Ma semmi különös nem jutott az eszembe. Illetve a gondolatok árja vadul kavarog az elmémben, de ebből a vad örvényből semmi nem esett ki a partra, ahogy nap mint nap szokott volt lenni. Úgy látszik, már ez sem a régi, a saját örvényem is önzősködik velem, pedig ha tudná, hogy mennyi mindent teszek meg érte nap mint nap. Ma végre nyugodt körülmények között alhattam, mert hosszas unszolás után visszakaptam az őszi takarómat. Eddig az indok az volt, hogy odakünn még nyár van és az időjárás nem hajlandó tudomásul venni a naptárt és nyarat tart fenn, ahelyett, hogy a hideg októberi szél a falevelekkel fogócskázna. Igazából eddig sem értettem az összefüggést a kinti időjárás és a benti takaróm között, de végre megtört a jég, és megkaphattam azt a leplet amiből már nem lógok ki valahol, és nem kell olyan álomból felriadnom, ahol jegesmedvék kergettek volna közvetlenül a fagyhalál beálltát megelőzően. Most újra a trópusokra költözhetem, jöhetnek a fűszoknyás lányok.
Reggel a légy még mindig ugyanabban a pozícióban tartózkodott - kicsit aggódom is az egészsége végett. A sok gondolkodásba is bele lehet halni ám! Nem tudom mit tegyek, egyelőre várok még vele. Nem szeretnék egy egész faj boldogulásának az útjába állni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése