Célok

Normál esetben mindenkinek szüksége van célokra. Ezek mutatják a helyes irányt, tájékozódási pontokként jelölik ki az utat, a megvalósítandó feladat végét. Most azonban egészen másképp kezdem látni a célokat, mint eszközöket. Ezek azok a pontok, amiket soha el nem érhetek és a kitűzésük is csak arra jó, hogy fel tudjam becsülni a távolságot ami az elérésükig még hátra van, illetve azt az utat amit azzal veszítettem el, hogy soha nem jutottam oda, ahova szerettem volna. Ez pech..

Elérhető célok

Sok ember azzal követ el hibát, hogy túl magasra teszi a lécet és álmait sosem érheti el. Gyerekkorunkban mi is űrhajósok szerettünk volna lenni, vagy vadont felfedező marcona férfiak. Senki szem szeretne gyermeki fejjel, poros íróasztaloknál szürke aktákat tologató irodakukac lenni, vagy esetleg apeh ellenőr, vagy ne adj Isten, lámpája fénykörében molylepkeként élő szemüveges, könyöklős könyvelő. Tegnap a gyermek elmondta, hogy mi szeretne lenni. Nem állított magának elérhetetlen célt fel, de mint a mesebeli királynak mégis az egyik szemem sír a másik nevet. Azt mondta, hogy utálja az iskolát, és ha megnő, csöves szeretne lenni. Mint cél, valóban megvalósítható, de nem tudom, hogy most nevelni próbáljam, vagy vegyek egy nagy betoncsövet az udvarba, gyakorlásként?

Apró vágyak

Volt egyszer egy perverz család, akik azt találták ki, hogy a gyerekeiknek minden nap, az orrukon keresztül kell felszívniuk két-két gilisztát. Az okok nem ismertek, de a szülők ezt kegyetlenül behajtották rajtuk. Viszont, vasárnap - pihenőnap lévén - megelégedtek egy giliszta felszívásával. A gyerekek azért lobbiztak, hogy a szombat is legyen pihenőnap. Ugye, vannak apró célok is amiért érdemes harcolni?