A válság

Tegnap a válság újabb látható jelével sikerült találkoznom jártomban keltemben. A sok egészséges ebéd és vacsora után megkívántam egy kis ipari szemetet így egy gyorsétterembe tértem be a fogorvos után. Ha szemét és szemét között kell választani, akkor ez a hulladék minősítettebb formája, mindig jobban szerettem mint a Meki egyenhamburgerét ami legkevésbé hasonlít a róla készült marketingfényképre. A beltartalma is csak egy bánatos, leginkább piskótára hajazó löttyedt zsemléből, valami piros ragadós trutyiból, nyomokban hagymából a húsból és pár mikroszkóp tárgylemezre előkészített uborkaszeletből áll. Utóbbi zöldségre jellemző, hogy a fény felé tartva azt nem töri meg, nem jelent akadályt a szerkezete a fény számára, akadálytalanul átjut rajta. Az általam választott 'étel' viszont eddig tartalmazott a zöldségekből normális mennyiségű és minőségű darabkákat. Rendes paradicsom szeletek, saláta, uborka és hagyma is volt benne. Az ember ugye azért vesz hamburgert, mert ha árban nem is, de térben és időben állandó anyagot kap a pénzéért. De úgy látszik a válság keze a hamburgeriparba is betette a lábát, ezt állapítottam meg miután szétcsomagoltam a vacsorámat rejtő papírhalmot. A korábbi gazdag kiszerelésnek nyoma sem volt, a szendvics két fele elrejtette a beltartalmat, ami ugyan fajtagazdagságra megvolt, de tömegre már kevésbé. Noha volt benne hagyma, paradicsom és uborka is, a salátát már csak nyomokban rejtette és az egészet úgy konstruálták, hogy ügyesen titkolja a tartalmat ahelyett, hogy a világba kürtölné a hamburger hatalmát. Nem tudom, hogy a céges szabvány változott-e meg, vagy a helyi büfében éheztetik a szendvicscsomagolót aki így pótolja az elkobzott kalóriákat, nem tudom. De most egy darabig maradok az ebédlőasztal mellett, megvárom míg elmúlik a válság..