Optimista

Magam nem sorolom az optimista lények közé. Sokan pesszimistának tartanak, de magamra inkább a realista szót szeretem inkább alkalmazni. De azért mindig lenyűgöztek azok akik rózsaszínben tudják látni a világot, vagy noha nincs ideje, mégis tudnak reménykedni abban, hogy a dolgok jóra fordulhatnak. Néha egész szokatlan helyeken találhatunk optimista hozzáállást. Ahogy ma kinéztem egy fürdőszoba ablakon, a szomszéd rózsabokra szinte teljesen csupasz volt, egyetlen, sárga rózsát kivéve.  A bokor nyilvánvalóan követte a szokásokat, de az egy virággal reménykedhetett a közeli tavaszban. A kertünkben lévő málnabokor még az ősszel eldobálta szinte az összes levelét, de párat megtartott és ami a meglepőbb, találtam rajta friss virágot és termést is. Noha valószínűtlen, hogy decemberben beérik, de csodálatra méltó, ahogy ezek a növények reménykedni tudnak valami egészen valószínűtlen dologban. Példát vehetnénk róluk..

Hahó!

Annak idején Kádár János mondta volt az azóta szállóigévé lett szavakat - A krumplileves, az legyen krumplileves! Ha magunktól elvárhatjuk azt, hogy a dolgokat nevezzük a nevén, vagy a néven nevezett dolgok legyenek azok amilyen névvel hívtuk is őket, akkor ezt mástól is megtehetjük. Így például a természettől vagy az időjárástól. Tegnap, mikor lefekvéshez készülődve a macskát akolbólintottam ki a lakásból, láttam, hogy gyengéden szállingózni kezdett a hó. Nem igazán hiányzott, de nem lettem megkérdezve a dologról, döntési jogköröm és felelősségem ebben a kérdésben sincs, szóval éltem a nyugtázási jogkörömmel. Reggelre egyenletes, negyedmilliméter vastag szőnyeg fedte a kertet. Ezt nagyítóval kellett megállapítanom, mert szabad szemmel nem volt rendesen értékelhető az eredmény. Ha hó, akkor legyen rendes hó! Ennek így semmi értelme sincs, még akkor sem, ha elmondhatjuk, hogy ez az idei tél első hava.

Sózzunk

Jut eszembe, egyre szükségszerűbb lett a só. Persze felhívták a figyelmet arra, hogy aki felsózza maga előtt a járdát és ehhez sót használ, azt ott a helyszínen szénné fogják büntetni, mert ez a cselekedet súlyos természetkárosítás, hiszen a só méreg. Ami egyfelől persze igaz, gondolom a közteresek is ábrándozva pisloghatnak az Adrián a tengerre, hogy mennyi helyszíni bírságot lehetne itt kiszabni a part sózása miatt, de igazán egy tegnapi hír miatt dobta le az agyam a láncot. A közútkezelő - noha nem is esett még a hó szinte sehol - preventíve felsózta a közlekedési utakat. Előre, ahogy kell. Nyilván, mire esik a hó, a leszórt anyagot lejárja az útról a forgalom, illetve az ő sójuk nem rongálja a környezetet, hisz az a só a jó só. Amit az állampolgár szór ki a jégre, hogy senki se törje össze magát a járdán, illetve ne büntessék meg a csúszós út miatt - na az a rossz só. Erre mondják azt, hogy szépek lehetünk, de okosak nem..

A tél haszna

Mi a haszna a télnek? - tehetnénk fel a kérdést. Mondjuk az is kérdés, hogy miért van értelme mindenben a hasznot keresni, de hát az ember már csak ilyen haszonelvű állat. Ha valami jó neki az hasznos dolog, ha meg árt, akkor meg kártékony. Így alapvetően rossz a parlagfű, hisz a pollenje allergizál és hasznos dolog a bodza, mert számos egzisztencia épül rá, holott mind a két növény jobbára vadon terem. A tél ráadásul nem is terem, csak van, ez egy állapot. Bár a hideg egy kettő itt terem, illetve ha nézzük, olyan helyeken terem ott, ahol eddig nem igazán szokták meg azt. Amerikában van méteres hó és szélvihar - sírnak is miatta a népek - idehaza elvben szokva vagyunk az ilyesmihez, egész iparág épült ki arra, hogy a tél mellékhatásait elsüsse a kedvezőtlen folyamatok okaiként - szóval itt nincs semmi, még hideg sem. Aminek a következménye az, hogy mindenféle csúszómászó és kártékony rovar vígan szaporodik, mert a fagy nem gyérítette meg az állományt. Én sem szeretem a telet, a növényzet ilyenkor kiveszi rendes évi szabadságát, minden kopár és 'jobb' esetben ködös is. Hideg van - vagy nincs, időnként nagy szél támad és rendet tesz a verandán - bár itt jegyzem meg, hogy különbözőek a rendről alkotott elképzeléseink. Esetleg valami változó intenzitással csepeg, zuhog vagy szállingózik. Egyetlen pozitív hozadéka a télnek az, hogy ha hideg van, nem kell helyet csinálnom a hűtőben. Csak kirakom a verandára és kész. Ha nem eszik meg a vadak, másnapra is friss marad minden, ráadásul a forró edény is kitehető, ennek a hűtőnek nem árt..

Hahó

Már második napja esik a hó. Megdöbbentő, hogy a természet két napig ugyanazt képes csinálni. Ami egyfelől jó, másfelől viszont ha az általa felállított trendet követné, akkor most húsz foknak kellene lennie és vadul olvadna. Meglepő, hogy a helyére kerül minden, hiszen épp arról beszéltek, hogy mekkora kártevődúlás lesz majd tavasszal, mert nem volt igazán hideg tél - erre tessék. Itt a hideg, és végül hó is esik, bár szó ami szó, kicsit el van késve. De ami késik az nem múlik - ha már a közhelyeknél tartunk..

Hideg van

Hideg van. A reggeli órák blogtermését nézegetve ez a gondolat másnak is az eszébe jutott, így a témaválasztással nem vagyok egyedül. Ilyenkor szokott eszembe jutni az a vicc, amikor egy amerikai kutató felhívja oroszországi barátját, mert azt hallotta, hogy ott dermesztő a hideg. A barátja veszi fel a telefont, aki erről mit sem tud. Az amerikai barát mondja, hogy aggódik, mert azt mondták be a rádióban, hogy mínusz hatvan fok van ott. A barát azt válaszolja, hogy az lehetetlen, mert most nézte meg a hőmérőt és csak mínusz tizennyolcat mutat. Az amerikai azért tovább kétkedik: - De azt hallottam, hogy az utcán már nem működnek a gépek és az emberek állva fagynak meg! Mire a barátja: - Ja, hogy az utcán. Ott lehet.. Szóval minden relatív. Mi ezt a hőmérsékletet úgy éljük meg mint az időszak legzordabb telét és válságintézkedéseket hozunk, ugyanakkor volt híradás valami eszkimókörnyékről, hogy az évszázad legmelegebb tele köszöntött rájuk, mert csak -15 fok a hőmérséklet - közben itt még nincs is annyi és az eszkimók ugyanolyan emberek mint mi. Mégis mennyit tesz a megszokás!

Nyomokban havat tartalmaz

Egészen furcsa, új arcát mutatta felénk az idő! Az idei időjárás minden volt, csak az nem amit megszokhattunk vagy elvárhattunk volna egy olyan évszaktól amit azzal a hárombetűs szóval jellemeznek - TÉL. Nem lepett volna meg a hófúvás, a méteres hó, a zimankó, a fenékig befagyott tavak látványa, a házakba melegedni bekérezkedő majd a hidegben kopogósra fagyó farkasok, az ordító jegesmedvék - viszont meg kellett, hogy állapítsam azt, meglepő a vegyes, hol tavaszi, hol őszi időjárás. Ma reggel az igazi télre ébredhettünk. Hó esett, fehér lepelbe burkolva a tájat. Persze, minden csoda három napig tart - azzal a megszorítással, hogy az unortodox telek még addig sem, így a lehullott fehér takaró jobbára már a múlté, megint kitavaszodott. Ott ette a fene ez egészet..

Az utakrúl

Találós kérdés következik: Hosszú, egyenes, tiszta jég és csúszik mint a franc? A hamariak könnyen rávághatják, hogy ez biza egy gyorskorcsolyapálya, de nem. Ez egy átlagos, önkormányzati tulajdonú közút egy átlagos magyar városban, így például nálunk is. Amikor reggel kihajtottam a főútra, megnyugodtam. Tiszta merő színjég volt, pont úgy mint tavaly ilyenkor, hasonló helyzetben. Na meg tavalyelőtt, illetve azelőtt is. Ilyenkor eszembe jut az akkori önkormányzati újságban megjelent panaszos levél és az arra adott válasz is. Ott egy hölgy panaszolta, hogy az autójával a jeges út miatt szenvedett balesetet és ez mégsem járja! Erre kapott egy olyan választ, hogy az önkormányzat az utak takaríttatását egy vállalkozóval végezteti és ők megkérdezték a vállalkozót aki azt mondta, hogy azt az utat már letakarította addigra, így amit látott, azt nem láthatta. Különben is, az igaz magyar ember tud vezetni és vigyáz, tehát, ha balesete volt, akkor vagy nem tud vezetni vagy idegenszívű, úgyhogy jobb lesz ha meghúzza magát. Ezt szem előtt tartva gondoltam arra, hogy az önkormányzati elintézési módot szem előtt tartva - mármint hogy aki letette oda a jeget, majd el is tünteti - illetve a hölgynek adott kedves kis választ felidézve, valószínűleg én is rosszul láthatok. Ezt még az a kontraszt sem ronthatta el, hogy az állami fenntartású közutak szépen voltak takarítva. Úgyhogy a túlélés érdekében próbáltam igaz magyar emberként viselkedni és reménykedtem, hogy más is így fog tenni..

Reggeli

Ma reggel szembesültem azzal, hogy az autóm tökéletes jégtömbbé fagyott kívülről és belülről is, a kipufogóm leszakadt és befelé úgy rázott az út (vagy az autó) mintha egy centrifugán ültem volna. A padkán félméteres hó, a céges parkolóban már csak akkor volt hely, ha ástam magamnak egyet. Idefelé Abbát hallgattam, ez valahogy illett az időjáráshoz. Ők ugye svédek és ha ilyenkor kinéznek az ablakomon és látják, hogy tökig ér a hó, és ordítanak a jegesmedvék, máris otthon érezhetik magukat. Ez ott egy normális tél, de mi elszoktunk már ettől..

Hideg van

A hír: Ma este óriási tűz ütött ki a tűzoltókészülék gyárban. A helyszínre nagy erőkkel kiérkező tűzoltók, csak több órás, megfeszített munkával tudták csak megakadályozni, hogy a lángok ne terjedjenek át az oltóhab raktárra. Valahogy ez jutott az eszembe reggel, amikor jégteleníteni szerettem volna az autó szélvédőjét egy rendkívül környezetbarát, kézi erővel működtethető spriccnis jégoldóval és meg kellett állapítanom, hogy ez biza befagyott! Furcsa kettősség, amikor a jól felkészült autós ott áll egy befagyott jégoldóval aminek ugye az lenne a feladata, hogy folyékony állapotba hozza a szélvédőn terjeszkedő fagyott vizet és erre tessék. Hiába no, hideg van odakinn..

Szenny

A tél maradandó nyomokat hagyott. A fák, az utcák, a terek - mind, mind a téli mocsokkal borítottak. Lerakódott a hideg hordaléka mindenre, filmszerű szennyezett nyomot hagyva, jelezve, hogy itt járt. De nem csak a tárgyakon, de rajtunk is látszik a lassan elmúló évszak hideg és nyirkos keze. Egy kiadós eső hiányzik, ami erős keféivel eltávolítja ezt a szürke réteget, visszaadva a dolgok eredeti fényét. De lelkünk szennyét vajon milyen csapadék távolíthatja el? Nem tudom, de igazából azt várom már nagyon..

Tél

Eddig jobbára jóságos arcát fordította felénk, de az utóbbi pár napban mégis elkezdte megmutatni azt, hogy ki az úr a háznál. Kisgyermekként eddig az a határozott véleményem volt, hogy a karácsony hó nélkül mit sem ér, de azóta, hogy önálló kereső lettem és a fűtésszámlák árát is ki kell gazdálkodnom, határozottan el tudnék képzelni egy mediterrán ünnepet is, legfeljebb nem fenyőt díszítenék fel, hanem pálmafát. Azt hiszem a csillogó fehér hó látványát is kellően kárpótolni tudná pár jóképességű, fiatal nőstényegyed a fajtámból, ahogy a tengerparti fövenyen múlatják az időt. Azt hiszem, megalkuvó lettem..

Időjárás

Furcsa idők járnak mifelénk mostanság. A nyár nem igazi nyár és a tél sem az, aminek lennie kell. Most példának okáért éppen vadul korcsolyáznunk kellene valahol, esetleg havat lapátolni, és ehelyett tíz fok van és szinte tavaszi hangulat. A csapadékkal nincsen baj, bár ha ez a mennyiség hó formájában esne le, akkor már ki sem látszanánk belőle. A gondom mégis a hőmérséklet. Ezen az szélességen ilyenkor hidegnek kellene lennie. A természet eddig úgy működött, hogy szüksége volt a pihenésre. A fagy megölte a slendrián módon bebábozódott csimaszokat ezáltal gyérítve a kártevőállományt. Most ez elmaradni látszik, és bár a fűtésszámlánkban előnyös, de félek tőle, hogy nyáron több kukacunk lesz, mint amire amúgy egyébként vágynánk..

Téli üzemmód

Itt a tél - gondolom ez senkit nem lep meg. Nem úgy nagyhencegnőnket, aki a hír hatására téli üzemmódra váltott. Első teles macska lévén nem tudhatta, hogy mivel jár a hűvös idő beköszöntése egészen tegnapig, amikor is szembesült a hó hátrányos tulajdonságaival, miszerint hogy nedves és hideg. Egyszóval jobb neki odabenn. Akár csak a reklámban, a macskák ösztönösen tudják ezt, így amikor reggel kísérletet tettünk a kidobására, egy elegáns kanyar után már iszkolt is befelé, meghiúsítva a család elindulására tett erőfeszítését. Szégyenszemre, miután az utódékat kifuvaroztam a vasútállomásra vissza kellett jönnöm érte, hogy megkeressem, és kihajítsam. Mélységesen meg volt sértve..