Tele van a hócipőm a munkámmal. Furcsa kettősség, mert a feladatok egyenként izgalmasak, de folyamatosan elönt a munka és persze mindenért én vagyok a hibás. A legutóbbi szereplésem, amit a vezetőség értékelt, alaposan elrontotta a szájízemet. Tegnap megírtam egy szép nagy levelet arról ami történt, de válaszra sem méltattak. Ez azért rosszul esett, mert annyit legalább elvártam volna, hogy valaki mond valamit. Vagy annyit, hogy: Bú! De még erre sem méltattak. Viszont ma már arra jöttem be, hogy
nincsen kész az a rendszer amire ők már számítottak, de határidőt nem mondtak rá, hogy mikorra kell. Ebből is csak annyi jön le azon a szinten, hogy megint nem csináltam meg azt, amit kellett volna.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése