A blogomat lassan átkeresztelhetem Sparhelt álom blogjává, annyit írok mostanság az álmaimról. Akinek az élete nem bővelkedik izgalmakban, az legalább az alvással töltött időt élje úgy meg. A régi időkkel szemben viszont a legújabban kellemetlen dolgokat sikerül megálmodnom. A mai élményem is ilyen volt. Kiderült számomra, hogy a fiam nem is az én gyerekem, és titokban találkozgat az igazi apjával. Nem tudom, hogy milyen lelki gondok vezetnek ahhoz, hogy az ember ilyesmire gondoljon ahelyett, hogy áthancúrozná a hajnalig tartó időt jó képességű szirénekkel, de jó lenne tudni. Ebből a gondolatból nehéz volt kiszabadulni, a szokásos technikák sem váltak be, így hiába fordultam a másik oldalamra, nem változott semmi, a kétség maradt. Szerencsére az óra megszabadított ettől a gondtól. Azt hiszem sosem örültem még ennyire az óracsörgésnek..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése