2012. augusztus 31., péntek

Ideges

Ideges lettem reggel, mert kaptam egy továbbított üzenetet valakitől, aki, mármint nem a továbbító hanem az eredeti író, lekicsinylően emlegeti az írásaimat, be akarván mószerolni engem és rajtam keresztül az eredeti címzettet. Igaztalan dolgokat állít, igaztalan módon, hátulról, sunyi módon előadva, óvodás módjára panaszkodva az óvónéninek. Szar volt. Azt hiszem ütni tudtam volna - de az méltatlan lett volna hozzám, így kellő riposztot próbáltam meg megfogalmazni. Azt hiszem talán sikerült is, de az eredeti címzett megelőzött. Megvédett és a támogatásáról biztosított. Minden mondata összecseng azzal, ami bennem is megszületett. Jól estek a szavai. Köszönöm.

2012. augusztus 30., csütörtök

Kis gömböc

Aranyos mese és jó véget ér a tehetetlen kisgömböcről szóló fabula. Előbb szép sorban belakik a családból, aztán a faluból és közben egyre nagyobbra dagad. Valahol ezt érzem, amikor híreket olvasok nap mint nap. Szinte minden alkalomra jut egy államosítás, egy MAL, egy MOL részvénycsomag, egy állami mobilcég és most az EON. Robog a gömböc, falja a piaci szereplőket és szépen hízik - neki könnyű, hisz az állam pénzét az adófizetők állják, így a zabálás is, a gömböcünknek szinte ingyen van. Nem lehet tudni, hogy hol a végső határ, hol van az a szög vagy az a kis kondás akinek a zsebkése kipukkasztja a gömböcöt, de félek tőle, hogy ha kidurran, nem lesz belőle semmi, nyomtalanul eltűnik, csak mi fogunk üres zsebbel pislogni egymásra meglepetten..

2012. augusztus 29., szerda

A napfény íze

A napfény íze - olvastam egy valamit népszerűsítő plakáton tegnap és a képhez egy halom dinnyeszelet volt lefényképezve. Belegondolva jó kis kép illetve szöveg, hisz egy jellemzően nyári gyümölcsről van szó, aminek az íze korrelál a napfénnyel. Gondolná az átlag állampolgár, tehát mondjuk én. Esős nyáron rossz, vízízű a dinnye, forró nyarakon terem a jó mézédes gyümölcs, ami méltán lehet a napfény íze. Nos, ezen a nyáron bár a nap sütött hétágra, mégsem ettem igazán jó dinnyét. Volt pár, a majdnem kategóriában, de olyan amire azt mondhattam volna, hogy ilyen lehetne a zöld bőrbe bújtatott napfény  - na ilyet nem. Ha úgy vesszük, ez a nyár tökízű, éretlen vizes és nyúlós volt, bár amikor épp a dugóban izzadtam az autópályán a hetven fokban, némileg más véleményem volt, de úgy látszik csalódtam. Egyél magyar dinnyét! - hangzott a szlogen és bár nem volt jó, de legalább a miénk volt. Ha tényleg valóban hazai volt az a termés..

2012. augusztus 28., kedd

Gyereknap

Nincs időzavarom, tudom, hogy gyereknap májusban van és már jócskán meghaladtuk ezt az időpontot. Ma mégis gyereknap van, egy bizonyos gyermek napja - a fiamé. Ma jelentős életkort tölt be este öt felé, ma éri el a jelenlegi büntethetőség alsó korhatárát ami a hatályos törvények szerint még talán  14 év. Hogy repül az idő! Pár esztendeje még kicsi volt és bohó - ma nagy, lusta és szemtelen. Úgy látszik ez az élet rendje - mindenesetre az Isten éltesse sokáig!

2012. augusztus 27., hétfő

Újra itthon

Letelt a szabadság, újra idehaza, sőt ez az első nap a munkában. Meglehetősen zsúfolt ehhez mérten, úgyhogy az írás holnapra marad. De ami késik, az nem múlik..

2012. augusztus 17., péntek

Levelet írtam

Kíváncsi leszek az eredményre:

Tisztelt Településellátó!

A csütörtöki szemétszállítási napon a szemetünket nem vitték el, helyette egy cédulát találtunk a kukánkba csíptetve, mely szerint azért nem viszik el az edény tartalmát, mert az zöldhulladékot tartalmaz. Nos valóban volt benne zöldhulladék és tudom, hogy Önök szerint ezt nem szabadna beletennem, de: 

Számoljunk is egy kicsit! Ha valaki normál, 120 literes edényzet éves ürítési díját fizeti, az jelenleg 24.800 forint éves díjat fizet, ami 52 héttel számítva heti 477 forintra, literenként kb 4 forintra rúgó költséget eredményez. Ezért nem kell mást tennie, mint vígan szemetel világba.

Ha netalán valaki elkezd szelektíven gyűjteni hulladékot, amit Önök a saját állításuk szerint díjtalanul elszállítanak - tehát nem ebben az árban van az elszállítás költsége! - akkor igényelhet 60 literes edényt is. Ennek az éves díja 18.400 forint, ami szintén 52 héttel számolva 353ft azaz literenként kb 6 forintot jelent.

Mivel a TESZ szerint a lerakott szemétmennyiségért fizet a cég a lerakónak, így logikus az lenne, ha kevesebb szemétért kevesebb díjat is kellene fizetni, és a jelenlegi példa azt mutatja, hogy a kevesebb szemetemet relatíve drágábban viszik el, mint a kevésbé környezettudatos emberekét.

Azonban, ha hozzánk hasonlóan, (A Gödi körkép szerint már 200 háztartás a városban!) a szelektív gyűjtés mellett komposztálja a komposztálható hulladékot, akkor gyakorlatilag nem lesz szemete! Ezt mi is tapasztaljuk, általában egy szemétszállítási napon kb 20 liter szemetünk keletkezik, ami viccesen néz ki a 60 literes kuka fenekén. Nem is szólva arról, hogy a 20 liter heti szemetünket már literenként kb 18 forintért szállítják el!

Ha az Önök által, a nem környezettudatos városlakók díjával számolnánk, akkor a mi szemetünket 20*4ft, azaz 80 forintért vinnék el alkalmanként, 52 héttel számolva ez kb 4200 forint éves díjat jelentene. Ezzel szemben mi, környezettudatos gödi állampolgárok fizetünk mindezért 18.400 forintot, azaz 14.200 forintot nagyjából a semmiért.

Cserébe ezért a pénzért, Önök felajánlanak nekem komposztálót, amit jutányos áron megvásárolhatok - ahelyett, hogy mindenkinek ingyen adnák, hisz ez az Önök érdeke kellene hogy legyen. Mert most én akkor fizetem a legkevesebbet az elszállított szemét után, ha egyáltalán nem vagyok környezetvédő. Amikor ezt szóvá tettem a gödi újságban, az önkormányzat részéről egy meglehetősen pökhendi és kioktató hangsúlyú levélben közölték azt, hogy ne várjak ettől üzletet, mert ez egy életforma.

Nos, én nem várok üzletet, de vannak olyan zöldhulladékok, amit nem tehetek a komposztálóba, mert szennyezettek, esetleg beteg növényi részek, így ezt a kukába kellene tennem, - ami így sem lesz tele! - Önök viszont így nem viszik el. Lerakhatnám a zöldhulladék lerakóban is, de oda el kellene vinni, illetve lerakójegyet kellene vennem 400ft/m3/alkalom alapon, ami két marék fűért kicsit sok! Főleg annak ismeretében, hogy a kukám szinte teljesen üres és 14.200 forint éves díjat fizetek a semmiért!

Kérem, hogy panaszomat elbírálni szíveskedjenek, és a városunkban a környezettudatos szemétszállítás ügyét megoldani szíveskedjenek, hogy ne legyen ilyen feltűnően nagy aránytalanság azok kárára, akik valójába tenni szeretnének a környezetük és lakóhelyük védelmében!

Üdvözlettel:

(Aláírás, cím..)

Szeretném még ezúton közölni, hogy nemleges vagy nem megfelelő válasz esetén a levelemet (az Önök válaszával együtt) tovább fogom küldeni a megfelelő fórumokra, érdekvédelmi szervezeteknek, pártoknak, illetve a Tékozló Homár internetes jogvédő fórumra is.

2012. augusztus 16., csütörtök

Könyvajánló

Ma Eoin Colfer - Ja és még valami...' című könyvét elemzem, sajátságos és egyéni ízlésem alapján. Leszögezném, hogy a szerző neve nekem nem mond semmit. Ez azért fontos, mert vannak olyan szerzők, akiktől bármit megveszek, akár beleolvasás nélkül is, de ebben az esetben ez a helyzet nem állt fenn. A mű úgy hirdette magát mint a Galaxis útikalauz stopposoknak trilógia folytatása - már több figyelmet érdemelt. Douglas Adams az egyik kedvencem - na ő például olyan,  akitől bármit megvennék, ha még írna, de sajnos tragikus hirtelenséggel eltávozott az élők sorából, úgyhogy az életműve ezzel lezárult. A könyvbe beleolvasva első blikkre tetszett. Ahogy Zádori Bence - Rideg Sándornak, úgy Eoin Colfer is eltalálni látszott az eredeti szerző stílusát, így viszonylag bátran vásároltam meg a könyvet. Imádom Adams fanyar humorát és határtalan, de jó értelemben vett hülyeségét, ugyanakkor a történetvezetését is, így könyveit többször is olvastam, sőt majdnem kívülről meg is tanultam őket. Ez a könyv azonban csak árnyéka az eredetinek és szégyenszemre ki sem tudtam olvasni. Ahogy Adamsnál a hülyeség a történettel és a humorral egységet képez és nagyon finoman van adagolva, itt az egyetlen szempont csak az volt, hogy minél több hülyeséget helyezzenek el egy lapra. Nos, ezt el is érte Colfer, de többet sajnos nem. Olyan mint a gejl sütemény, ami látszólag ugyanabból a hozzávalókból van mint mondjuk egy oroszkrém torta, csak ebből nem lehet két kanálnál többet enni hányinger nélkül. Úgyhogy kérésre, bárkinek féláron odaadom azzal a feltétellel, hogy nem adhatja vissza..

Trabantblog 4. nap

Mivel tegnap a felújításnak és a cserének köszönhetően a javulás nem állt be a reggeli indulásnál ezért ma stratégiát váltottam. Mivel ötletem már nem volt mit cseréljek ki vagy javítsak meg, arra gondoltam, hogy az egész jelenség nem is annyira az elektromos rendszer miatt, inkább a motor melegedésével lehet kapcsolatban. A rángatás megszűnt, amikor kigyulladt az első sárga lámpa ami a vízhőfokot jelzi. Ráadásul megfigyeltem, hogy az automata szívató alaphelyzetbe áll, amikor rálépek a gázra, így ma kíméletesebb voltam reggel, és tovább melegítettem a kocsit indulás előtt. Nyilván lehetne az automata szívatót is állítani, az öntvényházat kellene forgatni valamerre - de egyelőre fogalmam sincs, hogy merre, de esetleg még játszhatok vele. Mindenesetre ma elmaradt a bakkecskés ugrálás, normálisan be tudtam jönni, minden akadály nélkül. Hurrá!

2012. augusztus 15., szerda

Éneklősék

Szokás az mifelénk, hogy azokat akiket nem ismerünk, valamely küldő tulajdonságáról nevezünk el esetleg arról, amilyen viselkedésmintát követ. A szomszédainkkal például jóba vagyunk, ismerjük is őket névről, így nem okoz gondot az, hogyan is szólítsuk, ha mint beszédtéma előkerülnek valami társalgás során. A hátsó kertszomszédainkat viszont nem ismerjük, mert a telek adottságai folytán ők az elszigetelődést választották azáltal, hogy a kertjük végére áthatolhatatlan falat építettek, eltakarván maguk elől a házunk helyén éktelenkedő oltári nagy kuplerájt. Valószínű, hogy ebben a helyzetben én sem tettem volna másképp, de ez a helyzet azóta is fennmaradt, mindenki megelégedettségére. Róluk már írtam egyszer, ők azok akik úgy nevelik a gyerekeiket, hogy folyamatosan ordítanak velük. A gyerekek jól tanulnak, így mára már ők is üvöltöznek, ha problémájuk van egymással, így az egész család egy hiperérzékeny de teljesen neurotikus ideggócra hasonlít, ahol mindenki, ordibál a másikkal. A gyerekem nagyon 'diszkréten ' szokott ilyen dolgokat intézni, persze akkor kellett utalnia a családra a kerítés mellett, amikor teljes létszámmal jelen voltak, és ha nem hülyék, akkor megtudhatták, hogy ők az Ordítósék. Persze az is lehet, hogy hülyék vagy szimplán nem érdekli a dolog őket, mert látszólag szó nélkül hagyták a dolgot, azóta is folyamatosan és 'boldogan' üvöltöznek. Arra gondoltam, hogy ha nem ezt csinálnák egymással, hanem mondjuk zsoltárokat énekelnének naphosszat, mennyivel szívesebben hívnánk őket Éneklőséknek, de így nem sok választásunk marad..

Trabantblog 3. nap

A tegnapi elindulás érzelmileg megviselt, így gondoltam, hogy cserélek benzinszűrőt is a kocsin, hiszen lehet, hogy az okozta a bajt. A másik már egy kicsit mocskosnak látszott és a szűrőcsere fél egészség. Megpróbáltam megtisztítani az elosztóházat is, ekkor derült ki, hogy a szénbetétet a rotorra nyomó rugó már múlt idő. Szanaszét rozsdásodott a házában, így Józsi hathatós segítsége mellett és egy golyóstollból származó rugóval orvosoltuk is a problémát. Ez okozhatta a bizonytalan bakkecskézést és erőtlenedést is. ellenőriztem az olajszintet, pótoltam az akkumulátorból hiányzó folyadékot és rendet csináltam a kocsiban. Vettem még egy új elsősegélydobozt is a rendőrség kedvéért és minden a helyére került. Azt hittem ma minden jó lesz és gömbölyű, de reggel megint bakkecskék voltak a motorház-tető alatt és ugyanazt csinálta a motor. A reggeli bemelegedéssel lehet a probléma, azt hiszem nyomoznom kell tovább. Pedig direkt prémiumbenzint tankoltam, hátha meggondolja magát a kocsi. De ezek szerint nem lehet ilyen egyszerűen megvesztegetni.

2012. augusztus 14., kedd

Trabantblog 2. nap

Gondoltam arra, hogy megírom a Trabis élményeimet, bár ezért nem akartam új blogot indítani, hisz csak egy hetet lesz nálam az autó. Maga a Trabant nem igazán újdonság a számomra, hisz volt Trabim - Döme, de a kocsi ami most nálam van, noha én vagyok papíron a tulajdonosa, anyám autója - Bence. Döme nagyon a szívemhez nőtt, sokezer kilométert levezettem vele és mindig hazahozott. Valahogy a kocsik keresztbe utálták a tulajdonosaikat, Döme gazdája anyám volt, Bencéé meg én, ezzel szemben Döme anyámat hagyta ott mindenütt, Bence meg engem. Emlékszem, hogy toltam végig Bencét a Karolina úton fölfelé, és nem tudtam beindítani, mert volt egy mágneskapcsoló problémája. Döme anyámat hagyta a munkahelye előtt, de lementem, beültem és hazajöttem vele. Döme már a múlt, már csak Bence van és a viszonyunk továbbra sem teljesen egyértelmű. Ma reggel ugrálni kezdett mint a bakkecske és teljesen elerőtlenedett. Azt hittem, hogy szégyenszemre nem fogok tudni bejönni a céghez, pedig az utóbbi időben igyekszem én gondoskodni a járműről, mert anyám alig jár vele és teljesen elhanyagolja. Szerencsére az elektromos vezetékek megnyomkodása úgy tűnik megoldotta a problémát - más egyebet az út mellett amúgy sem tudtam volna vele csinálni. Tegnap kinyomtam az ablak rését sziloplaszttal, hogy ne csurogjon be a víz, ma benzinszűrőt kellene cserélnem benne, mert a régi már eléggé koszos. Karosszériáshoz is el kéne vinni és szeptemberben meg vizsgára. Remélem meg fog szeretni, ha már így igyekszem törődni vele..

2012. augusztus 13., hétfő

Tápláléklánc alja

Ezt a hetet a közlekedési tápláléklánc alján fogom tölteni, mert visszanyergeltem Trabantra. Azon vicces dolgokon túl, hogy nem igazán férek rendesen bele, most szembesülök azzal, hogy az eddigi megszokottan nyugodt közúti közlekedésem egyre jobban átalakul a zsákmányállat folyton fürkésző és neurotikus viselkedésére. Ezt indokolja az is, hogy mindenki beteges kényszert érez arra, hogy megelőzzön, attól függetlenül, hogy gyorsabban vagy lassabban kíván-e haladni nálam. Előbbi nem, utóbbi meglehetősen zavaró tud lenni. Az emberek gyarlóak. De ha szórakoznak, fel fognak kerülni a youtube-ra. Ez utóbbit bizton állíthatom. Van már remek kis kamerám és nem félek használni sem..

2012. augusztus 10., péntek

Könyvajánló

Jó pár nappal ezelőtt a könyvesboltban jártam Tamási Áron ügyben és megpillantottam ezt a munkát. A szerzőt ismerem, legalábbis a nevét, hisz olvasom a blogját az interneten. Izomtibi néven publikál, alvilági hangulatú írásokat, de most először jelent meg mindez könyv és összefüggő történet alakjában. A nyelvezet nem éppen irodalmi, sőt tulajdonképpen az alvilág eddig fél füllel hallott dialógusaiba enged betekintést nyújtani. A főszereplők között Tibi inkább csak mint elbeszélő, illetve katalizátor van jelen, az események tőle függetlenül zajlanak. Nem akarom az egekbe dicsérni ezt a könyvet, nem hiszem, hogy a közeljövőben irodalmi Nobel díjra fogják felterjeszteni, de azt bizton állíthatom, hogy igen jól szórakoztam rajta - Rejtő Jenő munkásságát juttatta eszembe a minőségi ponyvairodalom újrateremtésével. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szabadszájú szöveget és aki kíváncsi arra, hogy a történet hogy bogozza ki saját magát a szereplők minden ellenkező cselekedete ellenére. (Izomtibi - Magilla bekombinál, Ulpius kiadó, 2011.)

2012. augusztus 9., csütörtök

Vicces

Pár perccel ezelőtt felbukkant két kollégám és arról szeretett volna tájékozódni, hogy a több mint négy éve általam írt program milyen adatokat ad át egy partnernek. A felvetés ugyan jogos, de mint elvárás meglehetősen túlzó. Azóta ilyen programból írtam vagy ötszázat, mindegyikről nem tudhatom azt, hogy mit csinál és miért! Ez olyasmi, mint valakitől elvárni azt, hogy tudja mit ebédelt november 11.-én, három évvel ezelőtt. Az én fejem sem káptalan!

Furcsa

Azt hiszem másállapotban vagyok. Igényelném az emberi kommunikációt, viszont mindamellett kedvem lenne beásni magam a föld alá, Gollam módjára. Ezzel csak az a baj, hogy szeretem a sápadt arcot és utálom a halackát, úgyhogy ezen még dolgozni kell. Ráadásul rengeteg gondolatom van ami eszembe jut és úgy vélem, hogy megérett már a leírásra, de amikor le kellene jegyeznem, akkor nem jut eszembe semmi. Valamit jó lenne tenni ez ellen. Lehet, hogy egy reggeli használna?

2012. augusztus 8., szerda

Napi vicc

Egy mostanság történt esetről jutott eszembe az alábbi vicc:
Árvíz van és a vízszint emelkedik. Emberünk (aki bigott hívő) felmenekül a fára, miközben a folyó már elérte a fa közepét. Egy csónak jelenik meg a színen és el akarja vinni. Az emberünk nem megy el a hajóval, mert azt mondja, hogy az ő istene erős, majd az megmenti. A víz közben tovább emelkedik és már majdnem a fa tetejéig ér. Ekkor helikopter érkezik, ami újból fel akarja venni, de ő szintén azzal válaszol, hogy az ő istene erős, majd az megmenti. Az ár elborítja a fát, az ember megfullad. A mennyben Isten színe elé kerül és dühösen próbálja felelősségre vonni az Urat. - Uram, hittem benned és te cserben hagytál engem! - Én? - kérdezi Isten - Hisz küldtem érted csónakot is és egy helikoptert is. Eddig a vicc - a furcsa ebben az, hogy nem is vicc. Ha valaki panaszkodik neked, hogy egy ideje állástalan, azt hiheted, hogy örülni fog a neki küldött állásoknak. De mint kiderül, ezek nem vezetői állások és aki egyszer már volt vezető, az többé nem akar beosztott lenni - ezt meg én érthetném meg, ha tudnám. Eddig azt gondoltam, hogyha munkanélküli lennék, akkor az egy rossz állapot lenne és inkább dolgozni szeretnék, ha lehet - főleg, ha addig is a szakmámban tehetném, de ha tudnék targoncát vezetni, akkor vezetnék azt, a lényeg amúgy is a munka, illetve a lehetőség a fizetésre, a családom eltartására és nem a vezetői ambícióimat szeretném kielégíteni. Ha nem lehetek főnök, akkor ne legyek inkább semmi? Szerencsére nem vagyunk egyformák..

2012. augusztus 7., kedd

Televízió

Azon gondolkodtam a minap, hogy itt egy készülék - a televízió. Szüleim gyerekkorában még nem is létezett, az én gyerekkoromban még perceket kellett várni arra, hogy kép és hang legyen, hétfőnként nem volt adás, másfél csatornát lehetett fogni rajta, fekete fehérben mutatta a világot és ha valaki nagylábujjára esett, akár súlyos sérülést is okozhatott. A gyerekem felfogása a tévéről egészen más. Ő ezt a humbugot az előzőekről talán el sem hiszi. Méghogy nem volt színes? Vagy nem volt adás? Akkor amikor többszáz csatorna közül lehet mostanság válogatni? Amikor megállítható és visszatekerhető a műsor, sőt, a jobbaknak akár térhatású élményeket is nyújthat? Nem tudom, hogy létezik-e valami, ami ennyire befolyásolja a világ fejlődését és közben maga is ilyen nagyot fejlődött. Csodás korban élünk azt hiszem..

2012. augusztus 6., hétfő

Mobilt találni

Szeretek mobiltelefont találni! Szombaton is sikerült egyre ráakadni az egyik kedvenc áruházunk parkolójában hevert az autónk mellett a földön. Női telefon volt, fekete tokban, csillogó strasszokkal kivarrva. Erős parfümillatot árasztott, ami még inkább megerősített abban, hogy csak egy hölgy veszíthette csak el. Mindig a kollégám példája jut ilyenkor az eszembe, aki ezeket a talált telefonokat értékesíti azzal a felkiáltással, hogy 'az ő hibája, minek veszítette el?'. Ez, és a neveltetésem tartja bennem a lelket, hogy ne kelljen az, ami nem az enyém, így ebben az esetben is megpróbáltuk kideríteni azt, hogy kié is a készülék. Szerencsére nem volt kóddal lezárva, így nem kellett bevinnem a rendőrségre, hanem a névjegyzékben személyes bejegyzést kerestem. Az elsőre talált 'Mama' nem vált be, de Marcsi másodjára már felvette és megígérte, hogy értesíti a tulajdonos. A hangján érződött, hogy meg van lepve azért, mert vissza akarom adni a készüléket - úgy látszik, hogy ez lenne a ritkább? - Remélem nem. Megadtam a számomat és nemsokára jelentkezett is a telefon eredeti gazdája. Ugyan közben hazaértünk - így el kellett jönnie hozzánk, de legalább örülhetett annak, hogy végre a kezébe foghatta nemrég elveszített telefonját. Remélem máskor jobban fog rá vigyázni..

2012. augusztus 2., csütörtök

Mire jó a rendőrség?

A tegnapi macskás postom folyománya volt az, hogy elvonultam a rendőrségre feljelentést tenni. Az ügyhöz hozzá tartozik az, hogy még a szabadság alatt a kérésemre a szomszédom, aki az állatgondozás felelősségét tőlünk átvette, felhívta a rendőrséget, hogy mi szükséges a feljelentéshez, kell-e állatorvosi papír a mérgezésről. Az ügyeletes tiszt azt válaszolta, hogy nem, csak elég bemenni, a tetemet még véletlenül sem kell bevinni. Ennek a boldog tudatában mentem be én a dunakeszi kapitányságra, ahova városunk is tartozik, igazgatásilag. Egy öreg és meglehetősen egykedvű bácsi fogadott. Időpontra mentem, előre be kellett jelentkezni a feljelentéshez. Kijött elém, bekísért, hellyel kínált, majd dobozos sört töltött magának és ivott. Fontosnak találta megjegyezni, hogy alkoholmentes - mire én mondtam, hogy felőlem akár alkoholosat is ihatna, mert ugye ez a rendőrség, ha itt ez nem zavar senkit, akkor engem sem. Szóval előadtam a mondandómat - majd következett a hidegzuhany. A magyarázatot inkább összefoglalnám - szóval a rendőrség nagyon leterhelt és tele van mindenféle súlyosabbnál súlyosabb problémás üggyel, így ilyen szarsággal, mint az én macskám ügye nem tud foglalkozni. A bácsi vigasztalásul elmondta, hogy neki is döglöttek a macskái és saját ügyében se tehetett semmit, mert a macska problémás állat, mert vándorol. Ráadásul mégiscsak kellett volna állatorvosi papír is, de ez utólag már beszerezhetetlen, mert a macska tetemét már elszállíttattuk. A magyarázat, miszerint bárki kitehet a saját kertjébe mindenféle mérget állatoknak - mert az a saját telke és ott azt csinál amit akar - nem nyugtatott meg. Az állatvédelmi törvény tulajdonképpen csak a kutyákat védi, de csak akkor, ha a telken belül mérgezik meg úgy, hogy bedobnak hozzá valamit. A gerinces állat, ha kiszabadul a telkedről, akkor más magántulajdonú telken szabadon ölhető - nagyjából ez az eset összefoglalója. Megkérdezte, hogy szerintem mit kellene tennie a rendőrségnek az én ügyemben? - Furcsa, mert én sosem mentem még személyes munkahelyi problémákkal a rendőrségre, hogy milyen módon kellene megoldanom azt a feladatot, amit rámbíztak - Szóval, titkon én tudtam, hogy a rendőrség nem fog semmit kideríteni, de reméltem, hogy ha jön esetleg egy járőr és végigkérdezi az utcát, hogy tudnak-e valamit az ügyről, akkor ez a hír a 'kedves ember' fülébe is eljut és abbahagyja a macskák tervszerű irtását, de még ez is utópia volt. Szóval a szerv létszámhiánnyal küzd, ezenkívül az állampolgárok is mindenféle aprósággal megkeresik, így az okos zsandár igyekszik lebeszélni a delikvenseket a feljelentésről. Kaptam statisztikai adatokat, hogy a területünkön 1969 és 99 között az ismert bűnesetek száma megnyolcszorozódott, ugyanakkor a személyi állomány csak 6 fővel bővült. Megértem, hisz számolni is tudok, hogy a politika nem akarja azt, hogy rend legyen az országban, de akkor komolyan - Mire is jó a rendőrség? Ha én megtalálom az elkövetőt és pofán vágom egy szívlapáttal, hogy érezze a felebaráti szeretetet, az nem jó, mert az önbíráskodás és törvényileg fellépnek ellene. A rendőrség álláspontja szerint, ha kinyomozom azt, hogy ki tette, alátámasztom ezt megdönthetetlen bizonyítékokkal, (tehát nagyjából elvégzem azt a munkát, amit egy rendőrnek kellene egy boldogabb világban - persze úgy, hogy erre semmilyen jogosításom nincs!) akkor ők hajlandóak hivatalosan is eljárni az ügyben. Addig csak a kezüket tárják szét, hogy nem tehetnek semmit. Összefoglalva tehát azt, hogy Mégis, mire jó nekünk a rendőrség, azt állapíthatjuk meg, hogy a rendőrség az a szerv, aki:

- Lefényképez és megbírságol , ha a 30-as táblánál 35-el haladsz,
- Megállít és igazoltat, megbüntet a lejárt elsősegélydobozod, esetleg izzókészleted hiánya miatt,
- Akik nem tartják be azon közlekedési szabályokat, amiket nekik betartatni kellene,
- Akik az autóban alszanak a főútvonalak bizonyos szakaszain, ahelyett, hogy az első két pontot gyakorolnák,
- Akik a lakásbetörés után kiállítják a biztosító számára szükséges 'tettes ismeretlenes' igazolást, de előtte összekenik a lakásod grafitporral,
- Akikre egy helyszínelés kapcsán órákat vagy akár fél napokat kell várni,
- Akik lebeszélnek arról, hogy feljelentést tegyél, nehogy foglalkozni kelljen az ügyeddel és romoljon a statisztika,
- Tömegrendezvényeken biztosítanak, ami azt jelenti, hogy végignézik azt, ahogy emberek bántalmazzák egymást vagy rosszabb esetben esetleg ők is beszállnak ebbe.

Szóval, ha nem életellenes ügyed van (netalán egy hulla fekszik a nappaliban), akkor jobban jársz, ha megoldod magad. Persze a papírozáshoz lehet, hogy szükség van rájuk, de kerülendő a tartós érintkezés, mert csak magad idegesíted vele.

2012. augusztus 1., szerda

Macskaemlék

Még a szabadság alatt véget ért szegény Micike sorsa. A szomszédra bíztuk a gondozásukat és tőle kaptuk az üzenetet még Horvátországban, hogy a cicának vége, megmérgezték. Sajnos nem tehettünk sokat, Józsi is már halva találta, a mérgezés egyértelmű jeleivel - a macska teste görcsben, a szája habos volt és a teste élettelen. Lucziust is megviselte az eset, ő is ehetett a méregből, bár ő megúszta, lévén finnyás és csak szinte szárazeledelt eszik. Mivel tudjuk, hogy ő csak pár falat nyers húsért hajlandó csak elcsábulni, viszont Mici gyakorlatilag mindent megevett (ez lett a veszte is) így szinte biztosan nyers hússal mérgezték meg. Luci sokáig kereste a társát, ahogy Mici nekünk is nagyon hiányzik. Voltam a rendőrségen is - teljesen hiába - ennek a tapasztalatait egy másik postban fogom összefoglalni, de úgy néz ki, hogy ha egy kutyát lánccal kikötnek az állatkínzás, a saját kertjében mérgezett eledellel macskát bárki törvényesen pusztíthat, a rendőrség széttárja a kezét, hogy ők nem tehetnek semmit. Épp most szigorítottak az állatvédelmi törvényen - csak épp eszközöket nem adtak hozzá a végrehajtónak. Újabb pofon a szarnak..