Csak kenyér

                               Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a kenyeret a boltban vesszük. Ez eddig nem nagy szám, hisz tulajdonképpen most is ezt tesszük. Elmegyünk a boltba, veszünk annyi kenyeret amennyit akarunk, kifizetjük és örülünk. Viszont ebben a világban egy lényeges csavar van a történetben, ugyanis a szabályok értelmében nem elég az, hogy rendszeresen boltba járunk, de szerződést kell kötni a pékkel is arra, hogy fenntartsa számunkra a sütési infrastruktúrát, vegyen lisztet meg sót, élesztőt meg kézikocsit. Noch da zu, pékeket. A szerződés tartalmazza azt is, hogy a péknek joga van egy évben egyszer eljönni hozzád és belenézni a kenyereskosaradba, hogy hogyan is állsz kenyérügyben. Ha nem tud bejutni hozzád, akkor meghasalja, hogy mennyi kenyeret ehettél meg, ami bizonyos esetekben köszönőviszonyban sincs a valósággal. Ezt az eredményt közli az üzlettel, az üzlet meg kiállít egy jó borsos számlát, ha a pék rosszat álmodott meg. Aztán persze mehetsz panaszra az üzletbe, meg a pékhez is, ahol elhajtanak azzal, hogy ez a rendszer így működik, különben sem értik, hogy mi a probléma. Szerencsére a mi világunkban elég a boltban venni a kenyeret, nem kell szerződni a pékkel és a pék dolga az, hogy süssön, a bolté meg az, hogy ezt eladja. Ugye?

Liszt

Ámde nem a Ferenc. Hanem az, amiből az ember süt. Régebben számos hobbipék tanfolyam után magamnak kezdtem sütni a kenyeret, de ezzel akkor leálltam és mégis inkább a hivatásosoktól vettem igénybe ezt a szolgáltatást. Bár jó a saját sütésű kenyér, de a hosszú kelesztési idők, illetve a kovászmacerálás elvette a kedvem a dologtól. Na de a járványhelyzet alaposan felforgatta az életünket, így újra elkezdtem a kenyérbizniszt. Már profin álltam a dologhoz, nevet is adtam a kovásznak, hisz amivel ennyit foglalkozik az ember, az már megérdemli. Hisz egy élő anyag - így lett mindenféle áthallás nélkül Károly. Szóval Károly és én jól kijövünk egymással. Már amikor lehet lisztet kapni. Az itthoni készletek lassan de biztosan elfogytak, így nem maradt más, harc indult a beszerzésért. Károly is enni kívánt, de a masod vagy harmadnapi sütésekhez is kell az anyag. A környékbeli áruházak kifogytak, csak sima lisztet lehetett kapni, így elsírtam a bánaton az interneten, amire kaptam jó tippet is. Persze kiderült, hogy a kb 500 méterre lévő kisboltban minden van, de jelzálogot kell a vásárlás előtt bejegyeztetni a házra. Ha az ember három zacskó rozslisztet vesz, az árkülönbségből már megérné bemenni Pestre és vissza. Ezért nagy bölcsen csak két kilót vettem, nehogy lelkiismeret furdalásom legyen a pazarlás miatt. Mostanra Károly is jóllakottan pihen a hűtőben és a két kis vekni is a sütőben sül. Az élet újra szép lett..

Kovászos kenyér

Megint próbálkoztam a kovászos kenyér megalkotásával. Nem azért mintha eddig nem tudtam volna ehető kenyeret előállítani, de izgat az a fajta pékárú, ami csak kovászt tartalmaz, élesztőt nem. Volt már több próbálkozásom a témában, amik jobbára a szemetesben végezték, mert ölni lehetett volna velük, de tegnap megint tettem egy próbát. Délután kezdtem el, de egész estig nem akart mozdulni. Reggelig rögtönzött szakajtóba tettem és mire felébredtem, szépen fel is jött. Azt hiszem át kellett volna gyúrni és várni vele délutánig, de mohó voltam és kisütöttem. Délután meg fogom nézni, hogy milyen lett ízre, mert kisütve már nem emelkedett meg szépen, kicsit ciabattás külseje lett. Úgy döntöttem, nem adom fel. Márpedig én kenyeret fogok sütni. Kovásszal.

Prófunt

Kenyérblogom újabb állomása következik. A hétvégén megpróbáltam újra kenyeret sütni, (Ami nem teljesen igaz, hiszen gyakorlatilag minden másnap sütök - de most kísérletezem.) azonban az eddigiekkel szemben, most teljesen kihagytam belőle az élesztőt. Tulajdonképp eddig sem sok volt benne, mert az egy kilós tésztában 82 gramm kovász és csak 3 gramm élesztő szerepelt, de úgy tűnik, hogy a kenyérsütésnél is a homeopátia elvei érvényesülnek, ugyanis minél kisebb mennyiséget teszel bele, annál jobban hat. Bár ha így vesszük, akkor a semmi a legkisebb mennyiség, de ezek szerint a kenyér másképp gondolta mindezt. A kovász mennyiségét megnöveltem, az élesztőt kihagytam és a kelesztési időt is növeltem egy kicsit. A tészta ígéretesen kelt, de sütés közben nagyon lapos lett és a belseje teljesen szalonnás. Hősies küzdelemben próbáltuk megenni, de ezzel ölni lehetett volna, úgyhogy hagytam inkább a fenébe. Azt hiszem kisebb mennyiségekkel kell elkezdenem kísérletezni..

Kenyérblog

Meglepő, hogy lassan az alatt az egy hónap alatt, míg magam sütöm a saját kenyerünk, mennyire meg tud változni a fogyasztási szokásunk. Például azáltal, hogy jóval több kenyeret falunk be és semmit nem dobunk ki belőle. (Na jó, eddig se dobtuk ki igazán, de félretettük és a családi csirkeállomány falta be a későbbiekben.) A saját kenyér finomabb és a kovász miatt sokkal jobban eláll - már amikor marad belőle. Az egy kiló lisztből készülő tejes kifli (10 darab) rendszerint aznap múltidőbe kerül át. Az egy hónapom alatt több lisztet vettem, mint eddig szinte egész év alatt. Azt hiszem lassan át kell állnom a kartonos beszerzésre. Úgy érzem, hogy a mérleg alapvetően pozitív - főleg ami a versenysúlyunkat illeti..

Péktem

A szombati nap péktanfolyamon voltam. Nehezen indult a dolog a részemről, mert minden bajom volt, már ott tartottam, hogy a nejt kell elküldenem magam helyett, noha igazából én szerettem volna elmenni erre a tanfolyamra. A Makifood szervezésében a Marmorstein péksége c. előadást néztem meg, illetve vettem rajta részt. A pékünk Misi, aki azóta, mióta végérvényesen elkötelezte magát a lisztporos világban, remekmívű kézműves kenyereket készít és nem is átallja ezeket be is mutatni az arra fogékonyaknak - tehát jelen esetben nekünk. A helyszín a késtanfolyam már megszokott helyszíne volt Újpesten, a hozzávalók adottak és az asszisztencia szokás szerint kedves és segítőkész. Tucatnyian álltunk az asztalok mellett, ki ki a saját vágyai miatt, de közös lelkesedés kötött össze bennünket - jó kenyeret szerettünk volna saját kezűleg előállítani. A tanfolyam anyagaként megtanulhattuk a rozsos parasztkenyér, a tejes kifli és a kovászos baguette mákkal elkészítését. Töretlen lelkesedéssel és egy maroknyi kóstolóval tértem haza, de nem adom fel az álmaimat. Rögtön elkezdtem a kovászkészítést. Ha minden jól megy, egy hét múlva én is saját kenyeret akarok sütni..

Pár kép az eseményről:

A tejes kiflik pihennek

Készül a mákos baguett

A rozsos parasztkenyér végre elkészült!

Tegnapi kenyér

Már másodszor fordul elő velem, hogy a tegnapi kenyérért nem kér pénzt a büfés. Furcsa, hogy a kenyérnél ennyire elnéző, a tegnapi sütemények ugyanis továbbra is aranyárban vannak mérve idebenn. A szikkadt kenyér amúgy is sokkal jobb, ha az ember főzelékhez fogyasztja, mert sokkal élvezetesebb vele tunkolni a szaftot. Csak rá ne jöjjön erre más is, mert lőttek a gazdaságos kenyérhez jutásomnak. Még szerencse, hogy senki sem olvas, mert tökéletesen titokban tud maradni minden, hiába mondom el..