni bármiről is, egy napra félretéve az ellentéteket. Ez az ország mindig is jellemző volt arról, hogy itt tízmillió ember üldözött tízmilliót, tízmillió pedig bújtatta. Meglepő, hogy ennek ellenére mégis megéltünk több mint kétezer évet. Azt hiszem ez nagyobb csoda mint a gazdasági fellendülés, vagy az első botladozó lépések azután, hogy őseink először másztak le a fáról..

2009. október 22., csütörtök

Tökéletes csík

Ma sikerült végre úgy kinyomnom a fogkrémes tubusból a pasztát ahogy az a reklámokon szerepel. Legalább megtudhattam, hogy photoshop program nélkül is lehet ilyet csinálni, csak esetleg egy életben egyszer sikerül csak ez a forma. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe a reklám hatalma, ahol minden nap ennyire tökéletesen sikerül az az apró színes csík a sörték tetején. Logikusan továbbgondolva a dolgot felmerült bennem, hogy miért pont fogorvosok és mosógépszerelők hirdetnek olyan dolgokat ami következményének a megvalósulásával elsőként ők veszítenék el az állásukat és mehetnének kilincselni a munkaerő közvetítőhöz. Ennyire hülyék lennének, vagy csak tudnak valamit? Bár van esély az elsőre is, én mégis a második variációra tippelnék..

2009. október 21., szerda

Kávécsoda

A legenda szerint a kávét úgy fedezték fel, hogy a pásztorok felfigyeltek arra, hogy az állatok, talán kecskék - de ebből a szempontból lényegtelen - éjszaka viháncoltak ahelyett, hogy aludtak volna, és összefüggést fedeztek fel a bokor, amiből ettek és s tevékenység illetve a tevékenység hiánya között. Nagy szerencse, hogy ezek a szerencsétlen kérődzők nem a egymás termékétől lettek annyira éberek, mert akkor az íróasztalomon egy nagy csésze kecsketrágya gőzölögne vidáman - csak nem biztos, hogy én is annyira vidám lennék. Főleg, hogy minél több kávét iszom, annál álmosabb vagyok tőle..

Elfogadás

Azt hiszem az elfogadás nem emberi erény. Illetve ha az is, elvárni senkitől nem lehet, annak kell örülni ha van. Míg magamnál természetesnek látom azt, ha valaki a hobbijának él és ehhez a saját pénzéből a megfelelő eszközöket vásárolja, ha valaki mondjuk hajlott kora ellenére távirányítós autóra költi a nehezen megszerzett juttatását - ám tegye. De ha alkalmasint én mutatom meg nagy büszkén a vásárolt magasságmérőmet nagy boldogan - azzal a tudattal, hogy valami olyasmit láthatnak amit nem minden nap láthat a hétköznapi ember - megkapom a letolást, hogy hogyan voltam kiadni egy szarságra ennyi pénzt. Mert ha ugyanennyit elemes távirányítható autóba ölünk, az természetes és elfogadható indok, na de egy magasságmérő az már luxus. Értem én a dolgot, csat odafent a fellegek között nem tudnék mit kezdeni egy kisautóval, a magasságmérő meg jó szolgálatot tehet - másfelől meg miért nem lehet pusztán annak örülni, hogy valami nekem is jó?

2009. október 20., kedd

Tábornoki nadrág

Most tart az M2 autóút felújítása. Szerencsére azokon a szakaszokon, ahol rendszeresen járok, már nem újítanak fel utat, ott csak a kihelyezett de hatályon kívül nem helyezett táblák okoznának némi fennakadást, de ahhoz már hozzászokhattunk, hogy itt a szabályok csak tájékoztató jellegűek és kizárólag csak a baleset utáni bizonyítási eljárásban kapnak szerepet, előzőleg a közlekedésre gyakorolt hatásuk nulla. Az út felújítója azokon a részeken, ahol az előzni nem javasolt tábla van kirakva az útra széles piros sávot festett. Ettől az út úgy néz ki, mint egy tábornoki nadrág - szerintem rendkívül megnyerő. Igaz, hogy aki eddig ezeken a helyeken előzött nem azért tette, mert nem látta a táblát vagy a záróvonalat, hanem azért mert az egészre nagyívben szart, így a mostani, figyelemfelhívóbb sáv olyan mint halottnak a csók, hogy klasszikust idézhessek 'az ellen nem véd..' De valljuk be, nagyon szexin néz ki..

2009. október 19., hétfő

Apa kezdődik!

A sztrájk! Új hét, új munkanap és új törvény adta lehetőség a munka kerülésére olyan módon, hogy ez igazából másnak legyen rossz. Mi is szembesültünk azzal, hogy az emberek kétségbeesetten próbálnak meg bejutni a munkahelyükre, mert azok, akiknek az lenne a dolga, hogy elszállítsa őket nem dolgozik, mert el szeretné érni azt, hogy minél többen használjanak egy olyan szolgáltatást ami hol van, hol éppen nincs. Most éppen nincs. A Volán vállalatok meg profitálnak az egészből hisz végre úgy viselkedhetnek mint egy szolgáltatást végző cég, mert azt kommunikálják, hogy mindenkit elszállítanak, addig indítanak pótlóbuszokat, amíg vannak utasok a megállókban. A vasutasok eközben vidáman teáznak a váróban és arról beszélgetnek, hogy majd ha eredményes lesz a sztrájk, akkor újra tömött vonatok fognak csattogni a girbegurba síneken, miközben a megállóban álló
utasok felidézik az egész családfájukat és fogadkoznak, hogy mikor ülnek legközelebb újra vonatra. De biztos nekik van igazuk..

2009. október 16., péntek

Oltani vagy oltogatni?

Nyakunkon a rossz idő és ezzel együtt az új kórság szezonja is. A régit már valamennyire megszoktuk és az, aki a nyakunkba szabadítja az ilyesmit, nyilván úgy gondolhatta, hogy egy kis rendet vág az emberiség között azzal, hogy valami újat mutat. Mint a sertések nagy barátainak nyilvánvalóan egy a sertéseknek szánt betegséggel kedveskedtek - de ez lehetne akár nemes bosszú is a disznók részéről - már ha kellene ilyesmitől félnünk. De nem kell, mert az ember találékony és már kész is a megelőző csapás, az oltóanyag. De semmi, ami a világon máshol működőképes, az kis hazánkban kudarcra van ítélve, így ez a szérum is. A világon mindenhol örülnének az ilyesminek és büszkék lennének az eredményekre - nálunk ez kicsinyes politikai csatározások áldozatául esik. Annak idején, amikor világméretű kampánnyal sikerült a feketehimlőt, az egykoron olyan pusztító vírust a góbi sivatagba illetve szovjet és amerikai fegyverlaboratóriumokba száműzni, még nem volt ekkora demokrácia, mint manapság, amikor az emberek tömegesen utasíthatják vissza a megelőzést, vélt vagy valós indokokra hivatkozva. Ha akkor is megengedték volna azt, hogy az emberek válasszanak ilyen kérdésekben, már lehet, hogy sehol nem lenne ez az ország - illetve ahol lenne ott nagyon büszkék lehetnénk a szabad választásainkra..

2009. október 15., csütörtök

A jós

Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy újra igénybe vegyem egy jós segítségét sorsom irányának megállapításához. Bár ez így egy kicsit olyan mint puskázni a vizsgákon, de ez talán megengedhető az én koromban. Igazából, nem gazdaságos dolog egy olyan vizsgán becsületesnek lenni ahol mindenki csalni igyekszik. Szóval végre az utamba került egy jós, aki hajlandó is volt rajtam gyakorolni a szakmáját. Csodát mondott - aminek az volt a lényege, hogy a következő év a siker és a felhőtlen boldogság jegyében telik majd el. Ennek őszintén örültem, hisz ki az aki nem érezné azt, hogy már ideje lenne egy kis csodának, és rá is ráférne már a szerencse. Az élettel viszont elfelejtett beszélni, mert azóta szinte csak rossz dolgok történtek velem. Amikor a jó évre gondoltam, én úgy értettem, hogy a mostaninál jobb, nem pedig egy nagyon rosszhoz képest jobb. Azon gondolkodom, hogy panaszt lehet-e tenni a kamarájuknál? Legalább a működési engedélyét felfüggeszthetnék..

2009. október 14., szerda

Véletlen

Vannak a véletlen dolgok és a sors által elkövetett szándékosságok. Mint például az, hogy rendőrök nyerték meg azt a pénzt, amire én ácsingóztam még a múlt héten. Szerencséjük volt, vagy ez pusztán csak véletlen? Ki tudja? Tegnap viszont láttam egy kínai embert JIN rendszámú autóban. Ez viszont nem lehet véletlen!

2009. október 13., kedd

Üres vagy tele?

Amikor a céges konyhába megyek teáért mindig üres a kanna. Ilyenkor a csap alá teszem a küblit, majd felforralom a teavizet, töltök magamnak, majd újratöltöm az edényt és úgy hagyom ott, hogy a következő újra teljes edénnyel gazdálkodhat. Ennek ellenére ha legközelebb megyek, megint az üres edényt találom. Ennyire gyorsan nem párologhat a víz!

Megölték bennem

Megölték bennem a lelkesedést azt hiszem. Vannak szavak amik jobban fájnak akármilyen fizikai fájdalomnál, mert ezek idővel elmúlnak, de a szó az ott marad örökre bennem kitörölhetetlenül. Különös gondatlansággal végezte fontos feladatát - hangzott a kitétel és ez az amit nem tudok elfelejteni. Igazságtalannak érzem ezt, nagyon igazságtalannak. Tudom, aki felületesen nézi, az nem látja a bele fektetett munkát, a hétvégi töprengéseket, a távolról végzett fejlesztést, semmit. Neki csak az a lényeg, hogy menjenek a dolgok, és a dolgok mennek is. Egy levelet megírni könnyű de belegondolva élni igen nehéz. A lelkesedés meghalt bennem. Odahaza már nem gondolok a munkára, szabadságra kitalálok más rejtvényeket magamnak. Meghalt bennem a lojalitás, a munkakedv. Talán így nem leszek gondatlan. Végül is ez is egy eredmény.

2009. október 12., hétfő

Mellékhatás

Az utóbbi időben nem csak a déli étkezésről mondtam le a munkanapjaimon, hanem az éjszakai alvásról is. Hajnalban rendszerint felébredek és mindenféle hülyeség az eszembe jut, álmatlanul forgolódom az ágyamban és időnként tetszőleges helyeken viszketni kezdek - ami nem maradhat vakaratlanul - szóval mindent csinálok a ténylegesen pihentető alvás helyett. Az óracsörgés előtt szunnyadok csak el, ami igen kellemetlen, hiszen a vekker a legjobb álmomból szokott felverni így kialvatlanul, fáradtan kelek. Az utóbbi időben ezért elkezdtem altatót szedni. Bár az adagot folyamatosan emelnem kell , a kívánt hatást így sem mindig érem el vele. Ráadásul ott vannak a mellékhatások is. A nagyapám, amikor detektálta, hogy nem működik már a műszer azt mondta megkönnyebbülve: - Legalább erről le van a gond! Én meg azt olvasom a dobozon, hogy a szer szexuális zavarokat és idegességet okoz. Ha belegondolok abba, hogy én is úgy járjatok mint a nagyapám, akkor valóban ideges leszek tőle. Így legalább érthetőek mind a mellékhatások..

2009. október 11., vasárnap

A bor

Tegnap volt a napja, hogy a hegy levét végre a hordók gyomrába tölthettük, illetve megtettük a kezdőlépést a hosszú úton ami végül ide fog vezetni. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, így nem kellett a szakadó esőben sem szüretelni sem a darálás derékfakasztó munkáját végezni. Hiába, a paraszti munka időjárásfüggetlen, akkor kell csinálni amikor van, nem pedig akkor ha verőfényes és nekünk tetsző az időjárás. Kora reggel meghozták a szőlőt, amit azon melegében elkezdtünk a pincébe hordani és a falánk darálót etetni vele. A melegében csak költői hasonlat, ugyanis a fürtökön még ott volt a hajnali harmat és ehhez mérten dög hideg is volt, lefagyasztva a kezünket, miközben a nemes matériában nyúlkáltunk könyékig. A must 20 fokosra sikerült - ami jó, mert így nem kellett a borhamisítás bűnébe esnünk - répacukrot adagolandó a léhez. Sajnos a fok csak cukorfok volt, a lé attól hogy elérte a húszat, még ugyanolyan hideg maradt. Kis utánajárással kiderült, hogy hogy készül a rosé és mi a különbség közte és a siller között. (Utóbbinál a lé csak 1-2 nap héjon ázás után lesz lefejtve, lepréselve így jóval erősebb benne a vörösboros jelleg, míg a rosé inkább gyümölcsös aromájú, itt az áztatás jóval kevesebb - 4-6 óra. Bár gondolom a nevesebb borászok hajlamosak késhegyre menő vitába is szállni a megfelelően elégséges időről.) A mai napra pihenés lett előírva, lévén a derekam apró szilánkokra hasadt szét, illetve a kezem úgy néz ki, mintha puszta kézzel fúrtam volna át Ausztráliába magam, de nem szégyellem. A munka nemesít, és a tegnapi nap után én minimum gróf kell, hogy legyek..

2009. október 9., péntek

Mázsa alatt

Hasznos dolog a fogyókúra. Az utóbbi idők gyomoridegességét sikerült fogyókúraként bemagyaráznom magamnak és bár az ideg múlik, már sportból nem eszem ebédet. A dolognak az a pozitív hozadéka lett még, hogy a napi egyszeri melegételt eztán vacsorára fogyasztom el - ami azt jelenti, hogy este még főzhetek is - ami fontos a lelki békém érdekében. A nadrág már így is lötyögni kezdett rajtam, lassan fúrhatok az övre új lyukat, mert már csak a szög tartja. Végre elmondhatom, hogy nem csak a béka van fölöttem, hanem már a mázsa is.

Szomorú

Szomorú, hogy manapság az embernek egyetlen felemelkedési lehetősége öt véletlenszerű szám eltalálásán múlik. Tisztességes munkából ritkán lehet meggazdagodni, legalább is az az első százmillió hiányzik, ami után ezt már nyugodt lélekkel meg lehetne tenni. Semmi esélyem arra, hogy nagy dolgokat vigyek véghez és beírjam a nevem a nagyok közé. Ha van jó ötletem abból is más profitál és felfedezni is egyre kevesebb lehetőség van. Gondoltam a sarkkutatásra, de az összes felfedezni való sarkot megtalálta már valaki, úgyhogy ez is almás. Csak abban a fránya számsorban lehet bízni és az, valljuk be, eléggé kiábrándító..

2009. október 8., csütörtök

Szemét az utcán

Itt az ősz. Ahogy a tavasznak is, így az ősznek is megvan az a kimaradhatatlan jellegzetessége, hogy kitűzik a lomtalanítás időpontját. Előbb a csinos kis halmok jelennek meg a porták előtt, majd megérkeznek nemsokára a halomból válogatók is. Előbb utóbb kialakul egyfajta harc is, az erősebb elveszi a gyengébb zsákmányát, a jobb darabokat aki nem tudja elvinni, az őrzi míg a rokonság oda nem ér. A lomot szétcincálják, a gondosan kihelyezett dolgokat összedobálják a sokadszorra is kincset kereső próbálkozók. Míg végre el nem viszik, addig térdig járhatunk a szemétben, ha szél fúj, a papírfecniket mindenhol meg lehet találni a kertben. Miért lehet az, hogy nálunk ez sem tud rendesen működni? Idén ki sem raktunk lomot - majd megoldjuk máshogy a dolgot..

2009. október 7., szerda

Nyílt levél

Tisztelt Autóklub!

 Panasszal fordulok Önökhöz. A Dunakanyar lakója vagyok, Gödön élek. Autóklub tagságom több mint 20 éves már és eleddig igen kevésszer vettem igénybe a klub bármelyik szolgáltatását, de a mostanában történtek mellett már nem tudok szó nélkül elmenni. Szeretném kérni, hogy mint az autósok érdekeit védő és képviselő szervezet, hassanak oda az útfelújítások koordinálására illetve arra, hogy ez érdemben megtörténjen. A Dunakanyarba jelenleg két út vezet, ez a régi 2-es illetve a 2/A azaz új nevén a M2 autóút. Mindkét út felújítását természetesen egyidőben kezdték el, az M2 úton félpályás lezárásokkal újítják fel a burkolatot, a régi 2-es úton Dunakeszi határában egy teret építenek át, itt azért van a burkolat felmarva és a forgalom jelentősen csillapítva. Mint mondottam volt, Gödön lakom és Fóton dolgozom. Ez az út alapesetben kb 15 perc úgy, hogy sehol nem lépem át a megengedett legnagyobb sebességet. Ez az út a tegnapi napon több mint másfél órán keresztül tartott. Ezt tűrhetetlennek és felháborítónak tartom. Nem értem, hogy az illetékesek miért nem forgalommentes időszakban nyáron, vagy éjszaka dolgoznak az utakon, és hogy tehetik meg azt, hogy egy területre vezető összes úton egyszerre végeznek felújítási munkálatokat? Kérem, mint autós jogvédő szervezet hassanak oda, keressék meg az eset felelőseit, illetve érjék el, hogy ezeket az embereket felelősségre vonják! 

Köszönettel:

 Aláírás..

2009. október 6., kedd

Lékhorgászat

Horgászni jó dolog! Persze ezt a halak valószínűleg másképp élik meg, de ők nem lettek erről megkérdezve. A halat ugyan nem szeretem, legalább is megenni, így számomra a horgászat kizárólag a hal meglevegőztetésére irányuló kísérlet lenne csak, hátha történik ezáltal valamiféle evolúciós változás. Ma reggel sikerült horgásznom. Először roppant idegesítőnek találtam azt ahogy a dugóban ácsorgok mindenféle továbbhaladási remény nélkül, de azután kitaláltam ezt a horgászós dolgot. Az előttem lévő teherautó teljesen elzárta a kilátást, így nem láthattam mikor mozdul meg a sor, csak a sok antennát láttam az előttem haladókból. Azt képzeltem, hogy egy lékbe dobott eszcájg úszóját figyelem, hogy mikor húzódik szépen a felszín alá, jelezve azt, hogy odalent sötét erők munkálnak, nyeli a hal a kukacot. Felhangosítottam a rádiót, az autó rádióját és a jazz betöltötte a teret, kellemes hangulatot teremtve és még attól sem kellett félnem, hogy elmegy a hal. Mire beértem három kapásom volt! Ezt kevés lékhorgász mondhatja el magáról az utóbbi időben..

2009. október 5., hétfő

Fasom

Azaz a vadon növő gyümölcs a som és az őt nevelő fa. Az utóbbi idők erdőjárásai hívták fel a figyelmemet arra, hogy akadnak ehető dolgok az erdeinkben. Ilyen például a mostanra beérő som is, ami bokron illetve fán található, íze a timsószerű savanyún keresztül a kellemes édesig terjed. A wikipedia ezt írja róla:

A húsos som a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Több országban is termesztik, (például: Ausztriában, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában), őshonos, régi növényünk, amit a helység- és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos).
Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas maggal bélelt gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő, melyek nemcsak forma-, hanem színgazdag gyümölcsűek (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos). Fája igénytelen, tősarjairól bárhova telepíthető, a téli hideget is jól tűri. A termesztésekor a sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítani kell.

Személyes tapasztalatom alapján a legkisebb csalódást akkor szerezhetjük magunknak, ha egész sötétszínű termést keresünk, ami a legkisebb érintésre is a kezünkbe hullik. A nagy és piros termések bármennyire is csábítóak, még többnyire igen savanyúak így csak krónikus savhiányban szenvedőknek javallott, illetve azoknak akik élvezik ha a szájukat percekre összehúzza valami. (Pl Mick Jagger kedvence lehetne, neki jut is, marad is még ezzel együtt is.) Annyira fellelkesültem, hogy azt hiszem, odahaza som projectbe kezdek. Ajánlom mindenkinek!

2009. október 4., vasárnap

Tyúkszem

Tegnap este hazafelé tartva az autóban eléggé fájt a bal lábam bütyke. Ide tettem, oda tettem, sehogy sem volt jó. Ha babonás lennék, most mindenféle baljóslatú következményt remélhetnék, de mivel némileg felvilágosultnak, de mindenképpen szkeptikusnak tartom magam, így az egészből csak azt vontam le, hogy ideje lenne egy jó tyúkszemirtó szakembert keresnem.

2009. október 2., péntek

Első gondolat

Mindig az első gondolat a legjobb - mondják. Reggel az eszembe jutott, hogy el kellett volna mennem tankolni, most meg kénytelen leszek beállni a legnagyobb dugóba, hogy ne maradjak benzin nélkül. Hát igen. Ha előre tudnám azt, hogy hanyatt esek, inkább leülök előtte..

Hétköznapi dolgok

Ma semmi különös nem jutott az eszembe. Illetve a gondolatok árja vadul kavarog az elmémben, de ebből a vad örvényből semmi nem esett ki a partra, ahogy nap mint nap szokott volt lenni. Úgy látszik, már ez sem a régi, a saját örvényem is önzősködik velem, pedig ha tudná, hogy mennyi mindent teszek meg érte nap mint nap. Ma végre nyugodt körülmények között alhattam, mert hosszas unszolás után visszakaptam az őszi takarómat. Eddig az indok az volt, hogy odakünn még nyár van és az időjárás nem hajlandó tudomásul venni a naptárt és nyarat tart fenn, ahelyett, hogy a hideg októberi szél a falevelekkel fogócskázna. Igazából eddig sem értettem az összefüggést a kinti időjárás és a benti takaróm között, de végre megtört a jég, és megkaphattam azt a leplet amiből már nem lógok ki valahol, és nem kell olyan álomból felriadnom, ahol jegesmedvék kergettek volna közvetlenül a fagyhalál beálltát megelőzően. Most újra a trópusokra költözhetem, jöhetnek a fűszoknyás lányok.
Reggel a légy még mindig ugyanabban a pozícióban tartózkodott - kicsit aggódom is az egészsége végett. A sok gondolkodásba is bele lehet halni ám! Nem tudom mit tegyek, egyelőre várok még vele. Nem szeretnék egy egész faj boldogulásának az útjába állni.

2009. október 1., csütörtök

Legyél a barátom!

Gyakran hangzik el ez a mondat fiatal gyermekek szájából, de mit is jelent ez valójában? Abban a korban még csak azt, hogy képesek együtt játszani. Később beszivárog az érdek a kapcsolatba, mert a barátság jelenti azt, hogy nagyobb a gyermek esélye a társa által birtokolt, de hőn áhított piros autó vagy éppen öltöztethető baba megszerzésére - persze nemtől és érdeklődéstől függően. Később körbelengi az ilyen kapcsolatokat a titokzatosság, valami véd és dacszövetséget jelent, halk pusmogásokat a folyosók mélyén, titkon szövögetett vad és fantasztikus, ámde valószínűleg soha meg nem valósuló ábrándokat és egészen hétköznapi dolgokat is. Azután azt jelentheti, aki képes megérteni vagy jó tanácsokat adni a szerelem rögös útján bukdácsolóknak, majd eztán ellenkező neműeknél egyértelműen szeretői státuszba vált. Azt hiszem nálam kicsit mindegyik és egyik sem. Túl magasra tettem a lécet ebben is - de ez már így fog maradni..