Újra véget ért egy ünnep. Szerencsére nem volt belőle balhé, vagy legalább is nem jutott el az ingerküszöbömön túlra, de azt hiszem ez nem azt jelenti, hogy mi magyarok megtanultunk békésen megemlékezni bármiről is, egy napra félretéve az ellentéteket. Ez az ország mindig is jellemző volt arról, hogy itt tízmillió ember üldözött tízmilliót, tízmillió pedig bújtatta. Meglepő, hogy ennek ellenére mégis megéltünk több mint kétezer évet. Azt hiszem ez nagyobb csoda mint a gazdasági fellendülés, vagy az első botladozó lépések azután, hogy őseink először másztak le a fáról..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése