Budapest, Budapest te csodás! - Mondhatja az, aki átutazóban, esetleg messziről látja és nem ereszkedik bele az utcán tobzódó agresszió napi bugyraiba. Szerencsére ritkán járok arrafelé, de ahhoz eleget, hogy emlékeztessem magam, milyen remek ötlet volt otthagyni a fővárost, mint lakóhelyet. Hétfőn Pesten voltunk, és a Hősök terénél futottam bele az erőszak mintapéldájába, amikor a zebrán egy család akart átkelni és bár három sáv megállt és elengedte a szerencsétlen puhatestűeket, a negyedikben jött ő, az egyéniség és ahelyett, hogy akár lassított volna, a dudára feküdt rá. A gyalogosok szétrebbentek, ezzel megóvva génkészletüket az utókornak, 'emberünk' lassítás nélkül száguldott tova, gondolom elégedett vigyorral a fején. Továbbra is úgy érzem, hogy nem szeretnék ilyen helyen lakni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése