Ma álmomban általános iskolai osztálytalálkozón voltam. Első alkalom volt, ugyanis az életben még senki sem érzett erre igazán nagy késztetést, hogy újra összejöjjön azokkal az emberekkel akikkel együtt nőtt fel, egy iskolapadot koptatott nyolc éven keresztül. Biztos ilyen is van, mint ahogy olyan is akik évente tartanak ilyen alkalmat mert annyira szerették egymást. A mi társaságunk nem volt túl erős érzelmekben. Sosem tartottam túl jó emléknek ezt az időt és ebben nagy része volt az osztályfőnökömnek aki ahelyett, hogy összekovácsolt volna bennünket, a széthúzás és a gyűlölködés magjait plántálta belénk. Ez a vetemény szárba szökkent és bőséges termést is hozott, így tulajdonképp a végén mindenki örült annak, hogy vége lett az iskolának és mehetett mindenki a dolgára. Az álmomban egy asztalhoz ültünk, de alig ismertem meg a 'kollégákat' annyira mások lettek. Azt hiszem, az életben ez méginkább így lenne..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése