Szabadság

Szabadságnak nevezzük azt az időt amikor a munkásosztály újratermeli a termelőerejét, kipiheni magát a hétköznapok robotjából a hétvégeken kívül. Érdekes kérdés a szabadság ügye, ugyanis a munkáltató annak sem örül, ha az ember kiveszi, de annak sem, ha nem veszik ki ezeket a napokat. Az év legnagyobb részében, ha az ember pihenőre menne, ferde szemmel néznek rá, esetleg elvárt munkáit emlegetik fel, határidőket sorolnak aminek még addigra kész kellene lennie. Azután az év vége táján fordul a kocka és kínosan feszengővé válik a hangulat azzal, hogy hogyan lehet valakinek még ennyi szabadsága az év végéig? Átvinni nem lehet a jövő évre, kifizetni sem akarják - ki kellene venni! De hogy lehet kivenni egy hónap alatt azt, amit előtte nem lehetett, úgy, hogy közben annyi munka van még hátra, hogy egy teljes hétvégét is a munka oltárán kell feláldoznunk a decemberi hónapban? Egy volt vezetőnk erre azt mondta, hogy a szabadság nem arra való, hogy az ember kivegye, hanem arra, hogy kiírja és bejöjjön dolgozni. Szerencsére ő már nyugdíjba ment, így nekünk megmarad a puszta talány..