Egy - megérett a meggy. Egyedül ülök a munkában. Idén rám hárult az a nemes, ámde meglehetősen unalmas feladat, hogy a munka frontján álljak és tartsam a sarat, míg a többiek a pezsgőt hűtik (vagy éppen már magukban melegítik) valahol. Reggel magányos utam volt befelé, úgy látszik már senki nem akar ma dolgozni így ha nem lett volna tél és talpfagyasztó hideg, a magyar nemzeti éticsigaválogatott is nyugodtan és mindenféle sérülés veszélye nélkül tarthatott volna alapozó edzést a főúton. Mindennek van valami előnye, legalább lehet töprengeni és az eső sem esik..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése