Jókivánság

Azt hiszem mindenki megérdemel egy jó szót az év legutolsó napján. Egy esztendő eltelt, semmi nem lett jobb, a jövő ködös és semmi jót nem sejtet. Az már biztos, hogy megint egy évvel öregebbek lettünk és talán bölcsebbek is. Kívánom azt mindenkinek, hogy rosszabb ne legyen a sora mint idén volt, de ha lehet, hát legyen jobb!

Emberek

A facebookos ismerőseim között olyanokat is üdvözölhetek, akikre eddig nem is nagyon számíthattam, de a megjelenésük mindenképpen örvendetes esemény. A pontot az i-re vagy a koronát az tudná feltenni az ügyre, ha régi jó és azóta eltávozott ismerőseim is visszatérnének. Bár erre igen kevés az esély, lévén azóta nem is állnak szóba velem, pedig rendszeresen próbálkozom. Lassan bele kell törődnöm, hogy nincsen már rám igényük, pedig nekem lenne rájuk. Az élet igazságtalan.

Újévi fogadalom

Minden rendes óév úgy telik el, hogy a résztvevők fogadkoznak valamit a jövőre nézve, ami aztán vagy teljesül vagy nem. Rutinos fogadkozók olyasmit találnak ki, ami jó eséllyel bejön, így nem lesz gondjuk az utólagos elszámolásnál a lelkiismeretükkel, hisz sokkal jobb egy pozitív mérleggel a bíráink elé állni, mint csupa megszegett fogadalommal eleve vesztett helyzetben az ítélőszék elé kerülni. Azt hiszem én is megfogadhatnám azt, hogy jövőre nem gyújtok rá - bár kissé álságosnak tűnhet egy olyan ígéret, aminek semmi tétje sincs, hiszen eddig sem dohányoztam. Viszont milyen könnyű lenne betartani! Azt hiszem én mégis valamelyest embert próbálóbbal állok elő, ami ott rejti magában a kudarc kockázatát is. Íme: Megpróbálok olyan szekerek után futni, amik meg is állnának nekem, azaz elfordítom a figyelmem azok felől, akikhez nagyon szeretnék tartozni, de ők szóra sem méltatnak, hogy olyan emberekre figyelhessek akik érdemesek lehetnek a bizodalmamra. Nem mondom, hogy egyszerű lesz..

Elmaradt

Azt hiszem egy fontos eseményről felejtkeztem el, amit pedig igyekeztem az eszemben tartani, de hát az én eszem sem a régi. Szóval olyan eseményen vagyunk túl, ami mindenkit érint, ugyanakkor jelentős hatással bír a jövőre és nem médiatörvény. Elmúlt a legrövidebb nap, tehát immár kifelé megyünk a télből! Ami persze nem látszik a hőmérsékletből, illetve a hőmérséklet hiányából, de nem lehet mindent egyszerre. A lényeg, hogy hosszabbodnak végre a nappalok! Hurrá!

Elfogadni

Nehéz dolog elfogadni valamit vagy valakit aki annyira különbözik tőlünk. Azt hiszem velem lehet a baj, hogy azok az emberek is zavarnak akikkel régebben annyira jól kijöttem. Nem tudom, hogy a kor teszi-e, vagy jobb lenne, ha az egészet a hormonokra - ezekre a kicsi, láthatatlan vegyületekre - kenhetném, ezáltal könnyítve meg a vállaim a rá nehezedő felelősség alól. Az jut az eszembe sokszor, hogy olyasmi miatt idegesítem magam ami sosem fog megváltozni, ugyanakkor viszont nincsenek nagy elvárásaim a másikkal szemben, csak egy kevés kölcsönösség, csak az, hogy az elfogadás mindkét oldalról működhessen. Nem elég felvetni a fejünk és közölni, hogy én egy egyéniség vagyok és a világ hajoljon meg előttem és fogadjon el olyannak amilyen vagyok, hanem nekünk is meg kell tennünk ezt a gesztust a világ felé. De ez valahogy mindig elmarad. A köreim telve vannak felszegett fejjel mászkáló emberekkel én meg csak ülök a sarokban és szomorkodom magamban..

Birkákrul és egyebekről

Elhatároztam, hogy nem fogok több gasztroblogot írni. Illetve blogot eddig sem írtam, de belekontárkodtam időnként ebbe a műfajba is, de megismerve bizonyos bloggereket, inkább elhatárolódom ettől az irányvonaltól, mintsem támogatni kívánnám. A gasztro író amúgy is furcsa állatfaj. Ellentmondást, kritikát nem tűr, csak úgy van jól ahogy ő csinálja, legjobb, ha imádod őt és isteníted, de bírálni sose merjed. Ezek után döntöttem úgy, hogy nem szeretném, ha összekevernének egy ilyen emberekkel így mostantól kezdve mindenki úgy és azt főz amit akar. A birka mostanság legtöbb esetben a nép jelzője és politikai szövegkönyezetben, a bárány pedig inkább vallási értelemben tűnik fel. Csak a jegyzőkönyv kedvéért említem meg, hogy karácsonyra bárányt készítettem. Nézvén ezeket a brit konyhaműsorokat, mindig a sárga irigység fog el, ha az ottani hentesüzleteket mutatják. Fess, kalapos úriemberek metélnek csodaszép és sok fajta húsokat, míg nálunk ugyanilyen helyen, sorozatgyilkosnak kinéző emberek teszik ugyanezt, csirke, marha és sertéshús előtt sasszézva. Furcsa, hogy miközben jelentős birkaexportőrök vagyunk, idehaza nem lehet ilyen húst kapni egy átlagos hentesnél, csak a csirke, pulyka és a disznó őshonos, még a marhának sincs igazából keletje. A legtöbb húsbolt még halat sem tart - igaz én nem szeretem, de más attól még ehetné, ha van uszonyos, akkor is csak legfeljebb jó iszapízű taviponty, semmi egyéb. Jó lenne ebben is fejlődni kicsinység..

Elrontott karácsony

A tegnapi napon anyámat láttuk volna vendégül. Arról volt szó, hogy ha esik a hó és már nem tudna emiatt kocsival jönni, akkor elmegyek érte - ezt előre megbeszéltük már. A z ebéd első részét én főzöm - a másodikat ő - ezt is letisztáztuk már. Eljön hozzánk, megebédel, átadja a gyereknek szánt ajándékot, beszélgetünk, majd ha úgy érzi magát, hazamegy. Amennyiben rossz az idő, akkor hozom és viszem - egyszóval szállítom őt. A tegnapi nap virágdíszbe öltöztettük a lelkünk. A levessel idejében elkészültem - szerintem finom is lett, majd elindultam anyámért. Nála derült az ki, hogy esze ágában sem volt az, hogy eljöjjön. Megértem, hogy ilyenkor valami pánikbetegség fogja el, és ennek fizikai tünetei lesznek, de volt benne némi tudatosság is, mert nem is készült rá. Meg tudta magyarázni magának, hogy miért is nem jó az, ha eljön, velünk tölteni karácsony második napját. Nem is az ajándék miatt hiányzott - hisz a gyerek így is kap épp eleget - amit nem tudunk neki adni, az a nagymama - ugyanis ezt egyik boltban sem lehet kapni. A gyerek természetesen csalódott volt - készült a nagyanyjára, de ő megint cserben hagyta, mint ahogy már máskor is. Az ajándékot persze meg fogja kapni máskor, de megértem én, hogy rossz neki az, hogy egyik nagyszülőjére sem számíthat..

Karácsonyi gondolatok

Egyre több karácsonyi üdvözletet kapok mostanság, ami nem lep meg igazán, hisz holnap már majdnem itt lesz az ünnep. Illetve igazából ez az ünnepnek az a része amit az ember mindenképpen odahaza, a szűk családi körben tölt el. Az, amin elgondolkodtam mostanság az üdvözletek mondanivalója. Békés, boldog, szeretetteljes ünnepet szoktunk kívánni, de mennyire gondoljuk ezeket komolyan? Ilyenkor olyan emberektől is jön ilyen szívhez szóló üzenet, akivel a szürke hétköznapokon egy szót sem váltunk - pedig igazából akadálya nem lenne. Legalábbis bennem a szándék megvan - de mint azt tudjuk, egy fecske sosem csinál nyarat. Akitől meg igazán várnánk, az sosem küld üdvözletet - tulajdonképpen elbeszélünk vagy elhallgatunk egymás mellett. Bevallom, én sem teszem meg a sokadik első lépést, de gondolok rá legalább. Azt hiszem, sokkal jobb életünk lehetne, ha az üres karácsonyi szavak pátosza helyett a hétköznapokban sikerülne közelebb kerülni egymáshoz.

Szó nélküli szavak

A kérdéseinkre általában választ várunk. Azonban vannak olyan válaszok amik szó nélkül érkeznek. Sosem voltam jó az ilyen válaszok megfejtésében. Úgy látszik a világképemmel vagy az önértékelésemmel lehet a baj, de az is lehet, hogy mindkettővel. Vonz a digitális technika ebben a kérdéskörben is, a fekete-fehér, igen-nem válaszokat szeretem és igyekszem úgy is feltenni a kérdést, hogy ilyen feleletet kaphassak. Azonban mindez csak vágy, sokan a homályos mondatokat kedvelik és sokszor még ígéret ellenére is hiába várom azt, hogy bátorító vagy elutasító szavakat kaphassak. Ha magam próbálom megfejteni a csend hangjait - rendre eltévesztem a mögötte álló igazi szándékot - bár az is lehet, hogy az egész csak fikció - mármint az, hogy valakinek titkolt szándékai lennének. Szoktam arra is gondolni, hogy rég új lapra ír, ezt az oldalt már régen ellapozta már - nem tehetek róla, de válasz hiányában az ember annyi mindent el tud képzelni. Azt hiszem, a legegyszerűbb az lenne, ha csak úgy, mindenféle vágy és elvárás nélkül tudnék élni bele a világba - csak sajnos en nekem nem igazán megy..

Építész pince

Tegnap az éves, céges vacsorán az Építész pince nevű helyen voltunk. Nem tudom milyen szempontok alapján esett erre a helyre a döntés, de így utólag visszatekintve egyértelmű csalódásként értékelem az éttermet. Lehet, hogy túl sok Gordon Ramsay-t nézek és így jönnek elő a mellékhatások, de úgy gondolom, hogy az emberek azért mennek vendéglőbe, hogy ott valami jót egyenek és ez sajnos nem igazán volt jellemző erre a helyre. Kis társasággal mentünk - kb 10 fő, és az asztalunkon megtalálhattuk a napi ajánlatot. Amikor étlapot kértünk, kiderült, hogy mivel egy társaság vagyunk, nem étlapról, hanem csak a sajtfecniről választhatunk, valami bizarr megfontolás értelmében. Mellettünk volt a hűtőkamra és a szakács rendszeresen járkált be alapanyagért és zacskós mirelit krumplit vitt meglehetősen sokat. Egy póréhagymalevest kértem - de hideg volt. Azt szeretem, ha előttem hűl ki az étel, de itt amikor kihozták már langyos volt. Ízre ugyan finom volt, de nem volt benne sajt és az nagyon hiányzott belőle, azonkívül elég gyermekkórházi adag is volt. Másodjára sertésszüzet kértem, pikáns gombás mártással és krokettel. A krokett mirelit volt, a gomba pedig konzerv kínai csiperke. A szűz finom volt, de az adag kevés, így rávitt a szükség, hogy elkérjem a környező maradékokat is, hogy jól tudjak lakni, szerencsére voltak a társaságban madárétkű hölgyek, így ez nem okozott gondot. Desszertként somlói galuskát kértem, itt a tejszínhab volt valami egészen olcsó és közönséges bolti palackos tejszín, mert még ki sem hozták, de máris ereszteni kezdett. Lehet, hogy az igényeim túl magasak, de ha vendéglőbe megyek, akkor friss alapanyagokból főzzenek, a krumplit pucolják és süssék, a tejszínt verjék fel és a gombát is főzzék meg, ne kész konzervet használjanak. A hely ennek ellenére tele volt - de jobbára fiatalokkal, egyetemistákkal. Ennyire igénytelenek lennének a fiatalabbak, vagy csak mindenki kollégista volt?

Borul a napirend

Már lassan két napja nem tudok élni a szenvedélyemnek - mármint, hogy naponta írok valamit a blogomra. Nem azért, mintha ez lenne a világ legnagyobb tragédiája, lehet, hogy elseje után már nem is lehet, mert szénné leszünk büntetve, de ugyanúgy megszoktam ezt is, mint minden más rendszeres tevékenységet - így hiányzik is. Tegnap Polgárra mentem ismét, becsavarni azt a két csavart amit még pénteken csavartam ki, azután céges vacsora is volt este, úgyhogy a tegnapi nap ezzel el is ment.

Rasszizmus haszna

A rasszizmus nem egy szép dolog. Valakit megítélni külső jegyei alapján és így hátrányos helyzetbe hozni - esetleg következtetéseket levonni nem jó - anélkül, hogy a szándékait kinyilvánította volna úgy istenigazából. Azt hiszem, mégis ez a fajta rasszizmus - mármint, hogy külső tulajdonságokat kapcsolunk össze várható jövőbeli történésekkel, egész jól segítette az élővilág túlélését eleddig. Ahogy a gazellamama elmondhatja a kölykének azt, hogy az a szőrös ott a bozótban nem barátkozni akar - pedig tulajdonképp ezzel hátrányba kerül az összes barátkozó kedvű, bokorban bujkáló szőrös - mégsem rohangál az állati jogok ombudsmanjához senki. Mert ez a természet rendje. Ha az átlagembert - aki szintén nem áll a tápláléklánc tetején, inzultus ér, hajlandó ugyanolyan következtetéseket levonni az esetből, főleg ha tud is mibe kapaszkodni - tulajdonképpen ezen a vonalon megérthető. Ha ezek után azt mondom a gyerekemnek, hogy legyen  tartózkodó bizonyosfajta emberekkel  még azelőtt, hogy kiderülne, hogy barátkozni vagy csak rabolni jöttek, már rasszizmus lenne, vagy csak a túlélési ösztön? 

A legértelmetlenebb út

Ma el kellett mennem munkaügyben az egyik telephelyünkre, Polgárra. Az ottani informatikus nem érezte magát képesnek arra, hogy kicsavarjon négy csavart és felküldjön hozzánk egy számítógépet. Így hát mehettem én, és csavargathattam csavarokat. Ezzel el is ment egy fél nap, ott voltam körülbelül negyed órát és a várakozással ellentétben nem négy csavar tartotta, hanem csak kettő. Így sokkal hamarabb végezhettem. Hurrá!

Informatikusnak jó

Informatikusnak lenni jó! Ejha, tyűha és ugyan bizony! Főleg mostanság és errefelé. Emberek jönnek tömött táskákkal és hordják be a különböző osztályok számára szánt mindenfélét és a dolgozóink estefelé hajlott háttal cipelik a málhát haza az autójukhoz vagy a buszhoz - hiszen megérdemlik. Nem tudom máshol hogy és mi a jellemző, de mi informatikusok jellemzően a hibákat szoktuk csak elkövetni, az eredményeket az osztályok maguk érik el. Ha valami gond van, akkor az rendszerint informatikai probléma volt. Így méltán érthető, hogy nekünk miért nem jár a karácsonyi bejgliből. Na ugye!

Konfliktus

Nehéz minden kérdésről politikailag korrekt módon írni. Az embereknek lehetnek negatív gondolataik, ilyenkor a szabad gondolkodók mélységesen el szokták az ilyesmit ítélni. De mi van akkor, amikor valami az ember gyerekével történik? Tegnap az utód konfliktusba keveredett. A barátjával csúszkáltak az iskolaudvaron, amikor is egy társuk - aki történetesen ugyanolyan magyar állampolgár - de ugyanakkor egy etnikai kisebbséghez tartozónak vallja magát (Mondjuk legyen svéd. Ez nem lenne amúgy lényeg, de az ügy lefolyása miatt lesz jelentősége!) fellökte őt és le is köpte. Nyilván meg volt rá valami oka, ami nem derült ki - az utólagos tanúvallomások azt erősítik meg, hogy nem a kölköm provokálta ki a konfliktust. Mivel a gyermek etnikai ügyekben képzetlen - igyekeztünk eddig nem belenevelni a rasszizmust - védekezett, és itt történt meg a baj. A kis svéd elfutott, és hirtelen 6 társával jelent meg újra, akik körbeállták őket, földre rántották és verni kezdték a fiamat. A barátja próbálta őt védeni, de őt is a falhoz vágták. Ekkor jelentek meg a tanárok és választották szét a küzdőket (elég egyoldalú csata volt!) és a főkolompost az igazgatóhoz kísérték. A derűs svéd társaság beígérte a fiamnak, hogy el fogják kapni és MEG FOGJÁK ÖLNI! A gyerek most fél, és nem mer egyedül hazajönni az iskolából, úgyhogy nem csak visszük, hanem érte is kell menni. Ilyenkor mit lehet tenni politikailag korrektül? Lehet, hogy vicceltek, de mi van akkor, ha mégsem?

Nehéz ügy

Nehéz ügy, ha az embernek olvasói vannak, mert előbb vagy utóbb feléjük fog hajlani a keze. A blogomat kezdetben öncélúként kezdtem írni, de hamar szembesültem azzal, hogy ha olvasnak, akkor nem írhatom le minden gondolatom, mert előbb vagy utóbb valaki biztosan számon fogja kérni ezeket. Egyre többször szembesülök azzal, hogy beszélgetésben hivatkoznak arra olyan emberek akikről fel sem tételeztem volna, hogy olvastuk a blogodon, vagy megkérdezik azt, hogy ugye ezt rólam írtad? Nem írok konkrét emberekről soha! Akár jó, akár rossz dolog ér, sosem konkrét emberrel van bajom, hanem magával a jelenséggel - a filmek végére ki szokták írni, hogy minden egyezés a valósággal csak a véletlen műve - igaz azt sem hiszi el senki, annál is inkább mert nem divat manapság a stáblistát is megnézni a moziban - úgyhogy hiába írnék én is  bármit bárhova. Az emberek ha úgy gondolják, hogy valami róluk szól, akkor igen nehezen lehet őket meggyőzni az ellenkezőjéről. És hogy jó-e ez, hogy mindenki azt hiszi, hogy róla szólnak a mesék? Ez az amit nem tudok eldönteni, de többnyire nem..

Kísérlet

Kísérlet szelleme járja be most Európát! Illetve nem is most, hanem a tegnapi napon. Álmodtam valamit és gondoltam, hogy az álmok talán nem hazudnak ezért tettem egy kísérletet, hogy kapcsolatba lépjek valakivel akivel egy ideje már nem beszélek. Nem érzem magam hibásnak ebben, de gondolom más se, de kár lenne veszni hagyni valamit ami valaha jó volt és fontos, csak azért, mert ki bírja tovább szó nélkül hagyni a másikat versenyt játszunk. Nekem megérné az, hogy vesztes legyek ebben a játékban, ha nyerhetek is vele mást. De úgy látszik, az álmok sem a régiek - ha nem is hazudnak, de az látszik, hogy semmi realitásérzékük..

Idegesség

A tegnapi hosszú munkanap után nem igazán tudtam elaludni. Folyton az járt a fejemben, hogy valamit elfelejtettem letesztelni és tragédia lesz a mai reggeli kezdés. A jó munka jele az, hogy a külvilág nem is látja, hogy a háttérben történt valami a színfalak mögött. Ez majdnem teljesült is, de megfizettem az árát. Már hajnaltól fenn vagyok, mert nem hagytak aludni a gondolataim, reggel rohangásztam a raktárba mint egy mérgezett egér, mert a saját szememmel akartam látni, hogy minden megfelelő módon működik, és olyan gyomoridegem volt, hogy nem tudtam semmit magamba tömködni, és még a reggeli kávém is majdnem visszaköszönt. Szerencsére úgy néz ki, hogy csak pár apró probléma akadt csak, de pár ilyen átállás és el fogok patkolni..

Karácsonyi hangulat

Nem akar jönni a karácsonyi hangulatom. Bár, ha kinézek az ablakon, a téli érzésre ráerősített az időjárás a kint tomboló hóviharral - így legalább egy percig sem kell azon gondolkodnom, hogy milyen évszak is van odakint. Az ünnepek viszont már itt vannak a közelben. Erre próbálunk azért lélekben és külsőségekben is rákészülni, az irodában megjelentek a karácsonyi díszek a folyosókon, odahaza  fenyő és rénszarvasmintás vécépapír lopózott be a budiba. A nejem nem hibáztatom, hogy él az ilyenfajta konzumidiotizmus által nyújtott lehetőségekkel, de bennem komolyan felmerült kérdésként, hogy ki az a beteg állat, aki karácsonyi mintás seggtörlőt dobott nagy tételben a gyanútlan piacra. Mert ugye milyen megindító és karácsonyi érzés az, ha ártatlan, karácsonyi agancsosokba törölhetjük a hátsónkat? Az már lassan fel sem tűnik, hogy októbertől karácsonyi dalok mennek a közértben, de mindig van valami, ami fel tud rázni a letargiából. Akció! Karácsonyi mintás WC papír!

Hosszú hét

A közelgő ünnep tiszteletére ezt a hetet végig fogom dolgozni! A mai extra munkanap miatt amúgy is felbolydult az időérzékem, ehhez még egy lapáttal rá fog kerülni a holnapi túlóra miatt egy újabb bolydulat. De jó tudni, hogy mindeközben az ország nagyjai azon tepernek, hogy az áruházi eladók otthon tölthessék a vasárnapjaikat, így lesz kire irigykedve gondolni akkor, amikor mi itt a 'versenyszektorban' húzhatjuk az igát nagy serényen.

Ez a szar

Nem szeretem a vállalati névnapokat. Amikor idekerültem, még talán szívből ment ez a dolog, vagy legalábbis őszintébben. Aztán sok minden változott, az emberek nagy része elsősorban mint terhet élte meg, részt ugyan részt vettek benne, de a 'beszállás'-ban ki is merült a részük, vagy a rájuk rótt penzumon való morgásban. Mivel eltűntek azok akik szervezték (sokáig én is közéjük tartoztam - szívesen szervezek közösségi dolgokat, de meg tudom unni, ha csak az állandó szenvedés jut vissza hozzám.) így lassan kimúlt a dolog. Azóta én köszöntöm a számomra fontos embereket a nevük napján, a viszonzás várásának a legkisebb vágya nélkül - mert valljuk be, az érzések a legtöbbször nem nyugodnak kölcsönös alapokon. Amikor legutóbb nem tudtam átadni az ajándékom, mert a célszemély szabadságon volt, a kollégám meglátván a meglepetést, azt kérdezte: - Mibe került ez a szar? Mert akkor beszállna. Mondtam, hogy hagyja csak. Ilyenkor jut eszembe az, hogy miért is hagytam abba annak idején az egész cirkusz erőltetését..

Ismerősök

Vannak olyan ismerőseim, akikkel jó el lehet beszélgetni, ha én keresem meg őket. Maguktól ezt sosem teszik ezt, csak ha én kezdeményezem a társalgást. Akkor szívesen beszélnek magukról, de vissza sosem kérdeznek. Állítólag ők tudják a helyükön kezelni az embereket. Ez persze lehet egy diplomatikus lezárási kísérlet is, mindenki értse úgy ahogy akarja. Időnként úgy érzem, hogy ez kevés egy emberi kapcsolathoz, aztán ha régóta nem váltottunk szót, előbb utóbb hiányozni kezd. Ebből is az látszik, hogy viszont én nem tudom helyükön kezelni az embereket, de azt hiszem ez már nem fog megváltozni.

Ernyő

Tegnap felfedeztem, hogy már három rossz ernyő tornyosodik a polcon. A kölök öli az ernyőket. Igaz, nem veszünk neki drága, minőségi darabokat - mert azokat nem elrontja, hanem elveszíti - erre volt már példa, hanem az egyszerűbb, aluljárós kategóriát. Így gondoltam egy merészet, és megpróbáltam megjavítani ezeket - azaz a háromból egy működőt készíteni. Az egyik eltérő szerkezet volt, így az kiesett a pikszisből, de egyet sikerült szétbontanom és alkatrészt kinyernem belőle a másodikhoz. Meg kellett állapítanom, hogy egyszerű szerkezetek - akár csak egy faék, így könnyen javítható elemek cseréjével. Egy fogó, egy kis drót, majd tű és cérna - körülbelül ez az anyag és szerszámszükséglet és máris van egy új ernyőnk. Persze közgazdaságilag nem éri meg - az én órabéremmel számolva, de ki kalkulál ilyenkor, ha közben jót barkácsolt és még egy ernyője is lett?

Házi feladat

Házi feladatot kaptam. No nem pont én, hisz eddig még sikerült betartani azt a magamnak tett fogadalmat, hogy többet csak olyan iskolába fogok elmenni, ahol azt tanítják ami tényleg érdekel is, hanem más feladatát kaptam meg azért, hogy segítsek - illetve más olvasatban - hogy más feladatát csináljam meg, amit majd ő a sajátjaként ad be, ezúttal abszolválván a szükséges érdemjegyet. A feladat érdekes volt, ezért is vállaltam el, noha a határidő meglehetősen szoros. Valami furcsa, nehezen definiált ok miatt az érintett csak az utolsó héten jött rá arra, hogy képtelen megoldani a problémát és itt kerültem én bele a képbe. Kis averzióim voltak azzal, hogy más nemlétező tudásáról én adok ezáltal számot, de a probléma érdekessége lesöpörte az asztalról a kétségeim. Tegnap sikerült leadni a feladatot - illetve én adtam oda a megrendelőnek - innentől az ő felelőssége az egész. Bár attól, hogy az ember mással végezteti el a kijelölt feladatát, talán jó programozó nem biztos, hogy lesz belőle, de jó főnök még biztosan lehet..

Ismerősök

Mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a másikra, arra, hogy megismerjük igazán ki is a másik. Ezt azt hiszem soha nem lehet teljes biztonsággal megtenni, vagy azt állítani, hogy bárkivel megtörténhet - legalábbis a részemről.  Mai világunkban furcsa sport lett az ismerősök keresése. Egyes vélekedések szerint  fokmérője lehet valami általam kevésbé értelmezett dolognak az, ha bizonyos oldalakon az ember neve mellett feltüntetett, ismerősöket jelző szám minél magasabb, ezért boldog, boldogtalan jelöli egymást ismerősnek. Jelenleg két jelölést is kaptam, de nem tudom mitévő legyek velük. Az egyikről fogalmam sincs ki lehet és honnan kellene ismernem őt, a másikkal egy munkahelyen dolgozunk és köszönni szoktam neki, amit időnként fogadni is szokott, ha sikerül áttörnöm ezzel az éppen aktuális ingerküszöbét. Élünk egymás mellett, időnként köszönünk egymásnak, de ennél többre senki sem vágyik. Ez már tekinthető ismerősi kapcsolatnak, vagy ehhez azért még több kellene?

Betegszabadság

Immáron második napja vagyok betegszabadságon. Ami azt jelenti, hogy beteg lettem ezért szabadságot vettem ki, mert így jobban járok, mintha táppénzre mentem volna és így is marad majd szabadságom jövőre. Amiért persze a cégem fogja szívni a fogát, de hát ez van - így is mehetek majd be valamelyik vasárnap dolgozni - azt meg igazából nem bánja. Viszont a mai nap jó híre az, hogy úgy néz ki, megmaradok. Ami már csak abból a szempontból is öröm, hogy a hétvégére programot terveztem, amit megnehezített volna a korai és nem tervezett halálom. Valahogy nem lett volna ugyanolyan úgy elmenni az eseményekre, mint így..

A kádi, az ember és a birka

Egyszer egy embert a kádi elé vezettek, mert szó nélkül pofánverte a barátját a piacon. Az embernek megadta a szót, hogy elmondhassa az, hogy is esett a történet az ő szemszögéből. - A városon kívüli barátomnál jártam, aki adott ajándékba egy birkát. A bárányt a vállamra vettem és gyalog indultam hazafelé. A városban sok ismerősöm volt, mindegyik megkérdezte, hogy - Mit viszel a válladon Juszuf? - pedig mindegyik világosan láthatta, hogy  mi az amit cipelek. Megfogadtam, hogy azt, aki legközelebb megkérdezi, fejbeverem. Hát így történt, bölcs kádi! - Na ez arról jutott eszembe, hogy vagy y gyermek, vagy kedves kollégák megfertőztek valami virulens kórsággal, amitől olyan hangom lett, mint Louis Armstrongnak, de mégis mindenki megkérdezi, hogy vajon megfáztam-e, hogy ilyen szép kisüstön főtt hangom lett?  Mindenkit nem vághatok pofán - de milyen jól esne!

Másik dimenzió

Állítólag végtelen sok párhuzamos világegyetem létezik, ahol mind másképp történnek a dolgok mint itt. Lehet olyan, ahol én sosem nősültem meg, vagy már házas vagyok, de gyerekem nincs, vagy akár már el is váltam, sőt talán olyan is, ahol vezetőinket különösen éhes és agresszív vöröshangyák fogyasztották el ebédre. Bármi lehetséges, de korlátolt agyunkkal csak azt láthatjuk, amiben épp benne vagyunk. A közelmúltban történtek okán egyre jobban szeretnék külső szemlélőként tekinteni erre a gusztustalan kabaréra ami idehaza nap mint nap zajlik, politika vagy közélet címén. Ha nem lennék érintett benne, hanem a talaj felett lebeghetnék áttetszően és gondtalanul, azt hiszem minden percben tudnék ordítva röhögni valami tökéletes abszurdon, kezdve a kormány szerencsétlenkedésén, felkent vezetőnk újabb hazugságain, vagy a vállalkozón, aki piaci rést töm be a valódi punciillatú, celebek által hordott tangáinak az árusításával. De mivel itt élek ezen a földön, csak sírni tudnék..

Szabadláb

Most olvasom, hogy Damu Rolandot, a színészi képességeitől, a fizikai képességeivel híresebb (vagy hírhedtebb) jómadarat elengedték az előzetes letartóztatásból, mert nem áll fenn az összebeszélés vagy elrejtőzés veszélye. Őszintén csodálkozom a bíróság működési gyakorlatán! Geréb Ágnest a bírói tárgyalására vezetőszíjjal, lábbilincsben vitték be és az előzetes letartóztatását sem oldották fel, igaz ő nem ütötte szét a barátja/barátnője fejét semmivel, csak olyan kismamáknak segített, akik úgy döntöttek, hogy szemük fényét nem kórházban akarják megszülni. Ezt a veszélyes bűnözőt így a bíróság elzárva tarthatja, a színészt, aki csak embereket terrorizált, elengedték. Biztos meghallották az anyukája szavát, aki szerint a fia jó ember, csak nem szabad felbosszantani. Geréb Ágnes mamáját ezek szerint már nem tudták elérni, vagy az is lehet, hogy a lánya nem vert még meg senkit. Lehet, hogy meg kellene gondolnia, még egyszer..

Matolcsy Györgyné

Eddig nem is tudtam, hogy a nagy embernek felesége is van. A ma olvasott riportból kiderült számomra az, hogy odahaza valószínű ő hordja a nadrágot, hisz az embere azt nyilatkozta, hogy annak idején a magánnyugdíjpénztárba a belépést ő intézte el a férje helyett. Gondolom, itt jött volna a cinkos összekacsintás a férfitársakkal, hogy a nők bármilyen hülyeségbe bele tudják rángatni az embert, ha ők úgy akarják és a férjek megtesznek mindent csupán csak a békesség kedvéért. A balga férjek csak aláírják a végén az eléjük tolt papírt, de nem is olvassák el mit írnak alá, lehetne az a válókereseti vagyonmegosztásról szóló beleegyezés is, vagy a belépési nyilatkozat. Ezt minden férjnek meg kellene értenie, hisz ez a magyarázat arra, hogy nagykorú és felelős gondolkodóként mit keres egy olyan szervezet tagjai között, amit vérrel és verejtékkel éppen le akar rombolni. Nekem mégsem ez jött le az egészből, hanem az, hogy: HOGY LEHET VALAKI FELELŐS VEZETŐJE AZ ORSZÁGÁNAK HA MÉG A SAJÁT NYUGDÍJÁRÓL IS A FELESÉGÉNEK KELL DÖNTENIE HELYETTE? Egy nyomorúságos báb, egy papucs, de az is lehet, hogy csak hazudik és a felesége hátán szeretne kimászni a szarból. Mindenki döntse el saját maga mit gondol ezek után..

Hülye gondolatok

Mióta fix dologgá vált, hogy szeretve tisztelt kormányunk megszabadít a nyugdíj megtakarításommal járó kínzó felelősség terhétől azáltal, hogy ellopja a megtakarításaimat, egyre csak azon gondolkodom, mit is lehetne tenni. Semmi jó nem jut az eszembe, viszont gondok között őrlődöm. A gondolatok kavarognak a fejemben, és napok óta rosszul alszom. Tudom, hogy egy országnak az a megfelelő, ha az állampolgár még a nyugdíj jogosultsága előtt feldobja a pacskert, de nem gondoltam volna, hogy erre aktív késztetést is érez a jelenlegi kormány, amit ezek után nyugodtan hívhatnánk ezentúl akár rezsimnek is. Egy biztos, nem fogok aktívan résztvenni abban, hogy én adjam oda nekik a befizetéseim, tehát kénytelenek lesznek elvenni. Az már látszik, hogy a működési kölségek radikális csökkentésével kinyírják a magánbiztosítókat - lehet, hogy lesz elég maradó, de nem fogják tudni finanszírozni a működésüket - így nem megoldás az önkéntes pénztári tagság sem. A rezsim, bár a magánnyugdíjpénztárnak szándékszik levágni a fejét, az önkéntes torkára csak rááll, hogy ne kapjon az sem levegőt, így választási lehetőség sem marad. Talán a legjobban az automatikus átléptetéssel lehetne a legjobban járni, mert az nem jár beleegyezéssel - igaz úgy tűnik, mintha érdektelen lennék, de ugyanakkor ők kezdeményezik az átvételt és nem én adom oda. Ha egyszer, valami csoda folytán születik egy olyan felelős vezetés, aki tényleg vissza akarja állítani ezt a rendszert, akkor talán ebből a megoldásból lehet majd a legjobban visszamenni oda, ahol nem pillanatnyi politikai érdekek miatt verik a csalánt a mi befizetéseinkkel..

Boldog öregkor

Megint egy álommal lett kevesebb. Nem azért, mert nem voltak eddig sem túl nagy illúzióim azzal kapcsolatban, hogy dúskálni fogok az anyagi javakban mire megvénülök, de volt egy papír, egy kimutatás arról, hogy a feneketlen zsákba töltött jövedelmem egy része számszerűsítve volt és bírtam egy olyan ígérettel, ha idő előtt felfordulnék, ezt a pénzt a gyerekem örökölheti. Ennek az ábrándnak vége lett a tegnapi nappal. A megtakarított pénzem, amit a saját nyugdíjszámlámon gyűjthettem, vérszagra azaz pénzszagra gyűlő éjszakai dúvadak martalékává vált. Elvették, hogy amit apránként spóroltam meg, egyben a feneketlen zsákba szórják, amiben ott látszanak a mohó kezeik. Ebből a pénzből lesz majd Debrecennek régi és új focistadionja, ebből kap majd a katolikus egyház majdnem 6 milliárdot csak azért mert ők olyan jó fejek, és ebből megy majd nyaralni az apparátus. Nekem meg maradnak a napi gondok és problémák, az oktatás és az egészségügy, ami várhatóan  majd a nyugdíjaskori énem haláloka is lesz, ha addig nem sikerül rokonokat szereznem, akik majd ellátnak gyógyszerrel, illetve mosdatnak és etetnek amíg a kórházban fekszem - mert különben valóban ott döglök meg. De, ahogy ezt a jelenlegi kormány nyilvánította ki még az ellenzékben töltött ideje alatt, ez egy jó rendszer, ezt kell megőrizni.

Túróproject

Már régóta terveztem azt, hogy házi körülmények között állítok elő túrót és ennek a kísérletnek aktualitást adott egy ígéretem, hogy magam is kipróbálom, mielőtt másnak is ajánlanám az eljárást. Elméletben persze tudtam, hogy készül ez a fajta tejtermék, de gyakorlati megvalósítását soha nem láttam, ha nem tekintjük annak azt, hogy egyszer egy régi kolléganőm összement tejből készített túrógombócot a cégnél - igaz ezt sosem gondoltam érték előállításának, inkább egyfajta kármentő tevékenységként fogtam fel. Így most mindenképpen rám az újdonság erejével hatott. Az alapanyag a házitej. Sajnos a boltban kapható tejek, főleg a homogenizáltak és a tartósok nem alkalmasak erre, mert nem alszanak meg. Ennél alkalmatlanabb és éberebb tej már csak a tejeskávé lehet. Szóval az ember vesz egy kübli házitejet (Manapség a környékünkön újra lehet kapni - tejesautóból árulják egy közeli tehenészet minden termékét - túrót is, de úgy abban semmi izgalom nincs!) és egy edénybe tölti. Felforralni nem kell, sőt, azt mondják, hogy nem is jó. Így hagyjuk, hogy hűvös helyen szépen megaludjon. Nekem az első nap nem történt vele semmi, csak a tejszín vált ki a tetejére - ezt le kell szedni. Finom, 1/3 bögrényi adag jött le a lábasnyi tejről, ami inkább a boltban kapható, főzőtejszín minőségű anyag volt. Egy részét a kávémba helyeztem el, egy részét pedig - miután botor fejjel hagytam megsavanyodni, a macskák nyalták fel. Nekik tetszett a dolog.

A drámai változás a második napon kezdett lezajlani, akkor szenderült álomba az anyag. Kacérkodtam a gondolattal, hogy megeszem mint aludttejet, de győzött a tudomány, és a kísérlet folytatása mellett döntöttem. A lábast a gázra helyeztem, és lassú tűzön főzni kezdtem. Állítólag 50 fokra kellene melegíteni - tehát forrnia nem szabad - de mivel nincs hőmérőm, így csak sacc per kábé alapon tartottam a hőmérsékletet. A tartalmat kevergetni kell, hogy a szemcsék szétessenek, viszont túlzásba sem kell vinni, mert akkor a túró túl apró szemű lesz. A kellő hőfok elérése után a gázt elzártam, és másnap reggelig vártam, hogy az íróban hűljön le az anyag, majd szűrőben lecsepegtettem. Lehetett volna szűrőzsákban felakasztva is lecsöpögtetni, de így is megfelelt a célnak, cserébe viszont kellemes nem túl száraz végterméket kaptam. Az arányokról azt olvastam, hogy három liter tejből lesz fél kiló túró. A lecsöpögő író, hidegen fogyasztva jó (és állítólag egészséges) ital. Legközelebb a joghurtot fogom megpróbálni..

Furcsa emberek!

Ma gondban voltam, mert azt hittem, hogy nem lesz miről írnom, de az élet ilyen kérdésekben eddig még mindig kisegített. Levelet hozott a posta, illetve egy e-mailt kaptam. Meglepő módon nem az enyémet, hanem egy másik emberét, aki kötelező felelősség biztosítást kötött az autójára és az én e-mail címemet adta meg a szerződésében ezért most a biztosító velem levelezik. Jószándékból felhívtam ezért telefonon (A megküldött szerződésében benne voltak az adatai.) hogy megmondjam neki, hogy nem jó címet adott meg - de csak a felesége volt otthon, aki közölte, hogy a cím jó és az az ő címe, amit már öt éve használ. Ez meglepett, hisz az én címem sokkal régebbi, de nem tudtam meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Az sem hatotta meg, hogy ha az ő címe lenne, akkor neki kellett volna megkapnia a levelet és nem nekem. Megmondtam neki, hogy mit tegyen, de azt akarta, hogy hívjam fel a férjét egy óra múlva és vele egyeztessek. Mondtam, hogy mivel dolgozom és a munkahelyemen vagyok, nem tudok erre a dologra több időt áldozni annál, hogy most szólok, ellenőrizzék le a címüket, mert nem fogják megkapni a leveleiket. A nő a végén már kiabált velem - holott ezt neki is mondtam - csak szívességet tettem nekik azzal, hogy szóltam, mert ki is dobhattam volna a levelet, mint nem nekem szólót. Akkor dobja ki! - harsogta. Nem mondom, hogy jó kedvvel váltunk el egymástól. Valahogy másképp gondoltam az efféle jószolgálatot, botor módon azt gondoltam, hogy esetleg megköszöni vagy hasonló. De ilyen fogadtatásra nem számítottam volna. Furcsa emberek vannak!

Forradalom után

Most, hogy már egy ideje túl vagyunk a szavazófülkékben lezajlott forradalmakon, motoszkál bennem egy kérdés. Ha a kormány eltapsolja a pénzünket és mégse jön belőle össze az egymillió új munkahely és a fellendülés, akkor vajon lesz-e felelőse a kudarcnak, vagy csak megvonják a vállukat és kitalálnak helyette mást?

Hétfők

Utálom a hétfőket! Mondjuk ezzel az erővel negatív érzelmeket táplálhatnék a vasárnap délutánok után is mint Wowbagger a végtelenül meghosszabbított, de én ilyen vagyok. A vasárnap délutánt a hétfő szokta követni  - ezt nagy biztonsággal állíthatom - és ez az a nap, amikor újra be kell állni a mókuskerékbe, arrébblökdösve a benne szaladó kis rágcsálót, és felvenni a tempót. Ez nem megy nekem könnyen, sőt az utóbbi időben kifejezetten nehézkes. Ráadásul harap is a kis szőrös dög!

Fázok

Újabb taggal lett bővebb a kerti gyümölcsfaállomány! Ez mindenképpen nagy eredmény, tekintve a nej szigorú álláspontját, hogy nem akar a kertben gyümölcsöt, mert azzal csak a baj van. Igaz, hogy a munkát én végzem, de akkor is. Ehhez való képest már van egy termő meggyfánk, egy ringló és egy körte - utóbbiak még nem teremtek, idén lett egy som és egy bokor áfonya és legvégül egy szép kis kajszi. Utóbbi a héten került hozzánk és ma ástam be a földbe, úgyhogy jövőre, vagy tán utána - sárgabarackot is remélhetek. Még szeretnék egy pár bokor ribizlit, egrest és málnát - ezzel lenne teljes a boldogságom. A helyüket már kinéztem - azt hiszem kész tények elé kell állítsam ezzel az asszonyt..

Idegesség

Azt hiszem az idegesség fog a sírba vinni. Amikor végre már úgy érzem, hogy végre újra nyugodtan tudom folytatni az életem, akkor újra támad valami, ami miatt idegeskedhetek. Erre például a munka igazán jó alkalom, mert sosem tudhatom, hogy a főnököm hányadán áll velem. Soha semmit nem mond a munkámmal kapcsolatban és ez időnként frusztrál. Ma sem idegeskedtem volna annyit reggel, ha idejében megtalálom a leszarom tablettámat, de akkor még sehol sem leltem. Azóta meglett..

Természetes

Egyszer egy utazó Indiában járván, leszállva a vonatról mondjuk Kalkuttában észrevette, hogy minden csomagját megfújta egy kedves ismeretlen. Annyi pénze sem maradt, hogy a barátait fel tudja hívni, hogy segítsenek neki. Egy gazdag szikh úriember adott neki tíz rúpiát - ezzel mentve meg az életét egy ismeretlen városban. Amikor kérdezte az embert, hogy hogyan tudná visszaadni a kölcsönt, az öreg szikh azt mondta, hogy neki nem szükséges. Ha találkozik egyszer egy hasonlóan rászorulóval, akkor jusson ez eszébe és neki segítsen. Ez a példabeszéd jutott eszembe és mondtam el akkor, amikor tegnap visszaadtam azt az usb kulcsot, amit az asszony talált a vasútállomáson. Bár több autó keresztülhajthatott rajta, de nem ment tönkre, helyre lehetett állítani. A tartalmából sikerült telefonszámot kinyerni és a nyomozás eredményeképp meglett a tulajdonos és tegnap sikerült is visszaadni neki az eszközt. Ugyanúgy hálálkodott mint a példabeszédben az utazó és engem bőven kárpótolt az öröme, hogy visszakapta a fontos adatait, amit már nem is remélt. Eszembe jutott az, hogy én is mennyire örültem annak, amikor előkerültek azok a dolgok, amiket elveszítettem. Ha ő is folytatni fogja a gyakorlatot és visszaad valamit másnak amit az elveszített, a világ egy kicsit újra jobbá válik. Már csak ezért is megérte..

Ellenségek

Két ellensége van ennek az országnak. Az egyik a volt miniszterelnök, nevezzük az egyszerűség kedvéért Ferinek és a mostani - ő legyen mondjuk Viktor. Az első, meglepő módon eltűnt, de mivel még él, mozgolódik. A második sajnos hatalmon van és pusztít. Ha ez a két ember eltűnne a történelem süllyesztőjében olyan jó alaposan - mármint, hogy ne kerülhessen többé elő, végre elkezdődhetne valami. Kellene választani egy fogyatékkal élő miniszterelnököt. Legyen süket, hogy ne súghassanak neki és néma, hogy ne a retorikájából éljen, hanem a tetteiből. Akkor kezdődhetne el valami. Talán.

Wc kefe

Egyszerű és szürke hétköznapi tárgy. Van aki használja és van aki nem vesz tudomást róla. Utóbbiakról elég lesújtó  véleménye van az előbbieknek - tegyük hozzá, teljesen jogosan. Mindez onnan jutott eszembe, hogy a  nej hazaállított egy vadonatúj példánnyal, amit most vásárolt. Igazából semmi oka nem volt a vételnek, hisz rendelkezünk ilyen eszközzel (használni is szoktuk)  de 125 forintba került, így nem tudta otthagyni.  (Ebben mindenképpen különbözünk én ennyi pénzért is képes vagyok bármit otthagyni - főleg, ha semmi  szükségem sincsen rá.) Elgondolkodtam azon, hogy bár  egyszerű darab, mindenféle csicsa nélkül - jó, nincs kirakva Swarowsky kristállyal, de nem hiszem, hogy a használati értékén dobna ez a fajta dekoráció - de funkcionalitásában teljes és működőnek látszik. Hogy kerülhet mégis valami kevesebbe, mint 130 forint úgy, hogy ebben benne van mindenki haszna, a csomagolás és a szállítás is. Arra gondoltam, hogy a fülkeforradalom (Tulajdonképp, ha úgy vesszük ez egy hasznos eszköz bizonyos fülkékben.) után lehet, hogy újra itt van a szocializmus, csak eddig még nem vettük észre?

Meglepő!

Számomra igen furcsa az, hogy olyan emberek szidják teli torokból a mi kedves, de kicsit béna demokráciánkat, akik felemelkedését és jólétét ez a furcsa, kelet európai módom megvalósított államforma tette lehetővé. Életem egyik felét az átkosban éltem le és ezért úgy vélem van annyi összehasonlítási alapom, amire nyugodtan hivatkozhatok. Bár, abban az időben voltam fiatal és ha ez a tény jótékony függönyt vonna a szemellenzőm elé, akkor is az eszemmel tudnám, hogy össze sem lehet hasonlítani a lehetőségeket amit ez az új nyújtott azóta nekünk. Apámmal beszélgettem tegnap és meglepett, hogy pont ő az, aki várja, sőt szinte követeli mindazt, amit olyan találóan narancsuralmi rendszernek és Viktatúrának neveznek. Ő kiált a diktatúráért, ő mondja azt, hogy le a demokráciával és kell egy erős kezű vezető aki szembe mer pisálni a széllel - ő, aki a boldogulását már ennek a 20 évnek köszönhette. Azt hiszem az embereknek az iga hiányzik és a járom, vagy megrémíti őket a lehetőség, hogy szabadon irányíthatják a sorsuk, hogy önállóan gondolkodhatnak. A legtöbb ember gyerek akar maradni, kell neki egy erőskezű apuka aki majd megmondja azt, hogy mi a helyes és mi nem, és ők boldogan fogadhatják meg minden szavát, mert ő jóságos és vigyáz mindenkire. Én meg úgy látszik, közben felnőttem..

A politikusok disznók!

Azt hiszem erre már más is rájött, titokban én is tudtam, de ma bizonyosodtam meg róla száz százalékban. Ugyanis ma megpróbáltam karajcsontot venni a holnapi húsleveshez, de nem volt se égen, se földön. Mindenféle alkatrészük volt, de a karaj teljesen kiveszett az üzletekből. Ez másképp nem történhetett, csak úgy, ha új ártányfaj terjedt el mindenfelé, a politikus malacok. Hogy honnan lehet ezt tudni? Onnan, hogy már mindenki tudja, a politika gyakorlása gerincproblémákhoz vezethet, a legtöbb esetben ugyanis ez a szerv, amely máskor tartást ad, ebben az esetben teljesen felszívódik. Úgyhogy most ezeket a politikus

disznókat - disznó politikusokat vághatták le és ezért nem lehet karajcsontot kapni az üzletekben. Kíváncsi leszek, hogy a jelenlegi parlamentet mikor mérik ki kilóra? Azt hiszem a házelnökből nem vennék, mert tudvalevő, hogy ő kövér..

Borravaló

Rendszerint mi adjuk azért, ha valamiért elégedettek vagyunk. Nem összekeverendő a hálapénzzel, amit rendszerint az orvosainknak adunk azért, hogy ne tegyenek el láb alól a kezelések alatt, illetve úgy álljanak hozzá a gyógykezelésünkhöz, mintha olyan fizetést kapnának, amihez nem járna ez a juttatás automatikusan. Vannak olyan szakmák, ahol a borravaló szinte alapkövetelmény, lehet, hogy a munkavállaló nem is kap igazi bért, mert arra van az egész állás kitalálva, hogy a vendég majd zsebbe fizet. Ilyen a pincér vagy a pizzásfiú. Utóbbi járt itt, és hozott nekem egy pizzát. Őrbottyánból hozta - úgyhogy szép időt futott. Összehasonlítva a fóti pizzással még így is vezet egy jó félórával. A múltkorjában kiszámoltuk, hogy szinte kivitelezhetetlen a dolog, ha nincs neki időgépe - egy órán belül ideérnie. A fóti kollégáinak ez másfél óra alatt szokott sikerülni, ami részben szintén sajátos időtorzulást feltételez, illetve megfontolt ebédrendelést vált ki, hisz jóval az ebédidő előtt már gondolni kell a rendelésre. Szóval a pizzám 1100 forintba került, adtam 1500-at, és 1400-ból kértem vissza, honorálni kívánva a gyorsaságát. Erre visszaadott 200 forintot és elment. Aki meg van sértődve, rendszerint pontosan visszaad. Ki érti ezt? Lehet, hogy csak süket volt?

Legyünk kicsit demagógok.

Az ember csak ideges lesz, ha híreket olvas vagy hallgat. Miközben az ország vezetése félredobva a morális gátlásait az emberek személyes megtakarításait próbálja meg saját céljaira felhasználni - persze azt is mondhatnánk, hogy ellopni, csak az marketingszempontból kevésbé lenne vállalható nekik, de jelentésében ugyanaz - azt lehet olvasni, hogy vezetésünk sorra mond le a bevételi oldalban olyan tételekről, amik 10-50 milliárdos összeget jelentenek, ugyanakkor színre, szóra minden pártközeli cégnek zsíros megrendeléseket adnak - természetesen közbeszerzés nélkül. Ezek az emberek akarják megbüntetni az előző kormány bűnözőit, amikor maguk is pont ugyanazt teszik. Mintha a farkas akarná megbüntetni a rókát nyúlevésért..

Nem ér semmit

Vásároltam valamit a neten. Eddig is tettem ilyesmit, de most először merészkedtem ki a nemzetközi piacra. Ebből az alkalomból megkaptam a megrendelésem visszaigazolását és azon egy érdekes számra bukkantam. Exchange rate: 1 HUF = 0.00355527 EUR. Eddig is tudtam, hogy mennyit ér a nemzeti valutánk, de ezt eddig így leírva nem láttam és kissé szíven ütött. Az iskolában ezeket a számokat simán nullára kerekítettük és akkor sem tévedtünk sokat. Matematikai nyelven szólva, pénzünk értéke elhanyagolható. Durva! És mégis lehet rajta kiflit venni a péknél..

Monte Christo grófja

Hosszas tűnődés majd végül egy eredményes keresési hadjárat végén hozzájutottam a címben szereplő műhöz. Elhatározni sokkal egyszerűbb volt mint megszerezni, de végül ráakadtam egy olyan könyvesboltban, ahol már nem is számítottam rá, hogy meglelem. Mióta külön szobába költöztettek a kollégámmal és kiírtam az ajtóra, hogy If vára, egyre sürgetőbb késztetést éreztem arra, hogy elolvassam a művet. A végső lökést a tévében bemutatott film adta - ekkor már nem volt megállás. Azóta, idebenn többen is utaltak rá, hogy én lennék a gróf. Ez igazán megtisztelő lenne - tekintve hogy mind az 1135 oldal róla szól, de én azt hiszem, ha lennék valaki, inkább Faria abbé lennék. Bár tudom, hogy a szereplése a műben maximum százötven oldalra korlátozódik és nem végződik hepienddel, de akkor is. Már Pelikán József is megmondta, hogy az élet nem habostorta és nem lehet mindenki gróf. Valakinek a balhét is el kell vinnie..

Otthonszülés

Épp most olvastam az otthonszülés papnőjéről és a sanyarú sorsáról. Geréb Ágnes még mindig előzetesben van és olyan körülmények között tartják mint egy sokszoros és brutális rablógyilkost. Biztos megvan erre is az ésszerű magyarázat azon kívül, hogy az igazságszolgáltatás próbál azokkal példát statuálni akik nem bújnak különféle, manapság olyan népszerű védekezések mögé és az sem várható, hogy visszaütnek. Amíg valaki azzal fenyeget csak hogy Strasbourgba megy jogorvoslatért ahelyett, hogy rágyújtaná az ügyészre a lakását, gondolom egészen másképp őrölnek azok a fogaskerekek. Jut eszembe, az otthonszülés  ellen az a fő érv, hogy nem kellően biztonságos. Nos, lehet, hogy ez így van, de ettől kórházban szülni nem lett az abszolút biztonság mintapéldája. Pont annak az esetnek a fényében, hogy most vérzett el egy kismama Kecskeméten, aki kórházban adott életet a csecsemőjének. Persze, ha otthon szült volna, most ezzel lenne tele a sajtó, hogy bezzeg, ha kórházban teszi, most élhetne vidáman. Sajnos itt nincs bezzeg, a mégoly' tökéletesnek hitt kórházakban sem fenékig tejfel minden. Szerencsére a gyerek legalább jól van..

Füstbe ment terv

Annak idején Petőfi még azon töprengett versben, hogy mit is mondjon édesanyjának a találkozásukkor, de a szavakat elmosták az érzések. Ma úgy néz ki nekem se sikerül valóra váltani azt, amit elterveztem. Persze még mindig jobban járok mint Petőfi, mert én már reggel látom, hogy nem fog összejönni a dolog. Jól mondta Sub Bass Monster, hogy  ha nőt tartasz a háznál, akkor jönnek majd a gondok, bár ha Kőmíves Kelemen gondolatait tesszük magunkévá, akkor meg láthatjuk, hogy asszony kell a házba. Se így, se úgy nem jó! Egy nőnek nem elég, ha megcsinálod azt amit kér. Nem. Egy nőnek pont úgy kell ezt megtenned, ahogy ezt ő kitalálta. Semmi kilengés, semmi kompromisszum nem lehet - a saját terveidet nyugodtan elhalaszthatod más napokra vagy a legjobb, ha örökre. Ilyenkor jut eszembe az, hogy milyen jó is a csigáknak..

Régi kerékvágás

Gondolható, ha az ember őszinte beismerő vallomást tesz bizonyos ügyekben, akkor visszaállhat minden a régi kerékvágásba? Gondolni persze lehet, de semmi sem igazán a régi..

Buta növény

A növényekről alkotott minden képem romba dőlt, amikor megláttam, hogy a virág, amit a lépcsőfordulóban tartunk, ahelyett, hogy a fény felé törne, a léggyökereit az ellenkező irányba növeszti. Mindenesetre furcsa viselkedés egy fotoszintetizáló lénytől, de biztosan ő tudja jól. Nem hinném, hogy csak nekem lennének ostoba növényeim..

Rossz álom

Az éjszaka elég rosszul telt. Az első felében viszonylag kellemes álmom volt, végre sikerült álmomban is siklóernyővel repülni - igazán kellemes lett volna, ha nem arra ébredek, hogy begörcsölt a levegőben a lábam, és amikor felébredtem, jöttem rá arra is, hogy az ágyban is hasonló történt. Mire kimasszíroztam magamból a fájdalmat, a kellemes gondolatok már el is tűntek, cserébe makacs gyomorégés maradt csak, így azt is kezelésbe kellett vennem. Ezután már csak sötét és kellemetlen álmok jöttek csak a szememre, szinte már vártam, hogy mikor fog csörögni az óra. Megváltásként vettem volna, ha kiszakít az álom sötét szövevényéből - de ilyenkor persze nem tud csörögni a nyavalyás! Mindig tudtam, hogy gonosz óránk van. Amikor szépet álmodok, minduntalan felébreszt, amikor rosszat akkor persze hagyja hogy szenvedjek.

Spiritualizmus

Kitört a Merapi vulkán! Mondanám, hogy ideje volt, hisz Indonéziában fokozatosan emelték a készültség szintjét és az embereket is kitelepítették. Ezzel együtt nagyon nagy a halálos áldozatok száma. Főleg annak a tükrében, hogy mindezt nagyjából előre lehetett látni és a hatóság sem volt tétlen. Olvastam, hogy meghalt a vulkán spirituális őrzője is, akinek a feladata lett volna a vulkán megnyugtatása és az álmának a biztosítása. Valami nagyon félresikerülhetett! Szegény úriember és a vulkán összekülönbözhettek valamin, ha ez volt a reakció, hogy a tűzhányó fellázadt az ura ellen és rövid úton tett pontot a kettejük kapcsolatára. Most vagy a bácsi rontott el nagyon valamit, vagy ezek a dolgok mégsem annyira működőképesek?

Kaki szilva

Szombat óta egészen új értelmet nyert számomra a címben található megállapítás. Azelőtt a kaki szót a szilvára értve az ember azt gondolhatta, hogy finomkodón próbáljuk a tudomására hozni a gyümölcs meglehetősen elkeserítő ízbeli állapotát - más szóval, az egyszerű pór nyelvén - a szilva szar. Mint mondtam, új értelmet nyert a kifejezés a növény megismerésével. Ugyanis a kaki szilva, más szóval lótuszszilvaként is említik - egy gyümölcs. Hazánkban nem őshonos, de vígan megél errefelé is. Ha megérik, kellemes ízű gyümölcs, leírások szerint az őszi- és sárgabarack keveréke cseppnyi mézzel. Mivel idehaza nem érik be teljesen, és ezáltal olyan kemény marad, hogy ölni lehet vele (Ráadásul nagyon sok benne a csersav amitől nagyon savanyú és kiábrándító így fogyasztva.) ezért utóérlelni kell. Ezt almákkal együtt egy lezárt zacskóban kell pár napig, hogy megpuhuljon, eltűnjön belőle a csersav és kialakuljon a finom íze. A következő projectem azt hiszem egy ilyen fa beszerzése lesz..

Szabadság

Tegnap jól sikerült szabadságon voltam. Reggel nem tudtam azt az ügyemet elintézni, amit el szerettem volna. Az autóm környezetvédelmi vizsgálatának felülvizsgálatát intéztem volna - hiába - ugyanis a múltkori ügyintéző által tett kijelentés, hogy - menjek oda nyugodtan, nem kell bejelentkezni - csak részben volt igaz. Oda lehet menni, de ha nincs ott senki, akkor feleslegesen megyek. Mégiscsak telefonálni kellett volna! Odahaza meg munka várt, egy fontos feladat miatt otthonról dolgozhattam ide a céghez. A régi vezérigazgató asszonyunk szavajárása volt - a szabadság nem arra való, hogy kivegyük, hanem, hogy kiírjuk és bejöjjünk dolgozni. Azt hiszem ezt sikerült azzal felülmúlni, hogy úgy tudtam dolgozni, hogy be sem kellett jönnöm hozzá. Ez aztán eredmény..

Tiszta ország

A tiszta ország egy ábránd. Máshol részben ez megvalósult már, talán a neveltetés, vagy mifene, de nálunk csak álomszinten szerepel. A dolog ott kezdődik, hogy valaki vagy valakik jó példát mutatnak. Részben abban, hogy lopni bűn, részben abban, hogy a bűnözők pórul járnak, ha mégis a rossz útra térnek. Úgy érzem, példát először azoknak kellene mutatniuk, akik irányítják az országunkat. A cél több úton érhető el. Az első a legegyszerűbb, de egyben a legnehezebb is - egyszerűen nem kéne lopni. Ez, úgy látszik kivitelezhetetlen, mert aki politikusnak áll, azzal a meggyőződéssel teszi, hogy ő majd többet lop mint az elődei, de nem bukik le, mert ügyesebben teszi. A következő megoldás a marketingalapú megközelítés. Ha a lopást nem tudjuk/akarjuk megakadályozni, akkor majd azt mondjuk, hogy nálunk minden rendben van. Ezzel nem is hazudunk, mert ha természetes a lopás, akkor a rend azt jelezheti, hogy minden a normális mederben zajlik. Meg lehet választani egy megbízható nyomozót is, aki ahelyett, hogy kiderítené és megtisztítaná a közéletet, a bizonyítékok eltüntetésében játszik főszerepet. A legnehezebb, a tényleges küzdelem a bűn ellen. Valaki azt mondta, hogy eztán más időszámítás kezdődik - aki oroz, annak le fogják vágni a kezét. Gondolom, ezt képletesen érthette, mert hogy is nézne ki csupa félkarú ember egy kormányülésen?

Defendo

A két hét kihagyás nem tett jót a testi állapotomnak. A tegnapi edzés eléggé megviselt, de azon túl, hogy izomlázam van, tele vagyok zúzódással. A sport, amit már lassan egy éve űzök, egy önvédelmi rendszer - de elsősorban általános kondíciójavitóként használom, bár támadás esetén is jól jöhet. Az alapvető szabály - mármint, hogy nincsenek szabályok, illetve az ellenfél irányítására legmegfelelőbb megoldás a fájdalom okozása bárhol, érdekes utóhatásokat szokott okozni. Ahhoz, hogy élőben is alkalmazhassuk ezeket a megoldásokat, edzéskor jól be kell gyakorolnunk egymáson. Most ezért össze vagyok csipkedve, ütve, verve, sőt az edző még meg is harapott. Remélem előzőleg beoltatta magát veszettség ellen..

Somlói

Mindenki másképp csinálja, mindenhol másképp néz ki. Többek között a büfénkben is, de nagyjából vannak elvárásai az embernek azzal kapcsolatban, ha somlóit rendel desszertként. Egyszer ki kellett próbálnom, de talán itt meg is állok ezzel, nem feszegetném a lehetőségek határait ebben a műfajban. Meggyőződésem, hogy a büfés lány csak azért tesz rá tejszínhabot (ami látványosan ereszkedik már percek óta!) hogy jótékonyan elfedje a mélységeket, amit talán ízlelni jó, látni semmiképpen nem praktikus.

Playboy

Gyerekként mindig irigykedve néztem a nagyobb fiúkat akik Playboyt lapozgattak. Igazán szerencsések ki tudtak pár példányt túrni valami iskolai papírgyűjtés halmai közül - akkor még igen nagy kincs volt az ilyesmi, pucér nőt csak az láthatott, akinek idősebb nővére lehetett és megleste fürdés közben. A mai világban elképzelhetetlen, amikor mindenhol a testiség folyik a csapokból, amikor a kutyapórázt is két pár formás csöccsel kell reklámozni, az, hogy pár meztelen képért serdülő korú fiúk ölre mentek volna. Ezt annak az apropóján (vagy apró popóján?) mondom, hogy megvettem a gyereknek azt, ami miatt régóta rágja már a fülem - egy Playboy újságot. Az ára majdnem egy ezres - előfizetőknek csak a fele lenne - minőségileg kiváló, bár nem vagyok meggyőződve, hogy a hölgyek az életben is így néznek ki, főleg reggel, ébredés után. De a visszagondolás a gyermeki énemre és egy felnőttkorban megvalósult álom - azt hiszem ez megfizethetetlen.

Újabb felelős

Újabb felelőst hallgattak ki gyanúsítottként vörösiszap ügyben. Most ahogy olvastam, egy laborvezető lett a fő mumusa a katasztrófának. Ahogy az előző két vezető esetében, itt sem biztos, hogy meg fog állni a rendőrség vádja. Kíváncsian várom a folytatást. Ahogy a tendenciából és az irányból látszik, előbb vagy utóbb végre el fognak jutni a nyugdíjas, félállásban éjszakai portás Pista bácsiig, akire végre ráverhető lesz az egész balhé. Méltó lezárása lesz ez ennek az ügynek..

Megmaradok

Úgy néz ki megmaradok! Végetért az antibiotikum kúra és a szervezetemben keringő, illetve a prosztatámban megbújó ellen feladva állásait menekülni látszik, megszüntetve a számomra olyan kellemetlen tünetegyüttest. Ennek a folyamatnak a méltó lezárásaképp felkerestem az eddig preferált rendelőintézetet, ahol az elmúlt pénteken is tiszteletemet tettem. Ugyanis akkorra voltam odarendelve kontrollra. Mikor megjelentem ott, fogadott a kellemetlen hír - aznap elmarad a rendelés, így dolgom végezetlenül térhettem haza. Ma viszont volt reggel rendelés, és bár nyitásra odamentem, a bejutás már nem volt annyira egyszerű, mert várni kellett. A rendelőbe bejutva az asszisztens hölgy nemes egyszerűséggel jól ledorongolt, hogy miért nem a Szabó doktorhoz jöttem. A magyarázatom, hogy ugyanis nekem azt mondták, hogy ő beteg lett, nagyon nehezen fogadta el. Mindenesetre jól indult ez is - már rögtön az elején leszúrnak. Különben is, ha csak konferencián volt - ahogy a nő állította - miért rendelt be akkorra, amikor tudta, hogy úgysem lesz. Azt hittem, hogy az én kezelésem a fontos, nem pedig az, hogy melyik doktor szakért - hiszen ez eddig sem volt igazából szempont. Túlestem megint a vizsgálaton és úgy tűnik, hogy meggyógyultam. A hasamban jelenlévő tompa fájdalom az orvosság mellékhatása lesz - így a doktor. Remélem igazsága van és valóban ez az ok. Nem szívesen járnék újabb vizsgálatokra. Tisztára olyan érzés volt ez a pár nap, mintha már nyugdíjas lennék..

Orális szex

Ketten állnak autóval a jelzőlámpánál. Egy nyugdíjas, öreg Ladájával és egy szőke fiatal nő egy tűzpiros kabrióval. Átszól az öreg a lánynak: Ne haragudjon kisasszony, ha meg nem sértem, de negyven évig dolgoztam a gyárban és ezt az autót sikerült csak megvennem. Miből lehet ilyen autója magácskának? Mire a lány: Orális szexből! Az úr megkérdezi: Az orális szex az ugye a szopás? A lány ezt válaszolja: Nem, a szopás az, amit maga csinált negyven évig a gyárban! - Na ez jutott eszembe a mai napom reggeléről, amikor kiderült, hogy az utód a kulcsát az uszodában hagyta még tegnap este, én a saját kulcsomat odahaza, a vonat természetesen késett és az orvos, akihez mentem volna vizsgálatra ma, beteg lett. Még jó, hogy megnéztem a neten, hogy ma van rendelés. (Kiderült, hogy aki a neten van kiírva, az már nem is dolgozik ott, aki rendelne az meg beteg lett.) Szóval ez a mai nap is orális szex lett. Akarom mondani, szopás..

Álombeli lány

Álmot láttam ma reggel. Még felkelés előtt az eszembe villant egy lány képe. Hosszú fekete haja volt, széles csípője, de nem volt kövér. Az arca szép volt, és kedvesen mosolygott. Egy szót sem szólt, csak állt ott. Szürke szoknyát viselt és kék, vastag harisnyát. Ezidáig még nem láttam őt sehol, tehát nem volt ismerős. Máig sem tudom mit jelent ez, de azóta is ezen gondolkodom.

Nem ilyen ló

Anyám, én nem ilyen lovat akartam! Egyetlen kifogásom az lehet ezek után, hogy én nem szavaztam rájuk. Igazából szívesebben szavaztam volna kedélyes rákhalászokra, mert azok legalább egyvalamihez, a rákhalászathoz értenek, de a politikusaink úgy tűnik, pártállástól függetlenül semmi máshoz. A tegnapi kormányfői bejelentés végképp kiütötte az agyamat! Az emberek nem lehetnek annyira hülyék, hogy ne lássák - ezek ugyanolyan megszorítások mint a többi - ugyanúgy látható cél nélkül. A nyugdíjam elcsaklizása meg nem hogy ledobta az agyamról a szíjat, hanem ki is rugdosta a hátsó udvarra. Mondanék egy példát. Ha Mari néni a kevéske pénzéből valamennyit félrerak és ezt a kedélyes polgármester minden nap elviszi a postára és feladja Mari néni nevében egy bankszámlaszámra, majd egyszer gondol egy merészet és inkább beteszi a falu költségvetésébe, ebből jó eséllyel rendőrségi ügy lesz. Ugyanis ezt úgy hívják, hogy lopás és sikkasztás! Bármilyen nemesi is a cél, az, amit a miniszterelnök úr egy tollvonással zsebre rakott, az ugyanis az én pénzem is! És én azt öreg éveimre szántam és nem pártcélok finanszírozására. Úgyhogy vissza a lével, mert goromba leszek!

Mozart süket

Természetesen nem a világ egyik legjobb zeneszerzőjéről van szó. Beethovenről persze tudhattuk, hogy szegény nem hall rendesen, de az előbbi mesterről nincsenek ilyen információim. Anyám nevezi konzekvensen Mozartnak Morcos nevű macskánkat, de hogy miért látta meg benne a klasszikus zeneipar nagyját, ezt balladai homály fedi. A nej rosszalja, ha a macskákkal kell megosztania az ágyát vagy a gardróbot így preventív okokból vásároltunk egy tudományos alapon működő macskafegyelmező eszközt. A cucc mozgásérzékelőből és egy riasztó hangot kibocsájtó egységből áll, és ha kihelyezzük a lépcsőre ahol feljárunk az emeletre, a macskák nem mennek többé fel az emeletre. Legalábbis eddig a marketing része a dolognak. A szerkezet működik és eléggé dekoratív, de van egy apró hibája. Lucius azóta valóban kihagyja a felsőbb szint látogatását, de Morcos/Mozart továbbra is a gardróbban a frissen mosott és vasalt ruhán szeret aludni, mintha nem zavarná egyáltalán a fülébe üvöltő riasztó. Azt hiszem vagy állhatatos, vagy töksüket. Bár azt varázslatos távolságról meghallja ha enni akarok adni nekik..

Szakértelem

A szakértelem egy bolsevista trükk! - mondta egykoron hazánk egy szerencsére már letűnt csillaga. Szavai az eszembe jutottak a mostani iszapkatasztrófa kapcsán. A kellően felheccelt tömeg persze mindent jobban tud, ráadásul úgy, hogy nemzetünk vezérfénye már megnevezte az igazi bűnöst, a rendőrség letartóztatta és a cég felügyeletét már át is vette az állam, aki jóságos apukaként vigyázni fog már mindenre. Addig sem kell olyan hülyeségeken gondolkodni, hogy vajon miért is nincsen kész a költségvetés? De további kérdések is felmerülnek bennem. Hogy lehet, hogy az eddigi, hűbelebálinti cégvezetési hozzáállást egyből le lehet cserélni egy tapasztalt politikus előrántásával, aki szintén mindenhez ért majd, hiszen kisujjában van az alumíniumgyártás is - különben miért őt tették oda? De egyelőre a Tudományos Akadémia is csak vizsgálódik, de addig is értelmeseket nyilatkozik. Még a végén lehet, hogy tényleg a természet lesz a hibás, ami nem férhet össze az előre kihirdetett ítélettel, úgyhogy itt mindenképpen cselekedni kell majd valamit. Addig pedig, engedjék meg nekem, ha választani kell, hogy Illés államtitkár és búbosbankavédő ismerőse vagy a Magyar Tudományos Akadémia véleményét fogadjam el mérvadónak, én az utóbbira voksolhassak. Legfeljebb vállalom a bolsevista trükköt..

A jég

A legegyszerűbbnek tűnő halmazállapot változás, amivel mindenki még azelőtt tisztába kerül, mielőtt körvonalazódna számára a fizika. Ha hideg van, előbb vagy utóbb megjelenik. Először csak az üvegfelületeken, aztán szépen lassan kúszik lefelé, a füvet festi fehérre reggelente, majd hártyát húz a pocsolyákra. Ma elindult valami, ami újrakezdődik minden évben és egyértelműen jelzi, hogy hamarosan ajtónkon kopogtat a tél. Ma már itt volt, és nem mondanám, hogy végre. Reggel kaparhattam a jeget az autóról és közben arra gondoltam, hogy hány ilyen nap lesz ezután, míg újra meleg szellőre ébredhetünk. Csak most jönnek igazán a fagyok és én máris a pokolba kívánom ezt..

Fogyókúra

Próbáltam eddig mindenfélét, hogy a versenysúlyomat csökkenthessem, de eddig nem igazán vált be semmi. Hiába, az evésről nem tudok lemondani, és az az egyetlen gátja a kiadós súlycsökkenésnek. A kiadós, koplalásnak érzett napok után a tömegem nem hogy csökkent volna, de inkább többet mutatott a mérleg és ezt nehéz lenne a gravitáció növekedésére fogni, vagy pedig a mérleg hibájára. Mióta viszont a kórságom tart, azóta nincs kedvem enni. A tegnapi vacsorám csak két szelet piskóta és  egy alma volt, így a  súlyom is  végre három kilóval lett kevesebb, így alig vagyok pár dekával a mázsa felett. Autentikus  források szerint a férfiember pocakja akkor megfelelő, ha kihúzott testtel lenéz és a hasától még láthatja a bojtja végét.  Ehhez nekem  még kell tennem egy kicsit. Most vagy a pocakomat csökkentem, vagy mást kellene nyújtani. Hát, az előbbi még midig egyszerűbbnek tűnik, és ha így megy  tovább,  nemsokára elégedett lehetek a látvánnyal..

A Tata

Ma túlestem életem második prosztata vizsgálatán. Hát, mit ne mondjak, nem olyan élmény volt, amit első helyen kellene említenem az életrajzomban. Az orvos azt mondta, hogy hálásnak kellene lennem a természetnek, hogy ily módon vizsgálhatóvá tette ezt a szervet. Ebben a kérdésben eltérőek a véleményeink. Persze lehetne sokkal rosszabb is a helyzet, de hol van ez attól, hogy egy kis fiókból elővenném és ő megvizsgálhatná a saját asztalán? Szóval a természetnek lett volna mit gondolkodni az ügyön, rám meg még vár ugyanez egy héttel később..

Meglepő

Meglepő ha valaki több év ismeretség után úgy képes elmenni, hogy ennyi volt és vége. Lehet, hogy csak én értékelem túl ezeket a dolgokat azzal, hogy nem tudok felejteni, más meg egyszerűen lapoz és ezzel kész? Létezik az, hogy valakivel, akivel napi gondolataink lehettek, most hirtelen nincs tovább semmi és igazából nem is érdekel, hogy mi történik vele? Számomra ez az egész annyira hihetetlen és valószínűtlen, el sem tudom képzelni. De attól még lehet, hogy ez a normális és én csinálom rosszul..

Változatos élet

Azt hiszem régóta az volt a bajom, hogy belesüllyedek a hétköznapok szürke unalmába. A napok ugyanúgy jönnek egymás után, szigorú rend szerint élek, minden napra van program és nagyjából ugyanaz. Hol uszodába menni a gyerekkel, hol edzés, hol anyámat látogatom meg. Szerettem volna egy kis világmegváltást, egy kis változatosságot a mindennapokba. Hát, panaszom az nem lehet - mert megkaptam. Nem vagyok éppen túl jól. Titkos féreg foga rág, kellően szarul töltöm az éjszakákat immáron két napja. Azok a dolgok, amikre nem is gondol az ember, mert annyira rutin - na azok se mennek és ilyenkor tud annyira tanácstalan lenni az ember. Most a napi rutin helyett járkálhatok orvosokhoz, hogy kideríthessék mi bajom van és keressenek rá valami gyógyírt. Én meg retteghetek előre a vizsgálatoktól - mert tudom, hogy nem lesznek kellemesek. Amikor változatosságra vágytam, akkor azt hiszem nem pont erre a jelenlegi fajtára gondoltam..

Autóügy

Nem olyan régen vizsgázott le az autóm. Hidegzuhanyként ért, hogy az eddig környezetbarátnak hitt gépjármű piros környezetvédelmi matricát kapott, noha eddig azt hittem, hogy gyárilag ennél azért jobb. Amikor utána mentem a dolgoknak, több minden derült ki. Írtam az Autóklubnak is, ahol legalább már húsz éve vagyok tag illetve a jogvédelmi biztosítómnak - mert ott meg fizetek az ilyesmiért. Igaz, az Autóklubért is, bár eddig még megúsztam anélkül, hogy igénybe vegyem a szolgáltatásaikat - illetve utóbbit majdnem. Mind a ketten letojtak. Amikor írtam egy panaszlevelet, arra rámozdultak. Mindketten elnézést kértek, majd az Autóklub adott egy olyan választ, ami szerint nem lehet az autómat átsoroltatni - utóbb ez bebizonyosodott, hogy hülyeség és rosszul is tudják. A biztosító szintén elnézést kért, de legalább jó választ adott, és felajánlotta, hogy panaszként kezelik az ügyet, ha akarom. Nem akartam. Ilyet az Autóklub meg sem próbált tenni, e-mail továbbítási zavarra hivatkozott, amit nem igazán hiszek el - de ez meg az én dolgom. Szóval kiderült, hogy van egy jogszabály ami kimondja, hogy minden 1996 után forgalomba helyezett autó, amelyik tudja az Euro-II minősítést, noha alanyi jogon nem kapja meg a magasabb kategóriát, kérheti az átsorolást. Ezt a Közlekedési Hivatalnál lehet kérni műszaki szemle után. Tegnap felhívtam a hivatalt és ott azt mondták, hogy legegyszerűbben a vizsgánál intézik ezt el (sőt, nekik észre kellett volna ezt venni és teljesen maguktól elindítani a processzust - de nem tették.) úgyhogy fáradjak vissza a vizsgahelyre, ott kitöltenek egy papírt amivel el lehet menni az okmányhivatalba, és kész. Tulajdonképpen tök egyszerű - lett volna a dolog, ha valaki szól érte, hogy lehet ilyet - de nem tette, ezért futhatok én külön köröket. Ahogy gondolom más is tehetné, de nem tudja meg, hogy jogosult lenne valamire, de a hivatalokban elintézik, hogy ne tudhassa meg, csak azért, mert így valakinek egy kicsit dolgoznia kellene még..

Választási gondolatok

Tegnap megtörtént a választás, döntött az istenadta nép. Illetve azt, amit csinált, lehet értelmezni így is és úgy is. Ki hogyan gondolja. Népünk új, felkent vezetője persze úgy gondolja, hogy aki otthon maradt is őket támogatta. Szerintem aki a Fideszre akart szavazni az el is ment és szavazott is rájuk. Ha az utált matematikát vesszük alapul és a részvételi arányokat, akkor nekem az jön ki, hogy a 8 millió választóképes egyedből (Ezt a számot hallottam), ha 40 százalék ment el, akkor az 3.2 millió választópolgár, és ha ennek a 60 százaléka szavazott a Fideszre, akkor az majdnem 2 millió. Ha jól számolok százalékot, akkor az eredeti mennyiségnek kb 25 százaléka akarta a jelenlegi kormánypártot, a többi ember azt nyilvánította ki, hogy bevette a leszarom tablettáját - nem pedig azt, hogy bármelyik pártot támogatja. Jelen esetet ezért inkább puccsnak mintsem forradalomnak nyilvánítanám, bár kétség kívül az utóbbi sokkal jobban hangzik. Egy előnye talán van a mostani választásnak - megáll a szarosvödörben a szar hullámzása, és talán jobb idők is jöhetnek, mert mostantól számított 3 évig nem kell forradalomra számítani. Ha csak a nép meg nem unja és a csendben lévő háromnegyed tényleg meg nem unja és meg nem mutatja azt, hogy milyen is egy igazi forradalom. De ez senkinek nem lenne jó..

Növények és gondolatok

Reggel a nej megjegyezte, hogy a növény, amit tegnap meglocsolt, máris nagyságrendekkel jobban néz ki mint a locsolás előtt tette. Erre megjegyeztem, hogy a növényeknek alapvetően jót tesz, ha időnként meglocsolják őket, lévén nem tudnak sem kérni, sem kiszolgálni magukat. A lakás azon növényei különben is az ő fennhatósága alá tartoznak - elkerülendő az elmocsarasodást. Így viszont nem a vízbőség, hanem a sivatagosodás várja őket, mert a locsolási kedv, mióta hideg van és nem járunk ki a teraszra - alábbhagyott. Arra gondoltam, hogy a XXI. század növénye igazán elvonszolhatná magát a csapig, hogy ellássa magát, ne pedig arra várjon, hogy meglocsolják. A növények képesek a mozgásra - ezt hívják taxisnak. Annak idején amikor tanultuk ezt, azon nevetgéltünk, hogy milyen előkelőek ezek a gyomok, hogy nem gyalog mennek, hanem rögtön taxissal. Szóval, nekem ne előkelősködjön egy virág azzal, hogy taxis kell neki, hanem kapja magát és irány a csap! A teremburáját neki!

Nap

Ma amikor félkómában mászkáltam egy rémes álom után a lakásban, azt vettem észre, hogy égve hagytam a villanyt a fürdőszobában, miután kijöttem a reggeli tisztálkodás után. Az életmentő kávé még nem keringett az ereimben így kissé felületesen álltam még a dolgokhoz. Furcsamód a villanykapcsoló le volt kapcsolva - ez szöget ütött a fejembe. Párszor ki kellett próbálnom, hogy rájöjjek, a nap süt be az ablakon és borítja fénybe a belső teret, olyan hatást keltve mint a villanyfény. Utólag gondoltam bele, jó is, hogy nem találtam meg a kapcsolóját, mert jöhettem volna munkába tök sötétben..

Lelki körforgalom

Kapcsolódva az előző postomban leírtakhoz, meglepő, hogy egy közlekedési helyzetet, amit jobbára az emberek határtalan önzése alakít olyanra amilyen, hogy meg tud változtatni egy ilyen, viszonylag egyszerű műtárgy mint egy körforgalom. Önzéssel az élet több területén találkozhatunk, én leginkább a barátaimmal és ismerőseimmel érzem fájónak a dolgot - illetve azokkal az emberekkel akiket szeretnék az előbb említett körökben tudni, de ők más véleményen vannak. Jó lenne, ha az önzés átváltoztatható lehetne valami mássá, egy lelki körforgalommal, valamivel ami arra hat, hogy az emberek el tudják fogadni a másikat olyannak amilyen és nem csak mindig azt várják el másoktól, hogy ő fogadja el őket. A kölcsönösség az, ami nagyon hiányzik és ahogy a közlekedésben kell hozzá egy ilyen műtárgy, úgy a lelkiekben is szükségeltetne valami hozzá. Hogy mi, azon még gondolkodnom kell, mert ezt sokkal nehezebb megépíteni..

Körforgalom

A munkába járásom egyik neuralgikus pontja szűnt meg a közelmúltban, amikor átadták végre az új, dunakeszi Tesco áruháznál lévő körforgalmat. Az áruház még félkész állapotban van, de szerencsére a forgalom már az új úton haladhat, nem kényszerítve a Vác irányából érkezőket jelentős kerülőkre. Ennél az útnál volt mindig kikanyarodási konfliktusom azokkal, akik Dunakesziről akartak az autóútra fordulni, mert noha nem tudtak haladni, de mindig elállták az utat az autóútról Fót irányába menni szándékozók előtt. A helyzet világos volt, ha ők nem mehetnek, akkor ne menjen más se. A helyzet annyira kiúttalan volt, hogy inkább azt a megoldást választottam, hogy úticélom ellenére a másik irányba hajtottam ki, majd a temető parkolójában fordultam meg. Ez a rövid kitérő megoldotta a bunkók által kiváltott stresszt. Mára azonban okafogyottá vált, tiszta száraz érzés költözött be a napi közlekedésbe az új körforgalom átadásával. Végre már szerethetek erre járni. Mit nem adhat az embereknek egy Tesco áruház?

Továbbfűzve

Továbbfűzve a reggeli gondolatsort, amiben vitatom azt az állítást, hogy a dolgok miértünk történnek úgy ahogy - továbbra sem gondolom azt, hogy ez igaz lenne. Egy barátot elveszíteni rossz - de ezt azzal magyarázni, hogy ez tulajdonképp jó nekünk, mert az épülésünket szolgálja - szóval nem is találok rá igazán szavakat. Gondolom az emberek nem ugyanarra a dologra gondolhatnak, ami az egyiknek templom, az a másiknak csak egy rakás kő és fa, vakolat, habarcs és tégla. Nem gondolkodhat mindenki ugyanúgy, ez nem is lehetne jó, de azért mégiscsak furcsa így tekinteni a dolgokra. Nem a mélyére ásni, megvizsgálni az igazi jelentését, esetleg megpróbálni megmenteni a templomunkat, hanem egyszerűen átlépni a romokat és a halom sittet. Később persze lehet, hogy lesz valóban egy jobb, és visszatekintve elmondhatjuk, hogy bezzeg mi mondtuk előre, hogy így lesz, és mennyire igazunk volt, de garancia nincsen semmire. Aki ezt mondja, az nincs tisztába a realitásokkal és az értékrendjével is baj van. Ez szomorú..

Változás

Valahol az alábbiakat olvastam:  A változást sokszor fájdalmasnak éljük meg, pedig értünk van. Azt hiszem vitába szállnék a megállapítással, hiszen ez csak egy optimista ember önigazolása, hogy képes lehessen elviselni a sorscsapásokat. Az ember lelke nyugodtabb akkor és könnyebben veszi a rá váró akadályokat, ha azt képzeli, hogy a dolgok őérte és őmiatta történnek úgy ahogy, pedig nem. Apró kis porszemek vagyunk a világban. A dolgok nem miattunk vagy értünk történnek, hanem a saját maguk szórakoztatására és mi csak sodródunk a szélben, mint egy falevél. Hol ide, hol oda, lehet, hogy jobb helyre, de lehet, hogy rosszabbra. A gondból ki kell mászni, mert mindig menni kell, de hogy mindez csak ezért lenne? Ezt nem tudom elhinni..

Függő vagy független?

A függőség rossz dolog. Többnyire élvezeti cikkek rabjaként kerül elő, a szó negatív tulajdonságként épült be a köztudatba. Függetlennek lenni viszont mindenképpen előny, a rettegett szinglihordák masírozása ellenére is. Manapság nagy divat azonban valamit függetlenként reklámozni úgy, hogy közben világosan látszik a hátsó szándék, illetve a mögöttes tartalom. Nyakunkon a választás és rengetek jelöltet látok magát függetlenként reklámozni úgy, hogy nem is kendőzve szerepel az, hogy melyik párt támogatja az adott jelöltet. Számomra ez a két dolog teljességgel összeegyeztethetetlen egymással. A függetlenség azt jelenti, hogy az illető nem függ senkitől - ekkor nem ildomos, ha párt támogatja, hisz így olyan, mintha pártra szavaznánk. Ha meg támogatni szeretné, akkor meg ne írja magáról, hogy független. Ugyan magam szoktam mondani, hogy a világ nem fehér és fekete, de ebben a dologban én nem ismerek más színeket..

Elmaradva

El vagyok maradva! Mint a Szaharában a csapadék vagy idehaza a fizetésemelés, ha időszerűbb szeretnék lenni akkor a forinterősödés vagy a svájci frank mélyrepülése. Rengeteg mindennel nem tudok haladni, mert vagy időm, vagy kedvem nincsen hozzá. Alkotótáborba kellene vonulnom, ahol széles ragasztószalaggal a székhez kötöznek hogy be tudjam fejezni mindazt amit a fejembe vettem, mert így nagyon nem haladok ötről hatra.

Hencsergés

A tegnapi post után ma egészen hamar az eszembe villant, hogy nem arra kell bejönni dolgozni, amerre megszoktam, így alig kellett sokat kerülnöm. Miután nyugtáztam, hogy a rendőr, aki meg akart állítani, milyen csalódott fejet vágott a zebra előtt, mert ahelyett, hogy megálltam volna, előtte lekanyarodtam egy utcába, jöttem rá, hogy nem arra van az arra, és csináltam egy kis kanyart. A rendőr a második alkalommal már megállított, ezzel billentve helyre a lelki békéjét. Az út, amit most választottam, lehet, hogy jobb kellett volna, hogy legyen, talán rövidebb is volt a tegnapinál, de időben rosszabbul jöttem ki. Eszembe jutott a tegnapi hencseres példám. Ebben az esetben szegény madár, mikor végre rájön arra, hogy kerülni kell a gödröt, akkor el is kezdi, de az egyik lába helyett mindkettőt töri el. Az ügy tanulsága az, hogy meglehet, az ember míg hülye, állandóan okosodni szeretne, de amikor ez végre sikerül, jön arra rá, mennyivel jobb is volt inkább hülyének maradni..

Jut eszembe..

Még az átkosban, amikor a párttitkára megkérdezte anyámat, hogy miért a Népszabadságra fizetett elő, anyám már fújta a kötelező választ:
- Mert az államunk és népünk hivatalos lapja.
De a párttitkár többet akart tudni és tovább kérdezett.
- De mégis, miért?
- Mert azzal lehet a legjobban ablakot tisztítani..
Igaza volt anyámnak, tényleg azzal lehetett a legjobban.
Ma már az újság sem a régi..

Ha én kormány lennék..

Ha én kormány lennék egy olyan országban mint amilyen ez itt, és ugyanígy tele lennék a maga hibájából eladósodott állampolgárral, akkor én frappáns módon menteném meg őket. Alapítanék mondjuk egy Nemzeti Eszközkezelő Intézetet, akik felvásárolnák a bajbajutottak ingatlanjait átvállalva azok hiteleit, ezzel húzva ki őket a csávából. Persze, ha feltűnően szép vagy jó állapotú lenne a ház vagy a lakás, akkor nem maradna benne a lakó albérlőként, hanem egy kisebb lakásban folytathatná tovább az életét. A szép lakást meg tovább lehetne passzolni áron alul valakinek, aki ebből jól járhat. Mivel az Eszközkezelőt úgy alapítanám meg, hogy ne legyen kötelező elszámolnia a tulajdonképpeni közpénzzel, egész jó kis mellékest lehetne beszedni mindenkitől, ráadásul a saját klientúrám is jól járhatna annak az ürügyén, hogy éppen szerencsétlen földönfutókat mentek - akiket a bank döntött romba, nem pedig én. Mivel ez egy jószolgálati küldetés, persze állami támogatást is kaphatna. Persze ez csak egy fiktív államban működhetne, egy ilyen helyen, ahol a 2/3 vigyáz mindenre, természetesen elő sem fordulhat.

Hírek másképpen

Az eredeti hír:

Túlmelegedett egy Boeing 737-600-as futóműve kedd délután Ferihegyen. A pilóta felszálláshoz készült, amikor összeütközött egy madárral, és vissza kellett fordulnia. A gépnek már csak egy rövid szakasz állt a rendelkezésére ahhoz, hogy megálljon, ezért hevültek fel a futóművei.

A reptéri tűzoltók öt kocsival vonultak a 2B terminálra, a felhevült futóműveket nagyteljesítményű ventillátorokkal és vízsugárral hűtötték.

Az Isztambulba tartó járaton összesen százan utaztak: 95 utas és az ötfős személyzet. Mindannyian épségben hagyták el a gépet, a tűzoltóknak pedig sikerült időben lehűteniük a futóművet, tűz nem volt, közölte az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.

A hír egy másik szempontból:

Erdei tudósítónk jelentette: Furcsa eltűnési ügyben nyomoznak mezei kollégáink a Szárnyfelügyeletnél. Kedd délután  Solymosi  Béla éppen mindennapi sétarepülését  végezte egy mező felett, apró rágcsálókat  keresve, amikor  egy nagy fehér madár egyszerűen  elnyelte. Mindenki szeretve tisztelt Bélájából  a helyszínre érkező kollégáknak egy tollcsomót sem sikerült meglelniük,  ami felettébb elgondolkoztatott mindenkit. A nagy fehér madarat nem sikerült azonosítani, kérdésre nem válaszol csak furcsa erős zajt csap, gyorsan mozgó és visítozó piros dobozokból vízzel locsolják a lábait és a gyomrából embereket öklendezett fel. Bélának továbbra sincs nyoma. Aki látta, vagy találkozott vele, kérjük jelezze a hatóságoknak.

Tanulok

Egyik kedvencem Nagy Lajos Képtelen természetrajza. Ebből tudhattam meg végre az igazságot a sasról, hogy miért hívják ragadozónak. Az általános vélekedéssel szemben ugyanis a sas azért ragadozó, mert ha bekenik csirizzel és falhoz csapják, akkor odaragad. Ebben a könyvben szerepel a híres búvár hencser nevű madár, aki bámulatosan tanulékony volt. Tizenhat éven keresztül minden nap lecsúszott egy csúszdán, beleesett egy gödörbe és eltörte a lábát. A tizenhetedik évben egyszer csak kerülni kezdte a gödröt, noha addigra azt a tudósok betemették - ezzel is tanúságát adta a hatalmas eszének. Ez ma jutott eszembe, amikor megint ráhajtottam a 2/A útra és az eszembe villant, hogy a lehajtó, ahol le szeretnék kanyarodni, még mindig le van zárva. Igaz, hogy már egy hete nem lehet lehajtani és mindig eszembe jut, de csak ott, ahol már nem tudok visszafordulni. Az úton, ahol még lenne választási lehetőségem, soha. Gondolom egyszer ott is az eszembe fog jutni és akkor másfelé is fogok kanyarodni. Ez a dátum valószínű egybe fog esni a lehajtó megnyitásának a dátumával, ahogy magamat ismerem. Ahogy a honi útépítést, lehet, hogy ők is megvárják a tizenhat évet az átadással..

Kerítés

Azt mondják, hogy nagy az Isten állatkertje és alacsony a kerítés. Annak idején, amikor őshonos vidékiként kiköltöztem Pestről, ezt lelki megkönnyebbülésként éltem meg. Sosem tetszett a város (illetve az épületek igen) és a városlakók mentalitása. A mérhetetlen egoizmus és önzés és a másik legteljesebb mértékben történő semmibevevése, főleg ha abból egy csöpp előnye is származott az illetőnek. Göd egy ésszerű kompromisszum eredménye lett, közel van még Pesthez ha esetleg kellene onnan valami - bár nekem mindig is visszatartó erő volt az alacsony kerítés és a benn található vadak és elmeháborodottak kiemelkedően nagy száma. Nem gondoltam volna, hogy pont ma találkozom egy bolonddal aki épp a mi utcánkat szúrta ki, hogy önzőségének ékes bizonyítékát adja. Noha félreállhatott volna, csak megállt az úttest közepén, kitette a vészvillogót és elment a dolgára. Miatta fordulhattam vissza az utcában és távozhattam a másik végen át, mert nem volt képes arra, hogy még 10 métert guruljon előre ahol szabályosan megállhat. Az ember esze áll meg, hogy milyen emberek vannak!

Autószerelés

Tegnap feltámadt bennem a vágy, hogy önkezembe vegyem autóm világításának az ügyét, mert már múltkor is gondot okozott a sötétben megtalálni, hogy hol kell bizonyos tekerentyűket és kallantyúkat eltekerni illetve bekallantani. A dolog nem annyira egyszerű, mint ahogy a nyulat kapálják. Az ember vértezze fel magát kellő elhivatottsággal, szakirodalommal (és egy szerelő szomszéddal.) Utóbbi a legfontosabb. Először magam láttam hozzá. Sokra ugyan nem mentem vele, egyetlen eredményem egy pendülő hang kíséretében a világ négy égtája felé szétugró hamutartó mechanika, amit utána másfél óráig raktam össze, mert az idő rövidsége és egy nagysebességű kamera hiánya miatt nem volt módom megtekinteni a szinte fénysebességgel távozó alkatrészek eredeti helyét. Végül legalább a hamutartót össze bírtam rakni és a szivargyújtó izzóját ki bírtam volna cserélni. Persze, ha lett volna izzóm. De mire jó a jó szomszéd? Volt neki izzója és kellő szakértelme is, hogy megmutassa, hogy kell szétszedni a teljes műszerfalat. Mert ugye egy izzócseréhez szét kell bontani szinte az egész utasteret. Az izzókkal még játszani kellett egy kicsit ugyan, mert egy speciális foglalatba voltak ponthegesztve, de egy kis satu, páka és türelem hatására ez a gond is megoldódott. Egyedül raktam össze az autót, mire kiderült, hogy a középkonzol nem működik. Levert a víz, majd gyors biztosítékcsere hadművelet kezdődött, ami teljességgel eredménytelen volt. Erre szét kellett újra szednem és a közönség segítségét kértem. A szomszéd jött, és bedugta azt, amit én is ugyanúgy dugtam be, csak ezek szerint mégse, és lám, jó lett. Ezután csak össze kellett szerelnem immáron másodszor, és végre elmondhatom, hogy égnek a lámpácskák. Hurrá! Így kell értelmesen eltölteni egy fél napot..

Bűnöztem

Bűnöztem, bevallom. De mivel veszteni tudni kell, és a bizonyítékok és az emlékeim tökéletesen egybevágnak, így szó nélkül viszem el a balhét. Nem keresek mentséget, bár nagyon nem is lenne mit - főleg olyat nem, amivel a rend komor őreit meg lehetne győzni. Figyelmetlen voltam, mert nem vettem észre a bokor mögé bújt állványon álló berendezést, aminek a kezelői nem földmérőnek tűntek, mikor közelebb értem - de akkor már késő bánat volt és eb gondolat. Alapvetően igyekszem betartani a közlekedési szabályokat, egyetlen gyengém a lakott területen kívüli gyorshajtás. Most is ebbe a hibába estem, amikor az M2 autóúton az autóutak által általánosan biztosított és nem a helyileg megengedett sebességgel utaztam. Ez az autóút az egyetlen olyan autóút talán a világon, ami csak jogilag az ami, de gyakorlatilag nem szabad gyorsabban menni rajta mint egy főúton. Most fizetni fogok, mint egy katonatiszt, de így jártam..

Ismerősök

Mindenki kapcsolati hálót épít, mert ez most az aktuális trend. Mintha ez jelentene valamit, az emberek, akár csak a bélyeget, most az ismerősöket kezdték el gyűjteni. Akinek több van, nyilván érdekesebb ember. Tyű és ejha!  Ezen gondolkodtam el épp tegnap, amikor drasztikus lépéssel kihajítottam ismerőseim egy részét azzal a felismeréssel, hogy ezek az embereket, akiket eddig ismerősként tartottam számon, tulajdonképpen nem is ismerem. Sokszor egy szót sem beszéltem velük, kizárólag munkaügyben elérhetőek, egyesek a magánlevélre, üzenetre nem is válaszolnak. Levegőnek néznek, mintha ott sem lennék. Egy szám, egy bélyeg vagyok a bélyeggyűjteményükben, egy színes, vagy épp szürke kis stempli, semmi több. A lehetőség adott arra, hogy az ismerős valóban megismerhető legyen, de mindenki vagy fél ettől, vagy egész egyszerűen ideje nincs rá. Ebből az alkalomból én meg úgy gondolom, hogy én az ismerőseim megismerésére igényt tartok. Hiába no, öregszem.  Ennyi dilim nekem is lehet.

Csirip

Twitter - avagy a hülyeség ragadós. Ezennel jelentem be a kedves nagyérdeműnek, hogy twittelési tevékenységbe kezdtem. Eddig borzasztóan zavart, hogy egyesek semmitmondó, rövid üzeneteikkel próbálták áttörni az ingerküszöbömet, amik jobbára olyan dolgokkal foglalkoztak, ami másokat maximum a  - jééé, tényleg? szintig indítottak meg. De most máshogy lesz. Ha az ember úgy gondolja, hogy  ugyan jó irányban ment fel az autópályára, de mégis  mindenki szembejön, akkor már csak az egészséges életösztöntől hajtva  is inkább  beáll a hülyék közé. Lám, így fogok tenni én is - hiszen boldogok a lelki szegények. Ezentúl ki fogom csiripelni a vastagbelem minden apró mozdulatát is, hátha megtalálom azt a célközönséget akit lenyűgöz és izgalommal tölt el a humán perisztaltika. Twitterre fel! Használjuk ki  azt a  történelem adta lehetőséget, hogy amihez magyarok nagy számban csatlakoztak az eddig még mindig tönkrement.

Rossz, ha jó

A mazochistának van a legjobb dolga. Neki, ha rossz, akkor jó. Ha jó, akkor rossz, tehát jó! Sajnos nem születtem mazochistának így igyekszem a számomra  rossz dolgokat megváltoztatni. A hetek óta tartó fogfájásom miatt ezért felkerestem az erre legautentikusabb személyt ebben a kérdéskörben, a fogorvosomat. Készültem az alkalomra, készíttettem panorámaröntgent is a fogsoromról, nehogy valami elkerülje a figyelmét. Megvizsgálta a filmet, a szájam kívülről és belülről alaposan, majd biztosított arról, hogy minden rendben. Nincs nyoma se luknak, se duzzanatnak vagy gyulladásnak. Az ínyem meg olyan szép, hogy a Louvre-ban kellene kiállítani. Azt mondta, hogy örül annak, hogy nem talált semmit. Én viszont azért lettem volna boldog, ha talál valamit, mert akkor ha azt kijavítja, búcsút mondhatnék a fogfájásnak. Így pedig mehetek egy következő specialistához, aki ki tudja talán azt deríteni, hogy ha minden rendben van, akkor miért fáj továbbra is a fogam.

Tisza tó

A hétvégén volt alkalmam és meglátogathattam az ország egyik fiatal mesterséges tavát a Tisza mentén. A látogatás rövidre, de annál sportosabbra sikeredett. Az első nap körbebicajoztuk a tavat. Először csak a kiskörei vízlépcsőhöz akartunk elmenni, de ott hoztunk egy utólag megbánt lépést és a folytatás mellett döntöttünk. Mire eljutottunk az erőnk végére, már nem volt értelme visszafordulni, így mindenképpen végig kellett menni az úton. Az utolsó tíz kilométeren majdnem meghaltunk, annyira nehéz volt, bár a tó nagy részén kiépített kerékpárút halad. A teljes táv 67 km volt, ami nem hangzik elsőre olyan hosszú távolságnak, ha az ember edzett, de így utólag, hogy nem előzte meg semmi felkészülés az utat, nem tűnt olyan rövidnek. A menetidőnk 4 óra volt, ami egész jó, ha eltekintünk attól, hogy az utolsó kilométereken már csak vonszoltuk magunkat mint a csigák. Ennek örömére vasárnap szintén négyórás kenutúrán vettünk részt. Szombaton az altestem, másnap deréktól felfelé tikkadt teljesen ki. Mivel elfogytak a terhelhető testrészek és a szabadnapok, így este hazajöttünk. Most aktívan lábadozom..

Facebook

Jó dolog a facebook. Lehet tartani a kapcsolatot az ismerőseimmel. Mivel két napig szinte elektronok nélkül éltem így tippelhettem arra, hogy kitől kapok üzenetet, illetve milyen értesítéseim lesznek. A tipp jó volt, de nem nyertem. Amit kaptam, meglepetés volt, mert valaki aki már háromszor visszautasított, most bejelölt ismerősnek, illetve más akivel majdnem egy évig beszélgettem az iránt érdeklődött, hogy vajh, honnan is ismerjük egymást. Akiről meg vártam volna hírt, arról meg nem jött semmi. De igazából az lepett volna meg, ha valami egyszer végre az elképzelésem szerint történik.

Időtálló

Vannak tartós dolgok az életben. A nemesfémeket nem eszi a rozsda, a wolfram jól bírja a hőt, a vanádiummal ötvözik az acélt hogy tartósabb lehessen, de a márványból faragott szobrok is meglepően jól teljesítenek az idő és a természet viharaiban már több ezer éve. De ami igazán biztos, az a női elhatározás. Azt hiszem az megingathatatlan. Ha én meghajolnék abban biztos leszek, hogy ő nem fog. Ha egyszer kimondta, akkor megtörtént, nyugodtan eláshatom magam. De jó, ha a biztonság kedvéért márványlapot húzok magamra. Csak hogy kitartson.

Felejteni nehéz

Volt nekem egy noteszem. Nem igazi notesz, egy manager kalkulátor, de én noteszként használtam. Mert ugye akinek nincs esze, legyen notesze. Ebbe írtam a telefonszámokat és egyéb olyan dolgokat, amiket nem akartam a felejtés szürke homályába lökni. Sokáig hű társam volt, ehhez mérten sok telefonszámot tartalmazott, régi emlékekhez köthető dolgokat. De jött a mindent elmosó mobiltelefon, szükségtelenné téve a karórát és ezt a notesz is. Egy ideig még cserélgettem benne az elemeket, gondolva a tartalomra, de a múltkorjában már kiírta, hogy a memória eleme is lemerült és mostantól sajnos elveszett minden. Igazából nem is bántam a dolgot, lévén kellemetlen, fájó emlékek kapcsolódtak egyes számokhoz, halott öcsém mindenféle elérhetősége és egyéb azóta már meghalt, nekem kedves más emberek adatai is. Ez legalább egy éve volt már, és úgy gondoltam már tehetek új elemeket a szerkezetbe, hisz a múltat így végre a hátam mögé utasíthatom. Bekapcsoláskor azonban minden újra előjött, megvan az összes adat, pedig már rég el kellett volna vesznie. Úgy látszik, nem csak nekünk embereknek nehéz dolog a felejtés..

Hibák

Vannak bizonyos hibák amiket rendre elkövet az ember. Vannak ebből régiek, amik zavaróak és lehetetlenné tesznek bizonyos dolgok folytatását és vannak az újak esetleg az újonnan előkerülő régi zavarok. Vannak amik ellen lehet küzdeni, vannak amik ellen kell és van ami ellen kellene de lehetetlen és van ami legyűrhető erőnek erejével. Ez utóbbi indított el bennem bizonyos gondolatokat. Vajon meg tud-e változni az ember úgy, hogy tudatosan figyel arra, hogy ne kövessen el ilyen hibákat? Lehet-e tudatosan figyelni egy életen keresztül? Bebetonozható-e ez az állapot, új pályára állítva az ember személyiségét, vagy ez csak egy álca amit valami vagy valaki kedvéért viselni fogunk, de alatta más bőr feszül? Azt hiszem újra elláttam magam gondolkodni valóval..

Foltosok

Az erdőben mindenki tartozik valahová. A foltosok a foltosokhoz, a csíkosak a csíkosakat kedvelik, az egyszínű alapon harántfoltos keresztbecsíkosok is a saját fajtájukat. Sajnos, hiába lát meg valaki egy szép csíkos példányt, ha amúgy ő pöttyös - minden hiába. A kötöttségek - de ha úgy tetszik a kasztok - nem engedik. Ez eddig rendben is lenne, illetve nincs rendben, de harcolni ellene lehetetlen. Hogy klasszikust idézzek, mint kürtcsigának egy szupernova ellen. Biztosan jól van ez így?

Vese

Azt hiszem nem lesz vesekövem - nem mintha amúgy szeretnék, mert minden más egyéb követ szívesen gyűjtők de ez a fajta kavicsot nem szeretném a gyűjtemény részévé tenni, főleg a saját forrásból származó anyagot nem. Nem pont ezért, de minden munkanap megiszom másfél liter teát - állítólag a folyadék hasznos dolog, viszont félóránként mennem kell, mert szólít a szükség. Jó tudni, hogy nem csak én magam, hanem a veséim is kiveszik a részüket a mindennapi munkából.

Elveszteni

Semmit nem jó elveszíteni. A veszteség olykor szinte fizikai fájdalmat okoz. Noha talán tehetnék érte valamit, de időnként mintha a dolgok vagy emberek maguk akarnának elveszni - így bármennyire is szeretném, nem hiszem, hogy jó vért szülne. Csak én akarhatnám megint, és a nagy akarásnak nyögés lesz a vége. Sejtésem van arról, hogy ki fog megint nyögni és ehhez nincsen túl sok kedvem.

IWIW

Régebben egy kóbor pillanatban töröltem az IWIW regisztrációmat, mert meguntam azt, hogy igen délorosz módon működik. De rá kellett jönnöm, hogy botor dolog volt, hisz sokan vannak rajta, akik nem akartak máshova (is) menni, így elveszítettem egy csomó ismerőst és nem tudtam a péntekenként a 'Subba szív iwiw' -et nézni, így kénytelen kelletlen újból profilt hoztam létre az oldalon. Ma üzenet jött, hogy üzenet jött. Gondoltam megnézem, hogy ki írt. A levelekre kattintva az a kiírás fogadott, hogy a szolgáltatás jelenleg nem működik. Hurrá! Ez, hogy az ember egy ilyen oldalon meg tudja nézni a neki küldött leveleket, úgy látszik valami extra dolog lehet. Jut eszembe, tegnap a keresés nem működött. Nem tudom, hogy a XXI. században hogy maradhat fenn egy ilyen szolgáltatási szintet nyújtó oldal? Az eszem áll meg - de tényleg!

Megjavítani vagy eldobni?

Korunk dilemmája, a piacgazdaság első számú szabálya a 'Fogyassz, fogyassz, fogyassz!'  vezényszó.  vegyél újat, a régit dobjad el, ne foglalkozz vele. A dolgokat megjavítani egyre nagyobb erőfeszítés és sokan elkényelmesedtek éppen ezért. Sajnos ez a mentalitás a kapcsolatokba is beszivárgott. Ismerőseinket is úgy váltogatjuk mint a megunt ruhát vagy háztartási gépet. Ha elromlik egy kapcsolat, akkor szemétre vetjük és jöjjön az új! Azt hiszem én maradi vagyok ebben. Szeretem a dolgokat az életük végéig használni, ugyanígy a kapcsolatokban sem tudok lemondani az emberekről. De míg a turmixgép esetében elég az egyik fél akarata, a szándék arra, hogy a cuccot szervízbe vigyük, a barátságoknál mindez kevés. Hiába a jobbításra tett szándék, ha a másik oldalon már megszületett a döntés és már csak az alkalmat vagy a  legközelebbi szemetest keresik.  Egy fecske  sajnos kevés egy nyárhoz, legalábbis ehhez kettő mindenképpen szükséges.