2010. március 31., szerda

Eső

Végre, a sok meteorológusi ijesztgetés után ma reggel az eső dörömbölésére ébredtem a bádogon. Úgy tűnt, hogy nagyon be akar jönni, olyan erővel verte a tetőt, de amaz jelleme és vízzáró képessége egyaránt szilárdnak bizonyult, így a csapadék kint csorgott le. Jobb ez így azt hiszem mindenkinek. Nagyon kellett már az eső! Na persze nem a jókedvemnek, mely attól, hogy drámai volt a sötétség az ébredésem után, egyből egy pudvás retek szintjére zuhant le. A rossz gondolatokat hamar száműzte a kertben lévő növények jókedvű üvöltözése - legalábbis jó arra gondolni, hogy valószínű ezt tenném én a helyükben, ha zöldség lennék és végre leesne az annyira várt első tavaszi eső. A kedvem és az ég borongós, a növények örülnek. Azt hiszem az állás döntetlen. Lehetne rosszabb is..

2010. március 30., kedd

Horoszkóp

Ma ezt olvasom a horoszkópomban: Már azt is sikeresnek tartja, ha nem történik semmi rossz. Házastársával a hatalmi harcok folytatódnak, amelyekben ön most alul marad. - Beteg ez a jóslatí­ró? Csak most? Ez megy, mióta megnősültem..

2010. március 29., hétfő

Lefutott ügy

Ha az ember többet vár valamitől mint ami az valójában, a csalódás borítékolva van. Azt hiszem, az utóbbi időben gyakran kerülök ebbe a helyzetbe, hogy valaminek túl nagy jelentőséget tulajdonítok, valamitől túl sokat várok és a végén pofára esem. Az élet nem matematikai egyenlet, ahol ha az a egyenlő bével és b egyenlő cével, akkor a és cé is egyenlőek egymással. Az élet nem ennyire egyszerű. Ha a próbálok logikus összefüggéseket keresni annak nem lesz jó vége. Moha szeretnék lenni! Csak ülnék a fa északi oldalán, mutatva a helyes irányt a vájtfülű túrázóknak és a legnagyobb gondom az lehetne, hogy esik-e vajon az eső délután, vagy sem. Boldog élet!

Fröccs

Szeretem a fröccsöt! Számtalan fajtája létezik a nedvek különféle arányaiból következvén, megjegyezhetetlenül sok. Éppen ezért meg sem próbálom az emlékezetembe vésni a dolgot, csak úgy iszom ahogy szeretem, bárhogy hívják is. Nagy melegben, a hideg szóda miatt a pohárra lecsapódó hideg párától csúszós pohárban. De a mai emlékezés apropóját mégsem a nyári kánikula után való vágyódás adja, hanem a kölök. Minden nap szoktunk az utódnak valami innivalót is csomagolni a tízóraija mellé. Ez rendszerint tea, vagy szörp. Ma új üveg szörpöt bontottam fel. Kitöltve az üvegbe furcsán erjedt szaga volt, nem éppen szörpszerű. Ez felkeltette a gyanakvásom, és megkóstoltam az italt. Vörösbor volt. Elkuncogtam magamban, hogy mit szólt volna a tanári kar, ha kiderül, hogy utódom fröccsöt iszik tízóraira. Mert ha becsomagolom neki, akkor ő az biztos, hogy meg is issza..

2010. március 27., szombat

Kanapé

Szeretek feküdni a kanapén. Nem azért, mert jámbor kérődzők bőrével van borítva és azért sem, mert önként vállalt Odüsszeiám része újabban. Kényelmes fekvés esik rajta, bár itt, ott lelógok róla, de az ablakon besütő napocska olyan kellemesen melegíti a fuszeklis talpaimat. Úgy látszik öregszem, mert jólesik egy kis melegség..

2010. március 26., péntek

Úgy vagyok

Úgy vagyok a munkahellyel, ahogy a legtöbb (normális) gyerek az iskolával. Jó oda járni nagyon, csak tanulni ne kellene..

Életszerű álom

Ma érdekes álmom volt. Általános iskolába jártam, de felnőttként a saját gyerekemmel a gyerek osztályába. Teljesen természetes volt ez mindenkinek, sőt mások is voltak ott szülők. Óráról órára jártunk, megvolt a saját padom is, a táskámból ugyanúgy elő kellett vennem a könyveimet és ugyanúgy kellett a tanár kérdéseire is válaszolnom. Amikor viszont matek dolgozatra került a sor, a gyerekem annyit nyaggatott a segítségért, hogy a magaméval nem tudtam haladni és üresen adtam be. Mivel elmeséltem a gyereknek is az álmom, ennél a pillanatnál csak ennyit mondott: Haha, ez egy kis egyes! - Ebből is látszik, milyen rendes kölök! :-) Amikor azt is hozzáfűztem, hogy milyen életszerű álom volt ez, akkor meg meg volt sértődve..

2010. március 25., csütörtök

Ágyas

Az ágyas jó dolog! Persze a házam nem számít az európai nagy uralkodóházak közé, így a náluk folytatott gyakorlatot - mely szerint az uralkodó nem törvényes, ámde elnézett kapcsolatát illették ezzel a névvel, minősíteni nem akarom. Illetve ha akarnám is, hogy jönnék én ahhoz? Mellesleg számos árnyoldala is lehet ezeknek a kapcsolatoknak, az anyósok számának lineáris növekedésén túl a kiadások exponenciális növekedése sem elhanyagolható! Azonban másféle ágyas is megfordul nálunk. A jóféle gyümölcsből készült pálinka házasítása a szeszt adó termény aszalt példányával és az idő mindent elsimító ereje csodás párosításokra képes. Eleddig nem is tudtam, hogy körtéből is készül aszalvány. Már szerencsére sikerült megtudni - de sosem tudok várni amíg teljesen összeérik a nedű. Ha ágyasról van szó, azt hiszem gyarló vagyok én is..

2010. március 24., szerda

Igazolásul

Ma olyan számvetős hangulatra ébredtem, így áttekintem a blogomba vetett energiáimat. Lassan négy éve folyamatosan bosszantom a nyavalygásommal a nagyérdeműt. Ezalatt, a mai napig összesen 1409 darab bejegyzés született, illetve ezzel együtt már 1410. Ez sok vagy kevés, mindenki döntse el maga. Nekem, és a kezdeti tervekhez képest mindenképpen sok. A blog öncélú jellege mindenképpen megmaradt - ezt onnan tudom, hogy általam középszerűnek vagy rossznak tartott cikkekből lett csak vezércikk a főoldalon, a magam szerint jó írásokra elég kevés látogatót kaptam. Tulajdonképpen ez jól is van így, akkor estem volna gondolkodóba, hogyha azt látom, hogy kezdem kiszolgálni a közízlést. Az oldalra beérkező napi találatok nagy részét a kugli okozza, itt a legváltozatosabb keresőszavakra bukkanok. A legjobban tetszők között leginkább a testiség dominál, úgy mint a 'tamponnal élveztem el' a 'dugás' vagy a 'szex a természetben' de sok találat jön a régi játékokra és a kuglófra is. Néha az az érzésem, hogy furcsa állat az ember..

2010. március 23., kedd

Éhesek

Az éhség nagy úr! Aki régóta nem evett már, vagy csak most jött rá az étel igazi ízére, mit meg nem adna azért, hogy a szájában érezhesse a falatot. Mint Aesopus meséjében a róka, aki mindent megtenne azért, mindent megígérne, hogy végre övé legyen az ízletes falat, a megfelelő számú kereszt egy bizonyos lap megadott részén egy szép tavaszi napon. Mint a mesében, úgy itt sem érdekli a rókát a holló, csak a céljára tör és ebben a harcban - mert csata ez a javából - minden eszköz szabad, hisz utólag úgysem kéri ezt számon senki, lényeg az, hogy jó hangzása legyen. Mert a hollók úgy gondolkodnak, hogy ha a fele is igaz annak amit mond a ravaszdi, akkor már jól jártunk! Áááááá..

2010. március 22., hétfő

Vége

Sajnos minden mozgalom áldozatokkal jár. Az ablakunkon ülő szerzeteslégy elérte a számára fontos célt és megvilágosodott. Ennek csak egy része volt az, hogy ehhez az ablakunkat választotta, de úgy fest, hogy lélekben is a fényre törekedett. Úgy látszik ez a cél összeegyeztethetetlen a léttel, így könnyű szívvel hagyta maga mögött ezt az árnyékvilágot. A hétvégén, amikor már úgy gondoltam, elég volt a töprengésből és az időjárás kellően meleg ahhoz, hogy az ige elterjedhessen a többi apró fekete röpdöső között már csak az élettelen száraz porhüvelyt tudtam csak leakasztani az ablakról, ahol még a tél elején költözött. Emlékét és a törekvését emlékünkben megőrizzük..

2010. március 20., szombat

Életbölcselet

Mindig tiszteltem a névtelen nép sommás megállapításainak tartalmát, mint például a Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget vagy Eső után köpönyeg és a Férfi feleség nélkül olyan, mint a hal bicikli nélkül. Utóbbi halált megvető bátorságról is tanúskodik azon túl, hogy jelentős mennyiségű életbölcseletet is tartalmaz. Egy feleség akkor is el tudja látni az embert megfelelő mennyiségű és általa jónak tartott munkával, ha maga deklarative távozik és az ember az előbbin felbuzdulva már remek más programokat vizionált már magának. Persze, mint ajánlás létezik csak a vágya azzal a kitétellel, hogy jó lenne! De mi már tudhatjuk azt, hogy ez amolyan kötelezően önkéntes dolog, mert tudatában vagyunk annak, ha valami nem lesz jó, az rossz lesz. És ebben az egyben teljesen biztos vagyok.

2010. március 19., péntek

Halottas

Sokan megengedhetik maguknak, hogy évente egy alkalommal gondoljanak csak elvesztett szeretteikre, halottak napján. Nekem bármi alkalmat teremthet erre. Ma lenne a nagyanyám pont száz esztendős. Szegénnyel eléggé kiszúrtak a szülei amikor a születés- és névnapját egy napra tették, de hát ilyen a gyermeki lét, az ember annak örüljön, ami van. Szerencsére abban a helyzetben voltam, hogy mindegyik nagyszülőmet volt alkalmam megismerni, mindegyiket szerettem és tiszteltem és hiányoznak a meghitt karácsony esték, amikor még mind a fa alatt állva énekeltük a mennyből az angyalt. Tudom, hogy ez az idő már sosem jöhet vissza, és azt is, hogy ez a természet rendje, sőt lesz olyan is, amikor rólam beszélnek majd múlt időben, ha addigra eszébe jutok valakinek. A mai nap szomorú aktualitását az is adja, hogy ma kaptam meg azt a hírt, hogy egy kedves gimnáziumi évfolyamtársunk is távozott az élők sorából. A legutóbbi osztálytalálkozónkra még eljött, mert kíváncsi volt ránk, de többet már nem teheti. Csak mi mehetünk hozzá. Szar érzés..

2010. március 18., csütörtök

Jön a tavasz

Talán végre tényleg jön a tavasz! Ma reggel még arra gondoltam, hogy mégis vissza kellett volna menni a sapkámért a házba, de aztán győzött az öntudat, vagy a babonaságba vetett és letagadott hit, esetleg az ősi szittya vér? Nem tudom, de nem fordultam vissza, így kissé fázós hangulatban róttam az utcákat, de a mai hírekből végre megtudhattam, hogy a kikelet már a kertek alatt lopakodik! A hétvégén rögtön koranyár lesz, hogy azután visszatérhessen a korai télutó. Mintha a természet bizonytalan lenne, hogy mit csináljon. Vagy mégsem? Lassan eldönthetné már, mert nagy szükség van a hajtásokra és a zöld levélkékre. A fák ágai mint csupasz ujjak meredeznek az ég felé, mindent elborít a kultúránk mocska, jó lenne, ha legalább az ágakon lengedező nejlonzacskókat végre lomb takarná. Nem hiszem, hogy pár hónap alatt rendesebbek tudnánk lenni - hiszen ami máshol a világon működik, az nálunk sosem szokott, de legalább nem látszana. Ez is egy eredmény..

2010. március 17., szerda

Nem értem

Vannak emberek, akiket nem érek fel ép ésszel. Illetve ez az ép ész is csak a magam olvasatában ép, lehet, hogy amit elvárok vagy elvárnék beteg és aberrált, csak a magam szempontjából tűnik teljesnek és egésznek. Szóval, nem értem, hogy egyes emberek hogy tudnak másokat teljesen kizárni a létükből? Ha valakivel jó kapcsolatban voltam és az idő szele elsodort bennünket egymástól, nem tudom elfelejteni. Érdekelni fog, nem tudom
megtagadni őt, kiírni, kiradírozni, vagy csak lekapcsolni mint egy lámpát. Mások meg minden további nélkül megteszik ezt. Engem ez meglehetősen zavar.

2010. március 16., kedd

Végek vége

Nincsen szebb dolog az végeknél! - mondta annak idején a költő. Igaza volt, teljes mértékben osztom az álláspontját, azért is költöztem a lehetőségeimhez képest minél messzebb a fővárostól. Jó dolog tudni, hogy az ott van, én meg itt. Ma azonban elestek a végek! Legalábbis az a vég, ahol én vagyok. Valami történt - az újságok még nem írnak róla, de a közlekedés szokásához híven összeomlott. Vége! Béke poraira! Nem lehet mozdulni a kocsiktól. Mint azt valaki egy irodalmi műben olyan frappánsan megjegyezte, ez nem közlekedési kérdés, hanem autótárolási. Utóbbinak egészen jó hatásfokkal..

Véletlen

Eger egy szép város. Történelmileg is ismert és jelentős hely, marketingjének jót tett Gárdonyi Géza - Egri csillagok című műve. Lehet, hogy embereknek fogalmuk sincs a török megszállásról vagy az ország hőseiről, de Dobó István és Bornemissza Gergely nevéről egészen biztosan beugrik valami. 2009-ben 56429 lakosa volt, legalábbis az írások ezt tudják. Ebben a számban egy régi, kedvelt osztálytársam is benne foglaltatik, akivel szívesen találkozom ott, teljesen véletlenül. Eddig kétszer jártam a városban családostul és mind a kétszer összefutottunk. Mekkora ennek a matematikai valószínűsége, hogy valakivel egy 56429 lakosú városból tetszőleges időpontban kétszer is találkozzunk? Nem tudom, de kicsi lehet az a szám, talán összemérhető egy lottónyereménnyel. Ezek után lassan már nyerhetnék ott is. De hogy növeljem a valószínűségét a további találkozásoknak, végre legalább a számát megszereztem..

2010. március 15., hétfő

Zászlók és ünnepek

Ünnep van. A forradalom ünnepe. Dicső eleink ezen a napon gondolták úgy, hogy eddig és netovább, így a jeles nap tiszteletére zászlódíszbe öltözik a város. Egy üzlet előtt láttam az alábbit, hogy a magyar zászló mellé fel volt húzva az osztrák is. Gondolom a tulaj osztrák lehet így ma ő is ünnepel. Vajon csak nekem tűnik ezen a napon ez ízléstelennek?

2010. március 12., péntek

Jó dolog a politikában

Azt hiszem, az elmúlt idők eseményei is azt igazolták, hogy  csak egy jó dolog van ami kapcsolódik a politikához - a képviselőfánk. De itt ki is fújt az egész..

Szabadságra mentek

Szeretem a pólókat. Ha tehetem, mindig ezeket hordom, az utóbbi időben inkább a világosabb színűeket. Most, úgy látszik a fehér korszakomat élem. A nej, megunva azt, hogy szerinte nem hordom eleget a sötétebb ruháimat, nemes egyszerűséggel eldugta a fehér pólóimat azzal a felkiáltással, hogy - Szabadságra mentek! Próbáltam megkeresni, de ha ő valamit elrejt, akkor az el van dugva! Ezzel a képességgel bármelyik terrorszervezetben előkelő helyre tudna kerülni, mint robbanószer elrejtő - de ez engem kevéssé vigasztal, lévén a szeretett ruhadarabok továbbra sincsenek meg. Feleség az ilyen?

2010. március 11., csütörtök

Közlekedés

A közlekedés, a közút tele van hülyével! Mivel ha én leállítom a kocsit, a hülyék száma az utakon nem csökken (lényegesen) így, a képlet egyszerűsítése érdekében magam nem számolom bele ebbe a körbe. Naponta tapasztalom a rengeteg egocentrikus, önző vadbarom ámokfutását azalatt a rövid idő alatt is, míg eljutok a munkahelyemre, vagy onnan hazáig. A sok ok nélkül siető sajnos nem mindig találja meg a neki rezervált betonfalat, hanem ártatlanok életét követelő baleseteket okoznak. Ma reggel egy kedves úriember jött mögöttem, a szürke autóját elég rosszul lehetett látni a hóesésben. Míg Gödön haladtunk békésen, ő természetesen lámpa nélkül, de ahogy elhagytuk a lakott terület vége táblát, ő azonnal felkapcsolta a világítását, de rögtön ködlámpával együtt. Igaz köd egy darab sem volt, és semmi nem indokolta, hiszen konvojban haladtunk, de neki biztos megvolt a saját érvrendszere erre. Csak azt nem értem, hogy akinek fontos a láthatóság, annak miért csak a lakott területen kívül az?

2010. március 10., szerda

Filmajánló

Reggel a rádió és tévéújságot olvasva jutott eszembe egy zseniális film ajánlója. Zseniális, hiszen egyelőre csak az én fejemben létezik, de máris remek figyelemfelkeltő előzetest tudok hozzá írni, ami valószínű, hogy tömegeket vinne el a mozikba, hogy láthassák. Szóval: Őrült, de kitartó tudósok csoportja, egy távoli, lakatlannak tűnő szigeten új nyúlfajt tenyészt ki. A simogatnivalóan édes kis rágcsálóknak remek politikai érzékük mellett képességeik vannak a harcművészetekhez és a robbanóanyagokhoz, profi módom ismerik a lőfegyvereket, mesterien bánnak a tőrrel és a fakanállal, legalább három idegen nyelvet beszélnek, bélyegeket gyűjtenek, kitartóan, ámde roppant hamisan énekelnek és nem elhanyagolható módon világuralomra törnek. Az őrség éberségét elaltatván kitörnek börtönükből és megkezdődik a harc. Vajon eljutnak a Metropolitain színpadára ezzel az emberiséget végromlásba döntve, vagy a tepsiben végzik? Két mindenre elszánt faj végső csatáját láthatjuk, természetesen 3D-ben. A megfilmesítés joga még eladó..

2010. március 9., kedd

Örök dilemma

Az embereknek nem tesz jót az, ha túl gyakran van igazuk. Ugyan ez nagy egoépítő, de ugyanakkor jelentős jellemromboló tényező is a mindennapokban. Ha valakinek sokszor van igaza, könnyen levonhatja azt a téves tanulságot, hogy neki mindig igaza van, ő tévedhetetlen és isteni lény. Számtalan példa mutatja ezt a közelemben, az eleddig normálisnak és kiegyensúlyozottnak tűnő emberekből egyre másra alakul ki a felsőbbrendű faj. Bár arra a piedesztálra ahol ők állnak csak felnézni lehet, én mégis valahogy örülök annak, hogy nem vagyok közibük való..

A fog

Apró fehér kis izék egy nedves barlangba zárva, egy húsos, rózsaszín, vadul tekergő izé társaságában. Vannak, de nem igazán veszünk róluk tudomást egészen addig, amíg kellemetlenkedni nem kezdenek. A gaz külvilággal állandó harcban állunk, ami bent van, ki akar jönni, ami kint, az meg befelé törekszik. Apró fehér bástyáinknak is megvannak a maga kártevői, amik a mélyben láthatatlanul végeznek aknamunkát. Azt hiszem, a kerék feltalálása óta az egyik legnagyobb találmány a fogorvos. Eleink meglehetősen digitális módon oldották meg a fogproblémáikat, ha valami problémájuk volt, akkor a helyi kovács, illő javadalmazásért egy fogóval végérvényesen lerendezte a dolgot. Mennyivel szerencsésebben vagyunk mi, hogy lehetőségünk van megóvni azokat a dolgainkat amik szinte az életünk kezdete óta velünk vannak, és bennünket szolgálnak. Ma fogorvoshoz megyek, mert az egyik fogam elvásott. Remélem holnap ilyenkor is el tudom mondani azt, hogy a létszám nem változott, a doktor semmit nem vett el, csak legfeljebb hozzátett..

2010. március 8., hétfő

Nőnapra

Jeles nap a mai! Nem csak a maszületettek ünnepelnek és nem csak a Zoltánok azok, kik gratulációkat zsebelhetnek be maguknak, hanem a mai napon emlékezünk meg a nőkről, akik nélkül annyira szürke, egyhangú, hétköznapi és békés lenne a világunk. Ha Párisnak nem kellett volna döntenie azzal az aranyalmával, hanem elvonult volna a barátaival sörözni, a tojásokat meg majd kikölti a nap, egy csomó kellemetlenségtől kímélhette volna meg magát, de ez csak egy a sok kiragadható példa közül, ami mind arra bizonyíték, hogy hogy teszik életünket színesebbé és izgalmasabbá a lányok. Így hát, kedves lányok, asszonyok, anyák és banyák! Az isten éltessen benneteket!

Szalonna

Régen a paraszti élet első számú velejárója, a nép eledele volt. Aki fizikai munkát végzett, az vitt magával legalább egy kis kenyeret és szalonnát, esetleg hagymát is. Mára viszont valami történt ezzel az étellel. Az áruházak polcain egyre előkelőbb helye lett, egykori megtűrt voltához képest ma szinte aranyárban lehet csak kapni, a húsosabb részekhez szinte csak kenőpénz lefizetésével lehet hozzájutni, miközben az üzletekben szinte hegyekben áll a másféle húsáru. A büfénkben is megfigyelhető ez a tendencia. A pék, aki szállítja azt, amit a bendőnkbe tömnénk, kezdi lespórolni a szalonnát a szalonnás, sajtos kifliről. Az ár nem változik, hiszen így is szinte a pofátlanság határait súrolja, de az összetevők arányai változnak, a termék méretével egyetemben. Azt hiszem, ha ez így megy tovább, az ENSZ-hez kell fordulnunk jogsegélyért..

2010. március 6., szombat

Hétvége

Ha hétvége, akkor húsleves! Régen került az asztalunkra, a leginkább ünnepi alkalmakkor szokás marhahúsleves, de tegnap bevásárlás közben szinte a kosaramba kéretőzött akciós marhalábszár. Reggel óta lassú tűzön fő, de még mindig rágós, úgyhogy további lábáztatást javasoltam neki. Hiába no, az öreg marha lassan puhul. Sajnos ezt a megállapítást a saját példámmal is igazolni tudom. Ahogy egyre vénebb leszek, úgy egyre
nehezebben adom be a derekam..

2010. március 5., péntek

Péntek

Már megint Péntek! - Azt hiszem Robinson is így kiálthatott fel, amikor meghallotta a konyhából az ismerős csörömpölést, ami azt jelezhette, hogy ha nem fut újra zátonyra egy porcelánszállító hajó, akkor a hátralévő időben tökhéjból fognak teázni. Nekem mindenesetre kellemesebb kilátásaim vannak a hétvégére, de biztosat minderről csak hétfőn fogok tudni erről mondani. Igaz, akkor csak múlt időben..

2010. március 4., csütörtök

Vicc

Egy kolléganőmtől hallottam, de remekül beleillik a portfóliómba az alábbi vicc. Ilyenkor szokták mondani, hogy olyan, mintha magam mondtam volna. Igazándiból nem is vicc, hanem találós kérdés:

- Mi a különbség egy terrorista és egy menstruáló nő között?
- ???
- A terroristával lehet alkudozni..

Békakirály

Furcsa dolog a parkolás. Megfigyeltem, hogy ha egy töküres parkolóban rendszeresen ugyanarra a helyre állok, akkor előbb utóbb lesz olyan ember aki a helyemre fog beállni. Ugyan száz egyéb helyre is helyezhetné az automobilt, mégis csak az a hely jó neki, ahová én szeretném beállítani a taligát. Az utóbbi időben úgy hidaltam át ezt a gondot, hogy a környék egyetlen, de annál hatalmasabb pocsolyája kellős közepébe parkoltam bele, oda nem volt kedve senkinek sem követni. Békakirályként, saját tócsámban én voltam az úr! Egészen tegnapig - ugyanis lecsapolták a mocsaramat, és a szárazra vetettek. Ma már ketten parkoltak azon a helyen..

2010. március 3., szerda

Félreértés

A világ tele van félreértésekkel. Valaki megint félreértett valamit, aminek a következményeképp valami megváltozott. Ez önmagában nem is lenne baj, hiszen a változás viszi előre a világot, de bizonyos dolgok attól még rosszul eshetnek. Főleg, ha valaki olyasvalamit feltételez rólam, amit sosem mondtam és sohasem mondanék. A lényemet kellene megváltoztatni erőszakkal ehhez - de ez nyilván a másikat már nem érdekli. Nem kérdez, nem érdeklődik, csak cselekszik, a saját értelmén, érzékelései határain belül. Nem baj, a rossz érzés is el fog múlni, mert egyszer mindennel ez történik.

Üzenet

Mióta az emberősünk lemászott a fáról és kifejlesztette a kommunikációs képességét, sokkal jobban megértjük egymást. De azzal együtt, hogy szóban is ki tudjuk fejezni a gondolatainkat, nem hagytunk fel a szavak nélküli metakommunikációval. Jelentős szerepe van a testbeszédnek és annak, amit ruházatunkkal és tárgyainkkal üzenünk egymásnak. Ma láttam egy anyukát az iskola előtt, aki a gyermekét egy böszme nagy, fekete autóval fuvarozta a céljához. Vicces volt abban a nagy autóban az a kis nő, alig látott át a kormány felett. Mi ennek a jelenetnek az üzenete? Ha férfi lett volna - a dolog egyértelmű - kicsi a pöcsöm, de kompenzálom! De ebben az esetben bizonytalan vagyok. Ha férjes asszonyról van szó, akkor persze lehet az, hogy ugyan az embernek pici van, de legalább pénze van arra, hogy kompenzálja, de mit akar mondani egy nő ezzel?

2010. március 2., kedd

Nulladik óra

Nyírfa koromban kellően nem szenvedhettem a nulladik óra intézményét. A korai kelés, a nyúlós sötétben, vagy hajnali világításban mászkálás kellően utálatos foglalatosság, de akkoriban bele sem gondoltam, hogy szülőként mit is jelent mindez. Most, gyakorló apaként magamon tapasztalom mindazt, amit egykoron a szüleim átérezhettek, az adott oktatási intézmény órarendszerkesztő pedagógusának anyukáját némán az ajkainkra véve. A vekker még korábban csörög mint szokott, hogy minden kész lehessen addigra, míg a büdös kölök végre előtámolyog a szobájából, hogy megegye a reggelit, felmarja a kikészített és összecsomagolt tízórait (Amit majd hazafelé oszt meg egy kutyával, esetleg egy szemetessel.) és beszáll az autóba ami majd az aktuális oktatási intézmény ajtajáig fuvarozza. A gyermekem most ötödikes és hetente három nulladik órája van. Annak idején nem emlékszem arra, hogy általános iskolában lett volna nulladik óránk. A tanárok
bekaphatják..

Klubok és tagságok

Azt hiszem 'zseniális' és velem született ösztönöm az, ami arra próbál rávezetni, hogy olyan emberek érdeklődését próbáljam felkelteni, akiknek én tökéletesen érdektelen és antipatikus vagyok. Talán a rossz emberismeret az oka, talán a gyűjtőszenvedély ami arra sarkall, hogy bejelöljem ezeket az embereket (akiket már régebb óta ismerek amúgy) és várjam a kölcsönös szimpátiát - amit persze sosem kapok meg a részükről. De legalább
megtudhatnám azt, hogy mi a bajuk velem!

2010. március 1., hétfő

Nem is egyszerű

Láttam a Spektrumon egy műsort, ami a haditechnika fejlődéstörténetével foglalkozott és roppant érdekes volt. Ott mondták volt, hogy egy íjász kiképzése 2-3 évig is tartott. Mármint mire hadra fogható, elsősorban az ellenségre és nem önmagára és a társaira veszélyes hadfit faragtak belőle. Ezt most nekem is volt alkalmam a hétvégén megtapasztalni. Ismerősökkel egy közeli homokbányához vonultunk ki testületileg gyakorolni a célbalövést. Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik! Ha az ember tisztában van az alapvető fogásokkal, és fel tudja úgy húzni az íjat, hogy ne okozzon magában kárt, akkor is ott van a célzás képessége, ami csak hosszas gyakorlással sajátítható csak el. Most tudom igazán csak csodálni az ifjú Mátét a Koppányi aga testamentumából, aki röptében lőtte le a sast. Én a tíz méterre lévő, mozdulatlan céltáblát sem mindig találtam el..