2020. május 7., csütörtök

Liszt

Ámde nem a Ferenc. Hanem az, amiből az ember süt. Régebben számos hobbipék tanfolyam után magamnak kezdtem sütni a kenyeret, de ezzel akkor leálltam és mégis inkább a hivatásosoktól vettem igénybe ezt a szolgáltatást. Bár jó a saját sütésű kenyér, de a hosszú kelesztési idők, illetve a kovászmacerálás elvette a kedvem a dologtól. Na de a járványhelyzet alaposan felforgatta az életünket, így újra elkezdtem a kenyérbizniszt. Már profin álltam a dologhoz, nevet is adtam a kovásznak, hisz amivel ennyit foglalkozik az ember, az már megérdemli. Hisz egy élő anyag - így lett mindenféle áthallás nélkül Károly. Szóval Károly és én jól kijövünk egymással. Már amikor lehet lisztet kapni. Az itthoni készletek lassan de biztosan elfogytak, így nem maradt más, harc indult a beszerzésért. Károly is enni kívánt, de a masod vagy harmadnapi sütésekhez is kell az anyag. A környékbeli áruházak kifogytak, csak sima lisztet lehetett kapni, így elsírtam a bánaton az interneten, amire kaptam jó tippet is. Persze kiderült, hogy a kb 500 méterre lévő kisboltban minden van, de jelzálogot kell a vásárlás előtt bejegyeztetni a házra. Ha az ember három zacskó rozslisztet vesz, az árkülönbségből már megérné bemenni Pestre és vissza. Ezért nagy bölcsen csak két kilót vettem, nehogy lelkiismeret furdalásom legyen a pazarlás miatt. Mostanra Károly is jóllakottan pihen a hűtőben és a két kis vekni is a sütőben sül. Az élet újra szép lett..