A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 14., csütörtök

Büfében

- Egy kenyeret kérek vagy egy zsemlét!
- Zsemle van, 25 forint.. De légyszi pont 25 forintot adj, mert nincs huszonötforintosom, hogy vissza tudjak adni.
Hmmm, az pont nekem sem volt..


2012. november 29., csütörtök

Modern mese

Olvasom az interneten, hogy van egy hely - nevezzük Abszurdisztánnak, ahol az unortodox megoldások népmesei helyzeteket szülnek - de ez a hatalom szerint így van jól. Adott egy helyi földesúr, aki művelni kívánja a földjét, de elfogyott a saját trágyája, ezért erővel elveszi a másét. Markos legények érkeznek és elszállítják azt, ami jogilag nem az övé és beszántják a földjébe. A földesúr nyilatkozik, hogy nem ér rá minden szarsággal foglalkozni, különben is nem volt ráírva a trágyára, hogy az kié és ha nem hagyják békén, akkor jogi útra terel. Ami könnyű lesz, hiszen azon a vidéken az ő szava jelenti a törvényt. Ez látszik abból is, hogy a hajdúk nem vállalják el az ügyet, sőt ügyvédet sem lehet találni a környéken, aki vállalná, hogy trágyáért hurokba dugná a fejét. Ludas Matyi esete jutott eszembe, ami kísértetiesen hasonlít minderre. A földesúr elveszi a gyerek libáit, mert szerinte az őt illeti, majd amikor a fiú törvényért kiált, demonstrálja azt, hogy ott ő a törvény maga. Korlátlanul rendelkezhet más javaival és aki szólni mer, az megnézheti a hátsóját. A párhuzam jelenleg eddig tart. A mesében ezek után csend következik, illetve előtte egy fogadalom, amit Döbrögiék kinevetnek - később kiderül, hogy itt nagyot hibáztak. Vajon Abszurdisztánban is akad egy olyan polgár, aki híven követi a mesét és háromszor veri ezt el Döbrögin? Remélem hamarosan ki fog ez is derülni. Vagy a mesék mindörökre csak mesék maradnak.

2012. augusztus 16., csütörtök

Trabantblog 4. nap

Mivel tegnap a felújításnak és a cserének köszönhetően a javulás nem állt be a reggeli indulásnál ezért ma stratégiát váltottam. Mivel ötletem már nem volt mit cseréljek ki vagy javítsak meg, arra gondoltam, hogy az egész jelenség nem is annyira az elektromos rendszer miatt, inkább a motor melegedésével lehet kapcsolatban. A rángatás megszűnt, amikor kigyulladt az első sárga lámpa ami a vízhőfokot jelzi. Ráadásul megfigyeltem, hogy az automata szívató alaphelyzetbe áll, amikor rálépek a gázra, így ma kíméletesebb voltam reggel, és tovább melegítettem a kocsit indulás előtt. Nyilván lehetne az automata szívatót is állítani, az öntvényházat kellene forgatni valamerre - de egyelőre fogalmam sincs, hogy merre, de esetleg még játszhatok vele. Mindenesetre ma elmaradt a bakkecskés ugrálás, normálisan be tudtam jönni, minden akadály nélkül. Hurrá!

2012. augusztus 15., szerda

Trabantblog 3. nap

A tegnapi elindulás érzelmileg megviselt, így gondoltam, hogy cserélek benzinszűrőt is a kocsin, hiszen lehet, hogy az okozta a bajt. A másik már egy kicsit mocskosnak látszott és a szűrőcsere fél egészség. Megpróbáltam megtisztítani az elosztóházat is, ekkor derült ki, hogy a szénbetétet a rotorra nyomó rugó már múlt idő. Szanaszét rozsdásodott a házában, így Józsi hathatós segítsége mellett és egy golyóstollból származó rugóval orvosoltuk is a problémát. Ez okozhatta a bizonytalan bakkecskézést és erőtlenedést is. ellenőriztem az olajszintet, pótoltam az akkumulátorból hiányzó folyadékot és rendet csináltam a kocsiban. Vettem még egy új elsősegélydobozt is a rendőrség kedvéért és minden a helyére került. Azt hittem ma minden jó lesz és gömbölyű, de reggel megint bakkecskék voltak a motorház-tető alatt és ugyanazt csinálta a motor. A reggeli bemelegedéssel lehet a probléma, azt hiszem nyomoznom kell tovább. Pedig direkt prémiumbenzint tankoltam, hátha meggondolja magát a kocsi. De ezek szerint nem lehet ilyen egyszerűen megvesztegetni.

2012. augusztus 14., kedd

Trabantblog 2. nap

Gondoltam arra, hogy megírom a Trabis élményeimet, bár ezért nem akartam új blogot indítani, hisz csak egy hetet lesz nálam az autó. Maga a Trabant nem igazán újdonság a számomra, hisz volt Trabim - Döme, de a kocsi ami most nálam van, noha én vagyok papíron a tulajdonosa, anyám autója - Bence. Döme nagyon a szívemhez nőtt, sokezer kilométert levezettem vele és mindig hazahozott. Valahogy a kocsik keresztbe utálták a tulajdonosaikat, Döme gazdája anyám volt, Bencéé meg én, ezzel szemben Döme anyámat hagyta ott mindenütt, Bence meg engem. Emlékszem, hogy toltam végig Bencét a Karolina úton fölfelé, és nem tudtam beindítani, mert volt egy mágneskapcsoló problémája. Döme anyámat hagyta a munkahelye előtt, de lementem, beültem és hazajöttem vele. Döme már a múlt, már csak Bence van és a viszonyunk továbbra sem teljesen egyértelmű. Ma reggel ugrálni kezdett mint a bakkecske és teljesen elerőtlenedett. Azt hittem, hogy szégyenszemre nem fogok tudni bejönni a céghez, pedig az utóbbi időben igyekszem én gondoskodni a járműről, mert anyám alig jár vele és teljesen elhanyagolja. Szerencsére az elektromos vezetékek megnyomkodása úgy tűnik megoldotta a problémát - más egyebet az út mellett amúgy sem tudtam volna vele csinálni. Tegnap kinyomtam az ablak rését sziloplaszttal, hogy ne csurogjon be a víz, ma benzinszűrőt kellene cserélnem benne, mert a régi már eléggé koszos. Karosszériáshoz is el kéne vinni és szeptemberben meg vizsgára. Remélem meg fog szeretni, ha már így igyekszem törődni vele..

2012. augusztus 13., hétfő

Tápláléklánc alja

Ezt a hetet a közlekedési tápláléklánc alján fogom tölteni, mert visszanyergeltem Trabantra. Azon vicces dolgokon túl, hogy nem igazán férek rendesen bele, most szembesülök azzal, hogy az eddigi megszokottan nyugodt közúti közlekedésem egyre jobban átalakul a zsákmányállat folyton fürkésző és neurotikus viselkedésére. Ezt indokolja az is, hogy mindenki beteges kényszert érez arra, hogy megelőzzön, attól függetlenül, hogy gyorsabban vagy lassabban kíván-e haladni nálam. Előbbi nem, utóbbi meglehetősen zavaró tud lenni. Az emberek gyarlóak. De ha szórakoznak, fel fognak kerülni a youtube-ra. Ez utóbbit bizton állíthatom. Van már remek kis kamerám és nem félek használni sem..

2012. augusztus 6., hétfő

Mobilt találni

Szeretek mobiltelefont találni! Szombaton is sikerült egyre ráakadni az egyik kedvenc áruházunk parkolójában hevert az autónk mellett a földön. Női telefon volt, fekete tokban, csillogó strasszokkal kivarrva. Erős parfümillatot árasztott, ami még inkább megerősített abban, hogy csak egy hölgy veszíthette csak el. Mindig a kollégám példája jut ilyenkor az eszembe, aki ezeket a talált telefonokat értékesíti azzal a felkiáltással, hogy 'az ő hibája, minek veszítette el?'. Ez, és a neveltetésem tartja bennem a lelket, hogy ne kelljen az, ami nem az enyém, így ebben az esetben is megpróbáltuk kideríteni azt, hogy kié is a készülék. Szerencsére nem volt kóddal lezárva, így nem kellett bevinnem a rendőrségre, hanem a névjegyzékben személyes bejegyzést kerestem. Az elsőre talált 'Mama' nem vált be, de Marcsi másodjára már felvette és megígérte, hogy értesíti a tulajdonos. A hangján érződött, hogy meg van lepve azért, mert vissza akarom adni a készüléket - úgy látszik, hogy ez lenne a ritkább? - Remélem nem. Megadtam a számomat és nemsokára jelentkezett is a telefon eredeti gazdája. Ugyan közben hazaértünk - így el kellett jönnie hozzánk, de legalább örülhetett annak, hogy végre a kezébe foghatta nemrég elveszített telefonját. Remélem máskor jobban fog rá vigyázni..

2011. augusztus 29., hétfő

Tanulmány: A történet

A gyermekem időnként csúnyán beszél. A hír nem meglepő, hisz a pubertás korba lépett és ilyenkor mindenki nagyobbnak kíván látszani mint ami, ráadásul olyan társaságba is jár (vízilabda edzés) ahol nagyobb kölkekkel van együtt akinél ez egyfajta értékmérő. Tudom, hogy nem változtathatom meg teljesen, ezért arra kértem, hogy ezt előttünk szorítsa minimálisra - tanuljon meg disztingválni. Utóbbi az, ami nem megy és amiért harcot folytatok. Kezd kialakulni bennem, hogy vannak olyan emberek akiknek a szép szó nem használ, mert amíg nem durvulsz, addig azt hiszik, hogy nem mondod komolyan, csak hülyéskedsz. Nem szeretném hinni, hogy a gyerekem is ezek közé tartozik, azt pedig, hogy lépten nyomon brutalizáljam - szóval ehhez a megoldáshoz kevésbé van kedvem. Persze, ha kell, akkor majd összeszorítom a fogam és teszem, de addig - ha van más megoldás mindenre nyitott vagyok. Most például az esszé, mint megoldás került a képbe. Megmondtam, hogy a következő esetnél egy oldal esszé lesz. Lett. Aztán ezt felalkudta másfél oldalra, de becsületére legyen mondva, leírta. Tegnap pedig elég volt megemlítenem, hogy a következő esszé alkuját másfél oldalról kezdjük el, máris normalizálódott a helyzet. Más ilyen helyzetben kékre, zöldre verné de lehet, hogy én íróvá fogom erőszakolni a fiam?

2009. február 23., hétfő

Munkahelyi baleset

Majdnem sikerült reggel pofára esnem a parkolóban. Rendesen, bár lassacskán beértem autóval, majd amikor kiszálltam a kocsiból, a havat szerettem volna leverni a lábamról, és rátoppantottam egy jégfoltra a kemény hó alatt. Majdnem leszúrt ritzberger lett belőle, másfél fordulattal. Szép teljesítmény, az utolsó méteren összetörni magunkat..