Emlékezzünk

Amíg él az ember folyamatosan azt hallja, hogy valaki, akit ismert és szeretett, elhunyt. Ez egészen addig tart míg egyszer róla is egy ilyen hír lesz csak valahol. Mondhatnám azt is, hogy ez a természet rendje, de mégis, ha valaki olyan távozik, aki sokak életét tette talán egy kicsit vidámabbá vagy tisztázta le benne a jó és a rossz fogalmát - az megérdemli azt, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkozzunk, köszönetet mondjunk és kívánjunk örök nyugodalmat neki. Meghalt Kemény Henrik. Nyugodjék békében!

Magozott meggy

A meggy magozva jó. Kár, hogy a fán nem nő ebben a formában, mert sok kellemetlenségtől kímélhetnénk meg magunkat. Az, hogy a mag tulajdonképpen a fa gyermekvállalási szándéka - a lényeg - eltekinthetünk, mert minket önző módon csak a körítés érdekel. Mondhatnánk úgy is, hogy hidegen hagy a fa szaporodási vágya, mert nem az általa elhullajtott magokkal fogunk foglalkozni, hanem ha fa kell, faiskolába megyünk érte. Éppen ezért tehetne a fa egy olyan szívességet, hogy az ellátásért cserébe, legalább a termés egy részét magtalanul neveli. De nem teszi - ebből látszik, hogy a fák is önzőek! Marad a magozás - ha nem akarunk minduntalan valami keményre ráharapni. A magozás egy kellemetlen feladat, mivel a tárgya bele van rejtve a gyümölcshúsba és a legtöbb esetben nem is akar kijönni csak úgy. Ha kézzel csináljuk, a szentkép a falon is meggyes lesz, ha géppel, nem lehetünk biztosak a végeredményben. A gép sokszor csak arrébb tolja a magot, de nem szedi ki. Végső megoldásként megmarad az, hogy hagyjuk a fenébe az egészet és magozott gyümölcsöt vásárlunk. Én is így tettem, de már a második kanálban ott rejtőzött egy helyre kis mag, amit sikerült a turmixgéppel apróra darálnom - ebből is származott a lebukása - így szűrhettem át az egészet, kidobva amúgy a jó kis rostos állományt a darabokkal együtt. Azt hihetnénk, hogy ha egyszer magozottnak árulják, akkor az azt jelenti, hogy nincs benne. A fene ott ette az egészet.

Antitest

A házipatika.com szerint: "Olyan fehérjék (plazmafehérjék vagy immunglobulinok) amelyeknek az a sajátossága, hogy egy adott antigénhez kötődnek; ebből az következik, hogy minden antigénhez csak az ellene képződött antitest kapcsolódik. Az antitesteket -- antigénjeik megjelenésének hatására -- a nyirokcsomókban található jellegzetes fehérvérsejtek, a plazmasejtek termelik." Eddig a tudományos magyarázat - de igazából mindenki tudja azt, hogy az antitest egy olyan férfi vagy női test, akire nem szívesen gondolunk. Nálam ez jellemzően női, hisz engem a férfiak hidegen hagynak, így érzelmi hatásokat csak a fajom nőstényeinek testfelépítése vált ki belőlem. Azt mondják, hogy a férfiak képesek egy pillantással levetkőztetni a nőt - na az antitest az, akit nem fosztunk meg a ruháitól, hanem felöltöztetjük. Lehetőleg minél vastagabb ruhába és végül még egy nagy kartondobozba is és gondolatban teleragasztjuk a dobozát bélyeggel és feladjuk Afrikába. Ez így olyan megnyugtató gondolat..

Isten nem ver bottal

Csütörtökön elveszett a gyerek. De szerencsére meg is lett nemsokára, de az idő elég volt arra, hogy halálra idegeskedjem magam miatta. Edzésre ment és este nyolckor kellett volna találkoznunk a tornaterem bejáratánál, de nem volt sehol. Mivel épp csak elugrottam otthonról, így nem vittem magammal telefont, még szólni sem tudtam, hogy mi lehet vele. Nem volt ott! Amikor bementem a teremhez, ott teljesen vadidegen arcok fociztak, a kölöknek nyoma sem volt. Nem is tudtam mit tegyek. Először beültem a kocsiba, elindultam hazafelé, majd visszafordultam és visszamentem, de ez sem hozott eredményt. Gyorsan hazanyargaltam, hátha nem volt kedve edzésre menni és közben hazament, de otthon sem leltem csak az asszonyt, akit sikerült kiborítani a hírrel, hogy nincs meg a gyerek. Apámnak kellett elvinnie őt a sportra, de apámat sem értük utol. Szerencsére a kölök egyik kollégájának az anyját sikerült felhívni és ekkor tisztázódtak varázslatosan a dolgok. Nem abban a teremben voltak, ahol szoktak lenni, hanem egy másikban - de erről nem szólt senki. Ráadásul a foglalkozás után szülői értekezletet is kanyarítottak, de ezt sem tudtuk. Így, ha még várok a helyszínen fél órát, akkor ki is derülhetett volna minden, de ki tudta mindezt? Erről jutott eszembe mindaz, amikor bulizni mentünk gimis koromban Tahi(tótfalu)ba, de lekéstük az utolsó kompot visszafelé. Igaz akkor telefonálni sem tudtunk, hisz az utcában senkinek nem volt telefonja. Mindenesetre nem értettem, hogy miért csinálnak olyan nagy ügyet a szüleim az egészből. Mostanra leesett..

Közelebb mint valaha..

Láttam egy vicces képet régebben. London közelebb van mint valaha! A képen egy közlekedési tábla volt, amin London 300 kilométerre, Valaha meg csak 250 kilométerre volt feltüntetve, így igazolva a kép címét. Ez jutott eszembe akkor, amikor megláttam azt, hogy egy rokonom megváltoztatta a születési helyét az adatlapján Ausztráliára. Eddig azt hittem, hogy mivel együtt nőttünk fel, mindketten Magyarországon éltünk, de bizonytalanná lettem, hátha mégis ő tudja jobban. Hátha ő mégis Ausztráliában született - ezen esetben nekem is ott kellett születnem - legalábbis minimum a környéken. Mondjuk Tasmániában vagy Új Zélandon. Ha lehet választani, akkor az utóbbi helyen, mert az valahogy közelebb áll a szívemhez, mint egy olyan vidék, ahol ördögök élnek. Már csak egy kérdés motoszkál bennem. Ha mindketten Ausztráliában születtünk, hogy kerültem mégis ide?

Offenzíva

Ahogy annak idején a németek az Ardennekben (1944. december 16-i kezdettel) a nők is támadásba lendültek. Ez nem azt jelenti, hogy fűszoknyás, félmeztelen luau táncosnők kezdtek bekerítő hadműveletbe, hanem, hogy a nej egyre jobban kezd ellenőrzést gyakorolni a digitális tartalmaim felett. Azt már régóta sejtettem, hogy a blogomat olvassa (Szia, Drága!) mindenféle 'véletlenül' elejtett megállapításból, de mára már a facebook oldalamra is tett kritikus megállapításokat. Ahhoz való képest, hogy napokkal ezelőtt fogalmam sem volt arról, hogy neki is van oldala, mára már ott tartunk, hogy kiről milyen képek vannak fenn az oldalamon és ha nincs kép, akkor miért nincsen. Én meg magyarázkodhatok világba. Azt hiszem eljött az idő, hogy jaj legyen nekem..

Kakiszilva

Kaki, de nem szar. Sőt, tulajdonképpen finom. Egyszer már a figyelmem középpontjába került a datolyaszilva (Diospyros kaki) amiről már írtam is. Belátható, hogy latin nevének marketingértéke Magyarországon elhanyagolható, sőt talán nem is tartozik a húzónevek közé - nem ez fogja eladni a termést, ezért erőltetik inkább a datolyaszilva nevet, noha se a datolyához, se a szilvához sem ízben sem alakban sok köze nincsen. Eddig csak messziről láttam, de végre egy áruházban meg is vásárolhattam a gyümölcsöt, igaz ott is khaki néven - ebből is látszik, hogy a kereskedők megalkuvóak. Az események azóta felgyorsultak minálunk. A gyümölcsöt megkóstoltuk, sőt az utódnak turmix formájában is elkészítettem és pozitív visszhangokra talált. Vannak akik azt mondják, az íze a sárgabarackhoz és a szilvához közelít - de ezek az emberek nem tűnnek számomra beszámíthatónak, mert azt bizonyítják, hogy igazából eddig se sárgabarackot, se szilvát nem fogyasztottak. A termés engem a mangóra emlékeztetett, édes volt és hasonló állagú - a vásárolt fajta magnélküli példány volt. Utóérlelve az íze édes és egyértelműen kellemes volt, de nem tudnám valamihez hasonlítani. Kakiszilva íze volt. Amúgy is herótom van azoktól a magukat szakértőnek valló emberektől akik a borban is mindenféle egyéb gyümölcsöket, fűszereket éreznek meg, és ha te nem licitálsz rá, akkor nem értesz hozzá. Azóta már a kertem is büszkélkedhet egy gyönyörű kakiszilva fácskával, úgyhogy a jövő évtől kezdve nem csak a család, hanem a kertünk is rááll a kakitermelésre..

A tárgyak neme

A tárgyak neme fontos dolog a mindennapi életben. Kevesek fedezték még fel, de aki igen, mind haszonnal tudta alkalmazni a gyakorlatban az ilyen irányú tapasztalatait. Tárgyaink néha egyéniséggel bírhatnak, éppen ezért nemük is van. A lányautók például megbízhatóak vagy szeszélyesek, a fiúkban jobban él a versenyszellem, de jobb barátok lehetnek. Tehát, ha az ember megbízható kocsit szeretne, akkor egy középkategóriás, átlagos lányautóval jól fog járni, de ha versenyezne, mindenképpen fiúautót kell választania. Otthonra például a legjobb fűtési megoldás a lánykályha. Sokakban felmerülhet ezek után a kérdés, honnan lehet megtudni egy kályha nemét? A válasz triviális. Egyszerűen nagyobb a szája..

Meghalok

Ez szinte már biztos. Persze, hogy mikor jön el ennek az ideje - ki tudja? Nem akarom siettetni a dolgot, tehát nem jelenti azt ez az aprócska írás, hogy festeni kezdeném a hajam, szar zenét hallgatnék vagy elkezdeném magam vagdalni julienne-re. A jelek, amiket meg kellett volna már régen kapnom arra vonatkozólag, hogy örökké fogok élni - késnek. Ilyen korába már a Hegylakó régen tudta, hogy valami nincs vele rendben, Hancook meg éppen az asztal alá itta be magát valahol, hogy felejtsen. Most nyugtathatnám magam, hogy ez a természet rendje, de azért jó lenne megpróbálni azt, hogy milyen jó sokáig élni. Főleg, ha az ember ezt egészségben teheti. A jelenlegi állás szerint éppen rosszul vagyok, mert beszedtem egy olyan gyógyszert, aminek a mellékhatása egyszer már kiütött - mindezt persze azért, hogy a kórságomat orvosoljam. Persze, ha úgy vesszük, az eredeti betegség sokkal kevésbé zavaró így utólag, mint a megszüntetésére beszedett szer mellékhatása. Az ember nem választhat, pedig jó lenne megnézni azt, hogy kivel mi fog történni. Bár nem tudom, miként kezelném le a helyzetet. A kérdés az, hogy ki akar Everbe távozni? (Who wants to leave for Ever?) Ahogy a klasszikusok is éneklik..

Unalom

Van az unalomnak olyan foka, hogy az ember az addig mélyen lenézett és gyűlölt dolgokat is képes örömmel kezelni, ha az megváltást hozhat a bajára, ha segít kitörni a semmittevés rabságából. Pénteken ITIL előadáson voltunk testületileg. Vezetőink véleménye szerint ez igen hasznos dolog lesz számunkra, így majdnem teljes létszámban megjelentünk a kötelezően ajánlott képzésen. Az előadó, bár a szakmájának kiemelkedő képességű egyede volt, számunkra semmi újat nem mondott. A dolgok nagy része úgy történt ITIL szerint eddig is, hogy nem tudtunk róla, egy része szimplán bevezethetetlen, egy részét pedig a vezetés hozzáállása hiúsíthatná meg. A mellettem ülő kollégámmal felfaltunk minden mozdítható aprósüteményt és kesudiót, de egy másik kollégám olyan szinten nem tudott mit kezdeni magával, hogy magához vette az ügyeleti telefont is, pedig ilyet csak akut elmezavar esetén tenne amúgy. Egyszer, mikor már majdnem mindenki magába volt fordulva és megszólalt a telefon, a kollégám ránézett és azt mondta - 'Hálaistennek!' Ezt olyan meggyőzőerővel tette, hogy negyedóráig fuldokoltunk a röhögéstől, ő viszont mehetett intézni valaki másnak az ügyét..

Azt hiszem

Azt hiszem kevés alkalommal fordult az elő velem, hogy haszontalanabbul töltöttem el egy egész napot mint ma. Egykori oroszórák emléke kísértett bennem - az akkor annyival volt rosszabb, hogy a felelés réme kísértett és nem volt se kávé, se pizza. Itt volt, a téma kb hasonlóan érthető volt számomra mint az orosz nyelv, de volt ebéd - igaz nagy árat fizettem érte. Az agyam olyan mint egy kicsavart szivacs, amit egy hétre még a sivatagba tettek, majd egy tevekaraván meg is taposott.

Szerzetesek

Minden tiszteletem a szerzeteseké. Mármint azoké, akik képesek kimenni a sivatagba és imádkozni, miközben sáskán és vízen élnek. Na nem a sáska és a víz hiányzik, hanem az, hogy milyen sikerrel tudják egyébirányú vágyaikat elnyomni. Bár meglehet, hogy nekik is vannak bűnös gondolataik, csak ez a szál nincs annyira kidomborítva a leírásokban, mint ahogy az sem, hogy hányszor lépett napjában kaktusztüskébe vagy hogyan kergette meg valami, ami úgy gondolta, jobb ma egy sovány szerzetes mint holnap egy kövér. Jó lenne, ha tudnék emelkedettebb dolgokkal is foglalkozni bizonyos, állandóan feszélyező gondolatok helyett, ha bizonyos energiáimat inkább alkotó energiákká tudnám konvertálni, ha már se esélyem se lehetőségem nincsen arra, hogy az előbbiben kiteljesíthessem magam. Azt hiszem kellene egy olyan teázó, ahol lehet még kapni egy kis brómos teát..

Mozi

Moziban voltunk tegnap. Egy kolléganőm hívta fel rá a figyelmem, hogy filmfesztivál van a Corvin moziban és két napon keresztül mindenféle 'extrém' témában vetítenek filmeket. A rendezvénynek volt siklóernyős vetülete is, így azt gondoltam ott a helyem. Zárójelben jegyezném meg azt, hogy tudomásom szerint a szövetségünk küzd azon, hogy a minősítésünkből kikerüljön az extrém szó, ezért rosszul eshet az, ha ilyen tömegrendezvényen együtt van mindenféle egyéb extremitással - de ez úgy látszik a szervezőket nem hatotta meg. Bár a látott filmek közül kettő valóban extrém volt, mert az ernyőzés acro ágával foglalkozott, de ez innentől olyan, mintha a kerékpározást teljes egészében extrém sportnak nyilvánítanák csak a bmx vagy a triál miatt. Bár ha azt vesszük, Pesten nap mint nap közlekedni kerékpárral is meglehetősen extrém. Szóval a filmek. Egy acro kisfilmmel kezdődött, ahol fiatalok festői környezetben bohóckodtak a levegőben. Szemmel láthatóan jól érezték magukat - én kevésbé, mert borzalmas volt a hangerő - a zene jó volt - na de akkor is. Lelki szemeim előtt füldugók lebegtek, vagy pedig a hátimotorosok fülvédője. Nem gondoltam volna, hogy munkavédelmi felszerelést kell hozni egy egyszerű filmelőadásra. A második film volt az esemény csúcspontja, a Hanumán airlines c. film, amiben két sherpa nem csak felmászik a Mount Everestre, hanem siklóernyős tandemmel le is jön onnan. A film lélegzetelállítóan gyönyörű, a sherpák nagyon jópofák és kedves népek és borzalmasan beszélnek angolul. Igaz én is, így csak a mondanivaló egy részét értettem, de a látvány kárpótolt mindenért. A harmadik film egy magyar acro világbajnokról szól, aki pár rövid percben elmondta az élete történetét. Szerintem mondott pár sületlenséget is a siklóernyőzésről ami szerintem nem úgy van, féltem is tőle, hogy ennek hatására le leszek tiltva a repülésről, de úgy látszik a nej is megtanult disztingválni már. De hát aki kétszeres világbajnok az azt mond amit akar. Összességében mindenképpen megérte a beutazás, a hatalmas tömeg és a gyalázatos szervezés ellenére is. Ma még lesz egy alkalom, aki teheti nézze meg a Hanumán airlines-t. Kihagyhatatlan..

A nagytehetségű férfi

Néha hétköznapi gondolatok is az eszembe jutnak, főleg, ha különösen nagy rejtéllyel találkozhatok szemben. A férfi wc-ben, bárhányszor betérek, a piszoár tele van sárgával. Ha én használom, rendre működik az automata öblítés, ha dolgom végeztével megfordulok és távozom, pedig szerintem nekem sincs okom különösebb panaszra. Ebből következik, hogy van valaki, (lennie kell!) akinek nem kell közel állnia a fajanszhoz - ha egyszer nem érzékeli őt az infra, tehát lennie kell egy nagytehetségű palinak a környéken. Fogalmam sincs ki lehet az, de másképp nem tudom megmagyarázni a dolgot.

Gyermeki gondok

A hétvégén práznyik volt. A családi ünnepeken összejön a szűk rokonság, az a rész, aki el bírja egymást viselni. A mi családunk elég furcsa - legalábbis a hagyományos családfelfogás és modell szerint. A szüleim elváltak - ez eddig szinte teljesen természetes - de apám egy olyan fiatal/öreg nővel él együtt, aki velem egykorú, sőt egy lánya is született tőle, aki a gyerekem nagynénje, noha az utódom legalább nyolc évvel idősebb nála. Nem tudom ez mennyire szokványos - mármint az, ha az ember és a testvére között negyven, a gyereke és a nagynénje között nyolc év különbség adódik. Rendeltem egy könyvet antikváriumból - Vác '56 címmel, ami az ötvenhatos eseményeket mutatja be a szülővárosomban, levéltári dokumentumok alapján. Nagyon tetszik a mű és tetszik benne a nagyapám története is, akit ebből a könyvből tudok csak megismerni - sajnos őt az életben viszonylag keveset láthattam, pedig igazán érdekes és gerinces ember volt. Remélem, hogy a szervezetem kalciummegkötő képességét tőle örököltem. Szóval, az ünnepségen nézegettük a művet (két kötet, képekkel illusztrálva) és apám mutatta új feleségének büszkén a nagyapám képét - ő az apósom. Erre a neje azt mondta, hogy ja. (Furcsa dolog büszkének lenni a volt feleség szüleire, miközben kinyilvánítottuk azt, hogy nem tudunk egymással élni. Vagy csak nekem az?) Adtam apámnak egy autóakkumulátort - még a nyáron vettem, de azóta sem használtam és tönkrement volna, így neki jól jön, különösen mert az övé meg éppen most mondta be az unalmast. Ezt legalább jó szívvel adhattam neki, úgyis rengeteget segített rajtam régebben más dolgokban. A könyvet elvitte magával - kicsit rosszul esett, hogy nem kérte el, csak azt mondta, hogy ezt ő elviszi - de ezt az öregség számlájára kell, hogy írjam azzal együtt, hogy szívesen adtam. De amikor összekészítette a holmiját, az akkumulátor tetejére lazán rátette a kölcsönbe 'kért' könyveket. Könyvet egy savas autóakkumulátor tetejére. De ki vagyok én, hogy apámat figyelmeztessem?

Álmok

A hétvégén álmodtam valakiről, nem is egyszer. Gondoltam rá, írok neki, megkérdezem hogy van mostanság. De mire beértem és a gondolatot tett követhette volna, az eszembe jutott, hogy általában nem szokott válaszolni, de ha ír is, hetek múlva és csak pár szót vagy mondatot, úgyhogy úgysem leszek tőle okosabb. Azt hiszem hagyom is a fenébe az egészet. De legalább már nem bánt annyira a dolog. Ez az élet rendje.

Megható

Szeretem a kölköt. Azt hiszem ő a kevés dolgok/személyek közül az egyik, akit igazán szeretek. Problémám az, hogy nem tudom kimutatni az érzéseimet igazából, de legbelül csordultig vagyok szeretettel. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de akkor is ez a véleményem magamról. A hétvégét a kölyök egy tanulássegítő tanfolyamon töltötte. Azért vittük oda, hogy háborgó lelkiismeretünket megnyugtassuk, hogy mindent megteszünk a jövőbeli érvényesüléséért. Mert rajta azt láttuk, hogy a jövő egyelőre nem igazán érdekli. A tanfolyamon le kellett rajzolni a számára fontos dolgokat pár vonallal. Ezt még aznap este a vacsoraasztalnál mesélte el, hogy lerajzolta a házat, saját magát és az apát. Amikor az anyja durcásan megjegyezte, hogy persze ő ki lett hagyva, akkor azt mondta, hogy őt is odarajzolta, csak most elfelejtette megemlíteni. Diplomatikus a kölök! A tanfolyamon megnéztem azért ezt a rajzot. Csak ő volt rajta és én. Elérzékenyültem tőle, még ha nem is látszott..

Leszarom tabletta

Már régebben is írtam róla, de azt hiszem megtaláltam ezt a szert. Régebben alvási problémákkal fordultam a háziorvoshoz, ugyanis elaludni bármikor el tudtam, de hajnalban felriadtam és onnantól kezdve ébren töltöttem a reggelig hátralévő időt, mert az agyam elindult és a gondolatok kergették egymást, így nem tudtam visszasüllyedni az álmok tengerébe. Meglehetősen kellemetlen tud az lenni, ha az ember nem alszik eleget, főleg úgy, hogy az alvókámmal sosem volt eddig igazán probléma. Az orvos adott rá gyógyszert és már nyugodtan átalszom az éjszakát, sőt ha valami szervi okból felriadok, bármikor újra el tudok szunnyadni. Viszont egy olyan pozitív mellékhatását is érzem, hogy az eddigi, problémát jelentő lelki gondjaim is megoldódni látszanak. Az állandó keresést (és az ebből következő visszautasítást) illetve a félelmeket elfelejthettem. Rengeteget görcsöltem azon, hogy azok az emberek, akiket barátaimnak szerettem volna hinni nem viszonyulnak hozzám kölcsönös érzésekkel - most meg egész egyszerűen nem izgat, mert nem érdekel. Egyszerre alszom jól és nyugodott meg az életem. Ezt mondják úgy, hogy kettőt egy csapásra. Ez ám az eredmény!

Ginko biloba

Hallgatom a rádiót és rendszeresen megy egy reklám, amiben a fenti növény nedvét, mint az elme táplálékát írják le. Érdekes ez a fa a 'hülye' alakú levele miatt és amiatt, hogy kétivarú, a gyümölcsének átható macskakaka szaga van. Ezért mindenhova a fiúnövényt ültetik csak, megelőzve a kellemetlenségeket. Ez az elme tápláléka dolog is izgat, mert azt hiszem rám is rámférne egy kis szellemi étkezés. A munkahelyemen az utóbbi időben mindig egy ginkófa alatt parkolok, így rendszeresen telemegy az autóm lehulló levéllel. Eddig csak lesöpörtem ezeket a leveleket, lehet, hogy inkább meg kellene ennem?

Támadnak a nők!

Eleddig csak a gombák támadtak. A peronoszpóra öles léptekkel közeledett illetve nesztelenül kerülgette a kiskertemet. Mára a nők is támadásba lendültek. A gyerekem újságolta, hogy burkolt ajánlatot kapott egy lánytól, hogy esetleg hazakísérné-e őt a suli után? Épp tegnap hallottam fél füllel egy rádióműsort, amiben a fajunk emancipált és a kevésbé emancipált nőstényei vitatták meg a férfiak szerepét az udvarlásban. Egy hölgy éppen azt fejtegette, hogy igenis a pasi tegye meg az első lépést, ha tetszik neki egy nő. Nos, ez valóban így célszerű, de épp azt a lépést felejtette valahogy ki, hogy mi van akkor, ha a nőnek tetszik egy férfi, de a férfi nem veszi őt észre? Ilyenkor szabad-e, lehet-e szólnia? Úgy gondolom, hogy igen. Persze nem kell átvennie a pasi szerepét, de vannak biztosan remek női praktikák arra, hogy lehet úgy lépni az elsőt, hogy mégse tűnjön annak, hogy a lány a szendeségét mégiscsak megőrizhesse. Így állunk most mi is, kíváncsian és érdeklődéssel várjuk a gyermek első szárnypróbálgatását a lányok terén. Csak össze ne törje az a lány az utód szívét durván. Ezen esetben kénytelen lennék a hölgyet valami gomba elleni szerrel megpermetezni. A kiskertben már bevált..

Kenyérsütőgép

Az elmaradt pizzás vendégség kapcsán szállt meg a szentlélek és jutott eszembe, hogy a méltatlanul mellőzött kenyérsütőgépünk (Mióta a pékség mellett lakunk egy utcányira, nem vettük elő. Ebből látszik, hogy jobb üzlet a pék mellett lakni, mint a Bosnyák téri piac mellett. Piacra ugyanis nem szerettem, pékhez viszont szívesen járok, ráadásul így nem nekem kell a kenyérsütőgépet mosogatni sem.) képes dagasztásra is. Kipróbáltam és meglepő, de működik is. Csak beleteszem a hozzávalókat és megnyomok egy gombot és sípol ha kész. Bámulatos hol tart manapság a tudomány! Már csak azt kellene megtudni, hogyan lehet birkavesével földrengést előidézni..

Bunkók napja

Pénteken országolni voltunk a gyerekkel. A telken vízteleníteni kellet, majd beugrottunk Siófokra egy kis áztatásra és hazafelé vásárolni az esti vendégségre. Számtalan helyen kerültem konfliktushelyzetbe - mármint olyanba, ahol valakinek engednie kellett. Akkor épp olyanom volt, hogy mindig hátraléptem és udvariaskodtam másokkal. Legyen az tinilány, vagy velem egykorú, autóval közlekedő vagy éppen gyalogos. Nem azért mondom, mintha hálát várnék érte, de pénteken feltűnően sokan nem köszönték ezt meg. Az emberek hallgatólagosan tudomásul vették vagy eltűrték a feléjük irányuló gesztust, mindenféle jelzés vagy kölcsönösségi szándék mutatása nélkül. Meglepő volt. Ha lenne olyan nap a naptárban, hogy bunkók napja, akkor azt szinte biztosan most ünnepelhették..

Találkozás

Találkoztam ma valakivel akit régóta ismerek. Illetve azt hittem, de mostanság inkább azt képzelem, hogy talán sohasem ismertem igazán. Azt is hittem, hogy jó viszonyba voltunk, de ahogy az ismeretség, ez sem bizonyult igaznak. Már a neki írott születésnapi üdvözletekre sem reagált. Furcsa volt most élőben látni. Keresztülnézett rajtam, mintha levegő lennék, észre sem vett. Legalább konzekvens..

Elmaradt vendégség

Tegnap vendégeket vártunk. Ezért siettem is haza, be kellett vásárolni a vacsorához - mert ugye milyen alkalom az, amikor jönnek hozzánk és nem tudunk étekkel kedveskedni a hozzánk betérőnek. Már jóelőre elhatároztam, hogy pizzát fogok sütni. Van egy egyszerű és jól bevált alapreceptem, és a többi már csak a díszítés, illetve a sajt dolga. Amikor hazafelé autóztunk, jött a hírnök, hogy mégsem jönnek, mert koncertjegyük van aznapra, úgyhogy mivel mi csendes vacsorát terveztünk, nem mi nyertünk. Cserébe viszont ma saját pizzát ebédelek.

Köd

Manapság egyre gyakoribb reggelente a köd. Mintha a természet szokatlanul szemérmes lenne ilyenkor - Vetkezem, kérlek ne nézz ide! Vastag lepelbe burkolódzik a táj. Az emberek egy része mint bosszantó tényezőt éli meg a ködöt, mivel akadályozzák őt a szabad mozgásban. Többek hajlamosak úgy gondolni, hogy minden kizárólag őértük van - ilyenkor úgy tesznek, mintha a környezet fellázadt volna ellenük. Hogy történhetett mindez? - merülhet bennük fel a kérdés. Pedig lehet nézni a dolgok jó oldalát is. A köd szép is tud lenni, ahogy átsejlik rajta a kelő nap fénye, vagy ahogy lustán áthömpölyög a hegyeken, takaróként lepve el a völgyeket. Akár csak a sárkány lehelete az Excalibur filmben, amikor Uther király épp élete nagy lépésére készül a varázsló segedelmével. Mintha Merlin is itt kódorogna ilyenkor..

Kilométerhiány

Amióta mobiltelefonom és feleségem egyszerre van, az életem csupa rohanás. Rendszeresen kapok utasításokat a távolból és a készülék ilyenkor természetesen a lakás másik pontján van éppen. Ha magammal hordom, hogy emígyen cselezzem ki a sorsot, akkor sosincs rá szükség, de ahogy távolodom tőle, úgy nő az esély a hívásra. Azt hiszem néha, hogy valaki rossz tréfát űz velem, hogy állandóan futásra kényszerít, pedig pont ez a sport az amit kiváltképp nem szenvedhetek..

Emlékezés napja

Elmúlt a halottak napja. Tudom, ezen a napon kívül mindegyik lehet az, hiszen az elmúlt szeretteinkre bármikor gondolhatunk és rég meg is ette a fene az egészet, ha csak kötelességből az év egy napján emlékezünk csak rájuk. A temető ilyenkor kivirul. Tele lesz élettel, lobogó lángokkal és friss virágokkal, hálájukat lerovó élőkkel a hallgatag halottakon kívül. A gyerekem azt mondja, hogy utálja a temetőket. Nos a temető, a halál ugyanúgy az élet része, ahogy a születés vagy az esküvő. Biztosan tudhatjuk, hogy aki megszületett, egyszer majd ide fog kerülni - ez az élet rendje. Máshol és máskor is lehet (sőt talán kell is!) emlékezni, de ilyenkor talán itt a legjobb. Igaz, ez csak egy külsőség, egyfajta magamutogatás, amikor a többi embernek bizonyítjuk azt, hogy mi mennyire figyelmesek vagyunk. A szívünkbe senki nem láthat bele, pedig az igazi titkok ott rejtőznek..

Füred

Füreden jártunk a közelmúltban. Nem először és talán nem is utoljára. A látnivalók közül (Pl Annagora élménypark, vagy a baljós emlékű görög falu, esetleg a füredi móló), kimagaslik a századelő, illetve tulajdonképp a múlt század és az azt megelőző idők balatoni nyaralósora, ismert művészek villái, többek között Jókai Mór nyaralója is. Utóbbi nagyon szép állapotban marad fenn. Érdekes volt az időutazás, néha úgy tűnt, hogy mi vendégek vagyunk csak és Jókai bármelyik pillanatban hazajöhet. Az idő mintha megállt volna abban a pillanatban, amikor elhagyta a nyaralót - ez is nagyban hozzájárul a hely varázsához. A falak, a berendezés, minden tele van az író szellemével - azt hiszem kevés hely van, ami ilyen hatással lett volna rám valamiért. Ide legalább még egyszer el kell mennem - ezt másnak is csak ajánlhatom..

A villa kívülről szépen fel van újítva, a park ápolt. Körbejárva az épületet már látszanak kisebb hiányosságok, a kertben állatok sziluettjei jelzik azt, hogy az író feltehetőleg nagy állatbarát volt.

Az asztal, ahol Jókai alkotott. Többek között itt írta az Aranyember c. munkáját is. A vitrinben lévő tárgyak a saját tulajdonában voltak, a szabadon állóak pedig a korából származó relikviák. Persze az íróasztalt nem tették üvegkalitkába, pedig állítólag az íróé volt az is.

A hálószoba is olyan, mintha várná vissza Jókait és a feleségét, Róza asszonyt. (Már csak ezért sem lehet belőlem nagy író, mert az én ágyam nem így néz ki felkelés után.)

A gyerekszoba tűnt nekem egy kissé sterilnek - bár akkor a népek még nem az Ikeában vásároltak, de nehéz elképzelni, hogy itt egy gyerek volt szabadon engedve - ismerve a harctéri körülményeket, ami egy kölök garázdálkodásával jár. Igaz, nem is volt igazi gyerek, csak egy lány. Azoktól persze ez kitelik..

Az ebédlőasztal uzsonnára terítve. Megtudhattuk, hogy a napi ötszöri étkezés teljesen természetes volt, de míg a tízórai jobbára a férfiak kiváltsága, az uzsonna inkább a nők lehetősége volt a társasági életre és a beszélgetésekre.

Ez a kép, ami szigorú szakmai okok miatt került rögzítésre. Azt hiszem, ilyen nickkel ezt nem lehetett nem lefényképezni. Kötelező darab..

Megfelelési kényszer

A gondolat a mai írásom témájaként fogmosás közben/előtt jutott eszembe, amikor ránéztem a fogkrémes tubus végsőkig kifacsart és megbecstelenített tetemére. Alapvetően nem vagyok egy pazarló típus és szerintem megfelelően el szoktam használni a fogpaszta utolsó morzsáit is. De ez csak az elmélet - gyakorlatban a nej amikor ránézett egy általam kidobásra ítélt göngyölegre, kijelentette, hogy az még szinte tele van és rengeteget ki lehet még belőle nyomni. Azóta a technika beépült a köztudatba és épp most került újra napvilágra bennem, amikor negyed óráig masszíroztam és ugráltam felváltva a tubuson, hogy az utolsó borsónyi adagot lefejhessem a tokból. Lassan már tényleg megérik a kidobásra - bár tartok attól, hogy a nej megállapítja, hogy ebben még rengeteg van..