Hülyeség

Hülyeség. Mi is az? Nézegettem a netet, sőt, már túrom egy ideje, mert ácsingózom valami normális kinézetű óra után. Sokáig hordtam, de aztán elsöpörte az, hogy tulajdonképpen a személyes kommunikációs asszisztens, azaz a mobiltelefon is mutatja pontosan az időt, de hiányzik valahogy az érzés, a rápillantás, meg az, hogy alatta olyan mókás módon nem égek le, szóval szeretnék egy órát, ez a lényeg. Na de milyet? Egy darabig hordtam a nagyapám óráját, de csúnyán karcos lett az üvege, ráadásul szíjat is kellett cserélni rajta, na meg fel is kell rendszeresen húzni, amit rendre el is felejtek, szóval ez világosan látható, hogy hosszú távon biztosan nem az én órám ez. Szóval túrom a netet és analóg, de automata órák után keresek. Feljött egy találat, egy kvarcóra képében, Tag Hauer, több mint másfélmillió forint. Nem semmi. Erre felugrott egy ablak, hogy akarok-e olcsóbban vásárolni, mert akkor felajánlanak egy ötszáz forintos kupont. Na ez az ami hülyeség. Így sem hiszem, hogy meg kéne ezt az órát venni..

Óra át!

Nem gondoltam volna, hogy mennyire megvisel az óraátállítás, holott tulajdonképp nem történt semmi azon túl, hogy egy órával korábban csörgött a vekker. A tegnapi nap nyilván más volt, hisz akkor alvás közben vesztettünk el egy órát, de ma korábban feküdtünk le és korábban is keltünk, de az álomban töltött idő nagyjából ugyanannyi volt mint egy héttel ezelőtt. Nem tudom megítélni a dolog nemzetgazdasági hasznát, ahogy azt sem, hogy mi lenne akkor, ha rendeletileg eltörölnék ezt az órás manővert. Azzal együtt, hogy nyilván a környékbeli országok vaskalapos politikusai nem állnának be a nagyszerű, fényes reformjaink közé, így kis szigetként kellene magunkra tekinteni - mindenesetre mókás dolog lenne a határátlépés, nem beszélve a maguktól átálló telefonokról és egyéb elektronikai eszközről, számítógépekről. Szóval, amíg a világ nagy része úgy gondolja, hogy ez globálisan jó nekünk, azt hiszem semmi értelmeset nem tehetünk azon kívül, hogy próbálunk gyorsan alkalmazkodni.

Óra átállítás

Megint lassan aktuálissá válik az órák egy órával előre tekerése. Ilyenkor mindig fellángol a vita, hogy érdemes-e, vagy hagyni kéne a fenébe az egészet. Pro és kontra hangzanak el érvek a dolog mellett, az elcsúszott bioritmust hozzák fel az ellenzők, a védelmezők az energiafogyasztás csökkenésével riposztoznak. Egy órát elvesz az életünkből mindenképp, bár aki megéli, az visszakapja ezt az elvett egy órát majd ősszel, amikor is hirtelen sötét lesz majd akkor, amikor megkapjuk az eddig elzárt perceket. Belegondoltam, hogy szegény öcsém is egy órával kevesebbet élt, hisz a visszaállítás előtt halt meg, bár rajta az sem segített volna, ha az agóniája egy órával tovább tart. A fene ott ette meg az egészet, ahol van..

Ébresztőóra

Mindenki ismeri, hisz a többség erre vagy valami hasonlóra ébred. Boldog kevesek azok, akik reggelente annyit horpasztanak amennyit kedvük engedi és az órán kívüli dolgok riasztják fel a szendergésből. A második dolog ami az ébresztőóráról az emberek eszébe jut, az az erőszak. Leütni, összezúzni, megsemmisíteni - holott őt ezért tartják. Pont mint a rendőrség, ő is csak parancsra cselekszik. Sőt, ha úgy vesszük, jót sosem tehet, hisz ha működik, azért mérgelődünk, ha meg nem, akkor meg elkésünk és azért. Szóval meglehetősen hálátlan szerep ébresztőórának lenni. Nem is tudom, hogy kik lelke kerülhet ebbe a státuszba, ha lehet a dolgoknak lelkük egyáltalán. Bár mostanság én is ébresztőórásan érzem magam..

Vicces emberek

Gyermekünket sikeresen bevezettük az üzleti életbe. Rávezettük, hogy a méltó munka elnyeri a jutalmát így anyagilag is jól jár ha jól tanul. Az ötöseit könyvre, vagy a legutóbbi alkalommal a rég áhított órára válthatta be. Ezen alkalomból megkapta a pittyegő rémet, amit teljesen ártalmatlan karórának tűnik, de amikor eljő az éjszaka felfedi az igazi énjét. Vadállattá változik és kiűzi az álmot fáradt szemünkből hajnali háromkor. Sikerült utánajárni, hogy valami vicces kedvű ember, talán a boltban beállította az óra ébresztését hajnali háromra, hogy az milyen jó poén. Mi is jót nevettünk rajta, de a kacaj nem volt teljesen őszinte. Bár mindenki ismeri ezt az érzést, és én is fel szoktam húzni az időzítőket az Ikeában, de ez azért mégiscsak más, nem?