Érdemes?

Régóta foglalkoztat a dolog (és nyilvánvalóan még egy darabig még fog is), hogy érdemes-e a viszonzás reménye nélkül csinálni valamit. Mármint, csak a személyes öröm kedvéért, nem azt várva, hogy viszonzást kapunk érte. Bár jól esik az, ha mi is kapunk, de adni is jó. Ez persze lehetne a vesztesen önigazolása is, de bizonyos dolgok esetében érdemes készülni arra tudatosan, hogy csalódás az elvárás. Ahogy vannak olyanok, akiknek öröm az, ha adhatnak, vannak olyanok is akik csak kapnának. Tőlük kudarc bármit is remélni, így marad az, hogy az adás öröméért adunk csak, így a magunk lelki békéje a fontos, mindenki számoljon el ezután a saját lelki üdvével..

Elvárások nélkül

Lehet-e elvárások nélkül élni? Nos, azt hiszem meg kell próbálnom. Azt a tanácsot kaptam, hogy jóval puhább és szárazabb érzés lehetne az életem, ha nem próbálnék meg elvárásokat állítani az emberek felé, mert azokban bele van kódolva a bukás és a kudarc lehetősége, engem pedig az megvisel. Lelki kérdést csinálok abból, ha a dolgok nem úgy működnek, ahogy én azt szeretném. Eddig próbáltam az elvárásaimat csökkenteni, vagy legalábbis csak olyasmit feltételezni másról, amit én is megtennék, de ez korántsem elég. Nem szabad senkitől semmit elvárni és akkor minden, amit kapok, ajándék lesz, amit élvezni lehet. Próbálkozom ezek szerint az elvek szerint élni, de kezdetben elég nehéz. Folyton figyelmeztetnem kell magam arra, hogy ne tegyek meg valamit, illetve emlékeztetnem kell magam, hogy amit tenni szeretnék az tulajdonképpen egy elvárás - és azt most tilos. Kíváncsi leszek a végeredményre. Nem mondom, hogy egyszerű..

Elvárások

Elvárásokat tenni olyan, mintha valamibe előre beépítenénk a csalódás lehetőségét. A dolgok ugyanis a saját rendjük szerint működnek és nem a mi elvárásaink szerint. Azt mondják akik értenek a programozáshoz, hogy a számítógép programok is a leírt utasításokat, nem pedig a vágyainkat követik. Csak az a baj, hogy nehéz vágyak nélkül élni..