Gyűlölet

Ilyenkor mindenki a szeretet ünnepéről beszél, vagy az a szokás, hogy a szeretetet mint érzelmet járjuk körül, de ha úgy vesszük a gyűlölet is egyfajta szeretet, csak egy baromi nagy, negatív előjellel ellátva. Nem az általános gyűlölet szükségtelenségéről kívánok értekezni, hanem az engem ért gyűlölettel kapcsolatban. Soha nem értettem ezt a dolgot, főleg, ha úgy ért engem ilyesmi, hogy nem tudtam azt, hogy miért kapom. Ha az gyűlöletet adó soha nem törődött igazán azzal, hogy megmagyarázza vagy feloldja a dolgot, hanem leplezetlen érzelemmel állt hozzá a kérdéshez. Legutóbb a céges vacsorán szembesültem ezzel - meglehetősen kínosan éreztem magam miatta, mert előzőleg úgy gondoltam, hogy ez egy jó alkalom lenne a konfliktus megbeszélésére, de tény és való, hogy utálni valakit lényegesen egyszerűbb, mint rendezni egy ilyen konfliktust. Utóbb még lett volna egy lehetőségem, ha elkapom az illetőt a parkolóban, de az egyfajta megalázkodást jelentett volna, ugyanakkor nem hiszem, hogy őszinte hozzáállást várhattam volna el a dologban, hisz ha erre lett volna igény, ennek felszínre kellett volna már kerülni e jóval előbb. Aztán persze otthon megvilágosodtam, igaz ehhez kellett nagyjából ötvenegy év, amíg egysejtűből eljutottam a többsejtű életem azon részére, ahol nem próbálom meg abban az irányban befolyásolni az embertársaim, hogy ha nem is tudom azt megoldani, hogy szeressenek, legalább ne utáljanak. Persze mindent csak abban az esetben, ha nem látom kiérdemeltnek a dolgot vica versa. Szóval, mostantól lehet vígan utálni, gyűlölni, haragudni rám, közös életünk végéig, ívben sz.rok az egészbe bele! Azt hiszem ez a legjobb, amit az ügy érdekében tehetek..

Fészbúk

Amióta beácsoltam a fát és teljes pompájában, azaz nem krumplihálóba csavarva és a falhoz döntve áll a sarokban, a macskák majd megvesznek érte. Már mindkettő látta, a kicsi többször is és nagyon érdekli őket a téma. Mi emberek el sem tudjuk képzelni milyen lehet egy szagokból álló világ, szagokból, amik jelentenek is valamit. Számunkra ez a fa csak egy fa, ha nagyon erőltetem magam talán azt is érzem, hogy fenyőillata van, de nekik egészen mást jelent. Olyan lehet - próbálom elképzelni vagy valami analógiát találni rá a mi világunkból, mint egy frissen installált facebook kliens. Az ember él benne a saját kis világában, ami ajtótól ajtóig tart és akkor hirtelen belerobban az egészbe a világ. Ott van valami szokatlan, valami szokatlan szagnyomokkal, hisz ebbe a facebook fiókba postolhatott egy nyúlcsalád, sünék is jártak ott és rókáék nyúlékat keresték, de elkerülték egymást. Lehettek ott más macskák is - de akkor hol lehetnek vajon most? Csupa nagy kérdés, amire válasz nem jön, csak azok az izgalmas új szagok. Látszik, hogy ők már megkapták az ajándékukat.

Karácsonyi apró

Karácsony nulladik napja van, azaz Szenteste. Ez a nap egy kicsit olyan mint a nulladik nap a Szigeten, hisz az ünnep elkezdődik, de ez nem az igazi Karácsony. A lelkünk ilyenkor díszbe öltözik, bár ez még nem látszik meg a vásárlásban még meg nem fáradt tömegeken. Még mindenki vadul válogat vagy veszekszik, esetleg teszi mindkettőt. Ezt onnan tudom, hogy én is el voltam pár apróságért. Bár korábban velem is előfordult, hogy ilyenkor még az üzletben keringtem tanácstalanul, de mostanra már jó előre gondoskodtam a meglepetésekről és nem bánom. Az időjárás pedig - igazi meglepetés. Száncsengő, lágyan hulló hó és hideg havas táj - ezért több ezer kilométert kellene most megtenni, hisz hétágra süt a nap és szinte tavasz van. Hogy úgy mondjam, ritka kretén időjárás. De azt hiszem meg tudnám szokni..

Karácsonyi üdvözlet

Mikor is kapnánk, ha nem karácsonykor? Kedves figyelmesség, hogy gondolnak ránk és legalább üres frázisok erejéig kapunk némi figyelmet. Néminemű kétségeket ébreszt bennem az, hogy mostanság olyan emberektől kapok ilyen üdvözletet, akit az első blikkre nem tudok hova tenni, de aztán persze gondolkodom és töprengek, de akkor sem. Látszólag vadidegenek küldenek névre szóló üzenetet, ami meglep, bár szó se róla, jól esik. Persze az is reális eshetőség, hogy ismertem őket, csak a kor előrehaladtával hülyülök megfele. Ebben az esetben sincs minden veszve, mert minden nap új ismerősök és új kihívások fognak várni, ha elérem egy kisebb mohatelep szellemi színvonalát. Jó, ha az ember optimista..

Megfelelő hangulat

Ilyen sem fordult velem elő már egy ideje! Hibáztam a vécépapír gurigák tartóba helyezésével. Eddig szentül meg voltam győződve arról, hogy a készleteinket a lépcső alatt tartjuk és nekem annyi a dolgom, hogy előveszek pár új gurigát és a megfelelő tartó, megfelelő helyére suvasztom be azokat. Eddig ez így is volt, de eztán már másképp van! Ugyanis nem mindegy, hogy mit veszek elő a lépcső alól! A rongyok kapcsán már megszokhattam, hogy a lakásban külön célokra külön rongyok léteznek és összekeverni őket főbenjáró bűn, de ezt eddig nem tételeztem volna fel a papírokról. De nem, hibáztam. Ugyanis, nem törődve azzal, hogy még csak november van, hanyag és nemtörődöm módon a karácsonyi vécépapírt tettem be, ezért a nejnek vissza kellett gyűjteni az összeset és hagyományos, fehér színű klópapírral feltölteni a tartókat. Jobban kell figyelnem. Mindent a megfelelő hangulat végett. Karácsonyra, karácsonyi mintás vécépapír dukál. Mintha a fenekemnek nem lett volna eddig mindegy..

Aki átaludta a karácsonyt.

Volt egyszer egy ember - idáig szokványos a történet, hisz mindnyájan emberek vagyunk, így szólhatna ez akár rólunk is. Az emberünk izgatottan várta a karácsonyt. Jó ideje már, hogy bejelölte a naptárban. Kezdetben alig pislantott rá, mert tudta, hogy messze van az ünnep, de ahogy közeledett a kis sárga folt a naptár lapjain, úgy fogta el egyre jobban valami megmagyarázhatatlan izgalom. Tudta, ismerte ezt az érzést, hiszen volt már benne része. Az ajándék kicsomagolása, a színek és illatok megmagyarázhatatlan kavalkádja, a felszabadult boldogság érzése - mind olyan dolgok, amik megismételhetetlenné és felejthetetlenné teszik ezt az ünnepet. A végén teljesen átragadt rá az izgalom. Az utolsó héten szinte naponta az eszébe jutott. Már csak hármat kell aludni, már csak kettőt - tisztára ahogy egy kisgyerek várja az ünnepet - egyre izgatottabb lett. Az utolsó napon már fejben elgondolta az egészet, hogy fogja még varázslatosabbá tenni ezt a nagyszerű ünnepet. Izgatottan feküdt ágyba, gondolta lustálkodik egy kicsit, mielőtt átadná magát a készülődés izgalmának. Ezzel hajtotta álomra a fejét. Szürke reggelre ébredt, az idő nem volt épp karácsonyi. Kitekintve az ablakon azt látta, hogy a lehullott hó olvadóban volt már. Emlékezett arra, hogy mikor álomra hajtotta a fejét, már hófelhők gyülekeztek az égen - gondolt is arra, hogy csak azért öltözik fehér lepelbe a táj, hogy még jobban kiemelje az ünnep fényét. Odakünn ónoseső esett, a fény helyett nyálka és álmos szürkeség fedte a tájat. Nem volt meg a várt karácsonyi hangulat - valami hibádzott. A szoba közepére nézett, ahol a bekészített fenyő állt, immáron jobbára tűleveleit vesztvén. Valami nem stimmelt! Gyorsan az órájára nézett, nyolc körül járhatott - nagyjából ilyenkor szokott felkelni, ha kirúg egy kicsit a hámból, de a dátum egészen furcsa volt. Január harmadika! Először nem hitt a szemének. Ez nem történhet meg, hisz előző nap még úgy volt, hogy most az Ő ünnepe jön! De a tények makacs gazemberek, valóban harmadika volt, egy szürke hétköznap a többi közül. Az ünnep visszavonhatatlanul elmúlt, ráadásul úgy, hogy nem is lehetett részese a dolognak, a következő karácsony oly messze van még, hogy be sem érdemes jelölni a naptárban. Átaludtam a karácsonyt, elveszítettem az ünnepet, amit annyira vártam! Ezek a gondolatok kergetőztek folyamatosan az agyában, miközben újra próbálta felvenni a ritmust, a normális szürke hétköznapok ritmusát. Milyen messze van még az következő karácsony!

Boldog karácsonyt!

Ettől hangos most az éter, mindenki kívánja mindenkinek, nyakló nélkül. Rengeteg ilyen üzenetet kaptam én is, olyanoktól is, akikkel amúgy nem is vagyok jóban. A felületes ember könnyen elsiklik az ilyesmi felett, de megpróbáltam gondolkozni a problémán egy kicsit. Vajon mi járhat az emberek fejében amikor ilyet kívánnak? Vajon valóban komolyan is gondolják a dolgot, vagy csak ez is egyfajta köszönéssé lett, amit az év egy bizonyos időszakában mondunk, miközben széles mosolyra húzódik a szánk, de közben a fogaink között szűrve azért hozzátesszük, hogy - Dögölj meg! A hagyományos értékek lassan semmivé lesznek - ez nem afféle nosztalgikus, öregedéssel együtt járó nyavalygás, hanem valós tünete valaminek. Azok a közösségek, baráti társaságok ahová a munkatársak jártak, az idő előrehaladtával szétesnek, azok az emberek akik vágytak arra, hogy munka után egymás társaságában lazuljanak, ma köszönés nélkül mennek el a másik mellett. De ilyenkor mindenki levelet, lapot küld - lám, én mégis gondoltam rád! Ha úgy vesszük, azért ez is egy eredmény, bár az ember szívesebben lenne telhetetlen, csak éppen módja nincs rá. Ezért úgy döntöttem, hogy most az egyszer még érdemes nekem is megpróbálnom, és belekiabáltam az internet sötét bugyrába a varázsszót. Nemsokára hallottam én is hasonlót, bár lehet, hogy az csak a visszhang volt, az én kiáltásom visszaverődése a falakról vagy más emberek lelkéből, nem önálló kiáltás - de mindegy is. Miért is lenne nekem jobb attól, ha másnak rossz? A jószándék nem kerül semmibe, vödrökkel cipelem magammal az ilyesmit, úgyhogy ha eddig eljutottál az olvasással anélkül, hogy elaludtál volna (újrakezdeni, vagy megszakítani aztán folytatni nem ér!) akkor kívánok Neked is boldog karácsonyt! De úgy is legyen!

Karácsony

Lassan közeleg a karácsony. Illetve már egészen gyors ez a lassan, ebből is gondolhatjuk, Einsteinnek mégis igaza lehetett abban, hogy minden relatív. Ahogy közeledik a perc a szeretet ünnepének finiséhez, úgy ölik egymást az emberek az üzletekben azért, hogy a pénzükért szeretetet adhassanak valakiknek, miközben másokat - akik ezen cél elérésében a véleményük szerint akadályozzák - szintén a szeretet jegyében halomra gyilkolhassanak. Ehhez remek aláfestés az áruházakban folyamatosan sugárzott karácsonyi dalkavalkád, amely ma már nem azt jelenti amit az alkotója mondani szeretett volna, hanem a jelentése az, hogy vásárolj, költsél, még, még, még, sokat. Jól lenne már túl lenni az ünnepen..

Mikulás kommandó

Egyre jobban elhatalmasodik az embereken a karácsonyi őrület! A szomszédaimon veszem észre azt az idióta amerikai filmekből megismert szokást, hogy ilyenkor, karácsony táján feldíszítik a házaikat. Igazából nem a dekorálás ellen vagyok, mert azt lehet módjával, akár ízlésesen is csinálni, hanem a határtalan giccsdömping az, ami elriaszt. A fényfüzérek és villogó lámpák után kezdenek feltűnni a télapók különböző test- és élethelyzetben. A környékünkön a világítós ejtőernyős télapók dívnak, a szomszédok szabályos harcot vívnak abban, ki tud több ilyet kiaggatni a házára. Már lassan úgy néz ki az utca, mint amilyen a D nap lehetett a francia partoknál. Éljenek a kommandós télapók! Airborn!

Karácsony

A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor megsokszorozódik a levélforgalmunk, üdvözlőlapokat kapunk olyanoktól is, akik egész évben el voltak tűnve, vagy esetleg mi kerültük őket. Ilyenkor úgy tűnik, hogy csak a békesség munkál közöttünk, a haragot, a féltékenységet, az álságot száműzzük magunk közül és csak a csillogás, a tiszta fehér hóként ragyogó lelkünk marad, ilyenkor hallani az angyalszárnyak suhogását is a csendben. Azután elmúlnak az ünnepek, a hó is elolvad és zsíros fekete televényt hagy maga után, az angyalszárnyak halk nesze helyett csak távoli varjúkárogás hallik csak. Minden úgy megy tovább mint régen, és újra csak kerüljük egymást. Ez nagyon nincs jól így..

Képeslapot kaptam

Kaptam egy karácsonyi képeslapot! Szép kép, havas táj, kedves vers, meghitt hangulat - szóval minden ami egy ilyen alkalomra kell. Egyetlen apró malőr az, hogy valami Feri írta, és kedves Anna, a megszólítás. Mivel nem tűnt spamnak, gondoltam szólok Ferinek, hogy rossz helyen kereskedik, mert az Annája esetleg epedve várja a jelentkezését, miközben ő jószándékúlag az én kezemre pályázik, amit persze csak halálom után kaphatna meg, ha eddig feloldják a nekrofília büntethetőségét, mindenesetre azután nem fog engem zavarni a dolog. Most ugyanis eléggé. Feri sajnos meglehetősen debil, vagy nem olvassa a saját leveleit, mert újabb verset kaptam tőle, kedves Anna megszólítással. Nem ismerem az Annáját, de ezek után nem is irigylem..