Dilemma

        Valamelyik főrend mondta azt, amikor kapacitálni próbálták azért, hogy tegye le a voksát a Valami-Bécs vasútvonal megnyitásáért, hogy - Felséged így három órával korábban juthatna el Bécsbe! Az említett főrend gondolkozott egy kicsit, majd feltette az egyetlen logikus kérdést. - De mit csináljak én három órával korábban Bécsben? Ez jutott eszembe akkor, amikor a hétvégén be és visszavonatoztam a Nyugatiba, Nyugatiból. Na nem azért, mert vasútvonalat akartam volna építeni, hiszen a 70-es fővonal az első magyarországi vasúti vonal volt, így az építéséről jóval korábban döntés született már, hanem a jegy miatt, amit kaptam. Arra ugyanis az volt írva, hogy ezzel én most megspóroltam irányonként 2.75kg széndioxidot, azaz összesen 5.5 kilogrammot. Nem tud valaki valami fincsi receptet, amibe pont öt és fél kiló széndioxid kell?

 

Gasztropuccs

Volt egy elhatározásom, hogy a blogomon többet nem fogok recepteket postolni illetve gasztronómiai tárgyú cikkeket sem írok, mert ahhoz nincs erőm, hogy egy tisztán erre szolgáló blogot tartalommal töltsek meg, és amúgy sem versenyezhetek a profikkal, akik művészetből főznek. Jut eszembe ez olyan, mint a szobrász és a sírköves közti különbség. Elméletileg ugyanazt csinálják mind a ketten, kővel dolgoznak, de az egyik ebből is él, és minden nap kell dolgoznia. Na itt én vagyok a sírköves és időnként irigykedve nézem azokat akik hobbiból alkotnak mindenféle csodát, míg nekem a napi egyéb elfoglaltságok után másnapi ebédet kell készítenem. Este 8-9 felé, úgy, hogy lehetőleg alvásra is jusson idő aznap. Szóval nagy művészkedésre nincs idő. Tegnap tarját sütöttem. A húst kiklopfoltam, kicsit besóztam és oliva olajon mindkét felét megpirítottam, majd pihenni tettem. A serpenyőben maradt szaftot a húslével, vízzel, kevés pálinkával, kakukkfűvel és borókabogyóval beforraltam, tettem bele kevés mustárt és áfonyalekvárt is illetve puhára főztem benne almagerezdeket. Tervben volt az, hogy az egészet lepasszírozom, de már nem volt kedvem. Az egészet a húsra öntöttem és jénaiban, sütőben 200 fokon egy óra alatt puhára pároltam. Ma krumplipürével, holnapra borsófőzelékkel kerül az ebédlőasztalra - de ehhez még kell tejfölt is vennem hazafelé.

Oldalas

Szeretem az oldalast. Mivel eleddig csak egyféleképpen készítettem el, és mivel a tegnapi nap elfelejtettem elővenni a fagyasztóból, így úgy határoztam ma egészen másként fogom elkészíteni. A mikróban olvasztottam ki - ha lehet ezt a módszert kerülöm, de mivel az ebéd forgott kockán, így lemondtam az elveimről és elvtelen módon a mikrót vettem igénybe. Úgyis nagyjából erre való! Az oldalasnak egy pácot készítettem étolajból balzsamecetből, fokhagymából és narancsléből. Ilyet eddig még sosem próbáltam, de gondoltam jó lesz - ha nem, akkor kockáztatom, hogy a fejemre borítják az egészet - a szakácslét sem mindig egyszerű. Az olaj kell bele, a fokhagyma is jó ízt ad, a balzsamecetet szeretem és a narancslé az ecet savanyúságát van hivatva ellensúlyozni. Nagy hibát nem követhetek el vele, de meglátjuk - a vak is ezt mondta. Most egy fél órát pácolom, mad ugrik be a sütőbe. A végén minden ki fog derülni..

Kellene valami

Kellene valami, ami meg tudja mondani azt, hogy ma például mit is főzzek, ha a hűtő üresebb mint a világűr és a főzési kedvem egy pudvás retek szintjén mozog. Kollégáim valószínűleg a karikára vágott, rántott lócsipát ajánlanák - de nem tudom, hogy ehhez érdemben hozzá tudnának szólni. Ezt nekem kell megoldanom..

Kacsacucc

Rég volt már recept, így gondoltam, hogy a rést amelyet a más irányba tett kirándulásaim nyitottak az egységes gondolatzagyvalékban egy karácsonyi étellel tömöm be átmenetileg. Az ünnepi asztal éke volt az ilyenkor szinte kötelező húslevessel egyetemben, ami most a várakozásaimhoz képest is jól sikerült. Szóval a kácsa! Eddig még ezt a madarat is távolról szemléltem csak, akár a libát. Utóbbiakkal azért beszélgetni szoktam, munkahelyen, és itt ott, de főzni, a kötelező körökön kívül nem tettem. Az idei tél volt az amikor megtör a jég ebben is, és el tudhatom azt mondani, hogy mind a két madárféle megfordult már a konyhában - és nem vendégségbe érkezett. A libából szerzett jó tapasztalataim alapján a récét is előkezeltem. Szemöldökcsipesszel távolítottam el a maradék toklászokat - szerencse, hogy ez a madár többet adott a személyi higiéniára mint a liba, így jóval kevesebb munkát kellett belefektetni ezen a téren. A besózott és főszerezett kacsaalkatrészeket kuktában tettem fel főni egy kevés húslevesben, már csak az ízélmény végett. Kb 30 perces rotyogás után a darabok tepsibe kerültek és hogy a hús ne unatkozzon, krumpli került mellé és apróra vágott répa. Az egészet meglocsoltam a kuktából kikerült zsírral és húslevessel, majd jóféle vörösborral, és alufólia takarása mellett sütőben, a saját gőzében izzasztottam. Mikor a krumpli megpuhult, a fóliát levéve, és a pecsenyelével öntözve a kacsacuccot aranybarnára grilleztem. Épp ma fogyott el a vége..

Első libám

Tegnap nagy nap volt az életemben, az első libám napja. Nem mintha eddig nem találkoztam volna libákkal, sőt, időnként beszéltem is velük, főzni illetve fűzni is fűztem őket, hogy hozzájuthassak azokhoz a kívánatos combokhoz - igaz, akkor még teljesen más megfontolásból és szándékkal. Most a hentesnél jutottam hozzá a megfelelő libalábhoz - bizonyos szempontból sokkal egyszerűbb és korrektebb megoldás, mintha magam kísérletenék az elejtéssel. Sokáig hezitáltam, hogy mi legyen velük, túrtam az internetet a helyes megoldás után, számtalan elkészítési módot olvastam át egy bizonyos megoldást keresve. Azt már az elején eldöntöttem, hogy elő fogom főzni és almával készítem el. A combokat alaplében kezdtem el főzni lassú tűzön. Az alaplevet szépen bezöldségeltem (leveskockából készült eredetileg) és a főzés során csodálatos libahúslevessé nőtte ki magát, így tulajdonképpen két legyet üthettem egy csapásra. Közben kiolvasztottam a mellékesen vásárolt libahájat is. Egy uborkásüvegnyi aranylóan csillogó libazsírt kaptam eredményül, mely szükséges volt a szárnyas további ápolásához. Egy tepsibe került a majdnem készre főtt végtag. Alá került a zsírból, vörösborból és alapléből készült zaft, és fólia alatt ebben párolódott még háromnegyed órát. Azután a fólia nélküli végjáték következett, locsolgatva a húst a mártással, mígy végül aranybarnára nem sült a hús. Na és mi maradt ki az egészből? Természetesen az alap elhatározásom - azt alma. Gordon

Ramsey szavai jutnak eszembe ilyenkor: Basszus! Majd legközelebb..

Vasárnapi húsleves

Ha vasárnap, akkor a legtöbb családban a főételek királya a húsleves a sztár. A legegyszerűbb étkek egyike, legalábbis ami az elkészítését illeti. Pár dolog nagyon szükséges bele, ezekből a legfontosabb talán az idő. A húsleveshez sok idő kell, alacsony lángon kell főzni, épp, hogy csak mozogjon, áramoljon benne a lé, rotyognia nem szabad, mert akkor zavaros lesz. Kell még bele jó húsféle, ami akkor a legjobb, ha csontos. Minél többféle húst rakunk bele, annál finomabb lesz a végeredmény. Ha leveskockára vetemednénk, akkor érdemes a marhahúshoz tyúkhúsleves, a csirkéhez marhakockát tenni, de a megfelelő fajtájú és mennyiségű húsárú feleslegessé teszi az ipari adalékok alkalmazását. Kell még bele jóféle zöldségárú, legfontosabb a sárgarépa és a petrezselyem, de fontos a zeller, a karalábé és a vöröshagyma is. Utóbbi megmosva, de héjastul. (Kell a héj a leves színéhez!) Jól jön még a kis fej kelkáposzta, a gomba, krumpli és a fokhagyma is. A húsokat hideg vízben tesszük fel főni. Egész feketeborsot teszünk hozzá, és a keletkező habot leszedjük. Félidőben pirospaprikát teszünk bele, majd a megtisztított zöldségekkel bezöldségeljük. Sózni kóstolgatás után kell, mindenképpen fontos, hogy a megfelelő ízt beállíthassuk. 2-3 óra főzés után máris az asztalon lehet az aranyló zsírkarikákkal fedett vasárnapi leves.

Eszem megáll!

Mai hírben olvasom, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a patikai receptet. Kifogásolták, hogy rajta szerepel a beteg neve és tb száma is és ez alkotmánysértő. Csodálom, hogy mivel van ideje a taláros testületnek foglalkozni akkor, amikor égetőbb problémák hegyekben állnak, annál is inkább, mivel ez mióta az eszemet tudom így van. Mint mások is megállapították, az ellenőrizhetőség érdekében praktikus ráírni a vényekre a beteg adatait. Azt már megfigyeltem, hogy Magyarországon sosem jó magán a lovon tartózkodni, mindig át kell esni valamelyik oldalára. De hogy az alkotmánybíróság látszólag a receptbűnözést támogassa a döntéseivel - szóval az eszem áll meg. Vagy csak én értek valamit félre?

Muszaka

Hétvégén újra muszakát készítettem. A nej egy padlizsánnal örvendeztetett meg, ami valahol a világ másik felén szökkent szárba, és egy hétig a hűtőnk fogja volt. Kicsit sajnálnám, ha megint csak magyar termékek lennének a boltokban, mert ez azt jelentené, hogy eltűnne a zöldségválaszték nagy része, és maradna a krumpli, a hagyma, káposzta, a vermelt répafélék, és még pár dolog. Ha választhatok, hogy magyar vagy külföldi legyen , akkor persze szívesebben döntök a hazai mellett, de ilyenkor nem terem nálunk padlizsán, és néha jól esik becsempészni a nyár ízeit a hideg télbe. Darált sertéslapockát készítettem el pörköltösen. Régebben anyám mindig a másnapra megmaradt pörköltet darálta le a rakott miskulanciák és milánói szószok számára, de én igyekszem úgy főzni, hogy ne legyen annyi maradék, így ez is célirányosan erre készült. Mivel paradicsom nem volt itthon, és a padlizsánkészlet is csak egy darab bánatos növényre korlátozódott, így krumplit is használtam töltelékként. Tűzálló tálba rétegeztem a hozzávalókat, tejföllel, olívaolajjal, és sajttal gazdagon, majd forró sütőben egy óráig sütöttem. Akkor jó, ha már a jénaiba belenézve látjuk, hogy benn fortyognak az összetevők. Forrón tálaljuk, a zaftot puha fehérkenyérrel tunkoljuk ki..

Püspökkenyér

Horváth Ilona után szabadon. Az eddigi legegyszerűbb recept, amivel eddig találkoztam és a család örömére sikerült is elkészítenem. Hozzávalói:

6 egész tojás, 25 dkg cukor és ugyanennyi liszt, mindenféle apróra vágott aszalt gyümölcs és lehetőleg étcsokoládé kb 10-15 dkg mennyiségekben. Igazából annyit kell beletenni, hogy megfelelő konzisztenciájú anyagot kapjunk. A tojásokat a cukorral legalább fél óráig verjük. Erre legjobb a robotgép, míg végez, addig ihatunk egy rendes kávét, vagy intézhetünk egyéb dolgokat, mint például a hozzávalók aprítása. A tojásos cukor az elszenvedett bántalmazás hatására jelentős térfogatnövekedésen megy keresztül. A művelet végén hozzákeverjük a lisztet és a kevés liszttel elegyített vágott mindenfélét. (Ha utóbbit nem keverjük össze liszttel, akkor van rá esély, hogy nem oszlik el egyenletesen a tésztában, és az egész a sütemény aljára süllyed le, mielőtt megsülne.) Kivajazott, majd kilisztezett őzgezincformába töltjük és közepesen meleg sütőben aranybarnára sütjük. A pepecselőbbek az elkészülte után leönthetik olvasztott csokival és meghempergethetik apróra vágott mandulában, de anélkül is éppen eléggé finom. Egy hátránya, hogy gyorsan fogy..

Székelykáposzta

Az étel, ami csak nevében székely, gyakorlatilag nincs köze az erdélyi népcsoporthoz. Egyszerű, de igen ízletes, és könnyen elkészíthető és igen laktató étel - nem ördöngösség, épp a hétvégén főztem. Alapja egy jófajta sertéspörkölt, ahogy kell, lapockából, bő lére engedve. Amikor a hús megfőtt, tehetünk a majdnem kész ételbe kolbászt és/vagy különféle füstölt húsokat, majd belerakjuk a jófajta vecsési savanyúkáposztát (érdemes esetleg egy alkalommal átmosni vízzel, hogy ne legyen annyira savanyú) és még rövid ideig (kb 30 perc) kis lángon főzzük. Utolsó momentumként kerülhet bele tejfel, de ezt tálaláskor is beletehetjük. Hűtőben sokáig eláll, és a kapcsolatokkal ellentétben újramelegítve egyre jobbá válik..

Lasagne

Lasagne - csak lazán. Mit lehet tudni erről a fogásról? Természetesen a legfontosabb az, hogy Garfield egyik kedvencéről van szó.Vasárnap a fent említett ételt készítettem. Rég volt már recept, álljon itt tehát ez az étel okulásképp:

A tésztához kell fél kiló rétesliszt, négy tojás, csipet só, és egy kevés víz. Az elegyből rugalmas tésztát gyúrunk, majd egy kicsit pihentetjük. A lehető legvékonyabbra nyújtjuk - ezt én géppel végeztem el. Biztos lehet kézzel is, de akkora profi azért nem vagyok. A töltelék részben besamel, részben darált sertéslapockából készült. A darált húst hagymán addig pirítottam, amíg szét nem esett, majd fűszereztem őrölt borssal, kakukkfűvel, oregánóval és babérlevéllel. Kevés fehérborral addig főztem, míg majdnem megpuhult, majd sűrített paradicsommal fejeztem be. A megfőzött tésztát egy vajjal kikent jénai tálba rétegeztem, úgy hogy egy réteg húst egy réteg besamel kövessen. A legfelső rétegre besamel kerül, majd az egészre reszelt sajt. Sütőben, 200 fokon, 40-45 perc alatt készre süthető.