Fasom

Azaz a vadon növő gyümölcs a som és az őt nevelő fa. Az utóbbi idők erdőjárásai hívták fel a figyelmemet arra, hogy akadnak ehető dolgok az erdeinkben. Ilyen például a mostanra beérő som is, ami bokron illetve fán található, íze a timsószerű savanyún keresztül a kellemes édesig terjed. A wikipedia ezt írja róla:

A húsos som a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Több országban is termesztik, (például: Ausztriában, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában), őshonos, régi növényünk, amit a helység- és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos).
Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas maggal bélelt gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő, melyek nemcsak forma-, hanem színgazdag gyümölcsűek (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos). Fája igénytelen, tősarjairól bárhova telepíthető, a téli hideget is jól tűri. A termesztésekor a sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítani kell.

Személyes tapasztalatom alapján a legkisebb csalódást akkor szerezhetjük magunknak, ha egész sötétszínű termést keresünk, ami a legkisebb érintésre is a kezünkbe hullik. A nagy és piros termések bármennyire is csábítóak, még többnyire igen savanyúak így csak krónikus savhiányban szenvedőknek javallott, illetve azoknak akik élvezik ha a szájukat percekre összehúzza valami. (Pl Mick Jagger kedvence lehetne, neki jut is, marad is még ezzel együtt is.) Annyira fellelkesültem, hogy azt hiszem, odahaza som projectbe kezdek. Ajánlom mindenkinek!