Hohohóóó

Esett a hó! Ötévente lehet szerencsénk, már ami a telet illeti. Természetesen közben az ország gazdasága annyira dübörög, hogy a fene nagy zajban valami apróságról megint megfelejtkeztek. Ez a hóeltakarítás. Furcsa, hogy az ősz végén mindig olyasmit lehet olvasni mindenhol, hogy az illetékesek felkészültek a télre, hisz ez a felkészülés jelenti a karácsonyi prémium kifizetésének a jogalapját, aztán persze, ha valami égi csoda folytán mégis leesne egy éjszaka alatt két és fél centi hó, akkor kiderül, hogy ők ezt a felkészülést nem is úgy gondolták. Mert amíg esik és abba nem hagyja a hózást, addig kár is lenne kimenni takarítani, ha kellően sok autó jár az adott úton, akkor a takarítást és a letaposást megoldják majd az állampolgárok. Persze, ha kellően sok időt várnak, a probléma majd megoldódik magától, hisz aki odatette, vagy el is söpri a csapadékot, így vagy úgy. Miközben épp mostanában lehetett látni azt, hogy Ausztria felől még véletlenül sem lehet eltéveszteni, hogy hol is van az államhatár. Ugyanis onnantól kezdődik a hófal. De azért mi is élvezzük ezt a dübörgést..

Hó

Hó. Gyerekkorom első dokumentáltan kimondott szava a családi legendárium szerint, manapság egyre ritkábban látott vendég télen. Visszagondolva a fiatalkoromra, többször előfordult télen az a helyzet, hogy hó esett az égből és az meg is maradt hetekig. Ezt onnan feltételezem, hogy jártunk szánkózni a környéken lévő utcákba, de remek - mára már beépített szánkózási lehetőség volt az olajdombon vagy a vízfogóban is. Remek lehetőséget rejtett az Alsó utca és a temető is. Utóbbi elég veszélyes volt a járókelőkre nézve, több embert láttam én is ott elütni, szerencsére egyet sem első kézből. Mostanság meg ami esik, az szinte napok múlva el is olvad, ha hét közben hullana egy szánkózásra való, hétvégére nem marad belőle semmi. Persze biztos nem reális a globális felmelegedéstől való félelmünk, meg effélék..

Hahó!

Annak idején Kádár János mondta volt az azóta szállóigévé lett szavakat - A krumplileves, az legyen krumplileves! Ha magunktól elvárhatjuk azt, hogy a dolgokat nevezzük a nevén, vagy a néven nevezett dolgok legyenek azok amilyen névvel hívtuk is őket, akkor ezt mástól is megtehetjük. Így például a természettől vagy az időjárástól. Tegnap, mikor lefekvéshez készülődve a macskát akolbólintottam ki a lakásból, láttam, hogy gyengéden szállingózni kezdett a hó. Nem igazán hiányzott, de nem lettem megkérdezve a dologról, döntési jogköröm és felelősségem ebben a kérdésben sincs, szóval éltem a nyugtázási jogkörömmel. Reggelre egyenletes, negyedmilliméter vastag szőnyeg fedte a kertet. Ezt nagyítóval kellett megállapítanom, mert szabad szemmel nem volt rendesen értékelhető az eredmény. Ha hó, akkor legyen rendes hó! Ennek így semmi értelme sincs, még akkor sem, ha elmondhatjuk, hogy ez az idei tél első hava.

Hol van?

Hol van már a tavalyi hó? Sőt, ha úgy vesszük lassan a pár nappal ezelőttinek, ami teljes káoszt okozott Magyarországon, lassan annak is nyoma vész. Alighogy leesett már szinte el is olvadt. Csak arra volt jó, hogy a kormány teljes inkompetenciáját bemutathassa. Arra, hogy mit tudnak azok az emberek, akik a szakmaiasságot a seggnyalásért felcserélve kerültek abba a pozícióba ahol most a szakmaiasságot kellett volna csillogtatniuk a meleg, puha és selymes nyelvük helyett. Mihelyt eltűnt a hátsó a képből, megállt az élet. Persze utólag, mihelyst előkerült, rögtök elkezdődött az öntömjénezés, hogy mennyire rendeben is volt minden. Láthattuk, hogy  mennyire..

Hó

Azt hiszem tele van a szamócamintás napozóm (klasszikusokat idézve!) a jelenleg hulló csapadékkal és az időjárással. Az ugyan természetes, hogy télen hó esik, de az talán nem annyira, hogy két napig esik, aztán két nap alatt elolvad az egész és minden kezdődik elölről. Ha tél, akkor essen a hó, de maradjon is meg, aztán tavasszal meg olvadjon el és legyen tavasz. Most azonban egyszer hó esik, másszor meg tavasz van, aztán egy kicsit koranyár, majd újra tél. Összevisszaság van ebben az országban. Ideje lenne a kétharmadnak itt is rendet tennie!

Hahó

Ha hó, akkor hóeltakarítás. Keringett a neten egy videó arról, hogy mit lát az az állampolgár, aki Ausztriából éri el hazánkat. Ha addig úton érkezett, akkor végtelen hómezőt, aminek a kezdete pont egybeesik az országhatárral. Ezt látom én havas napokon kicsiben. A Közútkezelő, bár az úthálózata jelentősebb, valahogy mindig el tudja takarítani az általa kezelt útról a téli csapadékot, viszont az önkormányzat inkább a takarítsa el aki odatette elvet követi. Ez még nem lenne baj, de rendre meg is magyarázza. Kis magyar rögvaló..

Hó

A hó reggel óta lágyan szállingózik. Mintha azt akarná sugallni, hogy bár a terv, a hírekben is írt negyven centiméter a hét végéig, ami valljuk be, például kígyóból egy jelentős mennyiség, de vasárnap van és vasárnap a pihenés napja, ilyenkor a hó is ráér szállingózni, nem muszáj hullania, esnie, záporoznia. Furcsa, hogy míg az eszkimóknak 43 szavuk van a hóra, a tuaregeknek talán egy sincs, bár előbbiek talán a homokviharra nem rendelkeznek megfelelő kifejezéssel - de hát ilyen az élet. Vicces lehet egy inuit - angol (de akár magyar) nyelvtanfolyam is, amikor a sok hótípust ugyanarra az egy szóra fordítják le - hó. Ha a diák mond egy mondatot - mint például én a postom elején - hogy esik a hó, és nem találom el a sok hófajtából a megfelelőt - ez olyan mint skandináv lottón az egy találat! - akkor egy csalódott fejcsóválás lehet rá a válasz a tanár részéről - amatőr!

Hahó

Már második napja esik a hó. Megdöbbentő, hogy a természet két napig ugyanazt képes csinálni. Ami egyfelől jó, másfelől viszont ha az általa felállított trendet követné, akkor most húsz foknak kellene lennie és vadul olvadna. Meglepő, hogy a helyére kerül minden, hiszen épp arról beszéltek, hogy mekkora kártevődúlás lesz majd tavasszal, mert nem volt igazán hideg tél - erre tessék. Itt a hideg, és végül hó is esik, bár szó ami szó, kicsit el van késve. De ami késik az nem múlik - ha már a közhelyeknél tartunk..

Ha hó!

Ha hó, akkor akár lehetne tél is. A mostani időjárástól azt hiszem Kőmíves Kelemennek erős deja vu érzése lehetne, hisz látott már ilyet, csak vár alakban. Amit rakott napközben, leomlott estére - itt ami leesik reggel, napközben el is olvad. Kelemennek megvolt a jól bevált recept, én azonban nem tudom mit lehetne tenni azért, hogy a kis szívmelengető fehérség fennmaradhasson. Nem vagyok telhetetlen, de lehetne mondjuk egy hét, esetleg a hétvégével együtt? Az addig rendben van, hogy 'Asszony kell a házba!' mottót itt is meg lehetne valósítani, lenne is rá jelöltem, hogy kit lehetne mint építő segédanyagot felhasználni, de hova keverjük bele? Azt hiszem az ötlet alapvetően jó, csak még a megvalósításon kell egy kicsit dolgozni..

Nyomokban havat tartalmaz

Egészen furcsa, új arcát mutatta felénk az idő! Az idei időjárás minden volt, csak az nem amit megszokhattunk vagy elvárhattunk volna egy olyan évszaktól amit azzal a hárombetűs szóval jellemeznek - TÉL. Nem lepett volna meg a hófúvás, a méteres hó, a zimankó, a fenékig befagyott tavak látványa, a házakba melegedni bekérezkedő majd a hidegben kopogósra fagyó farkasok, az ordító jegesmedvék - viszont meg kellett, hogy állapítsam azt, meglepő a vegyes, hol tavaszi, hol őszi időjárás. Ma reggel az igazi télre ébredhettünk. Hó esett, fehér lepelbe burkolva a tájat. Persze, minden csoda három napig tart - azzal a megszorítással, hogy az unortodox telek még addig sem, így a lehullott fehér takaró jobbára már a múlté, megint kitavaszodott. Ott ette a fene ez egészet..

Az utakrúl

Találós kérdés következik: Hosszú, egyenes, tiszta jég és csúszik mint a franc? A hamariak könnyen rávághatják, hogy ez biza egy gyorskorcsolyapálya, de nem. Ez egy átlagos, önkormányzati tulajdonú közút egy átlagos magyar városban, így például nálunk is. Amikor reggel kihajtottam a főútra, megnyugodtam. Tiszta merő színjég volt, pont úgy mint tavaly ilyenkor, hasonló helyzetben. Na meg tavalyelőtt, illetve azelőtt is. Ilyenkor eszembe jut az akkori önkormányzati újságban megjelent panaszos levél és az arra adott válasz is. Ott egy hölgy panaszolta, hogy az autójával a jeges út miatt szenvedett balesetet és ez mégsem járja! Erre kapott egy olyan választ, hogy az önkormányzat az utak takaríttatását egy vállalkozóval végezteti és ők megkérdezték a vállalkozót aki azt mondta, hogy azt az utat már letakarította addigra, így amit látott, azt nem láthatta. Különben is, az igaz magyar ember tud vezetni és vigyáz, tehát, ha balesete volt, akkor vagy nem tud vezetni vagy idegenszívű, úgyhogy jobb lesz ha meghúzza magát. Ezt szem előtt tartva gondoltam arra, hogy az önkormányzati elintézési módot szem előtt tartva - mármint hogy aki letette oda a jeget, majd el is tünteti - illetve a hölgynek adott kedves kis választ felidézve, valószínűleg én is rosszul láthatok. Ezt még az a kontraszt sem ronthatta el, hogy az állami fenntartású közutak szépen voltak takarítva. Úgyhogy a túlélés érdekében próbáltam igaz magyar emberként viselkedni és reménykedtem, hogy más is így fog tenni..

Rossz gondolat

Miért van az, ha az ember arra gondol, hogy végre jön az enyhülés és a tavasz, elolvad a hó, és nyílni fognak a pici virágok, újra ordibálni fognak az ablak alatt a pacsirták, akkor bosszúból azonnal esik vagy fél méter hó, és mindenütt fagyott madártetemek hevernek? Lehet, hogy túl korán gondoltunk a tavaszra?

Értem én!

Vagy talán mégsem? Tegnap hallottam a rádióban, hogy megkérték a háztulajdonosokat, hogy a járdáról eltávolított havat ne a frissen letakarított úttestre tolják. A kérés tulajdonképp jogos, bár egy szűkebb utcában az egy kicsit az örök körforgásra, a jin és jang motívumra utal. Jön a tulaj és letolja a havat az útra, erre jön a hótoló és feltolja az egészet a járdára, szabaddá téve az utat. Ezt meglátja a tulaj, fogai között átkokat mormolva újra elvégzi a munkát, ami a következő hótolásig akár véglegesnek is tekinthető. És minden kezdődik elölről. Értem én, hogy nem kéne a járdáról az útra tolni, de akkor mit is kellene vele csinálni?

Hó

Az apró fehér és jéghideg izé, ami ilyenkor esik a felhőkből. Legalább is a télről alkotott képünk szerint. Na ez a fehér izé képes arra, hogyha akár három szem is leesik egy országnyi területre, akkor szinte teljesen megbénítsa a közlekedést. Bár népünk ezen a vidéken él több mint ezer éve, még mindig nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy télen hó esik és nem úgy kell közlekedni ilyenkor mint például nyáron a negyven fokban. Alapvetően két típus létezik. Aki ugyanúgy hajt, mintha nyár lenne és az, aki azt gondolja, hogy a tundrán van, egy tó tükörjegén. Így aztán a sportosabbak elkezdik vadul előzgetni a tötymörgőket és máris kész a kiadós baleset és aki megfontoltan, nagyobb követési távolságot tartva, óvatosan, de tempósan próbálna haladni, ugyanúgy a kialakult dugóban áll, mint a többiek. Így mosódnak el a különbségek a közlekedők között, miközben azt hallhatjuk az rádióban, hogy az illetékesek azt nyilatkozzák, nem gondolták volna azt, hogy télen havazni fog..

Pesti emberek

A családomban az a minősítő jelző, hogy pesti - finoman szólva kritikát jelent. Az olyan ember mintapéldája, aki büszke arra, hogy hol lakott/született, ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy a többiekkel megutáltassa magát. A minap a havazások kapcsán jutott eszembe, hogy honnan lehet megismerni azt, hogy ki érkezett a fővárosból ide lakni - vidékre. Viszonylag egyszerűen eldönthető a kérdés. Szép új ház, ami előtt a hó nincs elsöpörve. Egy rendes vidéki embernek ugyanis szégyen az, ha a portája havas, vagy piszkos és nem esik le a karikagyűrű az ujjáról, ha havat kell söpörni, hanem lapátot, seprűt ragad. Nem tudom miért olyan extra dolog ez másnál..

Téli üzemmód

Itt a tél - gondolom ez senkit nem lep meg. Nem úgy nagyhencegnőnket, aki a hír hatására téli üzemmódra váltott. Első teles macska lévén nem tudhatta, hogy mivel jár a hűvös idő beköszöntése egészen tegnapig, amikor is szembesült a hó hátrányos tulajdonságaival, miszerint hogy nedves és hideg. Egyszóval jobb neki odabenn. Akár csak a reklámban, a macskák ösztönösen tudják ezt, így amikor reggel kísérletet tettünk a kidobására, egy elegáns kanyar után már iszkolt is befelé, meghiúsítva a család elindulására tett erőfeszítését. Szégyenszemre, miután az utódékat kifuvaroztam a vasútállomásra vissza kellett jönnöm érte, hogy megkeressem, és kihajítsam. Mélységesen meg volt sértve..

Hó

A hétvégén leesett az idei tél első hava. (A január-februárban esetleg hullott csapadékot most nem számolom ide, hiszen az tulajdonképpen az előző tél hozadéka volt, így ebben a kijelentésben elhanyagolható.) Hó - milyen egyszerű és rövid kis szó, és azt a fehér, kezünkben apró cseppé olvadó valamit jelenti. A családi legendárium szerint gyerekként még 3 éves koromban sem beszéltem. (Azóta sem viszem ezt túlzásba) A kérdéseket megértettem, de szóval nem válaszoltam. Ha a nagyanyám kérdezett, hogy - Hol tartja anyád a tésztaszűrőt, bármit, akkor mentem, és megmutattam (Mindent tudtam a lakásban, hogy hol van.) de nem válaszoltam. Anyám emiatt eléggé el is volt keseredve. Egy téli napon, miközben odakint hullott a hó, emígyen panaszkodott: - Balázskám, más gyerek már régen beszél, te meg nem! Legalább egy szót mondjál már! - Állítólag ekkor kimutattam az ablakon, és csak annyit mondtam, hogy - Hó!