Ha minden ilyen flottul menne..

   Már régóta húzom és halasztom a dolgot, de eddig még valahogy kibírtam, de az utóbbi időben égetővé vált a helyzet. Bár mindig lts kiadású operációs rendszert használok, minden lts elmúlik egyszer, így a kedvelt 14.04-es Ubuntut fájó szívvel kellett újabbra cserélnem. Mert mindenhol 18.04-et használok, így a 20.04-re esett a választás. Olyan jókat írtak róla, főleg az erőforrás felhasználásáról és arról, hogy az 5.x kernel mennyivel jobb lett, mint a korábbiak, hogy egy próbát megért a dolog. De tartottam tőle, hogy nem lesz egy sétagalopp, de ahhoz képest egészen jól ment. Az első boot nem jött össze, de az acpi=off és noapic opciók elérték a kívánt hatást és indulhatott is a telepítés. A partícionálásnál volt egy kis töprengés, de végül úgy döntöttem, hogy mivel házi felhasználás lesz, így egyben hagyom a teljes meghajtót, egyetlen partícióban. Mivel ez egy ssd meghajtó, így swaphelyet sem foglaltam. Azt megoldotta a telepítő fájlban, de mivel a második körben a hagyományos diszkjeimet raid1-be fűztem, azt meg lvm alá tettem, így az lvm-ből csináltam egy kis swap partíciót és tettem be a rendszer alá. Egy probléma merült fel - a gép nem kapcsolt ki, de ez a acpi=off miatt lehetett. Kitöröltem a boot opciók közül és minden csodálatosan működött. Egyetlen üröm az örömben az, hogy pár általam korábban használt programnak megszűnt a supportja , így kikerült a disztribúcióból, de szerencsére találtam helyette másikat. Így egy darabig le van a gond az itthoni gépről..

Ext4 partíció megnövelése

Ext4 partíció megnövelése Linux rendszeren, reboot nélkül, vmware alatt. (csak hogy meglegyen!)

Miután az Istenek megnövelték a vmware disk méretét a háttérben.

lsscsi - parancs.
[1:0:0:0]    cd/dvd  NECVMWar VMware IDE CDR10 1.00  /dev/sr0
[2:0:0:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sda
[2:0:1:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sdb
[2:0:2:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sdc

A [2:0:2:0] diszkünk nőtt meg!

Ezután az adott gépen:

echo 1 >/sys/class/scsi_device/2\:0\:2\:0/device/rescan

Ez újraolvassa az scsi diszket! Majd:

growpart -v /dev/sdc 1
és
e2fsck -f /dev/sdc1
és
resize2fs /dev/sdc1

és kész. Hullá, ölöm és bódottság!

Kubuntu saga

Az ember gyarló! Én sem bírtam már magammal, így azt gondoltam, hogy a céges gépemen az eddigi felállást, ami egy (illetve több) raid 1 tömbre telepített Kubuntu 12.04-ből állt, újra fogom telepíteni 16.04-re. Ehhez felhasználok egy, korábban felszabadult ssd-t, így a rendszer feltehetőleg gyorsulni is fog. Az eddigi tömböt is meg akartam tartani, ami eddig a root fájlrendszer volt, abból lett a /home és az eddigi /usr pedig /var lett. Ezeket a könyvtárakat ajánlották normál diszkre az ssd optimalizálásával foglalkozó oldalak, egy csomó más beállítással egyetemben. A 16.04-et előzőleg kipróbáltam a laptopomon és ott működni látszott, de közben persze dolgoznom is kellett, így úgy próbáltam meg a telepítést elvégezni, hogy a kiesést a minimálisra csökkenthessem. Sikerült átköltözni teljesen és ekkor jött a feketeleves! Kiderült, hogy az új KDE-ből kikerült az a megoldás, ami biztosította azt, hogy a virtuális asztaloknak külön asztali könyvtára lehessen. Azaz én mivel négy asztalon dolgozom, az ikonjaimat egyfajta rendszer alapján tudtam négy asztalra különpakolni. Most ez természetesen nincs, így minden asztalon ugyanazok az ikonok láthatóak, ami egy elég nagy visszalépés a használhatóságban. Ahogy a fórumokon olvastam, ez a fejlesztői húzás másnak sem igazán tetszik, morognak is miatta rendesen - jegyzem meg, joggal! De az igazi szívás ott kezdődött, amikor be akartam üzemelni a második monitort. A négy virtuális asztalon kívül áttértem a kétmonitoros üzemre, mert így jóval több mindent látok egyszerre a képernyőkön és megvan az a lehetőség, hogy ezeket egymás mellé pakolhassuk és úgy használjuk a két monitort, mintha egy nagy monitorunk lenne. Persze ezt nem sikerült normálisan beállítani! Mármint úgy normálisan, hogy újrabootolás után ugyanúgy nézzen ki, ahogy előtte beállítottam. Nem tudta megjegyezni az elsődleges kijelzőt és azt sem, hogy az ablakok egymás mellett vannak és nem ugyanazt látom a két monitoron - aminek szerintem nem sok teteje van. Nem tudtam beállítani (és megjegyeztetni azt) hogy a panelek, a widgetek és az ikonok is ugyanazon a felületen legyenek, ezért, ha átpakoltam ezeket, a reboot újrarendezte az egészet és kezdhettem mindent előröl. Ahogy olvastam, más is csak szívott vele, aztán olvastam egy jó bejegyzést, mely szerint downgradelni kell 14.04-re, mivel az is LTS igy 2019-ig támogatják, az majdnem 3 év, addig még az is lehet, hogy lesz újra működő 16.04 is, esetleg lesz egy 18.04 ami nem csinál ilyen hülyeségeket. Szóval telepítettem egy 14.04-et, ennél legalább még vannak különálló asztalkönyvtárak és bár nem annyira csicsás mint a 16.04, de legalább az, amit egyszer beállítottam, az úgy is marad a következő boot után. Szóval most egy darabig elég volt a frissítgetésekből.

Tűzróka

Persze én vagyok a hibás, hisz kellett nekem még mindig elsumákolnom az op. rendszer frissítést. Tulajdonképpen eddig jól elvoltam a 12.04-es Ubuntuval és valljuk be a gépem frissítése emberfeletti feladat szokott lenni, ezért sem vállalom be ezt minden nap. Főleg, hogy azután a használható állapot előidézése napokig szokott tartani. Viszont eljutottam egy olyan állapotba, hogy a Firefoxom igen érdekesen kezdett el működni. Például a szövegkijelölés színe is megváltoztatta magát az eddigi kékes alapon fehérről fehér alapon fehérre, ami valljuk be, egy csöppet előnytelen bizonyos helyzetekben. A stílusok is megváltoztak, olyan gnóm lett az egész. Persze ma eszembe jutott a böngésző downgrade - igaz ez sem volt egyszerű, mert minden oldalon a legfrissebb változatot tolják az ember arcába, de azért fel lehetett kutatni egy régebbi még működő kiadást. Persze komolyan is vehettem volna a figyelmeztetést amit régebben valami frissítéskor kiírt, hogy a következő verziótól a mostani operációs rendszer már nem lesz támogatott, de én azt gondoltam, ha nem támogatják, legfeljebb nem frissül be - azt sosem gondoltam volna, hogy az ő olvasatukban ez azt jelenti, hogy befrissül, de nem fog működni. Látszik, hogy nem egy rugóra jár az agyunk..

Oltári szívás

Kis szakmai rész következik, mert ilyen is elő szokott fordulni. Otthon, egy különös ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy az asztali gépem frissíteni fogom 10.04-ről 12.04-re. A laptopomon csináltam egy dist. upgrade-t és gond nélkül megoldotta. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem. Nos, az automatikus frissítés szokás szerint nem ment. Megfogadtam, hogy nem kísértem a sorsot, de mindig ellágyulok valamiért. Lett egy friss rendszerem, de nem volt grafikus konzol. Rootként el tudtam ugyan indítani, de csak alacsony felbontással, userként nem ment. Átkoztam magam, de letöltöttem egy kubuntut, de az desktop volt, így nem tudtam volna raid-et kezelni, így végül egy ubuntu telepítőlemezzel próbálkoztam. Az felment, de kép helyett valami torz ábra jelentkezett. Közben töltöttem magamnak egy rendes kubuntut is, de az a telepítésbe halt bele egy feloldhatatlan függőség miatt. De legalább lett egy alaprendszerem. Áthoztam a csomaglistát a notebookról, mert ott jól működött a 12.04 és 'dselect install'-al megpróbáltam feltenni, de az is elhasalt. Viszont újraindítás után volt kép, de 800x600-as felbontásnál nem sikerült többet kicsikarnom. Utánaolvasva a dolognak, kiderült, hogy az nvidia driver a ludas az egészben, így próbáltam konzolból telepíteni. A gond az volt, hogy hiába telepítette a csomagokat, kernel drivert nem tudott fordítani hozzá. Kiderült, hogy az agyatlan ubuntu felismerte, hogy amd procim van és felajánlott hozzá alapértelmezetten pae-s kernelt, de az alapkernel headerjét és forrását tette fel hozzá, így nem tudott a telepítő a kernelhez valót fordítani. Amikor végre kiderült ez, és sikerült rendesen telepíteni a szükséges dolgokat, az az átok driver is rendesen lefordult végre és varázslatosan minden a helyére került. Sikerült megejtenem a szokásos asztali beállításaimat, így éjszakára már a kedvenc gépemen tudtam nézni a youtube-ot. Ritka nagy szívás volt. Megfontolandó lenne az ubuntunak is ritkítani a kiadásokat, de inkább cserébe jobban tesztelni a megjelentetett szoftvert..