2012. november 30., péntek

Saját felelősség

Érdekes kiírással sülök szembe (szembesülök) nap mint nap, ha a kedvenc áruházamból lett intézménybe megyek vásárolni. Az ajtón az alábbi írás fogad: A fotocellás ajtót mindenki saját felelősségére használhatja csak. Nem olyan rég írtam a párhuzamos dimenziókról és arról, hogy nincs köztük átjárás. Akkor úgy tűnt, hogy sosem juthatok el egy bizonyos dimenzióba, de úgy látszik, hogy mégis sikerült eljutnom egy nem óhajtott másikba. Az én dimenziómban ugyanis az ajtókat mindenki a saját felelősségére használja, eddig eszembe sem jutott az, hogy bizonyos ajtókat lehet más felelősségére is. Na jó, azt tudom, hogy itt a fotocellásak kivételek, mert azon ha kimegyek azért én felelek, de ezek szerint a többin áthaladás az nem az én gondom. Tehát ezek szerint, ha becsípi a fülem a mozgásérzékelős ajtó, az az én bajom, de ha elfelejtem kinyitni a hagyományosat, azért perelhető az áruház. Azt hiszem, a hülyék világába kerültem! KÉREM VISSZA A SAJÁTOM!!

2012. november 29., csütörtök

Modern mese

Olvasom az interneten, hogy van egy hely - nevezzük Abszurdisztánnak, ahol az unortodox megoldások népmesei helyzeteket szülnek - de ez a hatalom szerint így van jól. Adott egy helyi földesúr, aki művelni kívánja a földjét, de elfogyott a saját trágyája, ezért erővel elveszi a másét. Markos legények érkeznek és elszállítják azt, ami jogilag nem az övé és beszántják a földjébe. A földesúr nyilatkozik, hogy nem ér rá minden szarsággal foglalkozni, különben is nem volt ráírva a trágyára, hogy az kié és ha nem hagyják békén, akkor jogi útra terel. Ami könnyű lesz, hiszen azon a vidéken az ő szava jelenti a törvényt. Ez látszik abból is, hogy a hajdúk nem vállalják el az ügyet, sőt ügyvédet sem lehet találni a környéken, aki vállalná, hogy trágyáért hurokba dugná a fejét. Ludas Matyi esete jutott eszembe, ami kísértetiesen hasonlít minderre. A földesúr elveszi a gyerek libáit, mert szerinte az őt illeti, majd amikor a fiú törvényért kiált, demonstrálja azt, hogy ott ő a törvény maga. Korlátlanul rendelkezhet más javaival és aki szólni mer, az megnézheti a hátsóját. A párhuzam jelenleg eddig tart. A mesében ezek után csend következik, illetve előtte egy fogadalom, amit Döbrögiék kinevetnek - később kiderül, hogy itt nagyot hibáztak. Vajon Abszurdisztánban is akad egy olyan polgár, aki híven követi a mesét és háromszor veri ezt el Döbrögin? Remélem hamarosan ki fog ez is derülni. Vagy a mesék mindörökre csak mesék maradnak.

2012. november 28., szerda

Azért gáz..

Örök téma, főleg mostanság, amikor is arról jönnek a hírek, hogy a gázszolgáltató, rendszerint védekezésre képtelen idős embereket vegzál szabálytalan gázvételezés gyanújával, kenyerük javát megevett emberekről feltételezi azt, hogy manipulálták a gázórát, szemfüles szerelőivel intézteti el azt, hogy karcos legyen itt vagy ott a mérő, amit majd elszállít és az ügyfélnek már csak a vaskos bírságról küldött csekket kézbesíti a postás. Szóval ilyenkor telente felmerül az emberekben (bennem) az, hogy a gázszolgáltató trükközik a gáz fűtőértékével - ami számomra eléggé elképzelhető, sőt tapasztalati tényekkel igazolható dolog. A szolgáltató azzal védekezik ilyenkor, hogy a gáz fűtőértéke fel van tüntetve a számlán és ott valóban nem változik. Ezt ellenőriztem egy téli és nyári számlán is és valóban a számok közel hasonlóak - csak az ezzel a baj, hogy még akár igaz is lehet az, hogy a központban ahol ezt az értéket mérik ez a szám közel állandó. Azonban én, aki a vezeték másik végén vagyok ezt egészen másképp élem meg. Ugyanis a gázkazánunkat a téli időszakban egyre nagyobb és nagyobb teljesítményre kell kapcsolnom ahhoz, hogy ugyanazt a kimenő vízhőfokot elérjem. Nyáron még középállásban volt a melegvízcsap a gázkazán kettes fokozatánál és úgy is képes voltam leforrázni magam, most pedig végállásban sem okoz égési sérüléseket, tehát kénytelen leszek feljebb kapcsolni. Nem mintha célom lenne a disznóforrázás, de szeretek forró vízzel tusolni. Mivel a bemenő vízhőmérséklet állandó, a levegő hőmérséklete sem változik igazán, csak a gázban lehet valami. Úgy érzem, bármit is mondanak, ez azért gáz..

2012. november 27., kedd

Új blog

Új blogon gondolkodom. Nem lesz napi frissítésű, mint ez - legalábbis remélem. Amióta kamerával autózom, én is találkoztam sokféle érdekes helyzettel, ami mind megörökítésre került, de eddig sosem ütötte át az ingerküszöböm felső határát annyira, hogy ezt közkinccsé tegyem. Nem az a baj, hogy hülyék az emberek, hisz időnként én is hülye vagyok, azaz hibázom. Ilyenkor szánom bánom a vétkemet és el szoktam ismerni azt. Ami igazán felháborít  - az, ha valaki hülye, hibázik és még neki áll feljebb! Egy ilyen, a közelmúltban megtörtént eset óta gondolkodom komolyan azon, hogy ezt másokkal is meg kell osztanom. Majd meglátjuk, hogy valóban sikerül-e..

2012. november 26., hétfő

Párhuzamos dimenziók

Elméletig léteznek olyan világok végtelen számban, amiben mi ugyanúgy szereplünk, csak minden döntési helyzetben másképp döntünk, így a sorsunk is másképp alakul. Ez egy eszme, egy tudományos gondolat, amit eddig még nem sikerült tudományosan bizonyítani, illetve olyan módon, hogy azt én is megértsem. De a hétvégén számomra is világossá vált, hogy igenis vannak ilyen világok és az is, hogy köztük az átjárás fizikailag nem lehetséges. Ez a hétvégi alternatív iskolákat bemutató egyik szórólapból derült ki igazán a számomra. Lássuk is miért:
  • A felvételi vizsga díja: 7000 Ft.
  • A beiratkozási és belépési díj új diákok esetén: 152000 Ft, régi diákok esetén ez csak 54000 vagy 80000 Ft/év. Jutányos!
  • Az oktatásért havonta 140.060 forintot kell fizetni a 7-9 osztályokban, éves szinten ez 1344600 forint, felsőbb osztályokban havonta kb 2 ezer forinttal drágább.
  • Az étkezés kötelező, ez nagyjából havi harmincezerbe fáj, éves szinten kb 300 eFt.
  • Az iskolabusz (háztól házig) az iskola 1km-es körzetén belül évi 220 eFt, de Zuglóból 560 eFt/tanév.
Szóval, egy kilencedikes pesti diák egy iskolaéve úgy, hogy most iratkozik be ebbe a magasan kvalifikált iskolába, nagyjából 2.364.717 forintba kerül, azaz kb 262 eFt kiadást jelent havonta. Persze ehhez gondolom jönnek a járulékos költségek, a ruha és a tankönyv is, amiről a tájékoztató nem tesz említést. Nem szeretnék demagóg lenni, mert örülök annak, ha valakinek nem kell a fogához verni a garast, de érdekelne, hogy mi az a tisztességes munka, amiből a büdös kölköt úgy lehet ilyen helyre járatni, hogy mellette még a család sem hal éhen. Nem igazán tudom jelenleg azt, hogy mit kellene dolgoznom ehhez, de az már biztos, hogy pályát tévesztettem, illetve az is, hogy ennél jobb bizonyíték nem kell a párhuzamos univerzumokra, ahova mi/én sosem juthatunk át.

2012. november 23., péntek

Klementina

Klementina névnapja van. Sosem volt olyan ismerősöm, akit ezzel a névvel illettek volna, számomra ez a szó vagy név egyedül a Foxi Maxi által énekelt dalocskában létezett. 'Ó te drága Klementina, csak tudnám, hogy merre jársz..' Békés és boldog gyerekkor! A mai eszemmel én lehetnék gyerekként az élet császára.

2012. november 22., csütörtök

A módszer

Örömmel jelenthetem, hogy a módszer működik! Az alaptézisben megállapítottam, hogy minden üres parkolóban, az azonos helyre beállók helyére előbb utóbb valaki oda fog állni függetlenül attól, hogy a parkoló még nincsen feltöltve és azon a helyen kívül rengeteg egyéb szabad hely van még. Ez roppant dühítő dolog akkor, ha az ember igényli a változatlanságot. A probléma, az idegi feszültség kialakulása arra vezethető vissza, hogy igazából ez ellen nem is lehet mit tenni, hisz a másik annak ellenére fog pont ugyanarra a pozícióra állni, hogy próbálunk minél előbb érkezni, biztosítva az elsőbbséget, a szabad helyválasztás lehetőségét.  Így  ez a helyzet mindenképpen a folyamat eszkalálódásához vezet - tehát nem megoldás a problémára. A módszeremet, amit már egyszer kifejtettem, szívós munkával teszteltem és meg kell állapítanom, hogy valóban működik! Ha az ember nem tudja megakadályozni azt, hogy mások álljanak az őáltala kinézett helyre, fordítani kell a látásmódon és neki kell más helyére parkolnia. Nem szabad hagyni azt, hogy a rosszindulatú világ kifigyelhesse az ember kedvenc helyét, így minden nap más pozícióban kell hagyni az autót, kétszer sosem  szabad ugyanarra a helyre állni. Ez az eljárás garantálja azt, hogy nincs többé reggeli idegeskedés amiatt, hogy pont az általam kinézett helyre telepedett rá valaki  a kocsijával, hanem mi lettünk azok, akik esetleg időlegesen, de elfoglaljuk mások helyét.  Egy apró mellékhatása mindenképpen van a módszernek. Sokszor azon kell gondolkodnom esténként, hogy hol is állok aznap..

2012. november 21., szerda

Tücsök

Anyámnak új kutyája lett. Persze nem általa, mert ha rábíztam volna a dolgot, akkor sosem szerzett volna magának egyet. Így is kisebb bonyodalmak után került el ez eb végre hozzá, ugyanis taktikai hibát követtem el azzal, hogy abbéli örömömben, hogy egy minőségi menhelyes házőrzőt szereztem neki - ezt el is újságoltam, így lett ideje gondolkozni rajta és a félelmei miatt majdnem le is beszélte magát - illetve a menhelyeseket is a dologról. Szerencsére meg tudtam győzni - őt is és a menhelyet is, hogy ne adják oda másnak az ebet, így ma reggel elhozhattam a jószágot, aki a keresztségben tőlünk a Tücsök nevet kapta, ugyanis talán egy tücsökre hasonlít a legkevésbé. Sajnos fényképet nem tudok róla feltenni, mert ő egyelőre csak sportállásban fotózható, energikus de kedves, közepes termetű keverék kankutya. A pedigréje nemes lehet, egy fehér puli, valami nagyobb állat keveréke, de számomra igazolt, hogy birka mindenképpen van a családfában. Bár szerető környezetben van, remélem nem okozunk csalódást egymásnak. Gordon Ramsey-en mondva: Kutyakérdés? Kész!

2012. november 20., kedd

Elmúlás

Tegnap valamiért halálközeli gondolataim voltak. Egész egyszerűen nem tudom elfogadni az elmúlás gondolatát, pedig egyszer biztosan el fog jönni. Ha örökké élnék mint a Hegylakó, eddigre ki kellett volna, hogy derüljön, szóval ebben már biztosan nem reménykedhetek. De valahogy akkor is távol áll tőlem a gondolat, hogy csak úgy, egyszer csak valaki lekapcsolja a lámpát és kész. Ha lenne hitem, lehet, hogy könnyebben el tudnám fogadni a dolgot azzal, hogy majd valami jobb vár, de ez a remény nem él bennem. A testem, amivel évtizedeken át egész jól elvoltam, vagy a kukacok vagy a tűz martaléka lesz és nagyjából ennyi. Az Elíziumban nem reménykedhetek, hisz semmi olyasmit nem tettem, ami indokolná ezt, igaz talán a Tartaroszt sem indokolja semmi. De vég nélkül állni egy mezőn a szürke lelkek között várni valamire, miközben egyre többen leszünk - nem valami vidám gondolat. Ez egy olyan kérdés, ami megkerülhetetlen, de most egyelőre azon az állásponton vagyok, hogy minél később derül ki egyértelműen, annál jobb..

2012. november 19., hétfő

Legalja

Amikor azt hisszük, hogy a politikában már ennél lejjebb süllyedni nem lehet, a területileg illetékes kreatívok bebizonyítják, hogy amit mi eddig a béka feneke alatti pontnak hittünk, az tulajdonképp Gustav Eiffel által tervezett torony záródísze ahhoz képest, amivel előrukkolnak. Most éppen a buszokon hirdetett 'Nem felejtünk!' reklám, amivel az aktuális mumusaikat igyekeznek démonizálni. A baj ezzel csak az, hogy nem igaz. Mármint a nem felejtünk szlogen. Mert emlékezni kellene arra, hogy kampányban a másik párt lejáratási kísérlete nem szokott bejönni - főleg úgy, hogy a mi teljesítményünk is hagy némi kivetni valót maga után. Ezt még az a lepel sem fedi el, amit igyekeztek az egészre azzal ráborítani, hogy látszólag egy kormánytól független szervezet nyakába varrták az egész propagandát. Egy gyerekkori élményem jut erről az eszembe. Egyszer jött az iskola folyosóján egy nekem felnőttnek tűnő egyén teljes Újpesti Dózsa felszerelésben. Elé ugrottam és közöltem a sommás véleményem arról, hogy a Dózsa egy sz.r csapat. Már nem emlékszem arra, hogy mit vártam volna ettől az akciótól, de akkor jó ötletnek tűnt. Az ember valóban felnőtt volt, mert nem vágott nyakon, hanem elmagyarázta, hogy nem a másik csapatot kell szidni, hanem a miénknek kell eredményeket elérni, különben hiteltelen az egész, bármit is akarnánk mondani. Én már azóta megtanultam, de lassan ez a kurzus is rájöhetne végre..

Heti kedvenc

A heti kedvencem az az autós, aki képes egy lakott területen kívüli úton, ahol a megengedett legnagyobb sebesség kilencven kilométer óránként, végigmenni úgy hatvannal - mert ő nem siet! - hogy közben a szembejövő forgalom miatt megelőzhetetlen - de az út mellett parkoló, egyébiránt gyanús autók mellett még gondosan rá is lép a fékre, nehogy a gyorshajtás bűnébe eshessen. Az ilyen embert indokolatlan akadályozás miatt meg kellene büntetni! Nem láttam még azt, hogy rendőrök ilyesmivel foglalkoztak volna, de jó lenne, ha precedenst teremtenének végre egyszer..

2012. november 15., csütörtök

Tekintetes, méltóságos..

Épp az jutott eszembe a napi sajtót böngészve, hogy kormányunk ragaszkodása a háború előtti eseményekhez, mikor üti át azt a szintet, amikor az építészeti nosztalgián túl ez az akkoriban szokásos rangkórság bevezetését is jelenti majd. Az még ugye rendben van (nincs rendben!) hogy egyes tereket a háború előtti képűre építenek át, egyes vezetőket, akik történelmi szerepe diplomatikusan mondva is nem eléggé egyértelmű, azáltal tesznek halhatatlanná, hogy szobrokat állítanak neki és közterületeket neveznek el róluk izomból. De eszembe jutott az is, hogy akkoriban szokás volt a méltóságos, tekintetes és egyéb hangzatos jelzőkkel illetett urambátyám stílus. Ahogy látom, ebből az urambátyám dolog máris megvan, már csak az hiányzik, hogy valami kevésbe szem előtt lévő törvényhez egyéni képviselői indítvány formájában (hogy a demokratikus vitát mint csökevényt ki tudhassák küszöbölni) a közszférában dolgozók nagyobb megbecsülése érdekében téve, bevezessék ezeket az akkor használt titulusokat. Államtitkár és afelett lehetne méltóságos, főosztályvezetőig tekintetes, a minisztereket meg illethetnénk az őfőméltóságod megnevezéssel, lehetne újból lovas tengerészünk és mindenki  vérig sértődhetne azon újra, ha nem a megfelelő előtagot teszik a neve elé. Államosítanánk a horvát tengerpartot és lehetne újra tengerünk is.  Már csak Oszit és Dezsőt kellene újrateremteni és  élőben élvezhetnénk  újra a valakik által annyira áhított kor összes vívmányát..

2012. november 14., szerda

30!

Mindenki ismeri a viccet: A kapitány beleszól a hajó hídján a gépházhoz vezető csőbe és a következő kérdést teszi fel: - Mennyi? A gépház nem késlekedik a válasszal: - Harminc! A kapitány visszakérdez: - Mi harminc? A gépház: Ami mennyi. Na most a harminc az pont harminc. Jelen esetben kilométer óránként. Városunk nagy bölcsen, egy élénk forgalmú útra kirakott egy harminc kilométeres sebességkorlátozást arra hivatkozva, hogy beláthatatlan és a gyalogosok védelme érdekében történik. Nos, ha a gyalogosokat szerették volna védeni, akkor nyilván inkább járdát építenek, de ez így bizonyára olcsóbb volt. Annak a fényében mindenképp, hogy a rendőrök azóta előszeretettel mérnek a környéken, ugyanis a harmincas sebességkorlátozás autóval eléggé betarthatatlan sebességhatár - különösen itt Magyarországon, ahol mindenkinek sürgősebb dolga van a másikénál és ezt kifejezésre is juttatja vagy érvényt szerez neki. Szóval az akciót ért élénk lakossági tiltakozás miatt a hivatal honlapján népszavazásra bocsájtották, menjen-e vagy maradjon a korlátozás. Természetesen elsöprő arányban szavaztak az emberek arra, hogy a korlátozást szüntessék meg. Erre megírta a helyi lap, hogy a korlátozás fennmarad addig, amíg meg nem épül a gyalogosok biztonságát nem szavatoló járda. Nos, mivel a dolog úgy kezdődött, hogy azért kellett a korlátozás, mert nem volt járda, egy kicsit az az érzésem van, mint amikor az anyám megkérdezi, hogy mit főzzön, ha hazalátogatok hozzá. Amikor elmondom neki, akkor tudhatom, hogy az biztosan nem lesz, mert ő már tudja, hogy mit csináljon már akkor is amikor kérdezi, de azért felteszi a kérdést. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mire jó ez az egész cirkusz így, ő ugyanazt válaszolta, amit az önkormányzat tenne, ha hirtelen őszinteségi roham törne rá: - Hátha az az eredmény születik, amire gondoltak, mert úgy olyan demokratikusnak látszana a dolog. Csak kár, hogy ez annyira ritkán szokott bejönni..

2012. november 13., kedd

5!

Az öt percben lehet sok is, de kevés is. Az öt forint gyakorlatilag értéktelen, jelentősége abban az esetben van, ha éppen ennyi hiányzik a megvenni kívánt termékhez és emiatt nem juthatunk hozzá. Nem is tudom létezik-e olyasmi ami ennyi pénzért kapható. Gombócból viszont határozottan sok - normál méretből nagyjából ennyire vagyok hitelesítve és nem mindegy az, hogy lehet-e öttel több, mint az eredetileg tervezett, befalni kívánt mennyiség. Ma éppen a perccel támadt konfliktusom. A gyereket én viszem el suliba - ha esik, vagy nulladik órája miatt sietnie kellene és gyalog már nem érne be a kezdésre. Szeretek idejében elindulni, hogy kényelmesen, idegeskedés nélkül odaérjek - de ez sem mindig egyszerű. A meglátásom szerint ehhez el kell indulnunk hazulról hét óra öt perckor. Amikor ezt közöltem a gyerekkel, hogy jó lenne, ha összekapná magát, a nej azonnal kontrázott, hogy elég tízkor elindulnunk. Tekintve, hogy én viszem a gyereket állandóan és tudom azt, ha valami forgalmi akadály közbejön, akkor kell az a kis pufferidő, ráadásul a pontos indulást sem sikerül rendre betartani, így egy kicsit rosszul esett a dolog. Miért van az, hogy egy nőnek mindent jobban kell tudnia mindenkinél, még annál is, aki naponta ezt csinálja?

2012. november 12., hétfő

Lefelé a lejtőn

A gödör alja már látható, de még valamivel kevesebb mint másfél hónap van addig míg leérünk és aztán már felfelé kapaszkodhatunk. Szépen és lassan ugyan, de felfelé. Addig viszont lefelé vezet az út, és már most elég szörnyű a helyzet és ez csak rosszabb lesz. Már négy óra és szinte töksötét van. Ilyenkor bezzeg lassan telik az idő..

Iwiw vége

Kitöröltem az iwiw accountomat. Régóta érlelődik bennem a gondolat - tulajdonképpen már csak azért tartottam meg, hátha jó lesz még valamire, így a barátaim listáját leredukáltam, így gyakorlatilag csak az oldal szemete jutott el hozzám - az viszont heti rendszerességgel. Igaz, minden alkalommal a 'Spam - jelentem' gombot nyomtam, amire a 'Köszönjük, kivizsgáljuk' üzenet érkezett, de sosem történt igazából semmi, ahhoz meg végképp nem volt kedvem, hogy hülye robotokkal bosszantsuk egymást hétről hétre. Az Iwiw kimúlt - halott. Kár érte! Lehetett volna a magyar facebook, de mostanra csak egy kiégett és üszkös váz maradt a helyén. Pontosan úgy, ahogy a magyar sikerprojectek nagy része esetén..

Práznyik

Az elmúlt idő legfárasztóbb ünnepi előkészületén (és magán az ünnepen) vagyok túl. Mint a bölcs - (Emlékeim szerint a 'Hová lett Artúr?' c. munkában olvasható!) megállapította, a vendégségek arra valóak, hogy megmutassuk másoknak azt, hogyan szeretnénk élni. Azt hiszem ez a legmesszebbmenőkig igaz, bár a vendéglátó részéről  alaposabb előkészületet igényel és meglehetősen fárasztó is.  Most ez a fáradtság rajtam csapódott le. A művelet már a D nap előtt elkezdődött. Elhatároztam, hogy a húsleves előző nap meg fogom főzni - ez utólag áttekintve a dolgot, rendkívül pozitív gondolatnak tűnt. Mivel az ilyenkor szinte kötelező hagyomány vegyes húsokból készül és a tisztasága miatt nagyon lassú tűzön főtt, így  az elkészítése több mit 6 órát tartott, de az is lehet, hogy alábecsültem a dolgot. Természetesen közben kitaláltam azt is, hogy  elkezdem feldolgozni a hozzám került nagy mennyiségű birsalmát is - sajtnak, az pedig folyamatos figyelést és kevergetést igényel, míg a víz, megfelelő mértékben, de el nem távozik az egyvelegből. Így is volt olyan helyzet, hogy a tevékenységet szüneteltetnem kellett a leves miatt, mert le kellett szedni a habot, a húsokat elő kellett készíteni, illetve be is kellett zöldségelni a matériát. Az elkészült birssajt főzővizét a gyümölcs és pektintartalom miatt vétek lett volna kiönteni, így gyorsan készítettem belőle egy meggylevest is - igazán jól sikerült, és az előttünk álló éjszaka miatt lehetősége volt odakint az udvaron le is hűlni, ahogy az utóbb elkészült húslevessel történt. Mire kész lettem az egésszel kilenc óra felé este , még gyorsan elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy nekifogjak a pörköltnek is, inkább rendet tenni kezdtem neki - bár ezt a tevékenységet folyamatosan végeztem a műveletek során is, de mégis maradt a végére éppen elég mosatlan edény és evőeszköz. Másnap délelőtt már csak a pörkölt volt hátra, illetve az elkészült alapból a székelykáposzta elkészítése. A savanyú káposztát így is ki kellett mosni, mert nagyon savanyú lett volna az étel, de a tejföllel és az evőkanál cukorral végül is sikerült beállítani a megfelelő konzisztenciát. Már csak az asztalok és székek logisztikája volt hátra, a kiszolgálás a mosogatás illetve a vendégség után az egész elpakolása is. Szerencsére ebben a gyerek egész sokat segített és nem is nagyon kellett erre noszogatni. Szóval jó dolog ez az ünneplés, de azért hetente végigcsinálni meglehetősen fárasztó lenne..

2012. november 10., szombat

Újra péntek

Ma van a tegnap holnapja! Az emberek nagy része örül a pénteknek mert ez a nap a megérdemelt pihenés ígéretét hozza az egész heti hajtás után. A mai nap mégis kivétel, hiszen tegnap is péntek volt és most is az van. Már ahol - ugye. Mert az emberek maguk döntik el, hogy az állami verdiktet követve pénteket tartanak-e vagy esetleg maradnak mégis a szombatnál. Én az utóbbit választottam, noha ez most így szabadság felhasználásával járt. Azt nem értem, hogy ha úgy is a munkáltató rendelkezik a szabadságok egy részével, miért nem lehet hozni egy olyan rendeletet, hogy a rendes évi, esetlegesen akár öt nap ledolgozandó napra mindenki tegyen félre szabadságot. Ez a pihenőnap nem lenne kivehető, csak ebben az esetben egy ország menne el szabadságra és akkor nem kellene itt bohóckodni ezzel a péntekké tett szombattal - mert túl sok értelme amúgy sincs az egésznek..

2012. november 9., péntek

Titkos jegyzőkönyvi záradék

A mostani írásom egy titkos jegyzőkönyv számára készül. Sok dolgot sokkal egyszerűbb úgy elrejteni, hogy mindenki szeme elé tesszük, mert ha valami titkos és rejtélyes, akkor azt az emberek eldugva gondolják, így a legfeltűnőbb helyeken - azaz pont az orruk előtt biztosan nem fogják keresni. Ez a titkos jegyzőkönyv természetesen a nőkről szól - ki másról is szólhatna. Tehát szeretném megkérni az idáig olvasó hölgyeket, hogy fejezzék be az olvasást, hiszen ez nem számukra hanem a FTSZ számára készült. Hogy mi is az az FTSZ? Gondolhatnánk a Ferencvárosi Tévelygő Szabókra vagy a Felcsúti Teremőrök Szövetségére is, de egyik sem az. Az FTSZ, a Férfiak Testvéri Szövetségét jelöli, tehát ez avatatlan női szemnek innentől titkos terület. Én szóltam! Szóval az alábbi történet, bár nem elsősorban emberi, de méltán példázza azt, hogy egy nőnek semmi sem jó úgy, ahogy van. Mivel a macskánk is nőnemű, tehát a viselkedése egybevág azzal, amit a nőivarú társainktól naponta tapasztalhatunk. Ugyanis, amíg a garázsba zártuk, állandóan ki akart onnan jönni. Az utóbbi időben viszont mióta külső macska lett részben, már nincs szüksége a garázsfogságra, így végre zárhatjuk az ajtót. Nos azóta állandóan be akar menni és ki sem akar jönni. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a nőknek semmi sem jó úgy, ahogy van. Bezzeg a fiúmacska nyugodtan fekszik a helyén naphosszat - szóval nem hozza rossz hírbe a hímek társaságát.
Záradék: Mivel meggyőződésem, hogy a hölgyek a tiltás ellenére tovább folytatták az olvasást, ezúton szeretném közölni velük azt, hogy nemcsak nem jók nekik a dolgok a jelenlegi formájukban, hanem végzetesen kíváncsiak is. Ezért fennáll a veszélye, hogy hamar meg fognak öregedni. Ebben az esetben ajánlanék egy régészprofesszort partnernek. Annak ugyanis úgy válik egyre érdekesebbé az imádott nő, ahogy egyre jobban öregszik.

2012. november 7., szerda

Ünnepnap

Ki gondolta volna, ma van november hetedike! Ez nem csak azért meglepő, mert a hétvégén még fenn volt a diófán az összes levél, mára meg leesett az egész, hanem azért mert gyermekkoromban (illetve Soós tanár úr mondásával élve, még nyírfa koromban!) ilyenkor úttörőingben álltunk valahol a hidegben és/vagy mozgalmi dalokat énekelve masíroztunk a városban, mint a párt jövőbeli reménysége. Akkor elképzelhetetlen lett volna az, hogy a nap egyedüli híre egy diófa levélfosztása legyen, ahogy most is eléggé elképzelhetetlen a gyerekem számára a fehér ing úttörőnyakkendővel, mozgalmi dalok éneklése az ő szép kappan hangján és a masírozás. Hogy változik a világ! Az elmúlt kor előnyére lehet viszont írni, hogy akkor legalább fiatalok voltunk..

Mese

Úgy gondoltam még a tegnapi nap estefelé, hogy írok egy mesét egy felelőtlen királyról és a rossz tanácsadóiról, de mivel túl sok áthallás lenne a jelenlegi életemmel és hirtelen semmi pozitív befejezést nem tudok kigondolni a fabulámnak, így a félreértések elkerülése érdekében inkább hagyom a fenébe az egészet. Ez a mese is bekerül a soha el nem készülő irodalmi munkáim közé. De van pozitívuma is az ügynek - legalább nem kár érte így..

2012. november 6., kedd

Nem értem

Heti nem értem rovatom következik, amikor is olyan dolgokat írok le vagy elemzek, amiket magam sem értem, hogy miért történnek úgy - ahogy. Ma például a gyerek iskolába szállításáról lesz szó - illetve a téma körül tapasztalható anomáliákról. Sajnos ahogy beköszönt a rossz idő, egyre gyakoribb az, hogy el kell vinnem a gyereket a suliba, nem tud önállóan biciklivel elkerekezni. Ilyenkor mindig feltűnik a hasonló céllal érkező szülők furcsa szállítási gyakorlata. Az első ami rögtön szöget üt a fejembe, hogy noha rendszerint van megállási lehetőség, az emberek mégis csak a kapuban akarnak megállni, hogy nehogy a gyermeknek akár húsz métert is kelljen gyalogolnia - minek is, hisz eddig is autóval érkezett. Gondolom, ha tehetnék, közvetlenül a pad mellett állnának meg, de mivel ez még egyelőre nem lehetséges, így minél közelebb igyekeznek megtenni, egész a kapu tövében. Mivel ott rendszerint már más foglalt el pozíciót, ezért az út közepén állnak meg, igaz csak fél percre, de tartósan megbénítva ezzel az utca forgalmát. Rendben, hogy ennyit mindenki tud várni, de ha sor áll, akkor mindenki hasonlóan cselekszik, tehát a második autóból nem száll ki a gyerek addig sem, amíg az elsőből igen, a második autós újból a kapu elé hajt, amikor az első onnan távozott és abból az autóból is fél perc míg kiszáll a gyerek. Persze ilyenkor jön a szerencsétlenkedés is, meg a kötelező puszik és búcsúzás - közben a többiek várnak a sorukra. Ráadásul, ha egy gépjármű épp kisorolna a lúzereknek szánt parkoló sávból, rendszerint nem engedi ki a kapu elé vágyó autós, így csak mögé állhat be, kényszerűen végigvárván a teljes kiszállási procedúrát ahelyett, hogy mindent arra használnánk, amire való. Az úttestet közlekedésre, a parkolót ki- és beszállásra. Azt hiszem ez az, amit sosem fogok megérteni, hogy miért van így ahogy most..

2012. november 5., hétfő

Hiba

Hibát követtem el. Olyan hibát, amit kezdő programozók követnek csak el, míg meg nem szerzik az adott szakmához szükséges rafinériát. Nos én ezt talán már elsajátítottam, de úgy tűnik elaludt az éberségem és bár amúgy igyekszem rafináltabb lenni, most mégis becsúszott egy ilyen jellegű gond. Maga a probléma az alábbiból áll. A megrendelő szeret nem mondani semmit az igényeiről. 'Csinálj valamit, aztán jó lesz!' felkiáltással, majd amikor az ember valóban ezt teszi és a legjobb tudása és elképzelése szerint megoldja a problémát, utólag záporozni kezdenek a negatív megjegyzések. Ez miért ilyen, az miért olyan, ennek nem így kellene működnie, az ott rossz! Persze, amikor kezdődött a dolog, akkor senki semmit nem mondott, hogy mit vár el, és milyennek kellene lennie, de utólag már mindenki nagyon okos abban, amikor más munkáját bírálni kell. A legtöbb esetben el sem kezdek dolgozni, míg pontos specifikációt nem kapok, de most lukra futottam. Azt hiszem ez az így járás tipikus esete..