Ma olvastam egy kamion oldalán, hogy Törökországban győzött a demokrácia. Ami furcsa, mert
a demokrácia és a Törökország szavakat nem a győzni igével kapcsoltam volna egybe, de hát
minden dolognak számos olvasata van. Mindenesetre szomorúnak tartom, ha egy országnak
hirdetésben kell győzködnie a kült és a belt arról, hogy náluk demokrácia van, mert más
egyébből ők ezt nem igazán vehetnék észre..
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szomorú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szomorú. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. november 26., hétfő
2014. február 21., péntek
Kicsit szomorkás
Kicsit szomorkás a hangulatom máma! illetve nem is csak ma, mert ez az idő, ez a taknyos novemberi köd és eső, az októberi meleggel fűszerezve alaposan ad a közérzetemnek. Ha nem tudnék a legújabb kutatásokról, amely szerint a depressziósokat megharapják a saját macskáik, azt mondanám, hogy olyan depressziós-féle vagyok. De tudok és tudom azt is, hogy a macskáink nem harapnak meg. Néha kicsit megrágnak, de harapni sosem harapnak, ahhoz ők sokkal jólneveltebbek. Vagy tudják ők is a dolgot - mármint lélekgyógyászi képességeikkel érzik, hogy nem vagyunk még elég depressziósok egy kiadós harapdáláshoz, vagy esetleg ők még rosszabbul érzik magukat. Ezen esetben elgondolkodtató, hogy nem nekem kellene inkább megharapnom a macskát?
Címkék:
gondolatok,
macskák,
szomorú
2013. május 17., péntek
42 év
A negyvenkettes jó szám, hiszen az a végső válasz, a világmindenségre és az élet értelmére vonatkozó kérdésre. De a mai nap különös apropót is ad ehhez a naphoz, ehhez a számhoz, amire nem tudok nem gondolni. Ma, május 17.-én, Paszkál napján hívhatnám fel az öcsémet, boldog születésnapot kívánva neki, de sajnos ezt már 14 éve nem tehetem meg. Negyvenkét éves lenne ma..
Címkék:
emlékezés napja,
gondolatok,
öcsémuram,
szomorú
2009. október 9., péntek
Szomorú
Szomorú, hogy manapság az embernek egyetlen felemelkedési lehetősége öt véletlenszerű szám eltalálásán múlik. Tisztességes munkából ritkán lehet meggazdagodni, legalább is az az első százmillió hiányzik, ami után ezt már nyugodt lélekkel meg lehetne tenni. Semmi esélyem arra, hogy nagy dolgokat vigyek véghez és beírjam a nevem a nagyok közé. Ha van jó ötletem abból is más profitál és felfedezni is egyre kevesebb lehetőség van. Gondoltam a sarkkutatásra, de az összes felfedezni való sarkot megtalálta már valaki, úgyhogy ez is almás. Csak abban a fránya számsorban lehet bízni és az, valljuk be, eléggé kiábrándító..
Címkék:
gondolatok,
szomorú
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
