Sok ember azzal követ el hibát, hogy túl magasra teszi a lécet és álmait sosem érheti el. Gyerekkorunkban mi is űrhajósok szerettünk volna lenni, vagy vadont felfedező marcona férfiak. Senki szem szeretne gyermeki fejjel, poros íróasztaloknál szürke aktákat tologató irodakukac lenni, vagy esetleg apeh ellenőr, vagy ne adj Isten, lámpája fénykörében molylepkeként élő szemüveges, könyöklős könyvelő. Tegnap a gyermek elmondta, hogy mi szeretne lenni. Nem állított magának elérhetetlen célt fel, de mint a mesebeli királynak mégis az egyik szemem sír a másik nevet. Azt mondta, hogy utálja az iskolát, és ha megnő, csöves szeretne lenni. Mint cél, valóban megvalósítható, de nem tudom, hogy most nevelni próbáljam, vagy vegyek egy nagy betoncsövet az udvarba, gyakorlásként?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
:)
Nem lehet, hogy a vízvezetékszerelői pálya lebeg a szeme előtt?
Nem lenne baj, mert mindig azt mondom neki, hogy mindegy mit csinál, de amit tesz, azt jól tegye. Legyen maximalista a szakmájában, bármit választ is..
Mindegy? Ezzel vigyázz. Egy "majdnem" szűrő mégiscsak kellene elé, mert egy jó mackós is lehet jó a szakmájában :)
Ha mackós akar lenni, akkor legyen abban is jó.
A jó mackóst ugyanis nem kapják el soha. :-)
Megjegyzés küldése