2014. augusztus 28., csütörtök

Nyugdíjas szombat

Eszembe jutott a fürdés közbeni fene nagy nosztalgiázás közben, hogy a szekerünk kezd visszakanyarodni a korba, amit az istenadta nép egyszerűen csak átkosnak említ. Ezzel kapcsolatban merült fel bennem egy ötlet. Kezdődött azon, hogy egy tanulmány szerint jót tenne az iskolásoknak a kilenc órás sulikezdés a nyolc helyett. Legfeljebb egy órával tovább maradnának, de sokkal kevésbé lennének fáradtak. A jelenlegi egésznapos iskola elképzelésbe bele is férne. Amúgy régen is mintha ilyen lett volna az iskola - mármint ott kellett ülni délután négyig. Itt szabadult el aztán a vezérhangya, mert eszembe jutott az is, hogy akkortájt minden második szombat volt csak szabad, lassan bevezethetnék azt is. Mondjuk megszavaztatnák demokratikusan népszavazással, hogy legitim legyen. Nyilván elég lenne egy 'társadalmi konzultáció' is, de ha lúd, akkor legyen László. Meg az mno-n is jobban mutat. A siker titka az lenne, hogy azt kellene mondani, hogy az lenne az alapja a nyugdíjalap konszolidációjának és a nyugdíjemelésnek, hogy ezt a szombatot mindenki mint szolidaritási napot dolgozná le, a javadalmait nem kapná kézhez, hanem a nyugdíjalapba utalnák. Lehetne mondani, hogy ezt jóváírják az egyéni számláján, de mivel olyan azóta sincs, nem zavarna sok vizet. Ez újabb lépést jelentene a munkaalapú társadalom felé, hisz munka lenne, pénz meg nem járna érte. A nyugdíjasok úgyis sokan vannak és idejük is van arra, hogy eljárjanak szavazni, így el is mennének és szépen meg is szavaznák maguknak a dolgot. A többiek meg örülhetnének, hogy luk van a fenekükön..

2014. augusztus 27., szerda

Olvasnivaló

Jonas Jonasson - Az analfabéta, aki tudott számolni. Ezt a nevében is talányt megfogalmazó könyvet olvastam el a legutóbb és tetszett. A könyv fülszövegében leírtak nem fukarkodtak a dicséretekkel, amikor jellemezték a művet, persze ettől még lehetett volna akár rossz is a könyv. A fordító Rejtői magasságokba tette az írót, illetve ezt az alkotást, amit azért vitatnék, de az tény, hogy a könyv szórakoztató és lebilincselően szürreális, kellemes olvasmány egy délafrikai lányról, aki tulajdonképpen egy atombomba és egy furcsa közlekedési baleset következtében találja meg a boldogságát. Már csak azt remélhetem, hogy nem fogják megfilmesíteni. Ha mégis, akkor viszont nem szabad megnézni a filmet - ez egy nagy tanulság..

2014. augusztus 26., kedd

Hirdessen fennen szállva!

Bizonyos emberek gondolhatják az írásaimat olvasva, hogy nekem semmi sem jó. Persze lehet ilyen olvasata is a dolognak, de nem tartom magam ettől még dulifulinak, kék törpésen szólva. Pusztán azért zsörtölődöm, mert nem látom át bizonyos dolgokról azt, hogy mi a hasznuk amellett, hogy szemmel látható káruk viszont van. Ilyen például a légi hirdetés. Belátom azt, hogy bizonyos hirdetéseknek van szemmel látható eredménye. Az ételhirdetések hatása közvetlenül kimutatható a közeli büfék forgalmában. Tehát, ha elhúznak előttem egy baromi nagy tejfölös sajtos lángost repülőn, akkor lehet, hogy felpattanok és elrohanok sorban állni a lángososhoz, de amikor egy 'Vegyél Hp laptopot egy bizonyos kft-nél!' megy el előttem ötpercenként, akkor nem indul meg bennem semmi. Legalábbis olyan, amitől laptopot vennék, inkább irigységgel gondolok Texasra, ahol vehetnék nagykaliberű légvédelmi fegyvereket is, hogy amikor a hatodik körben jön a laptop.hu az égen, akkor meg tudjam mutatni neki azt, hogy rosszallom a dolgot és ideje lenne békésebb vizekre eveznie..

2014. augusztus 25., hétfő

B.my.lake, B+!

Túl vagyunk a nyaraláson, már ha annak lehet nevezni a dolgot. Az idő ugyanis nem volt túl kegyes hozzánk, ami azt jelenti, hogy épp csak nem kellett befűteni a kályhába, de a nyári takarókra előbb egy pléd, majd a plédre egy újabb takaró került és vizet nem csak a tóban láttunk vízszintesen, hanem legalább olyan gyakran függőlegesen is. Ami tetézte a dolgot, a szomszédságban fesztivált tartottak az igénytelen tömegzene rajongói, ami azoknak, akik nem szeretik a fehérzajt, rémesen hangzott. Nem mintha elhatolt volna az egész hozzánk - be is tette volna az ajtót - de a basszus mindvégig velünk volt. Ha valaki veszi a fáradtságot arra, hogy megnézi a programot, akkor láthatja, volt olyan nap, amikor még hajnal négykor is kezdődött koncert. Lehet, hogy ez kiemelkedő lehetőség volt arra, hogy fiatalok az agyukat zsibbasszák egy héten keresztül - de momentán én éjszaka aludni szerettem volna, nem pedig ezt a hupákolást, cirkuszolást hallgatni. Az odáig rendben van, hogy szórakoznak mások - a toleranciahatárom hajnal kettőig magasan van, de egész nap a tamtamot hallgatni úgy, hogy csak elmenekülni lehet előle - ez minden kritikán aluli..

2014. augusztus 15., péntek

Látogatók

Most bánkódhatnék, ha érdekelne a dolog annyira, hogy átüsse az ingerküszöböm. De juszt sem fogok! Úgy tűnik, hogy a legutóbbi nagy ismerősselejtezési akcióm során, amikor kidobtam azon 'kedves' ismerőseim, akiktől nem várhattam a közeljövőben, hogy akár egy szót is fognak szólni hozzám maguktól, szóval úgy fest, hogy ezzel a hadművelettel kidobtam a blogom olvasóinak egy részét is. Azt hiszem több is veszett mohácsnál, hisz aki nem tud az agyalásom nélkül élni, biztos megtalálja az ide vezető utat, aki meg megsértődött ezen, az tényleg így járt. Az egésznek az a számomra kézzelfogható következménye maradt csak, hogy módosítanom kell az adsense bevételre tett előrejelzésemet. Az első várható bevétel a szolgáltatásból a jelenlegi ütemet feltételezve ötszáz év volt, most ezt azt hiszem fel kell emelnem legalább hétszázötven évre..

Álság

Volt egy film az Animal Planet-en, ahol az amerikai állatrendőrség munkáját mutatták be. Mondjuk furcsa, hogy ott van ilyen rendőrség is és külön járnak el mindenféle állatokat érintő ügyben, viszont együttműködnek a helyi bűnüldöző szervekkel. (Mondjuk az is furcsa volt nekem, hogy a személyi állományuk szinte kizárólag elhízott férfiakból és nőkből áll. Valaki azt írta, hogy az elhízott rendőröknek van egy olyan fenyegető üzenete, hogy - Nem tudunk futni utánad, ezért le kell, hogy lőjünk!) Szóval ebben a részben felszámoltak egy szülinapi bulinak álcázott kakasviadalt. Voltak az állatvédők, a bűnözők, sok rendőr és össze vissza futkosás, drámai helyzetben. Az állatokat végül megmentették az állatvédők, a kakasokat szállítódobozba rakták és magukkal vitték a menhelyre, ahol a sebesültek megfelelő ellátást kaptak. Noha az alapvető célokkal egyetértek, az egészet mégis kicsit álságosnak tartom. Az átlag amerikai nézi ezt a sorozatot és örömmel tölti el az, hogy az állatrendőrség megmentett 56 boldogtalan szárnyast, aztán kikocog a hűtőhöz és hoz magának egy doboz rántott csirkeszárnyat. Olyan hátrányos helyzetű csirkékét, akit nagyüzemben kínoztak halálra úgy, hogy egész életükben fél métert nem tudtak arrébblejteni ott, ahol felnőttek és a fölös agresszió elkerülése miatt kisgyermekkorukban levágták a csőrük egy részét. Tápon nőttek fel, napot életükben nem láttak, a tömény ammóniás bűz már életükben kicserzette a bőrüket. Egy üzembe kerültek, ahol addig csapkodtak egy kampóra akasztva, amíg egy gép le nem vágta a fejüket. Na jó, egy kicsit még utána is. Persze a kakasviadal állatkínzás - megértem. De csak az számít annak?

2014. augusztus 14., csütörtök

Hmm

Úgy tűnik nem tudok leállni ezzel az ismerős dologgal. Továbbra is azt érzem, hogy jelent ez a szó valamit, közben meg nézem azokat is, akinek szó szerint több ezer ismerőse van - hogy nekik meg szemlátomást nem, vagy legalábbis pusztán a számosság lehet a lényeg. Nem akarok ebbe a hibába esni, ezért vettem egy nagy levegőt és kivágtam azokat, akik egy ideje csak ballasztnak vannak jelen az életemben - ha ez jelent valamit. Azt mindenképpen látom, hogy nem kölcsönös, hisz ők sosem szólítottak meg, ha kerestem őket, néha kegyeskedtek válaszolni, de jobbára csak a hallgatag eminenciás szerepe jutott rájuk. Akinek ez esetleg rosszul esik, annak azt üzenném, hogy nyitott vagyok az újrakezdésre. De szerintem észre se fogják venni..

Könyvből filmet

A tegnap látott film kapcsán általános következtetéseket vontam le, ezt szeretném most egyszer és mindenkorra kőbe vésni, vagy korommal a kémény oldalába írni, a cseppet sem hálás utókor számára. Szóval az alapvető probléma azzal, ha valaki úgy érzi, hogy egy sikeres könyv filmadaptációját meg akarja csinálni - rendezőként azt hiszi, hogy azért, mert sok forgatókönyvet olvasott már, vagy esetleg csak képes elolvasni egy könyvet, már mindent jobban tud mint a könyv írója. Ilyenkor nyilván megváltoztat jellemet, szerepet, helyszínt és cselekményt. Belehoz egy soha nem létező szerelmi szálat, vagy új szereplőket, vagy bármit. Sokszor a kész film nem is hasonlít nagy vonalakban sem a könyvre, de ezzel együtt nem azt írják a plakátra, hogy X.Y Z. című könyve alapján készült  M. című alkotás, hanem ez a Z. film. Ami persze egy ordas hazugság, de úgy látszik, hogy nekünk erre van szükségünk, hogy ennyire nyilvánvalóan belehazudjanak a képünkbe. Valahogy megértem azt, ha az író azt írta, hogy ionhajtóművel repült a főhős a Marsra, de a filmben a Margitsziget szerepel és egyszerűen csak átevez, hisz drága jelenleg egy Mars-utazás,  egy rendes cgi brigádot sem lehet előhúzni a bokorból, a sziget meg kéznél van, de olyasmit minek megváltoztatni, hogy a könyvben villamos van, ők meg trolival mennek? Nyilván ez hülye példa, de ilyen jellegű dolgokról van szó, amit mindenki ért aki a könyvet olvasta, és más meg néz mint Rozi a moziban - főleg, ha a könyvben szerepe van a közlekedési eszköznek a későbbiekben, vagy a filmben szerepel egy utalás vissza, amit a rendező nem vett észre, szóval teljesen értelmetlenné teszik vele az egészet. A tegnapi filmre visszatérve - eddig csak félig olvastam el a könyvet, de már így is egy csomó fájdalmas csúsztatást és rosszindulatú jellemváltoztatást találtam a filmben, az eredeti műhöz képest. Ami a könyvben jó volt és humoros, az a filmben ettől fájdalmas volt és erőltetett. Konklúzió: Soha ne nézz meg olyan filmet, amit olyan könyvből készítettek, ami könyvként tetszett..

Százéves ember

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. Tegnap megnéztem filmen, moziban. A kedvezményes jegyárak ellenére nem volt nagy tömeg, összesen tízen voltunk egy közepes méretű teremben, ebből mi voltunk öten, a többiek idegenekként voltak jelen. Persze nem a szó szíriuszi értelmében véve, bár tulajdonképpen az is lehet, hogy gyíkemberek voltak. Mivel ők is csendben voltak és kukoricát ettek, nem legyet, így vagy nem voltak gyíklények, vagy nagyon dörzsölt gyíkok lehettek, ha ennyire tudtak az álcájukra figyelni. A filmről, ha egy szóban kellene nyilatkoznom, azt mondanám, hogy jó. Ha részletesebben fejthetném ki a dolgot, azt jegyezhetném meg, hogy nagyon nem jó. Aki olvasta a könyvet, annak nem javaslom semmiképp, aki nem olvasta el és előbb a filmet nézné meg kedvcsinálónak - ne tegye. Fogjon egy adag frissítőt és üljön le olvasni - nagyságrendekkel jobban jár. A filmipar elpazarolt több kilométer nyersanyagot erre a borzalomra, mi meg másfél órát az életünkből. Szerintem mi jártunk rosszabbul.

2014. augusztus 13., szerda

Rugó

Néha magam is meglepődöm magamon, na! Amin más szinte mindenféle látható jel nélkül túl tudja tenni magát, az nekem hosszú lelki vívódást okoz még akkor is, ha tudom azt, hogy teljesen felesleges, mert semmiképpen nem kölcsönös érzésekből fakad. Ami engem hetekig bánt, az másnál annyit jelent, mint egy használt papírzsebkendő, amit összegyűr és kidob a szemetesbe és soha többé nem gondol rá. Én meg vadul elemzem az eset aspektusait még úgy is, hogy tudom - teljesen felesleges mindez. Az agyam továbbra is ezen jár, még ha el is igyekszem hessegetni magamtól a problémát. Ez van. Ezek mennek - meg a bárányfelhők..

2014. augusztus 12., kedd

Persze!

Persze én sem gondolom azt, hogy tudnék hibátlan programokat írni, ahogy remélem más is így van ezzel. Mármint nem lennék attól boldogabb, ha más is írna sz.rt, de a jelen helyzetben talán jól esne. Csináltam ugyanis egy konvertálóscriptet, ami az esetek 99.999 százalékában tők jól működik, de ha átviteli problémája támad, vagy lassú a feldolgozás és nem ér véget addig, míg a következő rá nem indulna, akkor végtelen ciklusba eshet - mint ahogy ezt az imént is tapasztaltam. Ilyenkor persze úgy tűnik, mintha csak én ülnék egyedül itt, mert senki nem veszi észre azt, hogy az egyik gép egyik könyvtárában hirtelen elszabadul az armaggedon és hipp-hopp létrejön alig valamivel több mint másfélmillió fájl, majd az ezen futó feldolgozóprogram megeszi az összes memóriát, majd a swapet is, erre beindul az OOM killer és lemészárolja a gépet, azaz kiirtja azokat a programokat, amik amúgy jó ha futnak és egy bénán vigyorgó elmeroggyantat hagynak a gép helyén, ami természetesen annyira él, hogy nagios hibát ne eredményezzen, de amúgy meg teljesen agyhalott. Ezek után mit sem sejtve elindítom kézzel a feldolgozást, ami után indíthatom újra az egész miskulanciát. A másfélmilliót épp mostanság törlöm. Már fut egy ideje, most lehet hátra még vagy nyolcszázezer. Hurrá! Mehetek pörgetni..

Ismerős?

Ismerős a probléma. A szó legszorosabb értelmében. Van aki úgy gyűjti őket, ahogy mondjuk más a bélyeget. Persze a hobbi is ízlés dolga és erről nem érdemes vitát nyitni, mint ahogy arról sem, hogy a hal jó ízű-e vagy sem. Mert ugye az én szótáramból ez a szó hiányzik, más meg nem is tudja elképzelni a karácsonyt enélkül. Szóval ismerősök. Próbálom valamiféle rendszerben elképzelni a dolgot. A számosság sosem volt fontos, így először arra gondoltam, hogy a jó megoldás az lesz, ha azt tekintem annak, akivel legalább már egyszer élőben is találkoztam. Ez jó elképzelésnek tűnt, amíg csak pár kivétel erősítette a szabályt, de később már nem lehetett ennyire egyszerűen megmagyarázni magamnak a dolgot, így bekerült az az engedmény, hogy legalább beszéltem velük. Persze mihelyt egy szabályt lefektetnek, azonnal elkezdenek jönni a szabályokat felrúgó esetek, ahogy a beszélt nyelvben a rendhagyó ragozás. Mire az ember feleszmél, szinte csak rendhagyó szavakat használ. Aztán jöttek a dilemmák is - ismerem-e azokat az embereket, akikről azt hiszem, hogy ismerem? Pusztán csak azért ismerős-e valaki, mert napjában kétszer köszönök nekik? A furcsa az, hogy lassan már azt is kétségbe vonom, hogy azokat sem ismerem, akikkel évek óta együtt dolgozom, úgy meg tudnak lepni időnként. 

2014. augusztus 11., hétfő

Siker!

A pozitív világkép fontos dolog! Ez jutott eszembe, amikor láttam egy teherautót a siker szó angol megfelelőjével kidekorálva. Erről eszembe jutott egy gondolat. Ha egy meg nem nevezett közép kelet-európai (vagy ahogy most egyre inkább aktuálissá válik) nyugat eurázsiai országban államosítanák a teherautók oldalát. Vagy nem is kéne államosítani, csak meg kellene adni, hogy mától kezdve mindenféle üzenetet, logót, cégjelzést és reklámot meg kellene szüntetni és egy megadott színnel, megfelelő betűnagysággal egy pozitív csengésű szót kellene ráírni. Ilyesmiket, hogy siker, boldogság, szeretet, gyermekvállalás, lojalitás, szervilizmus, párthűség, stb. Ezek az autók keresztül mászkálva az országban, elvinnék a kormány üzenetét, mindenkinek jobbá téve a napjait. Mert ilyet olvasva egy teherautón, öles betűkkel írva, a kedvenc színünkkel, lehetünk-e mások is, mint sikeresek és boldogok?

2014. augusztus 8., péntek

Különleges meteorológiai jelenség

Ma különös és meglepő meteorológiai jelenséget sikerült megfigyelnem. Tulajdonképpen már régebb óta szemlélem kíváncsian az időjárást és irigylek mindenkit, aki kicsit is jobban ért hozzá. Szeretem tanulmányozni az eget, szeretem nézni a felhőket, belelátva mindenféle csodát és lenyűgöz a viharok szinte földöntúli ereje, a villámok eleganciája és/vagy halálos pontossága. Az elmúlt időben volt alkalmam kellően lenyűgöződni és csodálkozni is. Azonban ma olyasmit tapasztaltam, amit az elmúlt időben szinte alig láthattunk. A csoda mindig jó és meglepő, hisz ott történik a szemünk előtt, látjuk és mégsem hisszük el azt, hogy megtörténik és mi a tanúi vagyunk. Előbb valami kis sejtés kezdődött, majd felbukkant az égen egy nagy világító fényes izé. Heurékli! Süt a nap!

2014. augusztus 7., csütörtök

Számítástechnikai eszközök haszna

Számítástechnikai eszközök haszna az irodai munkában. Megállapíthatjuk, hogy a számítástechnikai eszközök nagymértékben segítik az irodai munkát. Hogy úgy mondjam, szinte nélkülözhetetlenek bármiféle munkahelyen, így magam is előszeretettel használom ezeket, hogy megkönnyítsék a mindennapi tevékenységet. Egy 8 portos switch a dobozában például már kellő nagyságú és megfelelő megállítóerőt képvisel ahhoz, hogy szellőztetésnél ne csapódjon be az ajtó, illetve az ajtó és a keret közé ékelve, a keletkezett rés megfelelő légcserét biztosít a szobában. Lényeg tehát a rendeltetésszerű használat..

Telefon

Tudom, hogy generációs szakadék meg minden! A kütyükorszak tulajdonképpen a korosztályom után kezdődött, vagy pont mi voltunk azok, akik beszálltunk ebbe a vonatba, hogy aztán az utánunk jövők már ide szülessenek. A mi éránk alatt lett színes a tévé, lettek eszközök, amikkel vissza lehetett nézni a felvett adást és rögzíteni lehetett a hangot, sőt magunkkal is lehetett vinni. Aztán persze ez idő alatt avultak el ezek az eszközök úgy, hogy a gyerekem jószerivel már nem is tudna a létezésükről, ha nem látná ott a nappaliban ezeket, vagy találkozna velük időnként, ha mélyebbre túr valamelyik ritkán kihúzott fiókban. Szóval, Isten látja lelkemet, nem számítok egy gépromboló Ludditának, magam is kütyüpárti vagyok. A számítógép és számítógép tartalmú eszköz penetráció nálunk a legmagasabb a környéken - erre nagy összeget mernék feltenni - szóval nem vagyok zsigeri ellenzője a gépeknek és a használatuknak sem. De amit ez a gyerek csinál, az mégis sok! Tudom, hogy manapság a telefon lett az első számú kommunikációs eszköz és a gyerektársaságok fő rangsorolója is. Ahogy a kutyák megszaglásszák egymás hátsóját, úgy a kölkök is végignézik egymás telefonjait és ebből tudják azt, hogy ki hol áll a menőségi listán. A közösségi élet pedig abból áll, hogy csoportban ülnek valahol és vagy a saját, vagy barátaik telefonjait piszkálják szótlanul. Megfordult a fejemben, hogy táborba nem is engedem el mással, mint egy olyan régi készülékkel, amivel csak telefonálni lehet, hogy próbáljon hagyományos módon érvényesülni. Persze, ha mindenki másképp gondolja, az olyan lenne, mintha lány alsóneműben küldeném be egy fiúöltözőbe..

2014. augusztus 5., kedd

Rejtély!

Rejtély! Tegnap világosan emlékeztem arra, hogy egy dvd-t levettem a polcomról és beletettem a táskámba. Éreztem a kezemben, tapintottam a dobozát, az agyamba beleégtek a színei, még a mozdulat is megvan, amivel a táska megfelelő részébe süllyesztettem. Persze tegnap nyúlok a táskába és sehol semmi. Kellett volna az anyag - fényképek voltak rajta, amik kellettek volna egy doksihoz, de mindez a valóságot nem hatja meg. Mivel a dolog nincs itt, valahol lennie kell, szóval csak otthon lehet. Volt már olyan, hogy valamit elképzeltem, hogy megcsinálok és gondolatban az adott dolgot végre is hajtottam, de a gyakorlatba ez nem került át. Így hát amikor hazamentem, átvizsgáltam a lakást. Mivel nem voltam megelégedve az eredménnyel, így többször is egymás után. Megnéztem a polcomon, hisz onnan indult a cselekmény és végigjártam az utat. Ellenőriztem a párkányt, a könyvespolcot és a fürdőszobát. Ezután a nappali következett, majd az étkező és a konyha. Mivel ismerem magam valamennyire, így biztonság kedvéért a hűtőben és a sütőben is megnéztem. Beiktattam a vécét és a cipősszekrényt is, azután az autót vizsgáltam át. Sehol semmi. A táskámat atomjaira szedtem, de a szén-, nitrogén- és oxigénatomok közé sem volt beépülve. Meggyanúsítottam a nejt is, mert a profiljába vág az állandó utánam való rámolás. Sehol semmi. A dvd-nek hűlt helye. Mivel más számára legfeljebb mint nyersanyag érhet valamit, a képekre nekem lenne szükségem, így levarázsoltam újra a pékfényezőgépről és ezúttal pendrive-on hoztam be a céghez. Ahogy teszem be a cuccot a gépbe, természetesen itt vigyorog az asztalon a dvd. Ezek szerint kétszer akartam kivenni a táskából és csak egyszer volt benne, az elsőre meg nem emlékeztem. Hülyülök, na..

2014. augusztus 4., hétfő

Gitártábor

A gyereket hétvégén gitártáborba vittük. Ami valahol teljesítmény - persze nem a szállítás, hisz csak bele kellett ülni az autóba és nyomni a gázt, az égiek meg mutatták az utat, hanem a tény, hogy bár van gitárja, de eddig pár kósza, tétován elpengetett hangon kívül nemigen gitározott mást. A tábor - kiírása szerint az ilyen kölköket is szívesen látta. Mivel a 'húrok egy száraz fadobozon' a gyerekkoromból szinte teljesen kimaradt, így odahaza senki nem tudott segíteni bimbódzó ambíciói kiteljesítésében, így egyetlen szalmaszálként maradt ez a tábor. Izsák mellett tartják, egy tanyán - ami felettébb jó párosítás, ha visszagondolok horvátországi nyaralásunkra, ahol 'mókás' trombitások gondolták azt, hogy ami nekik kikapcsolódás, az nekünk is az - szóval itt a kölkök zenélhetnek kedvükre, közel vagy távol semmi nincs, ami ettől menekülőre foghatná. A hellyel voltak averzióim - így látatlanban, azt hittem, hogy csikorgó kerekekkel fogunk kilőni az udvarból visszafelé, megvadult komondorok falkájától űzetvén - mégis mit várhat az ember valami olyasmitől, ami a homoksemmi közepén van? - de meg kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam. Kedélyes ifjúsági szállás, étel, ital - önkiszolgáló, szinte 'all inclusive' rendszerben, azaz csak kinyitják a hűtőt, ha megéheznek, szóval minden adott egy hét tartalmas eltöltéséhez. Ha még a gitározásra is rákap, teljes lesz a siker..

2014. augusztus 1., péntek

Csalódva

Csalódni roppant egyszerű dolog. El kell hozzá képzelni valamit, valami jót és ideálisat, szépet és gömbölyűt, aztán persze, ha nem úgy lesz, ha mégis szögletes vagy egyenesen tüskés, akkor máris ott a csalódás. Pedig lehet, hogy csak nem kéne elképzelni, nem kellene az embernek beleélnie magát a gömbölyűbe és puhába és máris sokkal egyszerűbb lenne az egész..

Alternatív

De nem zene. Foglalkoztat egy ideje az, hogy mesét fogok írni, egy alternatív befejezést a Piroska és a farkas meséhez, vagyis inkább egy továbbgondolását az eredeti történetnek - amit persze már mások is megtettek - de amiben nem fehér és fekete minden. Piroska inkább gonosz, a farkas elsősorban nyugalmat akar öreg korára és inkább a családjáról gondoskodna, a nagymama Stockholm szindrómás és halott - neki nem szántam különösebb szerepet a történetben. Nem tudom mire jutok vele, lehet, hogy nyugdíjasproject lesz, mint az alternatív falum, amit gondolatban már megalapítottam, de sosem kezdtem el igazán. Meglátjuk - a vak is ezt mondta..

Repül az idő

Ilyen postokat szinte rendszeresen írok. Az idő repül - ezzel semmi újdonságot nem mondok, hisz ezt már Stirlitz is mondhatta volna a Tavasz 17 pillanatában, de szinte mindenki rájön, amikor egy kissé tágabbra nyitja a szemét és a máról holnapra élés helyett egy nagyobb időtávot néz. Egykor elképzelhetetlen időtávokat ugrottunk és ugrunk át azóta is. Ilyen például a nyári szünet. Szinte most kezdődött és egy pillantás után már augusztus van. Lassan, de biztosan átveszi a 'mit csináljunk valami értelmeset a büdös kölökkel, hogy ne üljön egész nap a gépe előtt' kínos gondolatától a szerepet a 'mit csináljunk a büdös kölökkel, hogy hajlandó legyen végre tanulni is, hiszen az a dolga!' gondolata. Kardinális kérdés! Lassan itt a karácsony is..