Ha..

Ha abból indulunk ki, hogy nem az ember van az autóért, hanem az autó az emberért, akkor a kapcsolatom a kocsimmal nem olyan, amiben ő túlságosan rátelepedne az életemre. Mondhatni azt is, hogy kedélyes szimbiózisban élünk egymással. Én megjavíttatom, ha rossz és ellátom őt folyadékokkal, ő cserébe elcipeli a testemet különféle helyekre. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért néz ki belülről úgy, ahogy. A nej nyilván azt mondaná rá, hogy koszos, de mindenki, akinek szeme van, láthatja, hogy az csak por. A por életünk része és ahogy elvárható tőlem az, hogy tisztálkodjam, egy kölcsönös kapcsolatban az is elvárható lenne, hogy az autó kitakarítsa magát. Eszembe jutott az, hogy mennyire jó is lenne, ha valóban az okosautók és az önvezető járművek korában eljöhetne az olyan fajta családi autók kora, amikor a családi kocsi, valóban családtag lehetne, például gondoskodna magáról és néha kipucolhatná magát. Kirázná a szőnyegeit, kiporszívózná az üléseket és kiürítené a hamutartót. Utóbbi esetben meg kellene vele beszélnem, hogy a hamutartóban tartott mentolos cukraim nem tartoznak a hulladék kategóriába - máig bennem élő rémkép az, hogy egyszer egy dohányos meg fog előzni és belehamuzik. Szóval várok a szép új világra, bár van bennem némi félelem, hogy mikor dobna ki az autó magából csak azért mert sáros lábbal ülök bele.

Alázat

Az embernek időnként szüksége van arra, hogy alázatot tanuljon. Nekem most jó alkalmam van erre az utakon, ugyanis anyám kölcsönadta az autóját, hogy míg a sajátom el nem készül járjak vele. Emlékszem rá, hogy amikor megvettük, dagadozott a mellem a büszkeségtől, hogy milyen jó kis autók lett, de most, így Opelből visszaülni belé (Egyesek szerint az Opel is teljesen fapados népautó - na őket is visszaültetném egy hónapra, csak hogy tudják értékelni azt, amiben most ülnek.) olyan mint repülőről átszállni egy lovas szekérre, mindenesetre nagyon élvezem. Ma reggel, amikor egy Nissanos rájött, hogy nem tud megelőzni pusztán csak azzal, hogy neki jobb autója van, viszont az előzéshez nincs sebessége, alaposan lemaradt. Hatott a sztereotípia, hogy Trabant után nem jó menni. Ha ez az ára a normális követési távolságnak, akkor legyen..

Furcsa emberek

Furcsállom azt a fajta közlekedési hozzáállást, amikor valaki úgy hajt be a kereszteződésbe, hogy nem tud továbbhaladni és ezzel elállja azon közlekedők útját akik viszont tőle függetlenül haladhatnának és amikor kérdően nézünk, akkor még neki áll feljebb. Tulajdonképp napirendre tértem volta felette, ha felemeli a kezét és int, hogy bocs! Mindenkivel megesik az ilyesmi, hogy hibázik - de hogy mindezek után még ő legyen felháborodva?

A megszokás rabja

Ma reggel egy 'érdekes' emberrel találkoztam. Egy mammer érkezett a szemben lévő autóvillamossági szerelőhöz autóval, és miután gondosan leparkolt a másik szomszéd kapukijárójában (tulajdonképpen máshová is állhatott volna, akár öt méterrel arrébb sem zavart volna senkit.) gondosan kitette a vészvillogóját. Ehhez annyi tartozik, hogy Gödön, az Isten háta mögött lakom egy földút mellett. Kedvem lett volna megkérdezni a hölgytől, hogy ugye Pestről költözött ki ide?

Meglepő

Meglepő dologgal találkoztam jártamban keltemben. Két luxusautó márka egy egy képviselője váratlan dolgot tett. Az egyik nemes egyszerűséggel lemondott a javamra az elsőbbségéről, a másik irányjelzéssel jelezte kanyarodási szándékát, holott a márkakereskedésben valószínű felhívják a figyelmet arra, hogy az ilyen tevékenység kerülendő, hiszen rombolja a márka presztizsét! Gondolom azt is, hogy valahogy próbálják akadályozni is a használatot, leragaszthatják a megfelelő kapcsolót vagy efféle praktikákhoz folyamodhatnak, amit ez a trükkös ember egész egyszerűen kiiktathatott. Megáll az ész, hogy milyen bűnözők vannak! Szerencsére a mai nap reggele visszaállította bennem a világ rendjét..

Budapest

Budapest, Budapest te csodás! - Mondhatja az, aki átutazóban, esetleg messziről látja és nem ereszkedik bele az utcán tobzódó agresszió napi bugyraiba. Szerencsére ritkán járok arrafelé, de ahhoz eleget, hogy emlékeztessem magam, milyen remek ötlet volt otthagyni a fővárost, mint lakóhelyet. Hétfőn Pesten voltunk, és a Hősök terénél futottam bele az erőszak mintapéldájába, amikor a zebrán egy család akart átkelni és bár három sáv megállt és elengedte a szerencsétlen puhatestűeket, a negyedikben jött ő, az egyéniség és ahelyett, hogy akár lassított volna, a dudára feküdt rá. A gyalogosok szétrebbentek, ezzel megóvva génkészletüket az utókornak, 'emberünk' lassítás nélkül száguldott tova, gondolom elégedett vigyorral a fején. Továbbra is úgy érzem, hogy nem szeretnék ilyen helyen lakni.

Baleset

Úgy tűnik talmi sikereket el lehet érni politikai témák boncolgatásával itt a Blogtéren, de nem szeretnék ebből szokást csinálni és mivel nem vágyom a népszerűségre, könnyedén süllyedek vissza a középszerűség langyos mocsarába a továbbiakban. Ma munkába jövet megint majdnem elkéstem, pedig idejében sikerült elindulnom otthonról. Az idő ködös volt, az út meg csúszós - ezért a dunakeszi lehajtó előtt hatalmas baleset látványa fogadott - az ezzel járó, elengedhetetlen dugó mellett. Legalább tíz autó amortizálódott le ebben az eseményben, ennyire csúf dolgot rendszerint ZS kategóriás autópálya rendőrökről készült tévésorozatokban látni, de nem gondolná az ember, hogy az élet másolja a rendezői agyakban megfogalmazódott beteg gondolatokat. Azt hiszem az a baj, hogy a mindenható túl sok tévét néz mostanság..

Baleset

Ahogy reggel jöttem be autóval azon gondolkodtam, hogy minden egyes útban bele van kódolva a tömegbaleset lehetősége. Mi magyarok büszkék vagyunk a szabályokkal szembeni kritikus hozzáállásunkra és tudjuk, hogy ránk bizonyos hozott törvények, sőt bizonyos fizikai törvények sem vonatkoznak. Előzünk ott, ahol nem szabad, oktatunk, akarattal kényszerítünk mást bele a balesetbe, vagy a veszélyes helyzetekbe. Ma konvojban haladtunk, mert a korai időpont ellenére szokatlanul erős volt a forgalom az úton. Megdöbbentő, hogy míg próbáltam kellően lemaradni az előttem levőtől, a mögöttem lévő púderosautó teljesen belemászott a csomagtartómba, szinte éreztem a sofőr kávé (vagy állott sörszagú) lihegését a tarkómban. Épp azon gondolkodtam, hogy ha az előttem lévő hirtelen fékez, én még meg tudok állni, de a mögöttem lévő cementszállító vajon hol áll majd meg? Természetesen rajtam..

Autós ügyek

Rendszeres olvasója vagyok Az Autózz blognak. Itt nem csak a cikkek jók, hanem maguk a kommentárok is érdekes olvasmányt jelentenek, bár van némi sablonosodási hajlam ami az utóbbi időben mutatkozik. (Az - 'Ez fotosop!', vagy a 'Posztíró hülye!' esetleg a 'Szarjon sünt!' teljesen bevett gyakorlatnak számítanak.) Tegnap velem is megtörtént egy hasonló, a blogba illő történet, hazafelé a 2/A úton. Elhagyva a dunakeszi kagylós benzinkutat, a visszapillantó tükrömben észleltem több méter csillogó fekete fém érkezését több autónyi távolságra. A mozgásán látszott, hogy nem kispályás, és a türelem nevű erényt nem igazán birtokolja. (Vagy valami fontos szervet szállít - egy faszt. [Ez plágium, sajnos nem az én találmányom, de már nem emlékszem kitől van.]) Konvojban haladtunk, előzni nem is szabadott volna, és nem is lehetett a szembeforgalom végett. Tartósan nyolcvannal haladtunk, ami ugyan nem volt a maximum, de vállalható volt. Mivel hátul a fekete autó nagyon ficánkolt ezért elkezdtem óvintézkedéseket tenni. Kezdtem lemaradni az előttem haladó púderostól, hogy kialakuljon az a hely ahová úgy be tud sorolni, hogy engem ne üssön le az útról. De végül nem így oldotta meg a problémát, hanem a szó szerinti árokparton előzött meg jobbról. (Ott egy szakaszon kicsit szélesebb a padka és le is van betonozva.) Egy dolgot tehettem, behúzódtam a záróvonalhoz, hogy elférjen, és ne vigye el az oldalamat. Beérkezett a neki készített helyre és természetesen nem köszönte meg. Igazából szólva meg is lepett volna vele. A cementes autót már nem tudta megelőzni emígy, ettől meglehetősen ideges lett, vadul gesztikulált az autójában. Ekkor derült ki, hogy egy törpe. A feje alig látszott ki az ülése mögül, csak a vadul gesztikuláló kezét lehetett látni. Az idegesség helyett tulajdonképpen egész jól szórakoztam, és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nekem semmit nem kell kompenzálnom..

Közlekedési gondolatok

Ha a nap közlekedéssel indul, az idő remek alkalmat nyújt arra, hogy magvas gondolataim szülessenek. Ma épp a közlekedéssel kapcsolatban állapítottam meg szükségszerűségeket. Talán a hálás utókor majd rólam nevezi el ezeket a törvényszerűségeket, talán nem, de a megállapítást mindenképpen megérte. Szóval: Az előzési lehetőségek furcsamód nem a forgalomtól függnek, hanem attól, hogy sietsz-e vagy sem. (Itt mondanám el, hogy teljesen mindegy, hogy hogyan alakul a járművek helyzete az utakon, minden attól függ, hogy mennyire sietős az utad.) Ha ráérsz, remek lehetőségek nyílnak arra, hogy gyorsabban odaérhess valahova, ahova később is bőven ráérnél. Ha időre kell menned, az állandó szembeforgalom nem teremt lehetőséget a haladásra. Kivéve persze azt az esetet, amikor záróvonal van. Az előzési tilalom megszünteti a szembeforgalmat. Ez olyan tény, mint az, hogy a leáramlás felhőoszlató hatású. A szembeforgalom ilyenkor kivár, és az első lehetőségnél halmozottan jelentkezik. Ebből a szabályból következik, hogy a szaggatott vonal forgalmat generál, a hosszú fehér csík oszlat. Ugyanígy egy átlagos sebességgel haladó kocsisorhoz előbb vagy utóbb csatlakozik egy olyan tag, aki lényegesen lassabban szeretne haladni, mint a többiek. A lassú autók előzési lehetőségnél automatikusan felgyorsítanak, záróvonalnál viszont fékeznek. Megállapítható tehát, hogy a záróvonal fékezőleg hat a balfaszokra. Ugyanezen népcsoport tagjai szintén felgyorsítanak akkor, ha az út párhuzamos közlekedésre alkalmassá válik. és fékeznek akkor, ha újra egysávosra vált. Ebből is világosan látszik, hogy az emberi hülyeség örök..

Hálátlan

Ma reggel éppen poroszkáltam be a munkahelyemre, amikor ez az eset megesett. Egy autó érkezik a két sávos, rövidesen leszűkülő úton a belső (megszűnő) sávban. Lassan megy, ráérősen. A külső sávban folyamatos kocsisor. Rés nyílik, beengednék - de nem, ő oda nem akar. Azt a helyet nézte ki magának, ott, két autóval előrébb, de igazából semmit nem tesz ennek érdekében. Nem gyorsít, nem tesz semmit. A sávja már elfogyott, ő a forgalomtól elzárt részen halad, de ez sem ösztökéli cselekvésre. Amikor ez a lehetőség is kimerül, a köz feleszmél. Az előtte lévő gyorsít, a mögötte lévő fékez, a mellette lévő lehúzódik a padkára, és így valahogy beszuszakolódik a sorba. Megoldotta. Mindenféle jelzés nélkül halad tovább, se köszönöm, se semmi. Minek is, elvégre ő tud vezetni, hisz most is sikerült.