Van egy vicc a rókáról és a nyusziról. A róka, amikor látta, hogy a kertjében már nagy a dudva, elhatározta, hogy lenyírja, de fűnyírója nem lévén elindult a nyuszihoz kölcsön kérni az övét. Az úton, míg a házhoz nem ért, ambivalens gondolatok gyötörték, mert bár a nyúl kedves és jószívű állat hírében állt, de mi van, ha most mégsem akarja odaadni azt a bizonyos, hőn áhított szerszámot. Végül teljesen belelovallta magát abba a helyzetbe, hogy a nyúl most szőrösszívű lesz, így amikor a barátja kopogás után ajtót nyitott és a jövetele célja felől érdeklődött, a róka csak annyit mondott: Tudod mit Nyuszi? Baszd meg a fűnyíródat! Ezt hiszem a hétvégén én is róka lettem egy kicsit. Egy gondolaton rágódtam este, először mindenféle kellemetességek jutottak az eszembe, de aztán sorban jöttek a kétségek, kicsitől az egyre nagyobbig. Mire az ajtó előtt álltam és bekopogtam volna már csak a gorombaság jutott az eszembe. Majdnem róka lettem, de nem vagyok rá büszke egy cseppet sem. Persze lehet, hogy mindettől függetlenül az a mihaszna nyúl most nem adta volna ide azt a nyírót.
2009. szeptember 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése