Tegnap

Jól elfelejtkeztem a tegnapi napról! Sorsfordító nap volt, de nem is azért, mert vöröshangyáék megjósolták, hogy rendkívüli világéjszaka várható, hanem a nap miatt. A nap, feladta eddigi eléggé elítélhető viselkedését, azt, hogy egyre korábban tér nyugovóra! Tegnap végre megfordult a hónapok óta tartó tendencia és a nap újra egyre hosszabb és hosszabb lesz! Jön a tavasz! Heurékli!

Gyűlölet

Ilyenkor mindenki a szeretet ünnepéről beszél, vagy az a szokás, hogy a szeretetet mint érzelmet járjuk körül, de ha úgy vesszük a gyűlölet is egyfajta szeretet, csak egy baromi nagy, negatív előjellel ellátva. Nem az általános gyűlölet szükségtelenségéről kívánok értekezni, hanem az engem ért gyűlölettel kapcsolatban. Soha nem értettem ezt a dolgot, főleg, ha úgy ért engem ilyesmi, hogy nem tudtam azt, hogy miért kapom. Ha az gyűlöletet adó soha nem törődött igazán azzal, hogy megmagyarázza vagy feloldja a dolgot, hanem leplezetlen érzelemmel állt hozzá a kérdéshez. Legutóbb a céges vacsorán szembesültem ezzel - meglehetősen kínosan éreztem magam miatta, mert előzőleg úgy gondoltam, hogy ez egy jó alkalom lenne a konfliktus megbeszélésére, de tény és való, hogy utálni valakit lényegesen egyszerűbb, mint rendezni egy ilyen konfliktust. Utóbb még lett volna egy lehetőségem, ha elkapom az illetőt a parkolóban, de az egyfajta megalázkodást jelentett volna, ugyanakkor nem hiszem, hogy őszinte hozzáállást várhattam volna el a dologban, hisz ha erre lett volna igény, ennek felszínre kellett volna már kerülni e jóval előbb. Aztán persze otthon megvilágosodtam, igaz ehhez kellett nagyjából ötvenegy év, amíg egysejtűből eljutottam a többsejtű életem azon részére, ahol nem próbálom meg abban az irányban befolyásolni az embertársaim, hogy ha nem is tudom azt megoldani, hogy szeressenek, legalább ne utáljanak. Persze mindent csak abban az esetben, ha nem látom kiérdemeltnek a dolgot vica versa. Szóval, mostantól lehet vígan utálni, gyűlölni, haragudni rám, közös életünk végéig, ívben sz.rok az egészbe bele! Azt hiszem ez a legjobb, amit az ügy érdekében tehetek..

Benzin

Itt van ez az új E10-es benzin. Gyakorlatilag szinte senkinek nem jó, mert sok régi autó motorja nem alkalmas hozzá és ahogy olvasom, csak a bajnak van. Vagy szépen mindenki átnyergel a prémiumbenzinre, ami még a régi norma szerint tartalmaz bioösszetevőt. Ha nem ismerném a tényeket, azt gondolhatnám, hogy a nagy üzemamyagcégek akarták felfuttatni a prémiumüzemanyag forgalmazásukat azzal, hogy a mindenkinek szükséges és használható benzint mint prémiumüzemanyagot árulják, mert az olcsóbb 95-ös E10-es hosszú távon tönkreteszi a motort és az üzemanyagrendszert. Így az összes kapálógép, motorosfűrész tulajdonos majd kannákkal viszi a versenyüzemanyagot, ha nem akar mindenféle problémát a későbbiekben. Tudom, európai úniós szabály volt rá. De ha arra gondolok, hogy minden hülyeség érdekében képes a kormányunk szabadságharcot folytatni, mint például a rendkívül egészségtelen otthoni pálinkafőzést támogatása, akkor olyasmiben, aminek lenne is értelme, vajon miért nem?

Mandolin

Volt egyszer egy kabarétréfa, amire a fiatalok talán már nem is emlékeznek rá, de Márkus László agyalt azon, hogy mi is kerül azon a bizonyos fotelon 7200 forintba. Na azóta sok minden megváltozott, többek között fotelt sem lehet kapni ennyiért, de a kérdés örök. Annál is inkább, mert jártamban keltemben bementem a Mammutba egy konyhaszaküzletbe, hogy ha már itt járok, keresek egy jópofa káposzta/uborkagyalut. Mert ugyanis a másik, amit megelégedéssel használtam egy ideje, elvásott. A legutóbbi uborkasaláta elég körülményesre (és rondára is!) sikeredett emiatt és ugye semmi sem tart örökké, akkor miért pont egy uborkareszelő lenne az? Na most már ilyesmit nem lehet kapni, van helyette a mandolin. Ami tulajdonképpen ugyanaz, esetleg van rajta több funkció és a titka az, hogy ugyanúgy hívják mint egy húros hangszert, mégsem jó őket összekeverni. Viszont amit láttam, épp valamivel drágább volt mint ötvenezer forint, amit én barokkos túlzásnak gondolok. Mégis mi kerülhet egy tökgyalun több mit ötvenezer forintba?

Olvasom

Olvasom, hogy valamelyik kormánytag vagy egy kormánytag alkalmazásában álló tisztviselő azzal példálózott a színházigazgatók kinevezése kapcsán, hogy mennyire igazságtalan helyzet az, hogy ők csak a pénzt adják, de beleszólásuk nincs a dolgok menetébe. Jó reggelt, kedves Kormány! Nem ismerős ez a helyzet valahonnan? Ezt a dolgot ugyanis úgy hívják, hogy adó! Az adót ugyanis fizeti az ember, de nincs beleszólása abba, hogy mire költik. Hogy mit tetszenek mondani? Igazságtalan? Ejnye! Remélem majd levonják belőle a megfelelő következtetést! Vagy adót csak fizetni rossz, beszedni már sokkal kellemesebb? Ja, hogy akkor rögtön nem is annyira igazságtalan a dolog..

Trabant

Annak idején minden autó legaljának tartották a Trabantot. Aki ismerte, azért tudta, hogy ez nem igaz. Igazán szerethető kisautó volt, faék egyszerűségű megoldásokkal, minőségi anyagokkal felépítve. Annak ellenére, hogy egy olyan országban készült, ami régóta fenn sincs a térképen és akik ott éltek, mára már rég elfelejtették ezt, vagy most igyekeznek elfelejteni. A minőségi alapanyagokat azért írtam, mert épp pár éve történt amikor épp Trabantoztam anyám kocsijával, hogy kitörött az egyik hátsó kerék. A tartópogácsa szakadt ki az alvázból, ettől a hátsó kerék elfordult és biztos ami biztos behúzta a kézifékbovdent is, ezzel együtt a kéziféket is. Ott álltam meg mint a szög, Vácon a (volt) Élmunkás abc előtt, amíg értem nem jött a tréler és el nem vitt. Ma a gyerek ment el a nej kocsijával, ami egy Matíz, több mint tíz éves életkorral és kiszakadt a jobb első kereke a helyéről. Szerencsére még nem ment fel az autóútra, még azelőtt történt a dolog. Mondta, hogy össze-vissza akart menni az autó - nem is csoda - szóval furcsállotta a dolgot. Tudom, hogy autót nem az örökkévalóságnak terveznek, főleg nem egy Matízt, de ha arra gondolok, hogy a Trabantból kb harminc év múlva szakadt ki a kerék, egy Matíznál ehhez a fele sem kellett - szóval ez az ami igazolja azt, hogy a volt NDK-ban azért tudtak még valamit.