2014. szeptember 30., kedd

Mirigyesen

Ha már dr Hargitay András olyan jól bebizonyította tudományosan a nőkben rejlő sárkánymirigy jelenlétét, ami kizárólagos oka az elsárkányosodás képességének, meg kell állapítanom, hogy bennem is lehet egy mirigy, amit én háziasszony mirigynek neveznék. Ez a szerv termeli azt a hormont, ami háziasszonyi tevékenységeket generál és irányít. Egész pontosan arra gondolok, ami a mindennapi főzésért és vásárlásért felelős. Ezt onnan kezdtem el végiggondolni, hogy mirigyi alulműködésben szenvedtem egy ideje, nem volt kedvem sem energiám a napi főzéssel foglalkozni, főleg mióta kivették a kezemből a kezdeményezést és a család újra átpártolt a hozatott étel mellé. Sajnos kreativitásban nem versenyezhetek az ételcégek sokszínű étlapjaival, nyilvánvalóan egy vörös aszúborban érlelt dinoszauruszborda pezsgős sabayonnal sokkal csábítóbb lehet, mint a kéthetente, havonta újra felbukkanó krumplistészta, vagy valami hasonló a házi repertoáromból. Szóval a mirigy nem az igazi az utóbbi időben - főleg azért is, mert teljességgel hiányzik belőle a takarításért és az állandó fejfájásért felelős rész is.

2014. szeptember 29., hétfő

Önmérséklet

'Nyuszi vagy McFly!' - Mindenki számára ismerősnek tűnhet az alábbi beugratás, ami egy mára kultikussá vált fantasztikus film konfliktusainak fő oka volt. Vannak emberek, akik képtelenek felülemelkedni a saját egójukat ért sérelmeken és akár egy ilyen kis verbális inzultusra is kontrolljukat veszik. Ilyenkor beindul bennük a bizonyítási vágy, mindegy, hogy mekkora őrültséget követnek is el, meg akarják mutatni azt, hogy az említett dolog nem úgy van, ahogy azt a piszkálódó állította. Persze a kekeckedőnek semmi sem drága, így könnyen beszél - főleg úgy, hogy az önismerettel és önmérséklettel nem rendelkező meg ugrik, önmagára és másokra is veszélyes dolgokat tesz, vagy tehet. Az akadályokat legyőzni nagyon nehéz lehet, de magunkat legyőzni a legnehezebb. Az önmérséklet tanulható, sőt tanulni is kell, nem szabad minden hülyeségre azonnal ugrani - ez a túlélésünk első számú záloga kell hogy legyen! De hogy lehet önmérsékletet tanulni? Sajnos fogalmam sincs, de egyeseknek igencsak el kellene gondolkoznia rajta..

2014. szeptember 26., péntek

Baj

Úgy látszik, ha nincs elég bajunk, akkor csinálunk magunknak. Valahogy ez szükségszerűnek tűnik.

2014. szeptember 25., csütörtök

Gyámság alá

A korlátozottan cselekvőképes embereket időnként gyámság alá szokták helyezni. Kicsit az az érzésem, hogy a nej szemében én is annak minősülök azóta, hogy sikerrel licitáltam valamire a Vaterán, ami szerintem jó és hasznos, szerinte pedig egy kacat, amit krónikus gyűjtögetéseim során a magam környezetében felhalmozok. Mentségemre legyen szólva, az adott dolgot valóban hasznosnak ítéltem és szinte biztos voltam abban, hogy felül fognak licitálni. Időnként, ha elém kerülnek hirdetések, amiket hasznosnak ítélek, licitálok, de csak épp annyira, ami szerintem megéri és sosem megyek bele licitháborúba ilyesmi miatt. Persze a nekem hasznosnak talált dolog egy nő szemében haszontalanság és ha az még ráadásul nagy helyet foglal el a lakásból, akkor azt személyes támadásként értékelik, így hivatalból üldözik. A tegnapi eset után már csak a papírt várom a gyámhivataltól..

2014. szeptember 24., szerda

Megmacskásodtam

Alapvetően az, hogy valaki megmacskásodik, nem jelent túl jót, de az esetemben ez a kivétel, amely a szabályt van hivatva erősíteni. Szegény Cinci eltávozott közülünk, de az élet nem állhat meg és különben is azt olvastam, hogy a szőrös állatok simogatása egy olyan tevékenység, amivel az ember hozzájuthat a számára olyan fontos napi betevő oxitocin adagjához. Mivel én úgy látszik nem tudok lejönni az anyagról és kell az oxitocin, kell a macska is. Így beszereztük az internet és a kiscica.hu segítségével Praclit, aki reményeink szerint Cinci méltó utódja lehet. Remélem az öreg is ki fog jönni vele előbb vagy utóbb, mert az első találkozásuk kicsit viharos volt, de minden kezdet nehéz és régebben se ment ez máshogy, mert Luciusz meglehetősen konzervatív. De ha elindultunk, az úton végig kell menni.
Pracli, személyesen.

2014. szeptember 23., kedd

Kétféle ember

Kétféle embertípus létezik. Legalábbis ebből a szempontból. Nyilván másféle szempontokból sokkal több is van, a lehetőségek és kombinációk száma végtelen. Na de mi is ez a szempont, amin keresztül próbálom most ráhúzni a vizes lepedőt az embertársaimra? Egyéni megfigyelésen alapul a dolog. Ha kinyitom az ajtót és ő visszatartja nekem, van aki az ablak közepét fogja meg, lehetőleg tenyérrel, hogy a nagy zsíros tenyérnyoma örök mementóként ottmaradjon az üvegfelület közepén és van aki a keretet fogja meg. Jómagam utálom az ablak közepén lévő zsíros tenyérnyomot, így igyekszem a keretet vagy a kilincset használni, de van, aki nem szégyenlős. Biztos nem ő mossa odahaza az üveget. (Ami ugye furcsa, mert én sem mosom, tehát ebből következően nekem is össze kellene taperászni a felületet.) Hmm. Tudtam, hogy vagy így, vagy úgy, de biztosan bennem van a hiba.

2014. szeptember 22., hétfő

Lavór

Még nem igazán éltem rengeteg ideig, illetve a memóriám se annyira pallérozott, hogy bizton hivatkozhatnék az emlékeimre egy bírósági tárgyaláson, mint megdönthetetlen bizonyítékra, de azt hiszem magamnak mégis egész jó hatékonysággal be tudok dolgokat bizonyítani. Lehet, hogy csak a nosztalgia mondatja velem, de mintha régebben sokkal kiegyensúlyozottabb módon működött volna az időjárás. Csak a Balatont tekintve is megáll ez a feltételezés, hisz a rövid életemben fordult már elő két vízszintrekord, volt, hogy szinte kiszáradt a tó, most meg épp nem fér a bőrébe, azaz a medrébe. Meg kell férfiasan vallanom, ennyi vizet még sosem láttam a mederbe - igaz a medren kívül sem. Csak abban reménykedhetem, hogy nem lesz több és azok, akiknél a zsilip kulcsa van, szintén ugyanígy gondolkodnak. Azt már megszoktam, hogy mi, itt Magyarországon, nem tudunk a lovon ülni, mindig át kell esnünk a paci másik oldalára, de hogy már ezt egy tónak is követnie kéne?

2014. szeptember 20., szombat

Kici ész olcó

Csak úgy megjegyzem magamnak. Milyen zuhanyfejet vegyünk? Van mindenféle extrával, változtatható szórásképpel, masszírozós fejjel. Ezen kívül van ez márkásban aranyáron és pici ész olcó, Kínából. Eddig abban a hitben éltem, hogy ami márkás az szükségszerűen jobb is, tovább tart meg efféle dolgok, de be kell látnom, hogy tévedésben voltam. Ha magamból indulok ki, az ember úgyis csak egyféle állásban használja a fejet, legfeljebb még egy állást használ a tálca kimosásához, de ennél többet biztosan nem, tehát nagyjából értelmetlen a sokféle állítási lehetőség. A márkás termék is nagyjából ugyanannyi idő alatt vízkövesedik be a használhatatlanságig és ha nem dicsekedni akarunk vele, akkor a kici ész olcó (Kínából) is pont ugyanazt az élményt nyújtja, ráadásul tizedáron. Ha meg elromlik, ki lehet dobni (ugyanis a márkásat sem javítja meg senki!) - ahogy a drágát is megtennénk, csak közben még a fogunkat is szívhatjuk. Előre az olcsó és igénytelen tömegtermékek felé vezető úton!

2014. szeptember 18., csütörtök

Alagút effektus

Kvantummechanikai szinten létező fogalom, ami arról szól, hogy a részecskék át tudnak hatolni olyan gátakon is, ahol elvileg és a klasszikus fizika törvényei szerint nem lenne lehetséges. Ezt a hatást sikerrel ültetik át a gyakorlatban az elektronikában, például az alagútdiódáknál és próbálják bizonyos sofőrök is megvalósítani ezt. Ugyanis van nálunk egy alagút. Pici átjáró a vasút alatt, mindösszesen két méter belmagassággal, így jobbára csak személyautók férnek át alatta. Mindkét végén magassághatároló oszlop, amit ismeretlenek rendre tönkre szoktak tenni. Ezért ezeket leszerelik, szervizelik hónapokig, majd amikor újra felszerelik, rövid időn belül valakik újra tönkreteszik azokat. Mivel eddig még sosem láttam se romot, se törmeléket a helyszínen, úgy gondolom, a megrongált korlátozás ellenére, valószínűleg az alagúthatást felhasználva, a sofőrök valahogy mégiscsak átjutnak a sínek túloldalára. Ugyanakkor a múltkor, amikor átmentem az alagúton, a másik oldalon egy félig megskalpolt teherautó és egy halom helyszínelő rendőr fogadott. Megtaláltam az első autóst, akinél az ismert alagút effektus nem működött. Szívesen beszéltem volna vele a koncepcióról. Nem tudom, hogy gondolhatta, hogy ha jön vele szemben az alagút teteje és a feje épp csak átférne, akkor a feje felett jóval végződő kocsitető vajon hogy fér majd át - mint ahogy nem is fért át. Az alagút félig meghámozta a transportert, majd a bácsi, mivel valószínűleg nem volt bekötve, jól belefejelt a szélvédőbe. Szóval mégsem fért keresztül. A világ újra egy mítosszal lett kevesebb.

2014. szeptember 17., szerda

Konyhafőnök

Nézem az RTLen futó új főzősműsort, sőt, ha tehetem, szinte mindig megnézem. Ha máshogy nem, ismétlésből vagy az iptv áldásos lehetőségeit kihasználva. (Sőt utóbbival átugorhatóak a reklámok!) Sosem gondoltam volna, hogy kereskedelmi csatornát fogok még egyszer az életben nézni, de a híradó után erre is rákaptam. Először tetszett a dolog, aztán a neten utánaolvastam az egésznek és a kapott eredmény egy kicsit lelombozott. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért vártam teljes őszinteséget az adástól, ha így utólag kellene valamihez hasonlítani, akkor nekem az első szó, ami az eszembe jut minderről, az a pankráció lenne. Az előadás hasonló - na nem azért mert ütik, verik egymást, hanem inkább az előadás jellege és nyíltsága miatt. De mivel a pankrációnak is rengeteg rajongója van és pusztán csak azért, mert olyan mint egy színházi előadás, nem ciki szeretni a megjátszott bunyót, így úgy döntöttem, hogy akként fogom fel az egészet és nem tagadom, hogy ebben a formájában tetszik is. A felállás furcsa, tulajdonképpen azt várni el az állítólag teljesen civil szakácsoktól, hogy ugyanazt és ugyanúgy tudjanak, mintha profik lennének, ráadásul olyan alapanyagokból, amivel egy lelkes amatőr nem hiszem, hogy naponta találkozhat. Mindezt egy akadékoskodó séf, egy savanyú és unempatikus (van ilyen szó?) étteremkritikus és egy jó zsarut játszó gasztroblogger szakértő támogatásával. Mindenesetre jó kajákat főznek és izgalmas a műsor. Főleg úgy, hogy a reality részeket egyszerűen átpörgethetem..

2014. szeptember 16., kedd

Nem egyszerű

Nyugaton se minden fenékig tejfel, azaz, ha a boltokat feltöltenék áruval, lehet, hogy több mindent is el lehetne adni. A dolog ott kezdődött, hogy szerettem volna venni egy e-könyvet. Az olvasómban benne van a bolti alkalmazás, az ár épp benne volt a komfortzónámban, így gondoltam megveszem rendesen, ahogy kell. Kevesebb mint három angol font, igazán kedvező ár ilyesmiért. Közben kiderült, hogy lehet kártyával fizetni (paypallal miért nem?) de ahhoz, hogy elküldhessék a számlát, mindenképpen szükségem van egy angol postacímre. Azt, hogy miért nem küldik el a számlát e-mailben, nem derül ki, nekik kell az angol cím. Mint utóbb kiderült, anélkül nem megy végig az ellenőrzési processzus, így nem lesz vásárlás. Kínomban kezdtem túrni a neten - mert ugye én barom, mindenképpen elhatároztam, hogy megvenném ezt a könyvet. Ellopni nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb lenne, hisz letöltési forrással tele a net, de járjunk az egyenes úton, ha már állandóan beleverik az emberek orrát még a moziban is abba, hogy lopni bűn. Amúgy persze, hogy az. Szóval van az üzletnek amerikai fiókja is, ahol már be lehet állítani magyarországi címet is, és így már nincs akadálya a vásárlásnak. Az angol oldalon persze továbbra sem tudom megvenni a könyvet, miért is lepődök meg ezen? Az amerikai áruházban meg egyszerűen nem kapható. Illetve van, de csak mint hangoskönyv - az amerikaiak úgy látszik leszoktak az olvasásról - legalább háromszoros áron. Idehaza természetesen se így, se úgy nincs, ez nem is volt soha opció. A kiadók meg csodálkoznak azon, hogy kalózkodnak az emberek, mert tulajdonképpen az sem tudhatja megvenni a dolgokat, aki szeretné is..

2014. szeptember 15., hétfő

Barát

Tudom, egyesek csak megvonják a vállukat - csak egy macska volt. Macskát rengeteget látni, sokat az enyészet különböző fokán itt, ott, árokparton, útszélén. Sokat nem szeretnek, nincs is túl jó marketingjük, mert régen mint a feketemágia és a boszorkányság kiszolgálóinak tartották őket. Jó példa a modernkori megítélésükre a hollywoodi filmipar, ahol egy, terménypusztító és járványhozó rágcsáló a jó fiú és az üldözője, az aki számtalan helyzetben védett már meg bennünket tőle és az általa hordozott járványtól, a rossz, aki ellen szurkolunk, hogy a rágcsáló lehetőleg ússza meg azért, hogy megehesse a sajtunkat és összepiszkíthassa a hűtőt. Szóval a macska - sokan nem is szeretik ezért, vagy másért és pusztítják is olyasmiért, amit ha tudnának is, se tudnának másképp tenni. Például nem tisztelik a kerítést, mint birtokhatár jelzőt, számukra a frissen felásott ágyás illemhely és a kitett étel - étel. Cserébe viszont továbbra is megfogják az egeret és nem kérnek érte cserébe semmit, esetleg egy meleg zugot és egy kis simogatást. Sok embertől ezt meg is kapják, hisz ezek az emberek, mi, azért szeretik őket, amilyenek. Mások meg kíméletlenül irtják őket, méreggel, fegyverrel, fizikai erőszakkal. Akkor is, ha ez a jószág másnak örömet okoz - vagy pont ezért. Persze nem vagyok szent, én is eszem húst. Annak idején a nagyapámtól megkérdezték, hogy nem sajnálja-e a gazdaságban levágott állatot, mire ő azt felelte, hogy nem hisz élni kell és amúgy is lett volna barát. Cinci (Csipisz, NyikNyik, Cinóber) a mi barátunk volt. Áldozatul esett az értelmetlen és ismeretlen erőszaknak 2 éves és 5 hónapos korában. Csak egy macska volt, másnak semmi több. De a mi barátunk volt..

2014. szeptember 12., péntek

Téves hívás

Olvastam nem rég Hawking véleményét arról, hogy a Higg bozon kutatása csúnyán keresztülhúzhatja az emberiség túlélésre vonatkozó terveit. Néha az az érzésem, hogy értünk nem is lenne olyan nagy kár, mert a Föld már régóta megérett a pusztulásra. Az előbb hívott fel egy nőnemű létforma és a település iparűzési adójával kapcsolatban akart kérdezni, majd amikor megtudta, hogy nem én vagyok az illetékes, akkor lebaltázott azért, amiért ő félretárcsázott. Szerinte nekem be kellett volna mutatkoznom, amikor felvettem a telefont, de nem tudom mennyivel lett volna előrébb, ha tudja a nevemet. Amúgy meg úgy vagyok vele, hogy ha a hívó elsőre bemutatkozik, akkor én is megmondom a nevem, de addig nem. Minek is? A: - Halló, a dunakeszi tanács adóosztályát keresem, iparűzési adóval kapcsolatban szeretnék érdeklődni! - Kezicsókolom, Végh Béla vagyok. - Párbeszédből miért gondolja valaki, hogy ez a plusz információ közelebb juttatja valamihez? Főleg azután, hogy fogalma sem volt arról, hogy milyen számot hívott..

Eső

Gondolom nem lep meg senkit a hír - újra esik. Mindenki tapasztalhatta, aki kitette a lábát a lakásából, hogy újra itt a monszun. Nekem is csak az tűnt fel itt a cellámban, (ahol napi 8 órás magánzárka büntetésem töltöm), hogy időnként erősödő, majd enyhülő zúgást hallok. Először a légkondira gyanakodtam, de már hetek óta ki van kapcsolva, így az egyedüli megoldásnak a bádogtetőre zuhogó víz lett az egyedüli gyanúsított. Nem javította a komfortomat az sem, hogy az ablakot körberakták az új hűtőkamra beépítésre váró falaival, így a szobámban lévő sötétség drámaivá fokozódott. Még szerencse, hogy egész nap be van húzva a függöny, mert odakint nincsen semmi látnivaló. Egyetlen előnye a szobának az, hogy nem esik benne az eső. Mert különben olyan hideg, mint egy jégverem. Ráadásul most még duplán sötét is. Az eső meg elmossa az álmainkat..

2014. szeptember 11., csütörtök

Bosszantó

Tulajdonképp rájöttem arra, hogy mi az ami alapvetően zavar. Például a társas dolgokban a kölcsönösség hiánya. Az, amikor az emberek fel vannak háborodva azon, hogyha másoktól az adott dolgot, ami jár nekik, nem kapják meg, ugyanakkor amikor nekik kellene adniuk, akkor ezen elegánsan túllépnek. Számtalan példát lehetne erről mondani, kezdve a ritka személyes jellegű dolgoktól a közösségi mozzanatokig. Ez az írjál, de soha nem fogok válaszolni neked vagy az, amit naponta lehet közlekedés címszó alatt tapasztalni. Az emberek mennek mindenfelé, de a bal kezük egy kis billentő mozdulata már túlzott erőfeszítés a számukra, így csak a tetteikből következtethető ki a szándék. Ami a legszörnyűbb, hogy utóbbit saját családomban is tapasztalom és semmit nem tehetek ellene. Ez a méreg, nem a cián..

2014. szeptember 10., szerda

Csillag vagy fecske?

Kő vagy táska? A cím csupán költői, egy Kispál és a Borz ismert zeneszámára hajaz, bár bevallottan semmi köze nincs hozzá. Ki mondta, hogy a címnek közének kell lennie az íráshoz? Figyelemfelkeltőnek kell lennie, de ennyi az egész. Szóval a táska. Nem a szemem alól való, hanem amit nap mint nap hordok. Nem mintha a szemem alól le tudnám vetkőzni a táskákat, de az mégis más kategória. Elvásott a kedvenc hátizsákom és a nej megígérte, hogy elviszi szerelőhöz. Én meg azt ígértem, hogy le fogom rakni a kert végében a díszkövet, amit tulajdonképpen már majdnem el is kezdtem. A nej persze lelkiismereti kérdést próbál csinálni abból, hogy ő mennyire rendes velem, hisz az első kérésemre elcipeli a táskám, én meg a követ hosszas könyörgésére se raktam még le teljesen. Persze neki, mint nőnek, minden azonnal kell, ahogy ezt ő kitalálja - ezt én tudom. A kőnek márpedig le kell rakódni (mint a guanó, csendesen - bár szép egyenes sorban, nem pedig halomban) de akkor is rosszallom a dolgok ilyen jellegű rosszindulatú összevonását. Nem azért nem rakom le a követ mert vele akarok kitolni, hanem azért, mert mindig van valami más dolog és a jó munkához megfelelő hangulat szükségeltetik, tehát a kőrakáshoz kő rakó hangulat (kőrakó kőő) Szóval értem én a sürgetést, csak nem szeretem. Lesz szegély, mert megígértem - most persze táskám is akkor lesz amikor a kő. Ilyen az élet. Most akkor csillag vagy fecske?

2014. szeptember 9., kedd

Kíváncsiság

A rejtélyek izgalmasak! Vannak olyan talányok, amiket annak ellenére sem sikerült még megoldani, hogy egyszer már szóltam róla, sőt azóta is folyamatosan agyalok rajta. A kávésbögre kocogtatásra történő hangmagasságváltozásának rejtélyét már megoldották, pedig mi is felfedeztük már és jó tudni, hogy más fejében is szöget ütött a gondolat, sőt arra is vette a fáradtságot, hogy megoldást keressen rá. Azonban ez a probléma eléggé lokális, így nem hiszem, hogy brit tudósok ezzel töltenék az életük hátralévő részét, így ennek megfejtése mindenképpen rám fog várni. Az alapfelvetés az, hogy bizonyos emberek után ott marad a piszoárban a cucc (nevezzük hugi-nak), pedig én sosem tudom annyira megközelíteni az eszközt, hogy bele is találjak és ne is induljon el az öblítés. Régebben feltételeztem, hogy valami különös képességű férfi mászkál közöttünk, de ez is elvetettem, mint lehetőséget. Egész egyszerűen feltűnt volna, ha valaki a földön húzza a cső végét. Viszont azóta sem tudom reprodukálni a jelenséget, a hugi meg ott van, sőt van, hogy mindkét csészében. Foglalkoztat a dolog erősen. Occam borotvája jut az eszembe, épp csak magyarázat nincs, amiből választani lehetne..

2014. szeptember 8., hétfő

Állomás

Ritkán járok vonattal az utóbbi időben, így minden apróság meglepetésként ér. Régebben fél életem a vasúton töltöttem, épp mentem valahova vagy jöttem onnan, szóval egész életemre kivonatoztam magam - mondjuk ettől függetlenül képes lennék újra elkezdeni a dolgot, ha szükség lenne rá, de biztos nem örülnék neki. Ma is felkészültem arra, hogy valami esetleg nem lesz kerek, hisz az elmúlt utam során, látszólag minden ok nélkül késtem majdnem háromnegyed órát a vasúti vágyálmok gyűjteménye - röviden menetrend - aktuális sorához képest. Ma semmi ilyesmi nem volt soron, úgyhogy a vonat úgy járt, ahogy neki az el volt rendelve - azt persze tudjuk, hogy ha késni akar, akkor fog is. Ha esik, akkor azért, ha fagy, akkor meg azért. Jártamban keltemben láttam a váci állomást, sőt át is szálltam ott egy másik viszonylatra. Azt kell mondanom, hogy gigantikus építkezés zajlik ott. A szép kis vidéki állomásomból személytelen, nagy személypályaudvart készítenek, aluljárókkal. Utóbbiakkal az a bajom, hogy már láttam pár aluljárót lerothadni és belesüllyedni a mocsokba, mert mi ilyesmit csak építeni tudunk, fenntartani nem és valószínű, hogy ez is erre a sorsra fog jutni, bármennyire is sikerül csillogóra és időtálló látszatóra elkészíteni. A jelenlegi vágánykapcsolat még igen messze esik az állomásépülettől, de gondolom ezzel ,ég csinálni fognak valamit. Erről egy régi vicc jutott eszembe, amikor egy alföldi faluban megkérdezi az egyszeri utas az állomásfőnököt, hogy nem lehetett volna közelebb építeni a síneket a faluhoz? De, lehetett volna, de akkor messze esett volna az állomástól! - Hát most ilyen érzésem van, bár még korántsem fejeződött be ez a fejlesztés. Mindenütt zajvédő falak és a kedves kis utca helyén, amerre régen hazamentem, most egy nagy lebetonozott parkoló díszeleg. Mondják azt, hogy nekem semmi sem jó, sőt, még a sz.r is ízetlen, de nekem a régi - bármennyire is öreg volt - de sokkal jobban tetszett úgy, ahogy volt..

2014. szeptember 4., csütörtök

Tökölés

Úgy tűnik nekem marad a hálátlan (de testhezálló) szerep, hogy moroghatok éppen valamiért. Most épp a mirelit tök jutott az eszembe. Ugyanis abból főztem mára ebédet és nagyon jól sikerült. Mondhatnám, hogy szeretem a saját főztömet és ez az utóbbi időben látszik is rajtam. Szóval a tök. Igazán rendesek, hogy gyalulva árulják, így egy csomó fárasztó munkától kímélnek meg, de már a harmadik márkát veszem, de eddig még mindnél előfordult az a bosszantó apróság, hogy a tökbe belegyalultak a héjból is. Ami kellemetlen, mert nem jó az íze és ráharapva olyan, mint amikor a hús mellé megesszük a fogpiszkálót is. Rendkívül diszkomfort érzést kelt a szájban, szóval nem oda való, nem kelt kellemes gasztronómiai érzést. Jó dolog a mirelit, de rá kellene írni, hogy utólagos átválogatást igényel, mert nyomokban fás részeket tartalmaz. Már csak a korrektség miatt is..

Motorosok

Nap mint nap szembesülök a ténnyel, hogy a motorosok a szabályok nekik kellemetlen részét egész egyszerűen nem tartják be, hanem úgy ahogy vannak, mennek tökön, paszulyon keresztül. Ilyen szabályok például a sebességkorlátozás, a lakott terület, az előzés tilalma - hogy csak azt a párat említsem, amit nap mint nap tapasztalok. Nyilván én sem véletlenül nem megyek annyival, mint a kocsim végsebessége és nem előzök mindenhol, ahol a kedvem tartja, hanem próbálok a jelzéseket - ha már meghozták őket - betartva közlekedni. Ami a legszörnyűbb, hogy mindezt a hatóság hallgatólagos beleegyezésével teszik, ugyanis még nem láttam, hogy a felsorolt dolgok miatt motorost megállítottak volna. Sokkal egyszerűbb lenne a kreszben kimondani azt, hogy a motorosokra semmiféle szabály nem vonatkozik, akkor legalább tudhatnánk, hogy hányadán állunk velük..

2014. szeptember 3., szerda

Tankönyvek

Úgy tűnik, hogy nem tudok lejönni a témáról, pont mint a drogos a jó anyagról. Néztem az íróasztalok álló hatalmas könyvkupacot, amit a gyerekem hozott haza az egy hónappal ezelőtt körülményesen befizetett csekk ellentételezéseként. Már messziről is nehéznek tűnt, megemelve pedig egyből igazolódott is a sejtés. Eszembe jutott az, hogy a tankönyvkiadó, illetve országunk nagyjai vajon miért ragaszkodnak ehhez a hatalmas könyvhalomhoz, amikor lehetne minden kölöknek venni/vetetni a kedves szülőkkel, vagy efféle, egy e-book olvasót, amire fel lehetne tenni a gyerek összes könyvét elektronikusan, így nem kellene szerencsétlennek cipelnie harminc kilót, vinné a kütyüt és pár füzetet. Ha utóbbi még szükséges. Egyetlen médián lehetne az összes könyv, sőt még az órarendje és egyéb iskolai tudnivalók is. A frissítést meg lehetne oldani az iskola wifijéről, nem kellene ez az egész mizéria a tankönyvekkel, amibe lassan már a határőrséget is be fogják vonni. Persze, hacsak a tankönyvellátó nem akarná direkt égetni magát valamivel - mert ha igen, akkor ki kellene találnia valami frappánsat. Persze tudom, hogy minden onnan indul, hogy szeretett vezetőnk még az sms küldéssel ismerkedik, de ha a Mészáros & Mészáros Kft. venne neki ajándékba egy e-könyv olvasót, akkor lehet, hogy bár évtizedek múlva, de megoldása lehetne a problémának. Addig meg lehet ábrándozni azon, hogy tudnánk mi ezt másképp csinálni, jobban, de igazán tökösek vagyunk, szóval csak azért se!

2014. szeptember 2., kedd

Új tankönyv

Megkapta a gyerek az új tankönyveit. Ez már ugye az államosított rendszerben készült, ez az eddigi legjobb és legforradalmibb és leglegleg, meg minden. Örültünk neki. Próbaképp megnéztem az informatika könyvét, azon túl, hogy tárgyi tévedésekkel és csúsztatásokkal van tele, operációs rendszerként egyedül a Windows XP-t ismeri és oktatja is. A modern tankönyv azt a rendszert tanítja, aminek a támogatása 2009-ben lejárt és az azóta többször megnövelt támogatási idő is legalább egy fél éve biztosan véget ért és amilyen rendszerrel reményeim szerint nem is szabadna mostantól találkozniuk a kölköknek az oktatásban. Azon kívül, hogy végig az az érzésem van az olvasásakor, hogy aki írta, számítógépet csak mind kiállítási tárgyat látott és a könyvet egy ismerőse mondta munka mellett tollba. A többi könyvét érintettség hiányában nem néztem át ilyen alaposan, de nincsenek nagy reményeim. Szép új világunk van, na..

2014. szeptember 1., hétfő

Gyurcsány a hibás!

Gyakran felhangzó érv, amivel a gazdaságban mindent meg lehetett magyarázni az elmúlt kormányzati ciklusban. Sok gondolkodni való nincs a kérdésben, ha már eleve eldöntöttként kapjuk meg ezt, hisz minek is tipródni azon, hogy miért, meg hogyan, ha már előre meg van nevezve a tettes. Ugyanakkor sohasem tételeztem volna fel, hogy a nagypolitika keze a család életébe is beteszi a lábát. A nej és az utód a múlt héten későn ért haza. Egy vonathoz kimentem, de nem azzal jöttek, csak a következőt érték el. Mint utóbb kiderült, épp vásárolni voltak egy boltban - a nőt beengedni őrizetlenül egy cipőboltba - szarvashiba. Az üzletben került elő a címben említett nagyformátumú politikus és a kedves felesége, akik szintén cipőért voltak ott. Meg is jegyezték, hogy milyen szép szál ember, soha nem gondolták volna, hisz általában a politikusok mélynövésűek szoktak lenni, Feri bácsi meg ahhoz képest egy égimeszelő, 46-os lábbal és sajátságos dörmögő hanggal. Mi volt a bűne? (Azon kívül, amit már politológusok számtalanszor kielemeztek?) Túl sokat szüttyögött a pénztárnál, így a vonat, huss, elszaladt, ott felejtve a családot a pályaudvaron, akik így kénytelenek voltak az idejüket újabb, immáron politikusmentes vásárlásban eltölteni. Hát persze, hogy Gyurcsány tehet róla!