2015. október 30., péntek

Mosógép

A mosógép egy igazán jó találmány! Arra való, hogy ruhákat tisztítsunk meg általa úgy, hogy ehhez ne kelljen a teknő fölött görnyednie senkinek napestig, illetve némi vizet koszoljunk össze vele eközben. Gondolná az ember, hogy a hely, ahol a ruhák megtisztulnak, önmagától is egy tiszta hely kell, hogy legyen, de korántsem annyira egyértelmű ez így. Így gondolta a nej is, amikor nekiállt mosógépet tisztítani, mert már igazán ráfért. Addig vonta, húzta, nyoszorgatta, míg el nem kezdett a betöltőnyílásnál folyni a víz, ezért szét kellett szednem. Megállapodtunk abban, hogy vagy lecseréljük az immár 22 évet megélt szerkezetet vagy veszünk egy új gumit hozzá. Persze egy szétszedett mosógéptől bármelyik tisztaságmániás vérszemet kaphat, így történt most is, további részek kerültek kitisztításra, így ki kellett szedni a dobot is. A pucolás során a hátsó, a dobot tömítő gumi is kb egy centis folytonossági hiányt szenvedett, szóval azt sem lehet így már visszarakni. Mondtam is, hogy még valamit megtisztít, mondjuk a programkapcsolót vagy a motort és tényleg dobhatjuk az egészet a kukába. Ez fényesen igazolja az állítást, amely szerint a túlzott tisztaság ártalmas. Azt hiszem meggondolom, hogy a kocsi közelébe engedjem, ha seprű és lapát van nála..

2015. október 29., csütörtök

A gyöngyszem

Néha az az érzésem, hogy bizonyos munkakörök esetén felvételi követelmény a szakmai alkalmatlanság. Mint például a közlekedési táblák állítói esetén elvárt az, hogy az illető ne tudja értelmezni az általa kitett táblákat, mert különben megkérdőjelezhetné az egész logikáját. A tedd oda azt a kurva táblát! utasítás messzemenő vitaestbe torkollana, jogszabályok idézgetésével, meg egyébbel, sőt akár tettlegességig is fajulhatna a vita, ahelyett, hogy odatennék a k. táblát ahova mondták. De oda meg minek?


A mai találós kérdés: Mekkora az engedélyezett maximális sebesség a táblát követően? (A megoldás zseniális, kitenni a korlátozó táblát a saját feloldótáblájával együtt! Valóságos gyöngyszem. Kár, hogy véget ért az építkezés, és már életben nem lehet  megcsodálni, de így örökre megmaradhat.)

Dodó Kft.

Tételezzük fel, hogy van egy cég, ahol jobbára szolid üzletmenet folyik, megspékelve időnként izgalmas új feladatokkal. Ezt a munkát több ember szolgálja ki, ezek egy része link, mint a véreshurka, a másik része megbízható munkaerő. Utóbbiak mindig elvégzik a rájuk végzett munkát maradéktalanul, a linkek meg úgy ahogy, hibákkal vagy elfelejtik az egészet - szóval eléggé megbízhatatlanok. Mivel a munkák nagy része favágás, így abban a favágók remekelnek inkább, azaz a megbízhatóak kapják a tömegmunka nagy részét. Ebből következően előáll az az állapot, hogy az új, érdekes munkákat a linkek fogják kapni, akik evégből le is fogják nézni a favágókat, sőt, a szívük szerint meg is szabadulnának tőlük, mint selejttől, mert saját zsenijük ragyogása elhomályosítja a tisztánlátásukat. Természetesen mindenki elégedetlen, a favágók többre vágynának, de sosem fogják kiemelni őket, mert akkor ki vágja ki azt a rengeteg fát? A linkek legszívesebben kirúgnák a favágókat, mert szerintük a munkát egyedül ők végzik el, ők világokat teremtenek, míg más az erdőben szöszmötöl. Persze az egésznek semmi köze az élethez, hisz az egész csak egy fikció, ráadásul a dodók is kihaltak már egy ideje, én meg a körmömet reszelgetem és hülyeségeket beszélek.

2015. október 27., kedd

A púp

Első szemölcsirtásomon felbuzdulva, a lábamon lévőt is bekentem az oldattal. Szó mi szó, sokkal rosszabb helyen van, mint a kezemen lévő, bár szinte szoros holtversenyt is mondhatnék, mert a kezemen lévőt mindenhez odavertem, így egyből feltűnt az, hogy mennyire rossz helyen van. A lábamon lévővel az a gond, hogy pont a félcipő tetejének a vonalában van, ezért a járás egy nagy hólyagot masszírozott belőle ahelyett, hogy szépen leszáradt volna, ahogy vártam. Most egy kiadós vérhólyag gyűlt alá és a mérete is jelentősen megnőtt, szóval izgalmassá igyekszik tenni az elmúlását. Annál is inkább, mert a járást továbbra sem tolerálja. A következő szemölcs a talpamon van, bele sem tudok gondolni, hogy azzal mit lehetne kezdeni ezek után.

Kamu

Már egyszer volt alkalmam megjegyezni azt, hogy mennyire kamugyanús az, ahogy az üzletek kezelik a kereskedelmi forgalomba kerülő erőspaprikát tartalmazó termékek neveit. Alapeset az, hogy minél elborzasztóbb neve van valaminek, az annál kevésbé tartalmaz kapszaicint. Az erős, az extra erős a hot még hagyján, de igazán gáz a pokol tüze - ami igazán dehonesztáló lehet a pokolra nézve, én biztos beperelném a helyükben, de az is lehet, hogy inkább - bölcsen - megvárják a marketingesüket, míg magától is odakerül. Jut eszembe arról, hogy vettem egy mártogatóst a tortilla chipshez, ami a címke szerint hot, bár ha a macskák ennének ilyesmit, akkor szerintem úgy ennék meg, hogy nem is vennék észre a dolgot. Persze ez így nem maradhatott, ezért került bele egy kanál bhut jolokia krém, így viszont tényleg hot lett, kellemesen izzik tőle a szám még percek múlva. Képes vagyok igazán tüzes csókot adni - ezt biztos megemlegetnék a vállalkozó kedvű menyecskék - ha lennének ilyenek errefelé..

2015. október 25., vasárnap

Főtt tojás

Most láttam az egyik tudományos csatornán egy olyan élelmiszeripari céget, amelyik főtt tojást gyárt. A tojásokat megfőzik, megpucolják, majd hatos csomagokban becsomagolják és már kész is a termék, szállítják a boltokba. Ott csak leveszik a polcról vagy kidobják a kukába, mikor épp mire van szükség. Komolyan gondolkodom egy cég alapításán meleg víz kiszerelésére. Ez a világ tényleg megérett a pusztulásra..

2015. október 21., szerda

Apróság

Vannak alulértékelt apróságok az életünkben, amik akkor mutatják meg a foguk fehérjét, amikor erre a legkevésbé sem számítanánk. Jelen esetben azt, hogy pusztán azért, mert létük felett rendszeresen átnézünk, attól még tudhatnak kellemetlen perceket szerezni. Ilyen például a zár. Boldogabb helyeken semmi szükség rá, hisz emberek fejében meg sem fordul a gondolat, hogy a másét akarják, de idehaza ez a szükséges rossz. Naponta többször nyitjuk és zárjuk, mindaddig, amíg el nem jön az a pillanat, hogy többé már nem tehetjük. Ahogy ma reggel konstatálhattam, hogy nem nyílik a bejárati ajtó, nem lehet kijutni a házból. Persze mestert kellett keríteni, aki szét tudja úgy is szedni a bejáratot, hogy össze is lehessen rakni, majd hajlandó helyreállítani a megszokott működést. Az eljárás kétkörösre sikeredett, mert a mesternek el kellett mennie zárért, de végre minden szép és jó, megint el lehet felejteni azt, hogy zár van az ajtón, amíg újra szét nem hullik és kezdődik a kálvária újra elölről.

2015. október 20., kedd

Állat a lakásban

Sok ember nem teheti meg azt, hogy állatot tartson a lakásában. Sokan ezt az időhiánnyal magyarázzák, hogy nem jut idő foglalkozni velük. Korán mennek munkába, későn jönnek haza, az állat meg csak unatkozna. Aki ilyen feltételek mellett vállal be egy nagyobb testű állatot, mondjuk kutyát, az szembesül azzal, hogy a kedvence irracionális dolgokat csinál, így szétszed pár lábbelit, vagy esetleg az egész lakást. Na ezeknek az embereknek ideális megoldás a muslica. A beszerzése nem nehéz, ehhez elég némi gyümölcsfélét kint hagyni a konyhapulton, pár nap múlva a hermetikusan elzárt lakásban is képesek megjelenni, szóval mondhatjuk őket társaságkedvelőnek. Hamarosan felhőkben köröznek majd a gyümölcs körül, tehát nem csak egymás, de az élelmük társaságát is szeretik. Nem magával a gyümölccsel, hanem az abban növő apró gombákkal táplálkoznak, szóval tulajdonképp még hasznosak is. Könnyen nevelhetőek, ezért nem jelentenek megoldhatatlan feladatot senkinek. Kézmozdulatra és a repül! parancsra felrebbennek, a visszaül parancsra előbb vagy utóbb vissza fognak ülni. Az azonosításuk problémás, de megoldható, ha mindnek ugyanazt a nevet adjuk, Steve, repül! - nagyjából ennyi. Kikapcsolni tapsoló mozdulattal lehet őket. Mondom, hogy ideális háziállat..

2015. október 19., hétfő

Büszkeség

De nem balítélet, csak az a mezei érzés, amitől jó érzés tölt el. Még egyelőre töprengek azon, hogy az elért siker mennyire az én művem, de úgy gondolom ez olyasmi, mint amikor az ember tehene több borjat ellik és azok szépen fejlődnek. Első körben mondhatnánk, hogy a bika volt, meg a tehén, de igazából tudjuk, hogy ők amúgy sem tudnak sok mindent kezdeni az elismeréssel, így nyugodtan lehetünk rá mi is büszkék. Szóval a kakifám, amit olyan sok óvó gonddal vettem körül, hogy egyszer még túltrágyázni is sikerült, gyönyörű terméseket nevel. Akkorák, mint egy jobbfajta narancs és kezdenek már igazán szép sárgák lenni. Kíváncsi vagyok meddig jutnak el az érés során, de a remények sok mindenre feljogosítanak. A fa igazán szép, és dekoratív is, szóval igazán büszke vagyok magamra. Na meg rá is..


Halak, vadak, rokonok

A rokonságon gondolkodtam a minap, azon, hogy a szomszédba beütött a mennykő és az eszembe jutott, hogy ez történhetett volna a rokonságomban is. Bár, ha úgy vesszük, akkor ez is a rokonság, mert nem is tudom mi ér többet, a rokonok, akikről tudom, hogy azok, de egész életünkben két szót nem váltunk egymással, holott elvileg mindenki tudhatna a másikról mindent, vagy azok az emberek, akikhez vérségi kötelék nem köt, de bármi bajom van, fordulhatok hozzájuk és ott segítenek, ahol tudnak, önzetlenül? Tartok tőle, hogy az utóbbi - vérrokonság ide, vagy oda. Ezt legalább megválogathattam, nem úgy mint azt, amibe beleszületett az ember.

2015. október 17., szombat

Büszke vagyok

Magamra. Kicseréltem az autó fényszóró magasság állító motorját. A múltkori fényszóró cserekor szólt az autószerelő, hogy a baloldali motor nem működik. Jó ütemben eszembe jutott és a neten jutányos áron rendeltem egy másikat. A benne lévőt gyorsan kiszedtem, de a visszaillesztés nem volt annyira egyszerű, mint ahogy a nyulat kapálják. A szervizkönyv szerint szinte még a motort is ki kellene szedni ehhez a művelethez, a szomszéd viszont azt mondta, hogy küzdeni kell vele, annyi bizonyos. Nos én küzdöttem vele, mind hiába, mert nem elég a helyére fordítani, még egy nútba is be kell akasztani a fejét és ez utóbbi nem ment flottul. Egészen addig küzdöttem vele, amíg végérvényesen nem tudatosult bennem az, hogy senki nem fogja helyettem megoldani a gondot vagy segíteni ebben. Aztán egy Isteni szikra által eszembe jutott az, hogy a másik kezemmel megemelem az egész miskulanciát, amit a motor amúgy mozgatna, így gyorsan a helyére sikerült illesztenem az egész mechanikát. Ebben a helyzetben egy nőgyógyász ügyessége jól jött volna, de végül sikerült. Azt hiszem már le tudnék vezetni egy kisebb szülést is, szerencsére az autók nem véreznek szerelés közben, így nem kellett felmosni engem senkinek..

2015. október 16., péntek

Hmm

Azt hiszem, hogy hibákat követek el az emberi kapcsolataim kezelésében, de nem tudom, hogy mi is lenne a helyes megoldás ezekkel kapcsolatban. A nekem szimpatikus embereknek szeretek megtenni mindent, szeretem mindenféle elvárás nélkül segíteni őket, de úgy tűnik, hogy nekem ez a minden elvárás nélkül dolog sem igazán megy. Egész egyszerűen zavar a viszonzatlanság, az, hogy úgy fogadják el a dolgokat, mintha mi sem történt volna. Felmerült bennem, hogy ez olyan lenne, mintha meg akarnám vásárolni ezekkel a dolgokkal az ő jóindulatukat és ezért állnak ellent? Nem tudom. Néha azt gondolom, hogy gondolhatják úgy, mintha meg akarnám őket az adott dologgal venni, ugyanakkor úgy is, hogy ez önzetlen dolog a részemről, hiszen valóban az. Ugyanakkor mindenki tudhatja azt, hogy ingyen ebéd nincs, ezért azt hiszik, hogy az a fajta segítség sincs ingyen és ez az ami megmérgezi végül az egész szándékot? Az a baj, hogy agyalással még sosem jutottam semmire..

Elektronikus ügyintézés

Rendeltem valamit az egyik netes boltból. Korrektnek tűnő üzenetben tájékoztattak, hogy a kézbesítést a magyar posta futárszolgálata végzi. A futárszolgálat e-mail üzenetben tájékoztatott, hogy a csomag náluk van, előreláthatólag csütörtökön fogják kézbesíteni és adtak egy azonosítót a nyomkövetéshez. Tényleg mintha Európában járnánk! Meglepő. Eddig az elmélet, innentől a gyakorlat jön. A csomagot nem kézbesítették ki tegnap, legalábbis nem kaptam róla semmit. Megadtam a mobilom számát is, de a kutya se keresett. Ma gondoltam megnézem a nyomkövetést, hogy mi is van a csomaggal. A bemásolt számra azt írja a futár oldala, hogy nem tartozik hozzá csomaginformáció. Itthon vagyunk, ez tényleg Magyarország. Tényleg meglepett volna, ha valami úgy működik, mint a bécsi út végén szokott. Ráférne a piac liberalizáció a Postára is, mert ez még valahogy nem az igazi..

Cicaajtó

Végre elkészült és teljes pompájában ragyog az utcai kapura alkotott macskaajtónk, ami azt van hivatva megelőzni, hogy a macskák a kaput megmászva jussanak be a kertbe. Ugyanis ahogy azt a nej felfedezte, ehhez igénybe veszik az összes karmukat és rövid idő alatt ledrótkefézték a fáról a festéket. A megoldás mindenkinek jó, hisz a kerítés tovább szép marad és a macska is ki- illetve bejut oda, ahova menni szeretne. A mintát a macskaházról vettem le, ami szintén remekbe szabott darab. A készítőjének a szerénysége tiltja, hogy sztárolják, de igen rendes, szakipari munka. Mivel a bejáró egy cicafejet mintáz fülekkel, rögtön eszembe is jutott az, hogy mekkora szerencsénk, hogy nem krokodilt tartunk. Macerás lett volna egy olyan mintát kivágni a nagykapuból.


2015. október 15., csütörtök

Alkalmatlan

Arra jöttem rá - ez persze nem új meglátás, csak nem győzöm leszögezni ismét - hogy a magyar ember tökéletesen alkalmatlan arra, hogy közösségben éljen. A legtöbb szerint a közösség arra való, hogy támogassa az egyéni érdekeit úgy, hogy közben a magáéról lemond. Ha az utóbbi nem menne, akkor az egyén háborodik fel, hisz mindenki másnak kötelessége elviselni az ő hülyeségét, de ez fordítva már nem igaz. Arról jutott ez eszembe, hogy mióta esik, folyamatosak a dugók az M2 gödi felhajtójánál, ráadásul teljesen értelmetlenül. A két sávra szélesedés, majd összeszűkülés olyan szinten zavarja meg a közlekedőket, hogy kezelhetetlenné válik a helyzet és megáll a forgalom. Mindenki előzne, aztán persze vissza is sorolna, de mindenkinek fontos az, hogy ez legelöl történjen. A rutinos külső sávban haladó meg arra vigyáz, hogy nehogy valaki elé furakodjon be, mert fontos az, hogy hanyadikként lépi át a megyehatárt. Jöhetnek az autók, de csak mögém! - adja ki a jelszót, de mivel az őt követő szintén rutinos, így a sáv összehúzódik, nehogy valaki beférjen. Ehhez még hozzájönnek a Göd felől csatlakozni szándékozók és ettől az egész helyzet lemerevedik, mit egy vödör gipsz az esőben. Aztán persze mire elfogy az összes kitörési, előrefurakodási lehetőség, megszűnik a furakodásra felhasználható padka vagy árok, minden kisimul és egy sávon, vidám tempóban indul újra a közlekedés, mintha mi sem történt volna..

Hübriszem

Ez a téma többször is előjött már és biztosan emlékszem arra, hogy írtam erről valahol, de ez a blog mindenre jó, de keresésre nem így a fene se tudja, hogy akkor mit tartottam annak, de most újra előjött a téma bennem, így megint le kell írnom. Ennyire egyszerű ez az egész. Ha előjön, akkor beszélni kell róla, így szépen megfogalmazom magamban és le is írom. Azt hiszem túlságosan is érdekel más, engem illető véleménye. Sőt, nem csak érdekel, hanem ezt a viselkedésemmel kedvező irányba szeretném fordítani és ezért képes vagyok látszólag ésszerűtlen dolgokat is megtenni. Más annyira elegánsan sz.rja le ezt a témát, meg sem próbál szimpatikus lenni, de engem ez az egész nagyon zavar. Sőt, ha a befolyásolási kísérlet is kudarcot vall, akkor még inkább. Egész egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy van, aki maximálisan kihasználja a helyzetben rejlő lehetőségeket úgy, hogy közben minimálisan se érdekli ez az egész, így nem gondolja, hogy hálásnak kellene lennie bármiért is, vagy ha mégis felmerülne benne ilyesmi, valahogy - sikerrel - leküzdi ezt az érzést. Engem meg esz a fene miatta és töprengek ezen órákig, ahelyett, hogy hasznos dologgal foglalkoznék. Mondjuk lottószámokat is kitalálhatnék. Az pl sokkal hasznosabb, főleg ha be is jön..

2015. október 14., szerda

Összeesküvés elmélet

Divatos dolognak számít manapság a konteó. Az embernek óhatatlanul is eszébe jut, ha nem talál más ésszerű megoldást a fennálló problémára vagy éppen arra, amivel a problémát lekezelik. Itt van például ez is: Hetek óta hiába próbálom meg megnézni az RTL híradóját iptv-n keresztül. A szolgáltatás biztosít egy 'tegnap tévéje' lehetőséget, amivel bizonyos csatornákon visszanézhetőek a már elmúlt műsorok. Rém kellemes dolog, részben átpörgethetőek a műsorban lévő reklámok, részben meg akkor nézem meg, amikor időm van rá, nem amikor fizikailag van. Eddig ez működött a teljes RTL adásra, most azonban ebből rendre kimaradtak a híradók. Tegnap felhívtam a hibabejelentőt, majd hosszas várakozás után közölték, hogy a hiba központi, ezt az adást nem rögzítik, de dolgoznak a megoldáson, hogy újra rögzíthetővé váljon. Magam, mint számítógép használó, nem igazán értem, hogy mi a különbség egyes műsorok rögzítése között. Ha az előtte és utána lévő műsorok mind lejátszhatóak (tehát felvették azokat) akkor a híradót miért nem? Másként kell megnyomni a REC gombot a videomagnón ehhez? Vagy esetleg ebbe is betette netalán a politika a kezét és nem szeretnék, hogy az ellenzékinek számító híradót annyi ember láthassa? Nem tudom mi az igazság, de bármi is az, az Invitel ráerősíthetne a kommunikációjára! Hibázni ugyanis ér, de erről sunyítani nem számít elegáns megoldásnak..

2015. október 13., kedd

Keresőoptimalizálás

Úgy tűnik mások is rákaptak az ízére, mert eddig a Sparhelt szóra keresvén az első oldalon már feljöttem a találatok között, most néztem és visszaszorultam a harmadikra. Ez nem valami fanyalgás, hisz a nép felkapta a sparheltot, így mindenki hirdet és el akar adni ilyesmit és valljuk be az jóval fontosabb, mint az én öncélú hülyéskedésem itt. Főleg, ha még fizetnek is érte. Azon csodálkozom, hogy a domain-t még senki nem akarta megvenni tőlem, úgy látszik itt csak elvenni akarnak valakitől valamit , de az igazi kereskedelmi érték az rejtve marad. Nem mintha el akarnám adni, csak az eszembe jutott..

Szervezés

Eljutottam arra a pontra az életemben, hogy valaminek a megszervezése nagyobb örömet jelent számomra magánál a valaminél. Annál is inkább, mert a valamire nem is szándékozom elmenni. Persze a szervezés sem egyszerű, mindenki kavar és a nyomasztó ebben a lelki nyomás amit ezzel kapcsolatban érzek, nem az elvégzett munka okozta fáradtság, hiszen az gyakorlatilag nulla, mert megírni egy levelet nem igazán kimerítő foglalatosság. Most kiderült az, ha valaki azt írja, hogy legyen inkább ebéd, mert neki problémás a hazajutás az nem azt jelenti, hogy nem tudja megoldani. Így a neki szervezett szállás egy másik embernél nem a megoldás. A dolog valami egészen mást jelent. Hogy mit, azon még gondolkodnom kell, bár tulajdonképp nem is biztos, hogy rá akarok jönni. Tudom, hogy a kor senkinek nem tesz jót, ez csak a kezdet és lesz ez ennél rosszabb is, de néha igazán csüggesztő tud lenni ez az egész..

2015. október 11., vasárnap

Azon

Gondolkodtam, hogy volt egy idő, amikor azt hittem, hogy a hobbielektronika halott. Minden jel erre mutatott, a kedvelt és sűrűn látogatott amatőrboltokat elmosta az idő. Ki gondolta volna, hogy épp az Oktogonnál volt a legjobb passzív elemeket árusító bolt, valahol az olasz fagyizó mellett? Szóval, amikor minden csetreszt, amire az ember gondolhat, meg lehet rendelni Kínából fillérekért és kihozza a postás, így be sem kell kapcsolni azt a pákát, hisz a kész dolgot szállítják le. Aztán persze rájöttem, hogy magában az összerakásban is van élvezet, beforrasztani azt a sok apró kis bigyót, majd áramot adni rá és élvezni azt, ahogy működik. Erre úgy fest, a kínaiak is rájöttek, ugyanis a csetreszeket lehet kapni kit formájában is. Ugyanúgy kihozza a postás, csak megvan az az örömem is, hogy én rakhatom össze és biztosan működni is fog. Közben silabizálhatok az útmutatót és beszívhatom a gyanta illatát, amit már olyan régen elfelejtettem. Élvezem..

2015. október 9., péntek

Útépítés

A látszattevékenységek korát éljük. A kormányunk nem akar lemaradni abban, hogy mindenhol lázas munka reményét keltsék, például az autópálya bevezetők is hónapok óta le vannak zárva és szét is vannak kapva, de furcsamód akárhányszor is megyek arra, valahogy sosem látok dolgozó embereket. A legtöbb, amit munka címén láttam, azt inkább szervezett lézengésnek hívnám, szombat/vasárnap viszont senki nem dolgozott. Maga az építkezés nem tűnik bonyolultnak, így nem is igazán értem, hogy miért szükséges hozzá ekkora lezárás. (Arról nem is szólva, hogy jobb helyen ezeket a munkákat úgy végeznék, hogy szakaszonként dolgoznának, lehetőleg éjszaka és a lezárás reggeli feloldásával, a lehető legkevesebb fennakadással. Jut eszembe láttam olyan csatornaépítést Ausztriában, ahol addig volt lezárva az úttest, amíg dolgoztak a gépek. Este ötkor már hazamentek a melósok, de az út vissza volt adva a forgalomnak és tisztára volt seperve, nem ám hónapokig lezárva úgy, hogy egy kapavágás sem történt rajta, mint pl az M7-en az érdi domb körüli szakaszon, vagy magán az érdi lehajtón.) Sokan, akik mezőgazdaságból élnek, vagy láttak már ilyen munkát amit alapvetően a szabadban kell végezni, tudják, hogy dolgozni Isten szabad ege alatt akkor kell, amikor lehet. Tehát, amíg jó az idő. Mert ha bejön egy fél éves monszun, akkor nem lehet. Tehát, ha jó az idő, akkor nyomjuk és pihenünk, ha esik. Ebbe persze nem fér bele a szabad szombat és a vasárnap, illetve a délután négykori munkaidő vége, igaz, ezért kapnának elvileg több pénzt, hogy akkor dolgozzanak, ha lehet. Aztán persze, ha esik vagy fagy, mindenki ülhet otthon a kandalló előtt és teázhat..

2015. október 7., szerda

Évesnek lenni

Olvasom szegény Göncz Árpi bácsi nekrológjait és teljes a kuszaság benne az életkorával kapcsolatban. Noha mindenki leírja, hogy 1922-ben született, de az újságok nem tudnak megegyezni, hogy 93 vagy 94 éves is volt valójában. Nos, én úgy gondolom és talán a józan ész is azt diktálja, hogy valaki a születésnapján lesz valahány éves, aztán viszont a következő életévét tölti, ami egész a következő születésnapjáig tart. Tehát, ha így vesszük, akkor ő 93 éves volt (2015-van, ami ugye páratlan év, noha ő párosban született!) de a születésnapja eltöltése után már a 94.-ik életévét töltötte, de még nem töltötte azt be. Az odáig rendben van, hogy egy újságírónak bizonyos témákban szükségszerűen hülyeségeket kell írnia, de azért nem gondolnám azt, hogy felvételi követelmény kell, hogy legyen a teljes inkompetencia, lehetőség szerint mindenből..

2015. október 6., kedd

Gyásznap

Azt hinné az ember, hogy egy lakalom elég a gyászra, a mai nap végezték ki az aradi vértanúkat erre kiderült, hogy Göncz Árpád is ma halt meg. Persze nem akarok álnaiv lenni, hiszen ez a nap is ugyanolyan nap mint a többi, hisz mindig lesznek olyanok akik október hatodikán születnek vagy halnak, de a kisemberek öröme vagy tragédiája nem tölt meg újságokat. Göncz Árpád, a szerethető politikusok közé tartozott, olyan ember volt, aki azelőtt is, hogy politikai pályára lépett volna, már jócskán letett az asztalra. Ki ezért, ki másért lehetett büszke rá. Hiányozni fog, főként most, hogy a felemelkedett selejt korát éljük..

2015. október 5., hétfő

Amikor a világ összedől

Bennem, vagy másban. Megszokhattuk, hogy bizonyos dolgok időtlen idők óta működnek. Nem ismerek senkit aki minden álló nap rácsodálkozna a nadrágjára, hogy jéé, ez itt egy nadrág! De jó, hogy ma is működik! - A nadrág az nadrág és működni is szokott. Minden nap. Szinte úgy is veszi az ember, hogy olyasmi, mint a gravitáció. Minden nap van. Rendszerint egy bemenethez két kimenete van, plusz járulékos mifenék, amit gyűjtőnéven úgy szeretünk emlegetni, hogy zsebek. Egészen addig, míg zavar támad valahol és rá nem jövünk arra, hogy amit eddig megszoktunk, az többé már nem funkcionál. Valami megváltozott, nem előnyére - úgy is mondhatjuk, hogy tönkrement. Ilyenkor jön a rácsodálkozás - hisz tegnap még jó volt! Nem látszott semmi előjel és ma már nem ugyanaz, ahogy volt, úgy már nem lesz. A nadrág szabóhoz kerül, ha élnek még szabók a meséken kívül. Na így érzem én most magam az autóm miatt. Most vihetem szabóhoz azt is..

2015. október 1., csütörtök

Pálinka

Tegnap szinte egész délelőtt azon gondolkodtam, hogy mi a fenétől van olyan észveszejtően pálinkaszag a szobámban. Nem is pálinka, hanem valami régi női típusú alkohol vagy inkább likőrillat. Már meg is jelent a lelki szemeim előtt az üveg, narancssárga színe volt, erős, de ugyanakkor édes is, összeragadt tőle az ember szája. Manapság azt mondhatnánk, hogy olyan volt mint a körömlakk lemosó, de olyat azért sosem ittunk, de a szagvilága alapján az ugrott be elsőre szinte mindenkinek. Nem tarom magam idült alkoholistának, hogy mindenről a pia jusson eszembe, annyira aztán végképp nem, hogy pont ez a fajta, de egész egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a szagot. Meggyanúsítottam az ablakot, hogy csak onnan jöhet be, de teljesen valószínűtlen volt, hisz be volt csukva. Az illatosítót kizártam és a folyosón sem sikerült megtalálni az okot. Sherlock Holmes mondta, hogy ha minden lehetségest kizártunk, az egyetlen megmaradó az, bármennyire hihetetlen is a dolog. Így is lett. A gyümölcstea volt az.

Jut eszembe

Jut eszembe, a táblamizériát bejelentettem a településünk főépítészénél - bukta, hiszen csak az ő e-mail címét találtam meg, illetve találtam arra érdemesnek a város honlapján. A levelet elküldtem tértivevénnyel, de még az sem jött vissza, tudom, hogy ez gyakorlatilag semmit sem jelent, de nagy biztonsággal állíthatom, hogy nem olvashatta a levelem, mert azóta is minden úgy van, a táblák le vannak ragasztva, noha az építkezés is régen véget ért. Mondjuk ez újabb 'érv' az elektronikus ügyintézés mellett, ugyan van a községnek honlapja, ahol meg vannak adva a tisztségviselők elérhetősége, de az ezekre írott leveleket a kutya sem nézi, ezt a bejelentési formát egész egyszerűen ignorálják, noha azt hinné az ember, hogy a XXI. században el kellett volna jutni az elektronikus levél használatának képességéhez. De úgy látszik, kár maximalistának lenni..