A hétvégén négy golyóval kevesebb lett odahaza, midőn a macskák elveszítették a lényeges, de eddig nem használt (és ezek után kényszerűségből mellőzött) testrészt. A szükségszerűség vitt rá minket a cselekedetre, de Freud biztos azt mondaná rá, hogy péniszirígység, vagy valami gyerekkori elfojtott szexuális kielégületlenség volt az igazi ok, de a félreértések elkerülése érdekében az illető úriembert nem fogjuk beengedni a lakásba, így a tényleges ok remélem rejtve fog maradni. Az altatás mellékhatásait jobban megszenvedtük mint a macskák maguk, az ébredés órái meglehetősen kellemetlenek voltak. Két, mozgáskoordinációját teljesen elveszített macskát gardírozni nem teljesen leányálom, főleg, hogy menni akarnak, de állandóan felborulnak, és mindeközben módszeresen össze akarják okádni a lakást. Sajnáltuk őket, és reggel a gyerek első kérdése is a macskákra irányult, és amikor szóvá tettem, hogy először talán köszönhetne nekem, azt válaszolta, hogy ha majd engem herélnek ki, akkor először az én állapotommal fog reggel foglalkozni. Nem tudom megér-e ez ennyit?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése