Kacsacucc

Rég volt már recept, így gondoltam, hogy a rést amelyet a más irányba tett kirándulásaim nyitottak az egységes gondolatzagyvalékban egy karácsonyi étellel tömöm be átmenetileg. Az ünnepi asztal éke volt az ilyenkor szinte kötelező húslevessel egyetemben, ami most a várakozásaimhoz képest is jól sikerült. Szóval a kácsa! Eddig még ezt a madarat is távolról szemléltem csak, akár a libát. Utóbbiakkal azért beszélgetni szoktam, munkahelyen, és itt ott, de főzni, a kötelező körökön kívül nem tettem. Az idei tél volt az amikor megtör a jég ebben is, és el tudhatom azt mondani, hogy mind a két madárféle megfordult már a konyhában - és nem vendégségbe érkezett. A libából szerzett jó tapasztalataim alapján a récét is előkezeltem. Szemöldökcsipesszel távolítottam el a maradék toklászokat - szerencse, hogy ez a madár többet adott a személyi higiéniára mint a liba, így jóval kevesebb munkát kellett belefektetni ezen a téren. A besózott és főszerezett kacsaalkatrészeket kuktában tettem fel főni egy kevés húslevesben, már csak az ízélmény végett. Kb 30 perces rotyogás után a darabok tepsibe kerültek és hogy a hús ne unatkozzon, krumpli került mellé és apróra vágott répa. Az egészet meglocsoltam a kuktából kikerült zsírral és húslevessel, majd jóféle vörösborral, és alufólia takarása mellett sütőben, a saját gőzében izzasztottam. Mikor a krumpli megpuhult, a fóliát levéve, és a pecsenyelével öntözve a kacsacuccot aranybarnára grilleztem. Épp ma fogyott el a vége..